Új Szó, 1998. augusztus (51. évfolyam, 177-201. szám)

1998-08-26 / 198. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1998. AUGUSZTUS 26. KULTÚRA HIRDETÉS 9 Pozsonyban egy fesztiválon lépett fel a brit folk-rock sztárcsapata, a Levellers „Eredetinek lenni kockázatos" Ami az operában Pavarotti, a bluesban John Mayall, az a folk-rockban a Levellers. Néhány évvel ezelőtt szinte szó szerint berobbantak az európai könnyűzenei életbe sodró, lendületes dalaikkal, melyekben egyesítették a brit népzenét a punk harcosságával és a rock harsányságával. JUHÁSZ KATALIN Hazájukban és Európa nyugati részén megasztárok, máig ők tartják a híres readingi fesztivál nézőszám-rekordját. Idén nyáron végre a hazai rajongók is láthatták őket a sokat tárgyalt pozsonyi „7" fesztiválon, ahol bebizonyították, hogy joggal sorolják őket a világ legjobb koncertzenekarai közé. A Levellers egyik „védjegye" a hegedű, melyet Jon Sevink személyében egy igazi virtuóz kezel. Vele és Mark Chadwick énekessel beszélgettünk a pozsonyi fellépés előtt. Annak idején a hegedű mellett felfedeztetek olyan hangszereket is a popzene számára, mint a buzuki, a mandolin vagy a különleges hangzású didgeridoo. Hol találtatok rá ezekre a hangszerekre? Jon: Mindig is igyekeztünk nyitott füllel járni a világot. Nem szeretjük a skatulyákat, elhatároztuk, hogy nem fogjuk megkönnyíteni a kritikusok és a közönség dolgát azzal, hogy jólfésült, könnyen besorolható zenét játszunk. Nálunk Angliában nagyon is élnek ezek a régi hangszerek, csak persze egész más környezetben: kocsmákban, faMark és Jon nyitott füllel járja a világot (A szerző felvétele) lusi esküvőkön... Remek hangulatot tudnak csinálni, mert közel állnak az emberekhez, közelebb, mint az elektromos hangszerek. Fontos megemlítem, hogy utcazenészekként kezdtük, és az utcán, ahol mindenki rohan, fontos, mit és hogyan játszik az ember. Néhány másodperc alatt fel kell kelteni a járókelők figyelmét, kapcsolatot kell teremteni velük, különben üres marad a gitártok... Szóval az utca remek gyakorlóhelynek bizonyult. Egyre nagyobb és nagyobb lett körülöttünk a tömeg. És ekkor beköltöztetek a rockldubokba. Mark: Na, ez nem ment ilyen könnyen, a klubok üzemeltetői ugyanis nem szívesen vállalnak kockázatot egy ismeretlen név szerepeltetésével. Inkább fesztiválokon léptünk fel, ahol ha valakinek nem tetszik az egyik banda, továbbsétál a másik színpadhoz. így ment ez évekig, aztánjött az a bizonyos nézőcsúcs. Jon: Ami 92 000 embert jelentett. A neves rockmagazinok ekkor kezdtek el foglalkozni velünk, megrohantak minket az újságírók, és hetek alatt sztárok lettünk odahaza. Mi a véleményetek a jelenlegi brit könnyűzenei életről, és hol helyeznétek el magatokat a rangsorban? Jon: Elvből nem foglalkozunk rangsorolással, mivel minden embernek magánügye, kit tart a legjobbnak. A brit rockzene szerintem eléggé egyhangú, ami annak köszönhető, hogy mindenki a divatos irányzatokhoz igyekszik igazodni. Ha nagyon le akarnám szűkíteni a dolgot, azt mondanám: kétfajta hangzás uralja a piacot. A zenekarok egyik fele az Oasisra akar hasonlítani, másik fele a Radioheadre. Kevés az eredeti ötlet, eredetinek lenni ugyanis kockázatos. Valahol azt olvastam, hogy a zenekarból téged érdekel legjobban a techno és a house. Igaz ez? Jon: Igen, nagyon izgalmasnak tartom ezt az új, haladó underground tánczenét, éppen olyan lázadó dolognak látom, mint a punk volt annak idején. Érdekes módon ugyanolyan merev elutasításban részesül az idősebb nemzedék körében, mint annak idején a punk. Persze ennek is megvan már a felvizezett, kommersz, rádiók által játszható változata, ami bizonyos fokig törvényszerű. Számomra izgalmasabb az a vonulat, melyet nem játszanak a rádiók. Mark: Sajnos a világ legjobb zenéit sosem hallhatja szélesebb közönség, mivel ezek kevésbé „fogyaszthatóak", a kereskedelmi rádiók pedig biztosra akarnak menni. Megkockáztatom, hogy a legjobb, legeredetibb zenészek ismeretlenül halnak meg, hacsak nincs hatalmas szerencséjük. Ez a pénz világa, az induláshoz is hatalmas összeg kell. A Levellers esetében fordítva történt a dolog: ti futtattatok fel egy kis lemezcéget, a China Records-t, nem ők benneteket. Jon: Igen, bíztak bennünk, és bejött a tippük. Ez a cég a Warner Music egyik leányvállalata, de különleges zenékre specializálódik. Olyan őrültekre, mint mi vagyunk. Nagyon örülünk, hogy ennek a stílusnak is van piaca, nemcsak nálunk, hanem itt Szlovákiában is. Cédulajegyzetek a nyárutón a kiútkeresésről, Gerold tanár úrról és a csendről Költőkongresszus A kapcsolattartás nehézségei DUSZA ISTVÁN (A kiútkeresés is megoldás) Olykor magam sem értem, de az Erdéllyel való hétköznapi szellemi kapcsolattartásban szinte csak a rapszodikusan kezem ügyébe kerülő könyvekre hagyatkozhatom. (Az ünnep az más. Könyvhét, Kisvárda meg az alkalmi fesztiválok.) Kivételt csak a néhanapján a szerkesztőségben felbukkanó A Hét című, Gálfalvi Zsolt és Ágoston Hugó szerkesztette bukaresti hetilap képez, amelyből megpróbálok a Duna TV információin messze túlmutató, mélyebb ismereteket is szerezni mindarról, ami az erdélyi történések alatt feszül. Manapság. A hetilap önmagában is biztonságot sugall. Elsősorban a közölt írások sokrétűségével, hitelességével. Másodsorban azzal a lankadatlan figyelemmel, amellyel a román szellemi élet felé fordul. Harmadsorban pedig azzal a sajátosságával, amely tükörként is használható, ha az olvasó a nemzeti kisebbségi lét változatait, lehetőségeit és kiútkereséseit viszonyítaná egymáshoz Erdélyben és a Felvidéken. Nekem Szász János Napló '98 címmel írt - remélem végtelen - sorozata a legbiztosabb pont. Ha jól emlékszem, két évtizede olvasom ezeket a naplójegyzeteket. Mostanában a világhírű lengyel riporter Ryszard Kapuscinski Lapidáriumából közölt részleteket is érdeklődéssel várom. Mintegy Erdély ablakán át tekinthetek Id a világba. Volt ez így már néhányszor a magyar történelemben, ha nem volt más kiút. (Gerold tanár úrral Kisvárdán) Amennyire örülök Gerold László vajdasági kritikus és újvidéki egyetemi oktató új könyvének, a Drámakalauz-nak, legalább annyira elszomorít, hogy a Felvidéken szinte meghalt a drámaírás. Mondtam is neki, hogy errefelé lehetetlen lenne egy olyan kötetet írni, amelynek egyik fejezetében negyven felvidéki drámáról és azok előadásairól szólhatna a magamfajta tollforgató. Nem állítom azt, hogy parnasszusi magaslatokat ért volna el valaha is a drámaírás, de azért próbálkozások és bemutatók időközönként csak akadtak. Gerold László könyve viszont azt látszik bizonyítani, hogy a Vajdaságban | CEROID LÁSZLÓ DRÁMAKALAUZ az utóbbi három évtizedben valamirevaló író, költő és újságíró igenis megpróbálkozott a drámaírással. Hogy közülük csak Tolnai Ottót tartja számon a kortárs magyar drámairodalom? Szerintem eléggé jelentős eredmény ez, különcsen, akkor látszik annak, ha a néző és az olvasó tudatosítja: Tolnai Ottó rendhagyó dramaturgiájú darabokat ír, amelyek író, rendező, színészek és színház szerencsés találkozásakor bontakoznak ki igazán. Talán egyszer Kassán és Komáromban is létrejön egy ilyen szerencsés találkozás. Nem csak Tolnai Ottóval. (Gyanús ez a csend) Szinte nem létezik magyar nyelvű reflexió mindarra, ami a szlovák irodalomban mostanában megjelenik. Igaz, másra sem, önmagunk könyveire sem reflektálunk kellő vehemenciával. Olykor még betévedek egy-egy tisztességes irodalmat is kínáló pozsonyi könyvesboltba, ahol veszek egy-két szlovák irodalmi újdonságot, írni viszont már nem merek egyikről sem, hiszen nincs pontos áttekintésem az önmaguk szapulásával elfoglalt szlovák irodalmárok legújabb műveiről. A Kalligram kiadásában megjelenő szlovák könyvek legtöbbször politológiai munkák és esszék. Az OS folyóirat is inkább a társadalomtudományok felől közelítő reflexiókat közöl. A Literárny týždenník nem az a sereglés, amely az ízlésemnek megfelelne. Igazából azt sem tudnám megmondani, mikor olvastam utoljára szlovák irodalmi alkotást magyar fordításban. (Megvan! Pavol Dobšinský mesegyűjteményét, amelyről az előző cédulajegyzeteimben írtam.) Gyakorlatilag talán meg is szűnt a szlovák szépprózai művek magyar nyelven való tolmácsolása. Annál több magyar alkotás jelenikmeg szlovákul, de a szlovák olvasó inkább történeti munkákkal, politológiai kötetekkel találkozhat. A szépirodalom mintha kölcsönösen nem találná meg az utat a másik nyelvű olvasóhoz. Most már csak azt kell eldönteni, mennyiben a pénzhiány, a feltételezett olvasói érdektelenség vagy a kiadók más irányú elfoglaltsága mindennek az oka. Emberibb világot Pozsony. Negyvenöt ország száznegyven költője vett részt azon a költőkongresszuson, amely vasárnap díjak átadásával ért véget. A Ján Smrek-díj első helyzettje Tomas Tranströmer (svéd), második helyezettje Michael Krüger (német) és harmadik helyezettje Ludvík Kundéra (cseh) lett. Oklevelet kapott Peter Gregor Szlovákiából, Gerald Bisinger Ausztriából, Dórin Pop Romániából és Vörös István Magyarországról. A gyermekeknek író költők nemzetközi társasága a szlovák gyerekeknek írt költemények versenyében Lucia Paraličová és Roman Kuchta alkotásait jutalmazta. A vüágkongresszus tiszteletbeli elnöke, Štefan Žáry szlovák költő záróbeszédében kifejezte reményét, hogy a tanácskozás hozzájárult a vüág emberibbé válásához, mert egyeden gyönyörű versben több jó van, mint valamennyi műszaki találmányban. (TA SR) Alkotótábor Kurincon Véget ért a Letavy '98 Kuríne. A Rimaszombat melletti üdülőtelepen vasárnap ért véget a tizenharmadik Letavy '98 nemzetközi képzőművészeti tábor. A nyári alkotótáborba ezúttal Szlovákián és Csehországon kívül Szlovéniából és Horvátországból is érkeztek amatőr és profi képzőművészek. Az alkotóműhelyekben a festészet, a grafika, az installáció, az intermediális művészetek, a gyermekrajzok és a díszlettervezés is helyet kapott. Az alkotások a rimaszombati VMKban lesznek láthatók. (TA SR) A BÖNGÉSZŐ nyertesei A Vasárnap 33. számában feltett kérdésre a héten 598 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap Kövesdi Károly, a VASÁRNAP vezető szerkesztője sorsolta ki a szerencsés nyertesek nevét. E héten az 500-500 koronát Forró László nemesócsai, Nagy Mária somotjai és Ferencz Anna kéméndi olvasóink nyerték. Gratulálunk! A helyes megfejtés: Budapesten augusztus 18-23 között, (v) (A 286/1992 Tt. számú adótörvény 36.§-a alapján a nyeremények összegéből 15% jövedelemadót vonunk le.) MOZI POZSONY HVIEZDA: Halálos fegyver 4 (am.) 18.00, 20.30 OBZOR: A polip (am.) 15.30, 18.00, 20.30 MLADOSŤ: Az élet sója (am.) 17.30, 20.00 CHARLIE CENTRUM: Titanic (am.) 17.15 Desperado (am.) 20.30 Mortal kombat 2 (am.) 18.00 Armageddon (am.) 17.00, 20.00 Az akasztott ember háza (jugoszláv) 20.15 KASSA TATRA: A kód neve: Merkúr (am.) 17.45, 20.00 DRUŽBA: Lánynevelés Csehországban (cseh) 17.45, 20.00 CAPITOL: Halálos fegyver 4 (am.) 15.45, 18.00, 20.30 ÚSMEV: Hard Rain (am.) 18.00, 20.00 IMPULZ: Jack és Sarah (am.) 19.00 DEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Alien 4. - Feltámad a halál (am.) 20.00 GALÁNTA-KERTMOZI: Bizonytalan jelentés a világvégéről (cseh) 20.30 NAGYMEGYER - SLOVAN: A boldogító nem (am.) 20.00 KOMÁROM-TATRA: Ebadta eb (am.) 18.00,20.00 PATH - KERTMOZI: Avasálarcos (am.) 20.30 LÉVA- JUNIOR: A vörös sarok (am.) 18.00 KERTMOZI: Avörös sarok (am.) 21.00 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Armageddon (am.) 19.00 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Egyéjszakás kaland (am.) 19.00 A tartalomból: • „Gazdasági kérdésekről is legyen véleményünk" P. Vonyik Erzsébet interjúja Harna István közgazdásszal • Biztos út a sikerhez Klein Melinda írása a Humboldt Intézetről, amely garantálja a kitűzött cél sikerét • A Kárpátok gyöngye Péterfi Szonya trencsénteplici riportja • A napfény bódító íze Szabó István készülő új filmjéről • Ezren egyesben is indul J. Mészáros Károly interjúja Kolonics György kenussal • Piros színben úszó örömtenger Házi Hajnalka írása a Hungaroringről A KOM-ART MEGHÍVJA ÖNT 1998.SZEPT.11. este 18" ÉRSEKÚJVÁR - SZABADTÉRI SZÍNPAD jegyelővétel: CK Nábrežná, Tel.: 0817/ 410 775; SLOVAKÖTURIST, Tel.: 0817/400 468 1998.SZEPT.11. este 20" KOMÁROM - SPORTCSARNOK i helyi VMK-ban, Tel.: 0819/713 550,713 170 1998.SZEPT.14. este 19® GALÁNTA - SZABADTÉRI SZÍNPAD fe jegyelővétel: a helyi VMK-ban, tel.: 0707/ 780 27 87 ^ 1998. SZEPT. 16. este 19® ZSELÍZ - SZABADTÉRI SZÍNPAD > jegyelővétel: a helyi VMK-ban, tel.

: 0811/711 099 A DÁRIDÓ LAJCSIVAL ÉS A LAGZI LAJCSI MŰSOROK KIZÁRÓLAGOS FORGALMAZÓJA SZLOVÁKIÁBAN A KOM-ART • HÉGER RUDOLF. ClM: KOMÁRNO. UL. GEN, KLAPKU 64/4, TEL.: 0903 457 773