Új Szó, 1998. augusztus (51. évfolyam, 177-201. szám)

1998-08-07 / 182. szám, péntek

ÚJ SZÓ 1998. AUGUSZTUS 2123. PanORámA h Hamarosan Gömöri Ifjúsági Társaság alakul - Rozsnyói gimnazisták kezdeményezték Szöget ütöttek a gombába Krasznahorkáról Gombaszögre költözött az ifjúsági tábor. Az évekig a vár alatt megélt szép napok után nosztalgiázva tervezgettek annak főszervezői, egy maroknyi rozsnyói gimnazista pedig meghallgatta őket. Es a 3. D diákjai lázas munkába fogtak. BÁRÁNY JÁNOS - A tavalyi rozsnyói vásár után, még az éjszaka leültünk páran egy kocsmában, s firkálgatni kezdtünk egy postai levelezőlap hátuljára - emlékezik Tóth Gábor. - Összegyűlt néhány név, rengeteg ötlet. Mindez folytatódott Kmotrik Péterék lakásán. Lassan kialakult egy mag, amely aztán rendszeresen összejárt a könyvesboltban és a Csemadokházban. - Hónapról hónapra változott a program - mondja Garaj Tímea. - Minden napnak külön címet adtunk, úgy válogattuk a fellépőket. A szervézők rohantak, mint a gyorsított fűmben az emberek. - Egyszerre akartunk mindent avat be Béres Gábor. - Sok energia kellett hozzá, de ez senkit sem érdekelt. Mindenki tette a dolgát. Aki ismert valamilyen amatőr együttest, szólt nekik. Jómagam a gömörhorkai Metaxon zenekart juttattam a programba. Azután kitaláltak egy ötíetes lógót. Műanyagból gombát gyártottak. Szöggel van átszúrva a kalapja. Füvet kaszáltak a helyszínen, kerítést húztak, hangfalakat cipeltek, mindenben segítették a főszervezőket. - Soha az életben azelőtt nem állítottam színpadot - meséli Tóth Gábor. - Különös érzés volt. Büszke voltam, hogy legalább olyan egyenes lett, mint amüyen Rozsnyó főterén áll. Pedig a völgyben hepehupás a terep, csákányozni kellett a földet, el kellett hordani a homokot. A hátunkat égette a tűző nap, de nem számított, hogy vörösek lettünk, mint a rák, anynyira akartuk, hogy emlékezetes maradjon ez a tábor. Azután szaladt a gomba, futott a szög. Nívós program jött össze, laza nyári művelődés, nagy esti szórakozásokkal. - Nyugodtan együtt nevettünk az előadókkal, beleszóltunk előadásaikba, felraktuk a lábunkat a székre - mondja Tóth Gábor. Nem úgy, mint évközben a suliban. Már csak ezért is emlékezetes marad ez a tábor. - Többször kidobtam egy srácot - csatlakozik Béres Gábor. - Észrevettem, hogy nincs belépője, elküldtem. Átugrott a kerítésen. Vitamin, Karaj, Tóga a táborzárás után. Béres Gábor, Garaj Tímea és Tóth Gábor jövőre érettségizik Rozsnyón. (Archív felvétel) Végül szóltam az őröknek. A legtöbb táborlakó azonban nagyon rendes volt. Esőt napsütés követett, azt megint eső. Teltek a napok. És ki mire emlékezik majd a tábor után? - A Rómeó vérzik nevű somorjai együttes koncertjére - lelkendezik Garaj Tímea. - Koppányék unplugged-koncertet is adtak, éjszaka a csűrben. - A budapesti X In Ház társulatának előadására - teszi hozzá Tóth Gábor. - Ápolni fogjuk a velük kötött barátságot. - Leczo Zoli kiállítására - mosolyog Béres Gábor. - Amikor raktuk fel a fotókat, közelebbről is megismertük a művész egyedi világát. Ezekből az élményekből fakad, mégis hosszútávú terv a Gömöri Ifjúsági Társaság. - Azon dolgozunk, hogy összehozzunk egy csapatot -, sorolja Tóth Gábor - amely nemcsak azzal foglalkozik majd, hogy évente megszervezze a Gombaszögi Ifjúsági Találkozót, hanem klubot alakít, ahová majd előadók járnak a járásból, az országból, külföldről. Most körvonalazódik, mit is akarunk. Ezekben a hetekben már a jogi alapokat rakjuk le. Ősszel nyitunk. Régi pozsonyi képek a Pálffy-palotában A volt barátnő Salinger magánéletéről Borský borongásai A zabhegyező titkai VOJTEK KATALIN A dolgok sokszor nem arról szólnak, amit a látszat mutat. Tibor Borskýnak a pozsonyi Pálffy-palotában kiállított fényképei az összefüggéseket nem ismerő látogató számára csupán egy érzékeny, jószemű fotós hangülatos felvételei. A vagy négy tucat fekete-fehér fényképet bemutató kiállítás igazán megszólítani csak azokat tudja, akik még ismerték Pozsonyt az ötveneshatvanas években, amikor a Hal-téren a zsinagóga pompás épülete dominált, és a Vár alatti zegzugos utcák omladozó, régi házai valami megfoghatatlan, sejtelmes és szívszorító hangulatot árasztottak. Az enyészet szellője lengte be az egész negyedet, amelyről minden pozsonyi tudta, hogy csakhamar áldozatává válik az átkos múltat végképp eltörölni vágyó elvtársak purista szenvedélyének. Tudta Borský is, ezért örökítette meg ma már történelmi értékű felvételein a lebontásra ítélt épületeket. Tette ezt akkor, amikor Janko Alexynek és más neves szlovák képzőművészeknek kommunista korifeusoknál kellett vég nélkül kilincselniük azért, hogy a szocialista városkép alkotóit lebeszéljék a Várnegyed lerombolásáról. Különös időszak volt ez: a régi pozsonyiak fájdalommal búcsúztak a megszokott épületektől, miközben az ország távoli tájairól érkezett új honfoglalók repesve vették birtokukba a Februári győzelem utca ormótlan, sokemeletes, vadonatúj házait. Nekik új Pozsony kellett, semmi sem kötötte őket az ódon hangulatú régihez. A régit új váltotta fel, s azt hamarosan a még újabb. Erről beszél a mai Štúr tér három különböző arcát ábrázoló, egymás alá helyezett felvétel a kiállítóterem bejáratánál, amely frappánsan foglalja össze a hatvanas évek idősebb nemzedékének tudatában kavargó Pozsony-képeket. Közülük csak az egyik Borský saját fotója, a másik kettő régi anzikszkártya: az elsőn a tér Fadrusz Mária-Terézia szobrával, a másodikon a Štefánik-szoborral, a harmadikon a Štúr-szoborcsoporttal látható. A gyorsan változó „szocialista" Pozsony nem kívánt meghitt otthona lenni azoknak a lakóinak is, akiket a háborút követően nemzetiségük miatt a ligetfalui koncentrációs táborba zártak. Még azzal sem, hogy a város multikulturális jellegére utaló emlékeket becsben tart. 1989 után lett volna erre alkalom, de az önállóvá lett Szlovákiában az eredmény felemásra sikeredett: a műemlékeket ugyan újabban már becsben tartják, csak a multikulturális örökséget gleichschal tolják monokulturálisra. A gleichschaltoló irányzat érvényesül a Borský-fotók bemutatójának otthont adó Pálffy-palota állandó kiállításán is, amely a 19. századi - főleg pozsonyi vonatkozású - képzőművészeti alkotásokat gyűjti egybe. Az igyekezet és buzgalom megvan, azonban nehezen járhat sikerrel olyan város vonatkozásában, ahol Giacomo Marastonik, Wilhelm Colloseók festették meg a tősgyökeres pressburgerek portréit, akik természetesen német nevet viseltek. Ez nem is olyan nagy baj, problémásabb a dolog a magyarok esetében. A magyar nevek ugyebár nem írhatók magyarul, így lesz Zichy Károlyból Carlo Zichy. Ha már furcsa volna Palugyai Jakab nevét másként írni, mint ahogy Fadrusz véste rá a büszt talapzatára, legalább János helyett Ján legyen Fadrusz. A Borskýfotók legszebbikén szálldosó köd valahogy csak nem akar eltűnni. Makacsul ott gomolyog a gleichschaltolók és gleichschaltoltak fejében. ÚJ SZÓ INFORMÁCIÓ New York. J.D. Salinger, a Zabhegyező 79 éves szerzője, aki 1965 óta semmit sem publikált, szinte hermetikusan elzárta magát a világtól, imád enni, és hiszi, hogy az íróknak nem szabad híressé válniuk. Mindez abból a most megjelent könyvől derül ki, amelyet Salinger volt barátnője, Joyce Maynard írt „Otthon a világban" címmel. Az ex-szerető könyve, amely ezen kívül még sok Salinger-titokról rántja le a leplet, októberben fog megjelenni a Egyesült Államokban. Maynard 18 évesen került közel az akkor 53 éves íróhoz. Joyce Maynard egyébként ma negyvennégy éves, elvált, két gyermek édesanyja. Észak-Kaliforniában él. Könyvében a szerző elkerüli az egyenes idézetek használatát, pedig megtehetné. Birtokában vannak ugyanis Salinger lehető legszemélyesebb hangú levelei, szám szerint harmindhárom. Azok tartalmát azonban szinte gátlástalan őszinteséggel tárja föl, nem kerülve el a legintimebb részleteket sem. A könyvet részleteiben először a Vanity Fair című amerikai társasági lap kezdi hozni szeptemberi számában. Turezei és Tőzsér a televízióban Budapest. A Duna Televízió irodalmi folyóirata, a Helikon, augusztus 8-án szombaton 16.45-kor kezdődő műsorában a szlovákiai magyar irodalmi élet jeles képviselőit szólaltatja meg. A kiadói műhelyek képviselőin kívül kiemelt szerepet kap a műsorban Turzcel Lajos professzor, valamint Tőzsér Árpád, akivel legújabb kötetének apropóján készült beszélgetés. A költő új verseit Gálán Géza mondja el. A műsor szerkesztője Urgin Aranka, (zéká) Elisabeth ismét Szegeden Szeged. Lévay-Kunze: Elisabeth című musicalje lesz a Szegedi Szabadtéri Játékok idei évadjának következő bemutatója. Ma és holnap harmadszor tér vissza a Dóm térre az előző években is sikeres rockopera. A zenekart a musical zenéjének magyar származású szerzője, Sylvester Lévay vezényli. Sissi szerepét a bécsi előadások sztárja, Maya Hakvort énekli. Á Kerényi Miklós Gábor rendezte est főbb szerepeit Sáfár Mónika, Molnár Piroska, Hámori Ildikó és Sasvári Sándor alakítja. (MTI) Zenei ünnepnapok Neszmély, Tatabánya. Három rangos zenei eseményre kerül sor a közeljövőben két Komárom-Esztergom megyei településen. Neszmélyen e hét végén jazzfesztívált rendeznek, neves amerikai, német és magyar énekesek, hangszerszólisták, valamint zenekarok közreműködésével. Tatabányán augusztus 9. és 16. között rendezik meg az I. ifjúsági fúvószenekari tábort. Az erdei iskolában Erik V. Manyák magyar származású, Svájcban élő karmester tanítja majd a 1218 év közötti fiatalokat. (MTI) Green doktor gazdagodik New York. A televíziós filmsorozatok leggazdagabb színésze lesz a Vészhelyzet Green doktotját alakító Anthony Edwards. Az amerikai színész 35 milliós szerződést írt alá a Warner Bros.-szal, így az elkövetkező két évben is övé a szerep. Noah Wyle (a fiatal Carter doktor) hasonló, de kisebb összegű szerződést kapott. Warnerék most dolgoznak az Eriq La Salle-lal (Benton doktor) és Julianna Marguiles-szel (Hathaway főnővér) kötendő szerződések kidolgozásán, (ú) POZSONY HVIEZDA: Armageddon (am.) 17.00, 20.00 OBZOR: Meg semmisítő becsapódás (am.) 18.00, 20.30 MLADOSŤ Amilyen jó csak lehet (am.) 17.30, 20.30 CHARLIE CENTUM Titanic (am.) 17.15, A jövő követe (am.) 17.30, A kód neve Merkúr (am.) 18.00, 20.30, Armageddon (am.) 17.00, 20.00 Alvilág (fr.) 20.15 KASSA TATRA: Armageddon (am.) 17.30, 20.15 DRUŽBA: A világűr foglyai (am.) 15.30,17.45, 20.00 CAPITOL: A világűr foglyai (am.) 15.45,18.00, 20.30 ÚSMEV: Megsemmisítő becsapódás (am.) 17.30, 20.00 IMPULZ: Jack és Sarah (am.) 19.00 DEL-SZLOVAKIA KOMAROM - TATRA: Armageddon (am.) 18.00, 20.00 PATH KERTMOZI: Megsemmisítő becsapódás (am.) 21.00 LÉVA JUNIOR: A halál angyala (am.) 18.00, KERTMOZI: Szféra (am.) 21.00 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Életra - halálra (am.) 19.00 SZIGET (Pepsi Sziget 98 - Hajógyári sziget, Óbuda) NAGYSZÍNPAD: Marshall bemutató 15.00, DDT RUSS 16.30, Shane MacGowan and the Popes 18.00 , Vágtázó Halottkémek 19.30, Chumbawamba 21.00 SZUBJEKTÍV - FÜLVIDÉK Boltokban a Szégyenlős Fiúk belépője JUHÁSZ KATALIN Az angol megnevezés a legtalálóbb: boy band, azaz fiúzenekar, bár a zenekar szó kissé túlzás ezekre a formációkra, hiszen nem játszanak hangszereken. Nem új a jelenség, én például tizennégy évesen a Teens nevű szépfiúkért rajongtam, csak persze kevesebb velük kapcsolatos képet, posztert, kulcstartót, matricát stb. tudtam összegyűjteni, mint a mai tinik, mondjuk a Shygys-ról. Bármelyik hasonló csapatot kipécézhettem volna, van belőlük elég. Ügyes üzletemberek összeválogatnak négy-öt exmodellt, ex-táncost, akik helyesek, jópofák, az átlagosnál egy fokkal jobban énekelnek, és remekül mozognak. Kitalálnak nekik egy imidzset, ha kell, új neveket (esetünkben angolokat, hátha kijutnak nyugatra is), elárasztják fotóikkal a tinimagazinokat, és kezdődhet a reklámkampány. Bizonyára észrevették, hogy zenéről eddig nem volt szó. Nos, nem véletlenül, ugyanis a zene fontossági sorrendben csak most következik. A Shygys bemutatkozó albuma (Warner Music) nem jobb és nem rosszabb, mint a hasonló kategóriájú termékek. A producer Kozsó az Ámokfutókból, aki többek közt a Bestiák nevű lánycsapatot is kézben tartja, és aki idejében rájött, mi kell az „igényes" hallgatóknak. Zak, Martin, J. D., Brandon és Julian, vagyis a Shygys (a helyesírási anomália megfejtése: Szégyenlős Fiúk) kifogástalanul kielégíti ezeket az igényeket. Talán kevésbé jól formatervezettek, mint a Backstreet Boys, de azért így is mindenkinek lehet kedvence, akinek fotóit külön is gyűjti. Nekem is lenne, ha tudnám, ki kicsoda. Zenében is a Backstreet Boys-os mintát követi a „gyártó". Én meg azon gondolkodom, nem lett volna-e elég recenzió helyett csak a képüket közölni, jó nagy méretben...