Új Szó, 1998. augusztus (51. évfolyam, 177-201. szám)

1998-08-04 / 179. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1998. AUGUSZTUS 2123. PanORámA h A dunaszerdahelyi Nap Kiadó gondozásában megjelent Barak László legújabb publicisztikai kötete Vámbéiy, az irodalmi kávéház Barak László kötetében a személyesség és a szenvedély dominál. (Dömötör Ede felvétele) Markó Iván és a két Wagner Richard Wagner Parsifal című operájának Giuseppe Sinopoli által dirigált előadásával vasárnap este véget ért az idei Bayreuthi Ünnepi Játékok első ciklusa. A Parsifalnak ezúttal magyar vonatkozása is volt, hiszen az előadás látványos táncszámait a világhírű Markó Iván koreografálta. Wagner darabját egy másik Wagner, a csupán névrokon Wolfgang Wagner vitte színre. Az énekeseknek ezúttal sem volt künnyű dolguk, hiszen Wagner rendezéseiben 1989 óta nemcsak az egymást váltó tenorok - köztük Placido Domingo is - voltak kénytelenek megbirkózni hol a magas, hol pedig a mély hangokkal, hanem a Kundryt éneklő szopránok - Janis Martin, Deborah Polaski és Waltrud Meier - temperamentuma is igen eltérő volt. A Bayreuthi Ünnepi Játékokon tegnap este A bolygó hollandit hallhatta a nagyérdmű. (ú) A pápának muzsikáltak Elragadtatottan szólt a zenéről és a magyar lélekről II. János Pál pápa, akinek tiszteletére vasárnap este a castelgandolfói nyári pápai palota udvarában koncertet adott a Philharmonia Hungarica. ,J\ zene a hangok harmóniája és a hangszerek párbeszéde által elvezethet Isten mindenekfeletti és örök szépségének szemléléséhez. A zene az ajándékosztás olyan eszköze, amely gyakran gazdagabbá teszi az aján dékozót, mint a megajándékozottat" - mondta a katolikus egyházfő. A nyugat-németországi Mariban az 1956os forradalom utáni években alakult magyar együttes Acél Ervin vezényletével Mendelssohn és Kodály műveket adott elő.„A zenészek előadásában minden erejét és pátoszát érezni lehetett annak a magyar léleknek, amely egyszerre érzelmekben gazdag és nemesen visszafogott, amely nyitott a más kultúrákkal való párbeszédre"- mondta II. János Pál pápa. (MTI) MOZI POZSONY HVIEZDA: Armageddon (am.) 17, 20 OBZOR: Mercury (am.) 17.30, Angol beteg (am.) 19.30 MLADOSŤ: Big Lebowski (am.) 15.15,17.30, 20 CHARLIE CENTUM: Az ördög ügyvédje (am.) 17.45 KASSA TATRA: Armageddon (am.) 17.30, 20.15 CAPITOL: Armageddon (am.) 17.45, 20.30 ÚSMEV: Vörös sarok (am.) 17.30, 20.15 IMPULZ: Jack és Sarah (am.) 19 DEL-SZLOVAKIA KOMÁROM - KERTMOZI:Tűzhányó (am.) 21 TATRA: Armageddon (am.) 18, 20 GALÁNTA - KERTMOZI: Spawn (am.) 21.00 LÉVA - JUNIOR: Lea (am.) 18.00 ROZSNYÓ PANORÁMA: Titanic (am.) 19.00 VISSZHANG ad: Alkotni kell! - Új Szó, július 21. Ne azt a lovat, amelyik húz... Két okból is szégyenkeznem kellene. Legalábbis ezt súgja a józan és számító szakmai észjárásom. DUSZA ISTVÁN Az egyik okom az lehetne, hogy először voltam vendége a Lüium Aurum Kiadó és a számomra ismereden tulajdonosok irodalmi kávéházának, pedig bő egy hónapja hetente várja már az irodalom barátait. Másodszorra azért kérnék bocsánatot - nem mástól, mint Baraktól -, hogy a múlt hét csütörtökéig nem olvastam el a Csapdában-t. Mintha csapdában lennék... Már az első kávéházi szeánszon ott kellett volna lennem, s olvasni is kellene, nemcsak rapszodikus lelkiismeret-furdalások kényszere alatt. De hát a történelmi dolgokból rendszerint magánügyek miatt maradunk ki, s az olvasás is manapság egyre inkább magánüggyé válik. Hol vannak már azok a pártállami idők, amikor az „olvasó nép" eszménye nyomott a földhöz könyvtárakat, könyvkiadókat és szabadelvű olvasókat? Ma már magánügy a könyves magány, s a pénztárcavas tagsága val egyenes arányban növekvő vagy csökkenő az olvasói kedv. VITÁLOS BALÁZS A nádszegi községi hivatal védnöksége alatt a hét végén immár második alkalommal került megrendezésre a Nádszegi Zenei Fesztivál. Az ödet még 1997 tavaszán Molnár Szabolcs fejéből pattant ki, s miután öszszehozta a szervezéshez szükséges lelkes csapatot, sikerült megvalósítaniuk az elsó Nádszegi Zenei Fesztivált. A tavalyi sikertől fűtötten úgy gondolták, idén sem maradhat kihasználadanul a nádszegi Agrimpex Szőlős szabadtéri színpada. A rendezvény szervezésének kezdetén úgy tűnt, nem lesz magyarországi résztvevője a fesztiválnak, a bizonytalanság után azonban végül mégis mégis eljött két magyarországi sztárzenekar, a „piszkosblues" stílus éllovasa, a Takáts Tamás De jött az első adandó alkalom, s minő öröm: Barak kötetét mutatják be hónapokkal a budapesti könyvbemutató után Dunaszerdahelyen. Tette ezt Bodnár Gyula, akit ha nem ismernék negyedszázada, még azt hihettem volna első látásra, hogy ő Zalán Tibor, a költő. Miután Budapesten ő méltatta az akkor vadonatúj kötetet. De ide nem jött el, mert elment az Óperenciás tengeren túlra. Persze Bodnár se kutyaütő méltató volt, hiszen a Csapdában című Barakpublicisztikákat ő szedte, válogatta és simogatta kötetbe. És az irodalmi est után elolvasva állítom: kiváló kötetbe. Már csak azért is kiválóba, mert nem mutatja a szerzőt másnak, mint amilyennek eddig ismerhettük: olykor saját véréből és vitriolból kevert tintájába mártott tollúnak. Néhány, alkalomadtán ki nem hagyott vitánk során már kifejtettük egymásnak, mennyire másképpen gondoljuk megírni ugyanazokat a dolgokat a sokszor behunyt szemmel is pöcegödörnek érzett csapdáról. Tudva azt, hogy ez a kötete mennyire együtt mutatja meg és fel a Barak-publicisztíkákat író költőt, novellistát, forradalmárt, kiadót, szerkesztőt és politikust, Dirty Blues Band és a 100 Folk Celsius is. Az utóbbi már kissé korosabb zenészei tökéletes összhangban voltak a fesztivál ifjabb közönségével, és zenei tudásuk, valamint a közönséggel fenntartott közvetlen kapcsolat meghozta a teljes sikert. A korosabb zenészek is összhangban voltak a fiatal közönséggel. Nem így alakult a hazai Ghymes együttes sokat ígérő fellépése. Az egyedi stílust képviselő zenekar koncertjére ugyan komoly tömeg verődött öí;sze, de a közönség mintha aludt volna. Mire feloldódtak az emberek, Szarka Gyula csapata épp levonulni készült a színpadról, de a beindult közönség szűnni nem akaró nem tudok mást látni benne, mint ami ő maga. Meg ami mi vagyunk: mindannyian együtt a csapdában. Kétségtelen, hogy olvasói és csökött szakmai ízlésem okán tetszik leginkább a kötet Asztor című indító publicisztika-csokra. Ezekben az opuszokban a költő és az író szenvedélyessége ahogy ő úja az Üzenet a partról bevezetőjében - és a könnyű kezű, nehéz lelkű írói állapot ragad meg és visz magával. Valahová, ahol a publicisztika egyben lelki topográfia is, nyelvi „visszázására" kétszer is kénytelenek voltak ráadásozni. Színvonalas bábjátékot adott elő a Stražan házaspár Pozsonyból, valamint az udvarnoki Kabóca Bábcsoport. Nagy érdeklődés fogadta a Bendő együttest, akik népzenével szórakoztatták a jelenlévőket, és természetesen a táncházról is gondoskodtak. Akiket pedig a modern táncok érdekelnek, a Cat Girls fellépésében gyönyörködhettek. A műsor rövid csúszásáért kárpótolt a tökéletes zenei hangzás, valamint az előadók szakmai felkészültsége. Az idei volt tehát a második fesztivál, s ha lesz megfelelő érdeklődés, több is követi majd. Persze csak akkor, ha az istenek és a szponzorok kegyesek lesznek majd a nádszegi és környékbeli vállalkozó kedvű fiatalokhoz. bravúr és intellektuális konstrukció. És éppen ezért olvasom ugyanolyan nagy szenvedéllyel a Nap Kiadóban megjelent kötetét, mint amilyennel ő írta valamennyi darabját. Ennyit megérdemel. Különben meg mi a fészkes fenének olvasna az ember, akár Shakespeare-t is, ha nem a szenvedélyekért. Persze, persze... Barak nem Shakespeare, de olvasni azért őt is kell, hogy tudja az ember, hány óra van. Márpedig ez az idő nem olvasható le a digitális mütyürökről. Könyvbemutató Választások és felosztások A Lilium Aurum Könyv- és Lapkiadó augusztus 6-án, csütörtökön mutatja be Petőcz Kálmán Választások és felosztások című könyvét. A tanulmánykötetet Tóth Károly, a Fórum Intézet igazgatója méltaija, majd Peter Lebovičnak, a Demokrata Párt politikai elemzőjének előadását hallgathatják meg a résztvevők, amelyet nyilvános vita követ. Helyszín a Vámbéry Irodalmi Kávéház Dunaszerdahelyen, a Vállalkozók Háza Kukučín utcai épülete, kezdési időpont este hat óra. (ú) LISZKA JÓZSEF Se fogadott, de fogadadan prókátora nem vagyok és nem is szeretnék lenni Katona Istvánnak, ám az az olvasói levél, amely azÚj Szó 1998. július 21-i számában, Hirschler János tollából megjelent, mégis reagálásra késztet. A levélben érintett konkrét problémán túlmutató tünetről vagy tünetrendszerről van szó ugyanis, s ehhez szeretném saját gondolataimat hozzáfűzni. Tartok tőle, hogy a levélíróval nem ugyanazt a jelenségcsoportot érijük „népi kultúra" alatt, ezért először ennek tisztázását kell megkísérelni. Általában a népi (vagy tradicionális, esedeg populáris) kultúra „hanyatlásáról" beszélni, s főleg azon tűnődni, hogy miként lehetne azt megállítani - értelmedenség. A népi kultúrának ugyanis egyik legfontosabb ismérve éppen az állandó alakulás, változás. így aztán a középkor tradicionális kulturája egészen más volt, mint a múlt század végi, századunk eleji népi kultúra (lényegében a közhiedelem csak ezt tartja kultúrának), s megint más, mint napjaink populáris kultúrája. Azt hiszem azonban, hogy a levélíró nem is erről a jelenségcsoportról beszél, hanem a népi kultúra bizonyos alkotóelemeinek a mai mindennapi kultúránkba (tánccsoportok, menyecskekórusok, táncházak, „népi" iparművészek segedelmével) való beleépülésének visszaesésétől tart (ennek viszont nem népi kultúra, hanem folklorizmus a neve). Ezt azonban a néprajzkutatókon számon kérni - legalábbis igazságtalanság. Valami hasonlót kér ugyanis számon Katona Istvánon a levélíró. Számára szemmel láthatóan a Martosi Pünkösdi Fesztivál megszervezése és -rendezése kevés. Többre van szükség: tettekre, alkotásra! No, de - kérNem ugyanazt értjük a „népi kultúra" alatt. dem alásan - mit is értsünk „alkotás" alatt? Szerintem Hirschler János kis írása a maga nemében éppúgy alkotás, mint egy népművészeti fesztivál megrendezése - megint csak a maga nemében. Arról, ahogy Katona Istvánnak a martosi menyecskekórus irányításáról ír, eszembejut, ahogy annak idején (még az „átkosban") órákon át eredménytelenül próbáltam meggyőzni egy központi bizottsági Csemadokfunkcionáriust arról, hogy néprajzi diplomám nem jelenti automatikusan azt, hogy színpadra tudok állítani egy énekes népszokást. A két műfaj, tudniillik, egészen más. Az egyiket tudománynak, a másikat színpadi művészetnek hívják. S hogy kiki melyik területen képes a legjobbat alkotni, a legmaradandóbb tetteket végrehajtani, annak eldöntését talán bízzuk inkább rá. Ahogy Hirschler János is úgy vélte, nagyon helyesen, hogy ő a szóban forgó levél megalkotásával tehet valamit az ügy érdekében... „Tánc- és énekcsoportokat, parasztzenekarokat kell alakítani" - érvel az idézett levél szerzője, és akár igazat is adhatunk neki. Csak azt nem értem, miért Katona Istvánnak adja ezt feladatul. Talán az „azt a lovat ütik, amelyik húz" elve alapján? Hiszen Katona azzal, hogy most már évek óta szervezi, szponzorálja a martosi fesztivált, egyúttal mutatja is a jó példát, csinálja a kedvet hozzá: Tessék csak Hölgyeim és Uraim, ezek után ki-ki hozza létre a maga parasztzenekarát vagy menyecskekórusát! Ne másokat nógassunk, jó szlovenszkói magyar mentalitással, hanem magunk is fogjuk meg végre a lapát nyelét... Különben pedig megette a fene, ha a vadászkutyát úgy kell a nyúl után kergetni... Dolán György képzőművész a Mikuláš Galanda Alapítvány támogatásával szeptember elsején két hónapos párizsi tanulmányútra induí. A Cite International des Arts Paris nemzetközi képzőművészeti műhelyben többek között az archaikus művészet francia képviselőinek munkáival ismerkedik majd. Somogyi Tibor felvételén a magyarbéli művész installációja és festményei láthatók, (jl) Nádszegi Zenei Fesztivál másodszor. A Ghymes ráadása mindekit tűzbe hozott Egy fesztivál margójára