Új Szó, 1998. augusztus (51. évfolyam, 177-201. szám)

1998-08-28 / 200. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. AUGUSZTUS 28. Bunuel után szabadon TÓTH MIHÁLY Budapesti állomáshelyének elfoglalása után sok mindenről kérdezgették az újságírók Arpád Tarnóczyt, Szlovákia frissen kinevezett nagykövetét. Engem egy - talán mellékesnek szánt - mondata meghökkentett. A magyarországi szlovákok, illetve a szlovákiai magyarok magatartását összehasonlítandó imigyen nyilatkozott: „Érdekes, hogy a Dél-Szlovákiában élő magyarok tekintete a magyar himnusz hallatán fátyolos lesz a könnytől..." Mintha szemrehányás lett volna a hangjában. De hadd ne magyarázzak bele semmit a nagykövet mondanivalójába! Viszont szavainak elhangzása óta egyfolytában keresem a választ: vajon (ha igaza van Tarnóczynak) mitől válik az általa leírt szituációban intenzívebbé némely nemzettársam könnyzacskóinak aktivitása. Azóta gyanítom a választ, hogy elolvashattam Ivan Hudec kulturális miniszter komáromi beszédét, annak is egyetlen mondatát: ,A szlovákiai magyar kisebbséget a magyarországi magyarok sem szeretik, primitívnek tartják és lenézik őket, mert kulturálatlanul beszélik a nyelvet." Még jó, hogy a mondat kulturális miniszter szájából pottyant ki, aki mégsem a kertitörpe-gyártás felelőse a kormányban. Vajon mit mondott volna mondjuk Víťazoslav Móric, ha ő megy „le" kultúrát terjeszteni Komáromba? Aki mégiscsak nem is irodalommal foglalkozik, és nem is művészetpártolással, hanem hadiipari eszközök exportjával-importjával. Nincs kizárva, azért szökik könny a magyar himnusz hallatán némely dél-szlovákiai szemébe, mert ilyenkor eszükbejut, olyan kulturális minisztere van annak az államnak, amelynek ők is polgárai, aki kárörvendve nyüatkozik egy több mint félmilliós közösség anyanyelvének konyhanyelwé degradálásáról. Nagyon kedves olvasmányom Bunuel, a filmrendező memoárja, a könyvnek is egy rövid bekezdése. Arról ír felháborodottan a „némileg" anarchista művész, hogy John Steinbeck ájult hazafiaskodással emlékezik vissza egyik művében arra a francia kisfiúra, aki a strázsáló díszőrséget utánozva a párizsi Diadalívnél hosszú francia kenyérrel tisztelgett. „Hogy nem szégyelli magát ez a Steinbeck!" - írja Bunuel. Hogy nem szégyelli magát ez a Hudec! - méltatlankodom én. KOMMENTÁR Szlovákiai Fantomas VOJTEK KATALIN Ismerik a szlovákiai Fantomast? Nem? Érdekes, pedig már évtizedek óta itt van közöttünk. Ő volt az, aki édesapám ötvenes években kiállított személyazonossági igazolványába a nemzetiség után azt írta, hogy „szlovák", amire egy véletlen folytán csak a hetvenes években derült fény. Akkor, amikor a régi helyett adott új személyi igazolványába a bátyámnak is ezt írták. Amikor reklamált, az ügyintéző méltatlankodva rámordult: „Mi baja van? Más magyarok örülnek, ha ezt írják be nekik!" Azt hihetnénk, hogy most, amikor már nincs nemzetiségi rubrika a személyazonossági igazolványon, Fantomas, munka híján, elköltözött tájainkról. Tévedés. Most éppen Komáromban és környékén működik. Csakis ő lehetett az, aki megszüntette egyik komáromi ismerősöm Uj Szó-megrendelését, persze, annak tudta nélkül. Amikor nem kapta meg pár napig az újságot, elment a postára reklamálni. „De hisz maga annak rendje és módja szerint lerendelte a lapot!" - csodálkozott a postai alkalmazott. Nála csak ismerősöm csodálkozott jobban, s kénytelen volt az újságot ismét megrendelni. Egy Komárom környéki kis magyar faluban Fantomas Mečiar képével ellátott szórólapokat dobál anyák napján és más jeles ünnepeken a postaládákba. Úgy látszik, az éj leple alatt tevékenykedik, mert a falu minden lakója esküdözik, hogy egyetlen Mečiar-párti sincs közöttük. A kormányfő széles mosolyú arcképével díszített üdvözlet mégis rendre eljut minden házba. Talán el sem hiszik, de nekem úgy tűnik, hogy Fantomas az az átlagbért kapó átlagpolgár, akit büszkeséggel töltenek el az ország makroökonómiai eredményei, mert saját anyagi helyzetének alakulásán érzi áldásos hatásukat. Még jóllakni is makroökonómiai sikerekből szokott, sőt egész családját azokból tartja el. És Fantomas lesz az is, aki szeptemberben a Mečiar-pártra fog szavazni. Én még ugyanis nem találkoztam olyan emberrel, aki bevallotta volna, hogy a DSZM-re voksol. így legalább tudom, kit hibáztassak, ha Mečiarék nyernék meg a választásokat. H Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ A szlovákiai választások tétje: marad-e vagy véget ér a Mečiaréra. A cseh napilap szerint az ország az eddigi legkeményebb kampány elé néz, hiszen ha az ellenzék győz, nem csupán kormányváltásra, hanem rendszerváltozásra lehet számítani. A lap tudni véli, hogy a DSZM félmilliárd koronát áldoz a korteshadjáratára. A legerősebb kormánytényező a választások során számít a 25 százaléknyi szavazótáborára, az általa uralt államigazgatásra és a szócsövének tekintett közszolgálati televízióra is. CHINA DAILY - Ne fent, hanem lent keresd az életszínvonalat! (Szalay Zoltán karikarúrája) A lap szerint „nem volt józan válasz" az amerikaiak részéről a tanzániai és a kenyai nagykövetségüket ért terrortámadásokra, hogy légi csapást mértek egy szudáni üzemre és egy afganisztáni célpontra. Az angol nyelvű lap elismerte: az Egyesült Államoknak joga van megvédenie állampolgárait a világ minden táján. Viszont úgy vélekedett, hogy nem ésszerű erőszakkal fellépni az erőszak ellen. A szlovák parlamenti többség 1994 emlékezetes, novemberi éjszakáján meghatározta az elkövetkező éveket Hosszú kések négy hosszú éve A köztársasági elnök jogköreit sorozatosan megnyirbálták... Nem semmi! A sajtóból értesültünk arról, hogy Marián Servátkát Szlovákia vatikáni nagykövetévé nevezték ki. Az excellenciás úr az 1975-76-os tanévben szakaszvezető elvtársként szlovák nyelvet és irodalmat tanított a Moravská Tfebová-i Jan Žižka Katonai Gimnáziumban. Már az első óráján meglepett bennünket, tanítványait közvetlenségével, barátságos modorával. Húsz éwel később találkoztam egy történész profeszszorral, akivel meglepetten állapítottuk meg, hogy az excellenciás úr közös ismerősünk. A professzor olyan, nagyon ambiciózus fiatalemberre emlékszik, aki mindig tudta, hol a helye. A fiatalember otthonosan mozgott pártkörökben is tekintve, hogy a hetvenes évek emléke ez, nem szükséges firtatni, melyik politikai tömörülésről van szó. Bárhogy is volt, egy dolog mindenképpen megállapítható: agilis elvtársból vatikáni nagykövet - nem semmi. Koháry Sándor Ipolyság Döbbenetes gyűlölet Megdöbbenve olvastam az Új Szó augusztus 22-i számában az Ivan Hudec kulturális miniszter augusztus 19-én Komáromban tett látogatásáról szóló beszámolót. Titulusai ellenére eddig sem tartottam túl magasnak Hudec úr intelligenciáját, de a művelődési házban való szereplése megerősítette meggyőződésemet. A tárca irányítóját szavaiban és tetteiben a magyarok iránti gyűlölet és kisebbrendűségi érzés vezérli. Véleményem szerint nincs tisztában még a legelemibb történelmi tényekkel sem, amikor a franciaországi arabok helyzetéhez hasonlítja a Szlovákiában őshonos magyarságét. Felháborító, ahogy a magyarországi politikusokról és az itt élő kisebbségről nyilatkozik. „Műveltségéről" tanúskodik az is, ahogy a múzeummal kapcsolatos kérdésre felelt. Szerencsétlenségünkre sikerült őt megismerni annyira, hogy nyilatkozatait ne tartsuk mérvadónak, mert kicsinyesek és gyűlöletre szítóak. Képes Tiborné Ipolyság Minden a novemberi hoszszú kések éjszakájával kezdődött. A parlament második, rendkívüli ülésén a kormánypártok képviselői meghatározták a törvényhozás irányát négy évre, amúgy aranyidai gőzhenger módjára. MOLNÁR NORBERT Három hónap híján négy évet töltöttek egy ülésteremben az 1994-ben megválasztott honatyák, már aki négy évig ülhetett a helyén. Akadt, aki miniszteri bársonyra vagy nagyköveti posztra cserélte mandátumát, és akadt, akit kiebrudaltak kollégái. František Gauliederről a mai napig nehéz eldönteni, van-e mandátuma vagy nincs. Ha a négy év mérlegét egy szóban vonnánk meg, akkor kétségtelen, csak annyit írnánk: botrányos. mabb. A köztársasági elnök jogköreit sorozatosan megnyirbálták, az ellenzéket statiszta szerepre kárhoztatták. Egy sor alkotmányellenes törvényt hozott a többség, amihez néha - a Magyar Koalíció és Ján Lángoš demokrata párti elnök kivételével a demokratának nevezett politikusok is asszisztáltak. A parlamenti vitakultúra lebegtető sávja valahol a vakondok és a föld magja közé került. A parlament a négy év alatt vasfegyelemmel és kritikátlanul támogatta a kormány minden intézkedését, igencsak csekély kivételtől eltekintve, és fordítva is igaz mindez, a kabinet minden parlamenti döntést támogatott, még kevesebb kivételtől eltekintve. Szlovákiában megszilárdult egy rendszer, amely valójában csak annyiban különbözik a chilei álliberális diktatúrától, hogy nem tud felmutatni elfogadható gazdasági eredményeket. A privatizációs bevételek részben megoldhatták volna a költségvetési hiány egy részét, de a parlament leplezte a minden képzeletet felülmúló, magánosításnak nevezett rablást. Nem kérte számon a belügyminisztériumon a maffia országlását sem, és hagyta a korrupció burjánzását. Kedden a miniszterelnök-államfő jelenlétében, ünnepélyes keretek között a honatyák lezárták a négyéves ciklust. Az ellenzék még megpróbálja leváltani a pénzügyminisztert és a vagyonalap vezetőit, a nemzetiek a házelnököt, de ez már csak egy remélhetőleg lezárult folyamat utózöngéje. A kormánypártok Minden a hosszú kések éjszakájával kezdődött. Keltošová, Lexa és társai néhány sötét óra alatt elintézték az ellenzék államigazgatásban dolgozó embereit, demonstratívan leváltottak két minisztert, sajátos ízlésük szerint összeállították a parlamenti bizottságokat, módosították a Moravčík-kabinet magánosító intézkedéseinek egy részét és még sorolhatnánk tovább. A folytatás sem volt sokkal finoMečiar nem szeretne ellenzéki képviselőként helyet foglalni a parlamentben. (Somogyi Tibor felvétele) TALLÓZÓ MLADÁ FRONTA DNES remekbe szabott szózatokkal méltatták a sötétség éveit, a hiábavalóságba belefáradt ellenzék pedig még ostorozni próbálta az elmúlt éveket. A miniszterelnök is elmondta a magáét, szeméből leginkább az látszott: nem szeretne ellenzéki képviselőként helyet foglalni azokban a padsorokban. November táján ismét lesz parlamenti ülés. Hogy lesz-e hosszú kések éjszakája, nem lehet tudni. Ha a jelenlegi kormánypártok nyernek, biztosan nem, már nem kell. Ha az ellenzék, valószínű, hiszen már évek óta erre készül. Lehetséges, hogy a kontraszelekcióval kialakított mai helyzetet csak egy megismételt, de fordított előjelű éjszakával lehet helyrehozni. És minden kezdődhet elölről. jf

^l i, V A ^ClfoÉ 1_ is V ÉÍ 1.1? IC JEGYZET