Új Szó, 1998. augusztus (51. évfolyam, 177-201. szám)

1998-08-10 / 184. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. AUGUSZTUS 10. Szabad a szex MOLNÁR NORBERT Blažena Martinková újra színre lép. A tanácsadó-énekesnő a vá­rakozásokicai szemben nem vesz részt a DSZM éneklőkampá­nyában, arra azért mégsem méltó - vájtfülűek szerint művész­nek igencsak halovány. Nem vehetné föl a versenyt olyan sztá­rokkal, mint Lucie Bílá, Peter Nagy vagy éppen a Krajíček által újra felfedezett Marcela Laiferová. Tanácsadói munkásságát még a kormányhivatal legbensőbb titkokat ismerő volt és jelen­legi munkatársai sem tudják megítélni, lévén a művésznő titok­ban adja tanácsait. Ezért nem tudhatjuk mi, egyszerű halandók, milyen ügyekben osztja az észt a miniszterelnöknek. Mostaná­ban a külügyi téren „igencsak" képzett volt au pair a kormányfő külföldi útjait egyengeti. Brüsszelbe is elkísérte, hogy együtt nyissák meg Szlovákia új büszkeségét, a minden fontos európai létesítménytől csak pár perc járásnyira levő EU-misszió új épüle­tét. Mečiar ünnepi ajándéka egy diplomata-úüevél, amit Martinková asszony még egy évig megőrizhet. Milan Tokár kül­ügyi szóvivő szerint két nagyon fontos külföldi úton lesz a kor­mányfő kísérője. Ez így egyszerű, egy év szabad mozgás jár an­nak, aki háromszor Mečiar mozgó udvartartásához tartozik. Jö­het új kormány, Martinková továbbra is diplomata-útlevéllel rendelkezik. A külügyi szóvivő pedig csodálkozik az újságírók felháborodásán. Sőt, védelmébe veszi a csalogányt, mondván: diplomata-útlevél nemcsak a megválasztottaknak és a diplomá­ciai szolgálatot teljesítőknek jár, hanem másoknak is. Szlovákiá­ban bárkinek. Ezekután ötmillió polgár kérvényezhetne ilyen út­levelet, hiszen olykor-olykor bárki elkísérné Mečiart külföldi út­jára. Bár ha számba vesszük, hányszor utazik nyugatra és hány­szor keletre, talán nem is kellene az a bizonyos útiokmány. Monica Lewinsky vallomást tett az esküdtszék előtt: volt szexuá­lis kapcsolata Bili Clintonnal, vagy egy tucatszor „közösködött" az elnökkel, de gyorsan hozzátette: az nem kényszerítette őt ha­mis tanúzásra. Clinton feddhetetlen, a nép pedig megbocsátja neld, hogy kanos, elvégre egy elnöknek is lehetnek félrelépései, sőt büszkék lesznek rá: van egy újabb Kennedyjük. Az is falta a nőket, szerették is. Vajon Monica Lewinskynek van-e diplomata­útlevele? Szocreál kampány TÓTH MIHÁLY Mečiar ellenzékének hírma­gyarázói és humoristái öt nap alatt legalább tíz bőrt le­nyúztak a Svájci Realitásra Applikált Szlovák Valóság (SRASZLOV) nevű medvéről. Akadt közöttük szélsősége­sen liberális kommentátor, akiben éppen a helvéciai fotó meghamisítása láttán kezdett buzogni a hazafiság. Ahogy a hazai szokásokat ismerem, nagy a valószínűsége, hogy a kolléga előbb-utóbb Slota pártjában köt ki, hogy bebi­zonyítsa, Szlovákia esztétika­ilag is a világ közepe. Mások a mezőgazdaság kulturáltsá­ga felől próbálták megközelí­teni a kérdést, mondván: ez a kormány úgy szétzüllesztette a szövetkezeteket, hogy az ember számára első tekintet­re nyilvánvaló, hogy a táj ­nem szlovák táj. Olyan is akadt, aki a fényképész(ek) honoráriuma felől közelítette meg a kérdést: hány száza­lékban svájci és hányban szlovák a propagandaanyag. Nincs kizárva, egyszerűen ar­ról van szó, hogy aki a kom­binált fotót készítette, vala­mikor, nem is olyan régen, szocreál fényképészeti isko­lábajárt propagandát tanul­ni. Csak a gyengébb emléke­zőtehetségűek kedvéért: a szocreál olyan irányzat volt, amelynek (író, festő, fotós stb.) művelői nem olyannak írták, festették, fényképezték le a világot, amilyen volt, ha­nem amilyennek lennie kel­lett volna. A fényképész is olvas újságot, így bizonyára az agitfotó szerzője is értesült róla, mi­vel fenyegette meg néhány éve Mečiar, pártunk és kor­mányunk elnöke a Svájci Konföderációt. Kilátásba he­lyezte, hogy záros határidőn belül utolérjük az alpesi köz­társaságot. Csak kormány­főnk közismert szerénységé­nek köszönhetik a derék sajt­fejűek, hogy a klasszikushoz hasonlóan nem azt mondot­ta: utolérjük és úgy magunk mögött hagyjuk őket, hogy csak bámulhatnak utánunk. Tessék csak elképzelni, mi­lyen pátiik törhetett volna ki közöttük, ha maradéktalanul idézi Nyikita Szergejevics Hruscsovot! Aki - ha még él­ne - bizonyára legjobb szlo­vák tanítványának tekintené V. M.-et, udvari fényképészét pedig beprotezsálná a Szoc­reál Fotósok Szövetségébe. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hfrfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dare, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Valószínűleg politizálásra adom a fejem, már épp elég méreg gyűlt össze bennem! (Gossányi Péter karikatúrája) Új kerületek, új járások négymilliárd koronáért - de minek? A belügy nem belügy 2. Az ország közigazgatási területi felosztása nem ap­róság. Általában évtize­dekre meghatározza a munkaerő mozgását, a te­rületi fejlesztést, a közle­kedési útvonalakat vagy éppen a távközlési hálóza­tot. Az európai szerveze­tek nem véletlenül figyel­ték aggodalommal az 1996-os történéseket. LOVÁSZ ATTILA Az előre nem látható, mégis fi­gyelembe vett problémák sem akadályozták meg a belügyi kormányzatot abban, hogy 1996-ban beindítsa a területi átrendezést. A változás egyik oka aZ volt, hogy 1990-ben megszűntek a másodfokú ál­lamigazgatási hivatalok (akkor kerületi nemzeti bizottságok) és továbbra sem volt összhang­ban a járási felosztás a termé­szetes vonzáskörű regionális központokkal. Nos, az új elrendezés még fo­kozta ezt a diszharmóniát. Az ország kétharmadát észak-déli, egyharmadát kelet-nyugati irányban szelték fel az új kerüle­Az új elrendezés tovább fokozta ezt a diszharmóniát tek. A legnagyobb kerület 2,5­szerese a legkisebbnek, a legki­sebb járásban ügyfélfogadás idején üresek a hivatalok, a leg­nagyobb irodái előtt naponta hosszú sorok kígyóznak. A kerületi központok és a kerü­letek jelentős városai között Tájékozatlan elit „Kicsit féltem az utazás előtt" címmel olvashattunk a múlt hé­ten egy cikket a budapesti Épí­tészeti Főiskola hallgatóinak el­ső nyári gyakorlatáról, amelyre a Vály-völgyben került sor. Mint kiderült, a 28 tagú csoport egyik tagja kicsit félt az utazás előtt, „mert sokat hallani ma­napság a szlovákiai nacionaliz­musról". Szerencsére a félelme alaptalan volt, a község lakossá­nincs közvetlen közlekedési ösz­szeköttetés. Az 1997-ig körzeti szinten működő hivatalok a járásokra költöztek (tehát szá­muk a felére csökkent) - történt mindez a „közelebb a polgár­hoz" elv alapján. Az átszervezés következtében az új kerületi és járási székhe­lyeken megkezdődött a herce­hurca az épületekért. Nyitrán például a zeneiskola „fázott rá", és még felsorolni is hosszadal­mas lenne, hol mindenütt kel­lett eddig közszolgálati tevé­kenységnek otthont adó épüle­teket felszabadítani az új hivata­lok számára. Ha már átszervezés történt, ne­héz meglelni a logikáját annak, hogy vajon miért maradtak ki természetes vonzáskörzetek központjai. Három Korponai já­rás is elférne az Érsekújvári já­rásnak a területén, a kifli alakú és minden regionális szempon­tot figyelmen kívül hagyó elren­dezés nem változott, pl. Pár­kányjárási székhellyé nevezésé­vel. Minden indoklás fölösleges, elég ha a térképre nézünk. Ugyanez a helyzet Királyhel­mecen is, pedig ez a város már 1990-ben kérte, hogyjárási köz­pont lehessen. Nagy járás ma­radt az Érsekújvári és a Duna­szerdahelyi, a kormányzat, úgy látszik, e logikátlan lépéssel akarta közölni a világgal: az ag­godalmak ellenére nem veri szét a magyar többségű járásokat. Nem is kellett - a hivatalok 90 százalékának élén DSZM-es tag­ságát nyíltan valló egyén ül, és úgy is viselkedik. A többi járási elöljáró is a kor­mánykoalíció pártjaiból került ki. A kormányzat egy percig sem tagadta, hogy a kerületi és járási hivatalvezetői posztot politikai ga már az első napon befogadta őket. Elképesztő, hogy még napjainkban is ennyi tudatlan­sággal találkozunk anyaországi testvéreink részéről. Mert, ha a tisztelt hallgató megnézte volna a statisztikát, miszerint 1991­ben Felsővály községnek 91%-a magyarnak vallotta magát, ak­kor nem kellett volna „félnie". Vagy még ma is vannak a mai magyarországi elit tagjai kö­zött, akik minden szlovákiai polgárt szlováknak tartanak? Végül is eredményes lehetett a Vály-völgyi magyar népi építé­szet feldolgozása, mert mint az egyik diák elmondta, többen tisztségnek tartja. Bár a Gustáv Krajči vezette belügyminisztéri­um váltig tagadja, minden szer­kesztőség rendelkezik olyan ér­tesülésekkel, hogy az állami al­kalmazottákra komoly nyomás nehezedik: lépjenek be a DSZM­be. Miután ők így előkészítették maguknak a terepet, nem lehet csodálkozni azon, ha az önkor­mányzatok jogköreit megtize­delő törvények nemcsak elvi, hanem napi gyakorlati ellenve­tést szülnek az ellenzéknél. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a kerületi hivatalok jogalanyiság­gal bírnak és önálló költségveté­si tételt képeznek a költségveté­Miért maradtak ki természetes vonzás­körzetek központjai? si törvényben, világossá válik, hogy a „decentralizáció" cím­szava alatt komoly hatalmi köz­pontosítás zajlott le. Ennek köz­vetlen következményeit a kultu­rális és oktatási intézmények­ben az elmúlt másfél évben már megérezhettük. Elég ha az isko­laigazgatók visszahívására vagy a kerületi intendantúrák felállí­tására gondolunk. így nem cso­da az sem, ha az egyébként való­ban belügyként kezelt kérdést az európai szervezetek politikai kérdésként és csatlakozásunk egyik akadályaként tartják szá­mon. A területi átszervezésnek min­den hiábája mellett van még egy, korántsem jelentéktelen következménye: az adófizető polgárok négymilliárd koroná­jába került, ráadásul anélkül, hogy bármilyen látható előnyei lennének. úgy gondolták, „a vidék megér annyit, hogy időnként turista­ként is visszatérjenek." Zilizi Tihamér Pozsony Bűnös felelőtlenség Fokozott figyelemmel olvastam Mátyás Zoltán „Hipó és oldó­szer' című írását az Új Szó júli­us 29-i számában. A cikkíró, aki tagja a Magyar Népi Mozgalom­nak, olyan szemléletet képvisel, amellyel alapvetően nem értek egyet. Mátyás leszögezi: Erény­B1LD AM SONNTAG A koszovói válság rendezése ér­dekében a Belgráddal szembeni nyugati magatartás megkemé­nyítését, a határozottabb fellé­pést sürgette Volker Rühe német védelmi miniszter a vasárnapi lapnak adott interjújában. Rühe e politika keretében a már elha­tározott Szerbia-ellenes szankci­ók tényleges betartását, vala­mint egy nagyszabású politikai offenzíva beindítását és a koszo­vói beavatkozásra vonatkozó ka­tonai lehetőségek újraértékelé­sét emelte ki, leszögezve: Szlo­bodan Milosevics jugoszláv ál­lamfő nem tartotta be szavát és Európának immár keményebb intézkedéseket kell hoznia. S Ü D D E UTSC H E ZEITUNG A szervezett bűnözés elleni harc az európai államok közös fel­adata, mert mindannyiuknak érdekében áll, hogy sikerre vi­gyék e harcot - jelentette ki a német lapnak adott nyilatkoza­tában a magyar külügyminisz­ter. Martonyi János úgy véleke­dett, hogy Magyarország csatla­kozása az Európai Unióhoz 2002 elején valósággá válhat. Egyúttal sietett megnyugtatni a liberális müncheni újság olva­sóit: nem kell tartani attól, hogy a szabad munkaerővándorlás lehetőségével élve magyarok tí­zezrei árasztják majd el a német piacot. „Még ha a mozgássza­badság nyomban életbe lépne is, akkor sem emelkedne jelen­tősen azoknak a magyaroknak a száma, akik a régi EU-tagál­lamokban keresnének munkát. Többségük pedig magasan kép­zett szakember volna" - mond­ta Martonyi. A továbbiakban ar­ról beszélt, hogy Magyarország már ma eleget tesz a szigorú maastrichti kritériumok néme­lyikének, lekörözve néhány olyan EU-országot, amelyek be­kerültek az európai gazdasági és valutaunió első körébe. DIE ZEIT Bő másfél hónappal a német parlamenti választások előtt tel­jes gőzzel folyik a választók megdolgozása, az esetleges koa­líciókkal kapcsolatos vélemé­nyek kipuhatolása. Az ellenzéki szociáldemokraták kancelláije­löltje ismét fölmelegítette egy nagykoalíció (SPD- CDU/CSU) lehetőségét. Gerhard Schroder a hamburgi hetilapban reményét fejezte ki, hogy az SPD a legerő­sebb pártként kerül ki a szep­tember 27-én esedékes megmé­retésből; ez esetben ugyanis le­hetősége nyílna egy kétpárti ko­alícióra a Zöldekkel anélkül, hogy a „nemszeretem" PDS-szel (az egykori keletnémet állam­párt utódszervezetével) is egyezkednie kelljen. Az SPD 52 éves kancelláijelöltje azt mond­ta: győzelme esetén, ha nagyko­alíciót kellene kötnie az unió­pártokkal, Volker Rühe jelenlegi védelmi miniszternek ajánlaná fel az alkancellári posztot, mert Rühével egyszerűbb volna az együttműködés, mint Wolfgang Schäubléval, a CDU parlamenti frakcióvezetőjével. nek tartja, hogy csupán a parla­mentbe való bejutásért nem ol­vadnak össze egyetlen párttal sem. Úgy látszik, ő sem hisz a parlamenti küszöb átlépésében, ennek ellenére indulnak a vá­lasztásokon. Vagyis szavazato­kat vonnak el a bejutásra esé­lyes Magyar Koalíció Pártjától. Én ezt a magatartást nem erénynek, hanem a szlovákiai magyar kisebbség közös érdekei elleni véteknek tartom. Bűnös felelőtlenség akár csak egyetlen szavazat értelmetlen elvonása is az egyesült magyar párttól! Együd László Feled

Next

/
Thumbnails
Contents