Új Szó, 1998. augusztus (51. évfolyam, 177-201. szám)
1998-08-31 / 201. szám, hétfő
6 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1998. AUGUSZTUS 31. MOZI POZSONY HVIEZDA: Hat nap, hét éjjel (am.) 15.30,18.00, 20.30 OBZOR: Lesz éz még így se (am.) 18.00,20.30 MLADOSŤ: Az angol beteg (ám.) 16.00, 19.30 CHARLIE CENTRUM: Titanic (am.) 17.15, Jackie Brown (am.) 17.00, 20.00, Halálos fegyver 4 (am.) 18.30, 20.30, Salo, avagy Szodoma 120 napja (olasz) 20.15 KASSA TATRA: Eltűntek az űrben (am.) 15.30, 17.45, 20.00 DRUŽBA: Az ördög ügyvédje (am.) 17.45, 20.15 CAPITOL: Halálos fegyver 4 (am.) 15.45, 18.00, 20.30 ÚSMEV: Hard Rain (am.) 18.00, 20.00 IMPULZ: Jack és Sarah (am.) 19.00 DEL-SZLOVAKIA KOMÁROM - TATRA: Ebadta eb (am.) 18.00, 20.00 GÚTA VMK: Rivers of Babylon (szl.) 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Ebadta eb (am.) 17.30, 20.00 A világ legrangosabb zenekarait vezényelhette Nyolcvanéves lenne Leonard Bernstein MTI-HlR A napokban lett volna 80 éves az amerikai zenei kultúra zseniális, vibráló egyénisége, a zeneszerző, karmester és zongorista Leonard Bernstein. Orosz emigráns zsidó szülők gyermekeként született 1918. augusztus 25-én a Massachusetts állambeli Lawrence-ben. Tizenhét évesen került a Harvardra. 1943-ban már a New York-i Filharmonikusok dirigense, 1958 és 1969 között pedig vezető karnagya volt. SzerzeméArchív felvétel SZUBJEKTÍV - ÉLMÉNYSZÁM Tatai töprengések JUHASZ KATALIN Az utca embere több mindenre asszociálhat az „írótábor" szó hallatán. Leggyakrabban a naphosszat körmölő, írógépet püfölő, borzas fejű alkotó képe jelenik meg neki, aki dolgavégeztével a többi hasonszőrűvel együtt tábortűz mellett mulat, majd hajnaltájt sátrába húzódik. Nos, nem erről van szó. Az írótábor elsősorban alkalom az együttlétre, nagy beszélgetésekre, másodsorban a szakmai fejlődésre, az ismeretek gyarapítására. Tatán, ebben a nyugodt, békés magyarországi városkában a múlt héten már tizedszer rend jztek ilyen akciót, elsősorban fbtal alkotók számára. Tévedés ne essék, a „fiatal" adott esetben akár hatvanéves is lehet; emlékszem a tavalyelőtti tábor remek hangulatú Tandori Dezső felolvasóestjére, ahol a húszévesek is aggastyánoknak érezhették magukat a vendég szellemi frissességéhez képest. A tábor szervezője, a budapesti József Attila Kör a mai magyar irodalom legmozgalmasabb műhelye. Könyvkiadással is foglalkoznak, a JAK-füzetek című sorozatban ígéretes tehetségek és elismert „haladók" egyaránt szerepelnek. A tatai tábor programja évről évre gazdagabb, a felolvasóestek, előadások, kerekasztal-beszélgetések, szemináriumok mellett koncertek és filmvetítések is helyet kapnak benne, sőt idén még az építészetről is megtudhattunk egyet s mást. A sokszínűséget bizonyítandó kiemelnék két előadót: Magyar Bálint ex-kultuszminisztert, aki az irodalompolitikáról beszélt, és Geszti Péter „szövegmondó kisiparost", akitől a kreatív reklámról hallhattunk. Csak azt nem értem (illetve félig-meddig igen), nálunk miért nem próbálkozott eddig senki írótábor szervezésével. Érdekes adalékként álljon még itt, hogy a szlovákiai alkotók számára fenntartott nyolc helyre csupán öt jelentkező akadt - az utolsó pillanatban. Nem akarom a hazai irodalmi életet a magyarországihoz hasonlítani, hiszen mások a viszonyok, más a „hatalom" hozzáállása és mások az alkotók is, de sok van, mi elgondolkodtató egy hét táborozás után. Nálunk nem beszélhetünk irodalmi klikkekről, népiesekről, urbánusokról; nem folynak késhegyre menő kritikai viták sem. Ha erősen akarnék fogalmazni, állóvízhez hasonlítanám a hazai magyar irodalmi életet. Több mozgásra, több történésre lenne szükség tájainkon is, és ez nem feltétlenül anyagi kérdés. Szeptember közepéig láthatóak a szécsényi Bakos Ferenc képzőművész festményei a füleki múzeumban Közös színek a közös palettán nye, az óriási sikert aratott West Side Story 1957-ben keletkezett. Voltaire Candide című művét is átültette a musical műfajába. Amerikában és az egész világon ünnepség-sorozattal emlékeztek meg hetvenedik születésnapjáról. Nem sokkal később, 1990ben a már súlyos beteg Bernstein bejelentette visszavonulását. 1990. október 14-én a képzeletbeli karmesteri pálcát is végleg letette. Életművének méltó elismerése volt az 1990. évi komolyzenei Grammy-díj. Október közepén hetedszer nyílik tárlat Szécsényben. A kiállítás átfogó képet ad a megyében működő hivatásos és nem hivatásos képzőművészek munkájáról. Tükröt mindenkinek, hol tartanak Nógrád megyében a festők, grafikusok, szobrászok. Persze, mindig kimarad valami. BÁRÁNY JÁNOS A Szécsényi Őszi Tárlat kísérlet arra, hogyan lehet együtt bemutatni a hivatásos művészetet a magas színvonalú amatőr művészettel. Bakos Ferenc szécsényi festőművészt, az őszi tárlat szervezőjét erről faggattuk. A művészek részéről milyen az érdeklődés a tárlat iránt? Mintegy negyven alkotó anyagát fogadjuk el, ez száz alkotás. A negyven művészt hatvan-hetven jelentkező közül választjuk majd ki. Nyolcvan százalékuk művész-pedagógus, rajztanár. Láttam a legutóbbi őszi tárlat anyagát a Füleki Városi Múzeumban. Meglepett, milyen stílusban alkottak a képzőművészek. Az őszi tárlaton jelen vannak a kortárs irányzatok, képviselteti magát a nagybányai iskola, ötletekben sincs hiány. De hiányzik a kísérleti művészet. Be kellene csalogatni azokat a fiatalokat, akik ilyesmivel foglalkoznak. Happeninggel, akcióművészeti előadásokkal színesíthetnénk ezt a bemutatkozási lehetőséget. Teljesebb lenne a kép. Az őszi tárlat helyszíne a művelődési otthon. Miért nem a múzeum? A múzeum a megyéhez tartozik, a megyének pedig megvannak a sajátos képzőművészeti elképzelései. Az egyéni kiállítások mellett vannak országos jelentőségű tárlataik is. Mint például a tavaszi tárlat, ám oda amatőrök nem jutnak be. Jelentkezhetnek, de eddig még nem válogatták be alkotásaikat. A másik országos tárlatuk a rajzbiennálé. Erre mostanában kell beküldeni a munkákat. Egyébként a szécsényi múzeum rendszeresen otthont adott egy-egy, a megyében élő festőművész egyéni tárlatának. Ez mostanában szünetel. Sok múlik a vezetésen. Az előző igazgatónak szívügye volt a sorsunk, akkoriban voltak is kiállításaink. A művelődési otthonban megfelelő a környezet az őszi tárlat anyagának bemutatásához? Igen. Az egész tető nyitott, természetes fénnyel van megvilágítva a terem. Különleges élményt nyújt, a nap minden szakában másmilyet. Szécsényben pezseg a képzőművészeti élet? Azt kell mondanom, hogy nem. Húsz évvel ezelőtt, amikor odakerültem, működött ott egy amatőr képzőművészeti csoport. A tagok egy része odaköltözött, többen meghaltak, feloszlott a Szécsényi Amatőr Stúdió. Az őszi tárlat ezért is fontos fórum. Nemcsak bemutatkoznak a megyében élő képzőműBakos Ferenc: „Évente egyszer kicseréljük a tapasztalatainkat." (Kasagranda Hedvig felvétele) vészek, de találkoznak, beszélgetnek is. Évente egyszer kicseréljük a tapasztalatainkat. Az előbb már említettem Füleket. Nem véletlenül. Hajói tudom, Kovács Péter füleki képzőművész fotóit május elején nézhették meg a szécsényiek. Most az ön festményei láthatóak Füleken. Az őszi tárlat szervezésekor is szeme előtt lebeg az ilyen együttműködés lehetősége? Szeretném, ha az őszi tárlatra legközelebb küldenének munkákat a Füleken és környékén élő és alkotó szlovák és magyar képzőművészek is. így az északi térség képzőművészetének keresztmetszetét láthatnák a tárlatlátogatók. Az ön által említett kapcsolat működik. Néhány hónap múlva a füleki Balázs Alfréd festményeit és grafikáit állítjuk ki Szécsényben. Bízom benne, hogy ez az együttműködés folyamatossá válik. Vít'azoslav Móric a kerítésugrálás után átugorhatott volna Komáromból a magyarországi Oroszlányba isi Szlovák oroszlánkörmök Oroszlányban L. JUHASZ ILONA A Komárom-Esztergom megyei Oroszlány község azok közé a magyarországi települések közé tartozik, ahol nagy számú szlovákság él. A Szlovák Érdekképviseleti Szervezet 15 éve működik itt, s 11 évvel ezelőtt megnyitották saját tájházukat is. A hétfő kivételével naponta nyitvatartó kiállítást nekünk maga a Szlovák Önkormányzat képviselője és kultúrmindenese, Älžbeta Szabóvá és férje mutatta be. Tőlük a tájházzal kapcsolatos tudnivalókon kívül az itteni szlovákok életéről is képet kaphattunk. A helyi szlovák önkormányzatnak öt tagja van. Évente az államtól tevékenységükre 450 000 forintot kapnak, de ezen túl a helyi polgármesteri hivatal fedezi a postaköltséget, telefont és az adminisztrációval kapcsolatos kiadásaikat is. Ez az összeg minden településen, ahol nemzetiségi Önkormányzat működik, egyforma. Szabóvá asszony megjegyezte, Szabóék lelkében is olyen rend uralkodik, mint a tájházban. hogy amikor 11 évvel ezelőtt megnyílt a tájház, az akkori tanácstól is kaptak anyagi és erkölcsi támogatást, s kapcsolatuk mindig nagyon jó volt a község vezetésével is. A magyar és szlovák lakosok között soha semmilyen nemzetiségi ellentét nem volt. Arra a kérdésre, hogy milyen a kapcsolatuk Szlovákia kulturális intézményeivel és maga a szlovák kormány, valamint a Matica slovenská miiyen segítséget nyújt a tevékenységükhöz, Alžbeta Szabóvá és az oroszlányi szlovák tájház (A szerző felvételei) bizony nem azt a választ kaptuk, amit a Slovenská republika előfizetőjejoggal elvárhatna annak alapján, amit e lapban olvas, vagy amit a „közszolgálati" televízióban lát és hall. Mert kiderült, hogy az említettek nem támogatják őket anyagilag, sőt az erkölcsi támogatás is hagy maga után kívánnivalót. Tavaly a tájház 10 éves fennállása alkalmából megrendezett ünnepségre sem mentek el a meghívott szlovákiai illetékesek. Milyen szép gesztus lenne a Matica slovenskától, ha nyomdájában ingyenesen kinyomtatna egy, a magyarországi szlovák tájházakat bemutató útikalauzt. Hiszen a kormánytól kapott sok-sok millióból igazán juttathatna azoknak, akiknek „katasztrofális sorsára" állandóan hivatkozik. Az sem ártana, ha néhanapján elmennének közéjük is... A kétnyelvű bizonyítványok körüli kampány alkalmával Viťazoslav Móric a kerítésugrálás után igazán átugorhatott volna Komáromból Oroszlányba is, hiszen a nagy fekete Mercedessel perceken belül odaérhetett volna. S ha arra gondolok, milyen sok könyv férne abba a nagy csomagtartóba... Legalább azt is megtudhatta volna, hogy az a szlovákiai magyar kisebbség támogatja a magyarországi szlovákok nyelvoktatását, amely a szlovák államtól szinte semmilyen anyagi támogatást nem kap és akitől éppen az anyanyelven történő oktatást szeretnék megvonni... Mert Udvard polgármestere, Száraz József két pedagógust biztosított az oroszlányi szlovákok részére, akik hétvégeken Udvardról járnak szlovák nyelvet tanítani. Milyen faramuci helyzet! A szlovák állam meg még a Skabela-Bóna féle szlovák nyelvoktatási módszert sem támogatja, annak ellenére, hogy annyira kifogásolja iskoláinkban a nyelvtudás szintjét. Szabóvá asszony elmondta, hogy a Matica slovenská vágsellyei alapszervezetével, de főleg Udvard önkormányzatával nagyon jó a kapcsolatunk. A beszélgetés alapján úgy ítéltük meg, hogy a Szabó házaspár lelkében is ugyanilyen rend uralkodik, mint a tájházban és annak udvarán. Reálisan látják a helyzetet és bosszankodnak a jelenlegi szlovák kormánypártok uszító propagandája miatt. Sokkal jobban örülnének mind ők, mind pedig a többi magyarországi szlovák önkormányzat, ha a szlovákiai illetékesek álaggódás helyett inkább tényleges támogatást nyújtanának nekik: mind anyagit, mind erkölcsit.