Új Szó, 1998. augusztus (51. évfolyam, 177-201. szám)

1998-08-06 / 181. szám, csütörtök

2 Gazdaság ÉS fogyasztók - HirdeTÉs ÚJ SZÓ 1998. AUGUSZTUS 7. KOMMENTÁR Kellemetlen utóhatás V. KRASZNICA MELITTA Termelői körökben az utóbbi napokban, hetekben kétségkí vül a gabonapiacon kialakult helyzet a leggyakoribb be­szédtéma. Ez okozza a legnagyobb gondot többek között azoknak,akik búzatermesztéssel foglalkoznak, s a mai napig nem tudják,mikor, kitől kapnak végre pénzt a termésért. Egyesek válságról, mások bizonytalanságról be­szélnek, de vannak, akik egyenesen katasztrofálisnak ítélik meg a jelenlegi állapotokat. Egy bizonyos, folyik az aratás, ám a gabona iránt pillanatnyilag szinte egyáltalán nincs ke­reslet. Megoszlanak a vélemények a közraktárak szerepéről is: igaz, hogy a raktározók elméletileg olcsó hitelekhez jut­hatnak a közraktárakban elhelyezett terményük fejében, ám a gyakorlatban a bankok vonakodnak; csak azoknak hajlandók hitelt folyósítani, akikkel már hosszú távon, megbízhatóan együttműködnek. Vagyis mindenekelőtt a személyes kapcsolatokon múlik, hogy ki kap hitelt. Nem mondhatnánk,hogy kifejezetten korrektül viselkednek a malmok tulajdonosai vagy igazgatói. A július elsejei liszt­áremelést részben azzal indokolták, hogy a kenyérgabona felvásárlási árát is emelték - sőt a malmok és a termelők képviselői állítólag abban is megegyeztek, hogy tonnánként 4 200 korona lesz az élelmiszeripari búza felvásárlási ára, de mire a felvásárlásra került sor, elhallgattak, már nem emlegették a korábbi összeget,sőt annak töredékét sem. Pontosabban legújabban azzal érvelnek, hogy a piaci viszo­nyok alakulásának alapján állapítják meg a felvásárlási árat. Ennek következtében nem tudnak árat szabni a ter­ményfelvásárló vállalatok sem, és csupán a gabona raktáro­zását vállalják; a felvásárlás szóba sem jöhet. A termelőnek pedig főhet a feje, hogy miből alapozza meg a jövő évi ter­mést. Ennek kapcsán a fogyasztónak az juthat eszébe, vajon jövőre milyen gabonából süti a pék a kenyeret, s ha behozataliból, akkor vajon mennyibe kerül. Ezek a gondok azonban nem egyik napról a másikra kelet­keztek. Nagymértékben közrejátszott az állatállomány drasztikus csökkentése - nincs, ami felegye a takarmánygabonát -, valamint a két évvel ezelőtti illegális gabonakivitel. Ez utóbbi annyira felbillentette a piaci egyensúlyt - ami egyebek közt rendkívüli ármozgásokban nyilvánult meg -, hogy utóhatása máig érződik. JEGYZET senki nem lepődhetett meg, hogy a bajnoki mérkőzés előtt aláírásgyűjtők népes csoportját találta a Téglame­zőn. Egy öregúr, akit havi nyugdíjához képest jól meg­fizettek a sziesztázásért, majdnem neki ugrott a kí­váncsiskodónak, aki azt mondta: ugyan, privatizál­ják, inkább kerüljön a rézbő­rűek kezébe, mintsem kormányközeiben maradjon. A szurkoló elemi érdeke, hogy a gáz ne szivárogjon külföldre; akkor mi lesz a csapattal? A normális szurko­ló (elvétve a Slovanban is akad) csóválja a fejét, ugyan miért köt kényszerházassá­got a sport a politikával. Nem is kényszerházasság, inkább érdekből köttetik. Vagy, ahogy Kabos Gyula mondta: ebből is egy kicsit, meg abból is egy kicsit. Ó viccből mond­ta. Az újságírót viszont ko­molyan nem akarták been­gedni, az igazolványa vala­hogy nem hasonlított a Ducký úr által kiállított, va­donatúj bérletre. Végül az új­ságíró győzött; elárulta, hogy újságíró. A jegyszedő meg bevette. mmm Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt- politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László-kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamonn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Káosz a rendben GRENDEL GÁBOR Ducký rendet csinált - mond­ta az őr, és lemászott a drót­kerítésről. Tényleg rendet csinált. Annyira, hogy kishíján az újságíró is csak Slovan-drukkernek álcázva juthatott be a téglamezei sta­dionba, mert az igazolvá­nyát, az igazolványképét, a külsejét, a belsejét, egyszóval mindenét gyanúsnak találták a bejáratnál. Ez természetes, ha a keleti és a nyugati felfo­gás találkozik; nem tudnak mit kezdeni egymással. így fordulhatott elő a szlovákiai viszonylatban új, de koránt­sem érthetetlen szabály, hogy a stadion kerítésén be­lül kizárólagos engedéllyel szabad parkolni. Manches­terben is ez a szokás, bár ott mások a labdarúgás hagyo­mányai. Ducký úr rendet csinált. S közben a saját bőrét menti, mert fennáll a veszély, hogy vállalata, a Szlovák Gázmű­vek idegen kézbe kerül. Ezért TALLÓZÓ - Felség, a mi pártunkba lépjen be. Önnek adjuk a fele királyságunkat. (Peter Gossányi karikatúrája) THE INDEPENDENT A legnagyobb liberális londoni napilap szerint a nyugati szö­vetségesek körében „teljes a zűrzavar" annak nyomán, hogy a szerb-jugoszláv haderő min­den európai és amerikai nyo­másgyakorlás ellenére folytatja erőteljes hadműveleteit a ko­szovói falvak ellen. A lap cikk írója szerint a szövetség mély megosztottságát sejteti, hogy állítólag „nem csak abban nem tudnak egyetértésre jutni a nemzetközi közösségen belül, hogy mit kellene tenni, de arról sincs, hogy egyáltalán mi is tör­ténik Koszovóban." A lapnak nyilatkozó diplomaták úgy vé­lik, a szakadár koszovói albán gerillák fegyveres fellépése ala­posan összezavarja a képet, hi­szen még ha a Nyugat közbe avatkozik is, „senki sem tudja, kire kell lőni, kit kell bombázni, azt sem, kit talál el a fegyveré­vel, s természetesen ezek után azt sem, hogy az egésznek len­ne-e értelme." A parlamenti jegyzőkönyvek által elkészített változat nem egyezett azzal, ami a törvénytárban megjelent Legális törvényhamisítók A szlovák közvélemény el­képedt a SME tényszerű híre után. Hallottad, hát ez már csak nem lehet igaz, hívott fel az egyéb­ként ellenzéki nézeteket valló szlovák jogászisme­rősöm, mert mi, újságírók talán mégis többet tudunk mindenről. FEKETE MARIAN Igen, valóban emlékszünk, hogy a Pravdában volt egy jogász-új­ságíró kollégánk, aki a parla­menti jegyzőkönyvek alapján, bekezdésről bekezdésre haladva elkészítette egyes törvények végleges változatát, s közölte a lapjában. A parlamenti jegyző­könyvek által elkészített válto­zat nem igazán egyezett azzal, ami a törvénytárban megjelent. A két változat közti különbségek nem voltak lényegesek. A tör­vényhozók által jóváhagyott, megszavazott és a törvénytár­ban megjelent szöveg közti kü­lönbséget viszont ezúttal lénye­gesnek látja a SME, mert a leg­felsőbb bíróság hatáskörének kérdéseit szabályozó törvényi rendelkezésekről (a Polgári per­rendtartás rendelkezéseiről) van szó. Arról, hogy a legfelsőbb bíróság foglalkozzon-e a válasz­tási ügyekkel vagy sem. Nem szándékunk jogi tanulmányokat írni arról, kinek van igaza ebben a vitában. Tény, hogy volt már sokkal cifrább törvényhamisítás is. 1968 október 27-én hagyták jóvá az akkori csehszlovák szö­vetségi parlamentben a nemze­Tény, hogy volt már sokkal cifrább tör­vényhamisítás is. tiségek jogállását szabályozó törvényt. Október 29-én az ÚJ SZÓ címol­dalon hozta ennek az alkot­mánytörvénynek a fordítását. A Csehszlovák Szocialista Köztár­saság Törvénytárának 1968. évi 42. füzetében november 19-én egy egészen más alkotmánytör­vény jelent meg. Az alkotmány­törvényből egyszerűen eltűnt az a félmondatnyi rendelkezés, amely szerint a képviselő-testü­letek (az akkori parlament és nemzeti bizottságok), illetve végrehajtó szervek mellett ki­alakítandó kisebbségi jogvédő szervek „a törvények által meg­határozott terjedelemben önál­lóan döntenek sajátos érdekeik­ről". Ezzel együtt kitörölték a jó­váhagyott alkotmánytörvényből azt a félmondatot is, amely sze­rint a nemzetiségeknek „egyen­jogú helyzetüknek kell lennie a gazdasági és kulturális életben". Ez a két, utólag törölt rendelke­zés lehetővé tette volna azt, hogy a kommunista totalitárius államon belül egy nemzetiségi autonómia alakuljon ki. Az al­kotmánytörvény eredetileg jó­váhagyott rendelkezései erede­tileg másként szabályozták az anyanyelv hivatalos kapcsola­tokban való használatának jogát is. A korábban megszavazott Kitörölték a nem­zetiségekre vonatkozó félmondatot. változatban például nem szere­pelt az, hogy az anyanyelv hasz­nálatának jogát a hivatalos kap­csolatokban csak az illető kisebbség által lakott területe­ken" kell szavatolni. Az egykori csehszlovák és a mai szlovák büntetőjog büntetni rendeli a pénzhamisítókat, a bé­lyeghamisítókat, az okirat­hamisítókat és egyáltalán min­den hamisítót. Kivételt élveznek a tötvényhamisítók. Ók, mint a 68-as példa is bizonyítja való­ban büntethetetlenek. Volt, akit olyannyira elkapott a hév, hogy a matrónáknak kellett őt elküldeni, mondván, többször aláírta A nép megtette hazafias kötelességét VRABEC MÁRIA Bár a hírek szerint összegyűlt már a szükséges 350 000 aláírás a DSZM által meghirdetett petí­cióra, azért a gyűjtést nem hagy­ják abba, sőt újabbnál újabb öt­letekkel rukkolnak elő, ame­lyekkel a gyanútlan járókelőket rábíiják, járuljanak a napernyő alá és írják alá azt, „amitől majd jobb lesz nekünk". Nyitrán már azzal csalogatták a korosodó matrónák a jónépet, hogy az eddigi 14 000 aláírással a Nyitrai járás is, a maga 46 ez­rével pedig a Nyitrai kerület is vezet Szlovákiában. Nosza, írják alá még egypáran, küldjék el otthonról a 38 fokos hőségben a nagymamát, nagyapát is: hadd őrizzük meg legalább ezt az el­sőséget, de ha lehet, inkább te­gyünk hozzá még egy orrhossz­nyit. Az utca népe pedig - mintha va­lamiféle büszke patriotizmus kezdett volna mocorogni benne - engedelmesen meg is tette ha­zafias kötelességét. Volt, akit olyannyira elkapott a hév, hogy a dolgok rendjét felügyelő mat­rónáknak kellett őt elküldeni, mondván már többször aláírta. Jócskán akadtak új meggyőzői­tek is, verejtékező asszonyságok rakták le egy percre a bevásárló­szatyraikat, sietős üzletemberek kapcsolták ki mobiltelefonjukat a hívó szóra. Nem tudom, hányan gondol­kodtak el azon, mi értelme van annak, amit aláírnak. Azt már végképp nem remélem, hogy egyáltalán megfordult a fejük­ben, miféle első helyről van itt szó. Tudtommal a DSZM nem hirdetett versenyt a legtöbb alá­írást összegyűjtő aktivistáért, városért, kerületért - bár igazán nem lehet kizárni. Nyitra mind­három kategóriában előkelő helyre számíthat. Mint eddig is minden kategóriában, amit a hatalom hirdetett meg: lett lé­gyen szó szolgai alázatról, talp­nyalásról vagy vak engedelmes­ségről. Az eredményhirdetésre valószínűleg csak a választások után kerül sor, de én már sej­tem, mi lesz a fődíj: a győztes város főmuftija privatizálhat egy megmaradt stratégiai válla­latot. VISSZHANG - Adí Ismeretlenek földje, üj Szó, 1998. július 18. Igénylés vagy pótigénylés? Úgy gondolom, az írás nagyon sok, Duna melletti község lakó­ját közvetlenül érinti, így Nagykeszi községben is a lakos­ság zömét. Ki jobban, ki kevés­bé, de érdekelt. Az ún. „közös", amelynek beltelki területe több mint 4 hektár - valamikori közös köz­ségi libalegelő volt - szegény sorsú kisemberek nagyrabecsült tulajdona. Valószínűleg az ál­lam tulajdonává válik, mert több mint 40 évig az örökösödé­sijegyzőkönyvek ezzel két nem­zedéken keresztül tulajdonkép­pen nem foglalkoztak. Az osztó­dás elve alapján nem is igyekez­nek rendezni, mivel 3-4 árnyi terület rendezésének költségei meghaladják a tulajdonba vehe­tő földterület értékét. Már az ál­lam is felszólította községünk e földterületének tulajdonosait -sajnos eredménytelenül. Nem fogtam volna tollat, ha nem fájna őseink nehezen meg­szerzett tulajdonának kényszer­prédálása ilyen formában. Mi­vel nem épült fel a nagymarosi duzzasztó, itt nincs a Dunán duzzasztott vízszint, tehát e ki­sajátítás sem szolgálja a célt. A 2. pontban leírtak szerint a la­kosság nem kapott kártérítést már 20 éve. Itt ebben az eset­ben sincs illetékes, aki konst­ruktívan intézné a rendezetlen ügyeket. Valójában, ha valaki rendezni akarja földtulajdonjogát e kate­góriában, visszariad a kért akta­özön előteremtése miatt, s az intézés túlságosan bonyolult és pénzigényes. Nyilvános kérdésem sok-sok la­kos nevében - milyen lehetősé­gek vannak a pótterületek visz­szaszerzése, amelyek ára 0,40 Sk/m2 ill. a nem rendezett föld­területet hogyan tudnánk visz­szaigényelni a szlovák földalap­tól - vagy pótterületet kapni he­lyettük. Sajnos e problémának sem a parlamenti képviselők, sem a sajtó nem szentelt kellő figyel­met. Állítom, ezreket érint e problémakör. A magyarok lakta Duna melléki falvak lakossága bizony úgy érzi, méltatlanul el­hanyagolják e témát. Lukács Jenő Nagykeszi

Next

/
Thumbnails
Contents