Új Szó, 1998. augusztus (51. évfolyam, 177-201. szám)

1998-08-26 / 198. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. AUGUSZTUS 26. KOMMENTÁR Hudec állíthat bármit DUSZA ISTVÁN Lehet annak már két esztendeje is, amikor Fico képviselő úr, aki mellesleg Szlovákiát Strasbourgban képviseli emberjogi ügyekben, kijelentette: Szlovákiában nincs baj az emberi jo­gok érvényesülésével, mert a strasbourgi emberjogi bíróság­hoz innen nem érkeznek keresetek. Ha a DBP parlamenti kép­viselőjének, ám Strasbourgban Szlovákiát „függetlenként" képviselő jogtudornak formailag igaza is volt, a nemzetközi emberjogi bíróság elé nem kerülő jogsértések attól még létez­nek. A politikában, a jogvédelemben a hallgatás egy megnyir­bált jogokkal rendelkező egyének alkotta nemzeti közösség esetében sohasem kifizetődő. Ezt bizonyítja a minapi bírósági döntés is, amely közvetve ugyan - bár ez is csupán nézőpont kérdése -, de igazat adott azoknak a pedagógusoknak, szü­lőknek, akik a kétnyelvű bizonyítványokért küzdenek. Az el­bizonytalanodóknak meg erőt is adhat az a tény, hogy a bakai Ecsedi Pétert nem zárhatja ki a magyargyűlöletét a kormány iránti szolgalelkűséggel bizonyító Miroslav Šimek igazgató a dunaszerdahelyi gépészeti szakmunkásképző intézetből csak azért, mert a felvett diáknak nincs államnyelven írt alapisko­lai bizonyítványa. Most, hogy a Szlovák Nemzeti Párt az államnyelvről szóló tör­vényre hivatkozva megtámadta a Magyar Koalíció Pártja tele­víziós választási műsorában is szereplő kétnyelvű feliratokat, aligha kellene megelégedni Ivan Hudec bizonyára sürgősen meghozandó majdani döntésével. Amíg létezik fellebbviteli bírósági fórum, addig nem kellene feladni. Kerül amibe a ke­rül a pártpénztárnak, jogokért harcolni, politikai példát mu­tatni másképpen nem lehet. S ha már a jó szándék kevés, és a jogi keretek beszűkülnek, lehetőségként még mindig előttünk áll a strasbourgi bíróság mint nemzetközi fórum. Igazából a sajtóban sincs napirenden ezeknek az emberjogi pereknek a sorsa. Nem elég szakadatlanul a nemzetközi dokumentumo­kat emlegetni, amelyekben éppen a szlovákiai magyarokat érintő specifikus esetekre nem találhatók hivatkozási alapok. Célravezetőbb a jogi instanciákat - Strasbourggal bezáróan ­végigjárni. Kié a tőke, leié Marx? TÓTH MIHÁLY Idestova 4 éve, hogy bársonyszékigényt támasztott a koalíció két kisebb pártja. Ľupták körmére óhajtott nézni a privatizá­toroknak, így a magánosítás irányításának megkaparintása ér­dekében kötötte az ebet a karóhoz. De az építésügyi tárcát is igényelte. Tudjuk, hogyan kong az ürességtől a Nemzeti Va­gyonalap kasszája, és sejtjük, hány százra növekedett az új­gazdagok száma. Korábban soha még oly kevés lakás nem épült Szlovákiában, mint az elmúlt 4 esztendőben. A munkás­szövetség teljesen elhasználódott a hatalomgyakorlásban, és Ľupták nyugodtan elmondhatja: a tőke Mečiar klienseié lett, neki pedig megmaradt Marx. Slotáék a védelmi és az oktatási tárcát követelték. Mindkettőt megkapták. A dél-szlovákiai ma­gyarok a megmondhatói, mennyire volt demokratikus a Slavkovská irányította oktatás. Azt pedig, hogy milyen viszo­nyok uralkodnak a hadseregben, semmi sem mutatja hitele­sebben, mint ami az elmúlt napokban a vezérkari főnök kine­vezése körül történt. Ha rendszertani szempontból vizsgáljuk meg a Mečiar-mozgalom és a két kisebb koalíciós párt 4 év alatti viszonyát, csak a vak nem látja, hogy a fontos reszortok­ban mečiarista komisszárok felügyelték a koalíciós miniszte­rek munkáját. A privatizálást csak névleg irányította a mun­kásszövetség embere, a miniszterelnök gondoskodott róla, hogy a végső döntést hozó testületben mindig a DSZM embe­rei legyenek többségben. Mi ez, ha nem politrukrendszer? Csak a politrukot most már nem komisszárnak nevezik, ha­nem állami hivatalnoknak, akit a legnagyobb kormánypárt de­legált a privatizációs testületbe. A balhét persze Ľuptákék vi­szik el. Jozef Gajdoš védelmi minisztériumi államtitkár olyan komisszárnak bizonyult, amilyenhez foghatót a legátkosabb ötvenes években sem ismert a sereg. Még 1951-ben sem for­dulhatott elő, hogy a védelmi miniszter parancsát demonstratívan megváltoztatja a „fő politikai erő" embere. Sitek védelmi miniszter Vestenický tábornok személyében olyan katonát javasolt kinevezni vezérkari főnökké, tehát a hadsereg mindennapi életét irányító személyiséggé, akinek te­kintélye van a katonai parancsnokok körében. Nem kell rész­letesen magyarázni, hogy ki az a személyiség Szlovákiában, akinek derogál, hogy rajta kívül más is tekintélynek örvend. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László -kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teqeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamonn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Oroszországban felsejlenek a hatalom újraelosztásának apró jelei, de a kép még nagyon ködös Jelcin elnök a vesztét érzi? TALLÓZÓ SME - Az ön igazmondó tehetségével nem volna kedve pártunk választási programját propagálni? (Szalay Zoltán karikarúrája) A Slovakia országúti segélyszol­gálat autóinak motorháztetején a múlt héten jelentek meg a DSZM emblémáját ábrázoló matricák. A Sme információit megerősí­tette Jozef Studenič igazgató, a segályszolgálat vezetője is. A lap kérdésére elmondta, hogy tud az esetről, mert ő maga adott utasítást erre, mivel a DSZM kiállt mellettük. Szerinte arról a júniusi segít­ségről van szó, amikor a sajtó­ban a segélyszolgálat fizetés­képtelenségéről írtak, s a Szlo­vák Biztosító visszatartotta a részvénytársaságnak szánt tizenhét millió koronát. Ezt az összeget végül is Vladimír Mečiar közbenjárására utalták át, amikor a kormányfő egy nagygyűlésen jelezte, hogy a „sárga angyalok visszatérnek az utakra". Akkor vele volt Jozef Studenič is, akit ezt köve­tően Nagyszombatban mint a 109. helyen induló képviselője­löltet mutattak be. Még a laikusok sem jósol­tak hosszú életet a Kirijenko-kormánynak, a politikai megfigyelők pe­dig eleve átmeneti kabi­netként kezelték. Csak ab­ban nem voltak biztosak, hogy milyen átmenet lesz ez... GÖRFÖL ZSUZSA Teljesen reménytelennek tűnik bármilyen logikát is keresni Borosz Jelcin lépéseiben - már ha az ország érdekeinek szem­pontjából figyeljük a történése­ket. Ha azonban úgy közelítünk a problémához, mint a hatalom­hoz a végtelenségig ragaszkodó politikus taktikázásához, akkor felfedezhető némi ráció. Mondom: némi. Mintha Jelcin elnök azzal számolna, hogy a mindennapok szaporodó gond­jai közepette a politikába régen belefásult állampolgárnak úgyis rossz az emlékezőtehetsége. Nem emlékszik tehát arra, hogy március végén azért szalajtotta Pedig tévébeszédében Borisz Jelcin éppen ezt mondta... Viktor Csernomirgyint a kor­mányfői posztról, mert megsza­porodtak a gazdasági bajok, s „új szemléletre" volt szükség. Különben most nem azzal állt volna elő, hogy az ország gazda­sága kátyúba került, s ebből csak egy olyan nagy kaliberű po­litikus képes kirángatni, mint Csernomirgyin. Pedig tévébe­szédében Jelcin éppen ezt mondta - nagy szavakkal, drá­mai hangsúlyokkal és szóvirá­gokkal körítve. Oroszországban már hetekkel ezelőtt az volt az általános vé­lemény, hogy Kirijenko hónap­jai meg vannak számlálva. Jel­cin kivárja, amíg a Kremllel szemben felettébb ellenséges dumában átbokszolja az összes szükséges, de törvényszerűen népszerűtlen gazdasági intéz­kedést, gatyába rázza a szétzül­lött ipart és a kínai mosodára hasonlító bankokat. S amikor már a háziasszonyoktól az ipari gurukig mindenki kellően utál­ja őt, akkor jön a látványos ki­rúgás és az új mentőangyal. Az érdem Jelciné lesz, az utód pe­dig lekötelezettjévé válik, hi­szen neki már nem kell bepisz­kítania a kezét. A tippek szóró­dása kicsi volt: az év végére, a jövő év elejére jósolták a kor­mányváltás idejét, hiszen jövő­re törvényhozási, 2000-ben pe­dig elnökválasztás lesz Orosz­országban. Esetleges indulásával kapcsolat­ban Jelcin még mindig nem nyi­latkozott egyértelműen. Persze vannak ennek alkotmányos aka­dályai, de ilyesmi igazán nem tarthatja őt vissza, ha még elnökösködni akar. Most azon­ban nagyon úgy tűnik, hogy már nem akar. Gennagyij Zjuganov, az alsóházat uraló kommunis­tákvezére már Kirijenko leváltá­sának napján közhírré tette gya­núját, hogy Jelcin - egészségi okokra hivatkozva - heteken be­lül le fog mondani, még mielőtt a gazdasági válság úgyis lesö­pörné őt a színről. Egyes sajtó­vélemények szerint viszont in­kább arról van szó, hogy igenis maradni akar, de tisztában van gyenge egészségével, ezért hív­ta vissza Csernomirgyint, aki ügyvezető államfőként már jól vizsgázott. Lehet. Tény viszont, hogy Jel­cin most sokkal nagyobb jog­kört ígért Csernomirgyinnek annál, mint amekkorával szív­műtéte idején rendelkezett. A dumával szemben sem olyan agresszív, mint Kirijenko kine­vezésekor, amikor nyíltan fel­... a helyzet sokkal rosszabb, mint ami­lyennek látszik. oszlatással fenyegette meg. Bár neki magának kellene a jogköreit korlátozó alkotmány­módosítást kezdeményeznie, moszkvai hírek szerint kész be­lemenni abba, hogy a minisz­terelnök maga válassza ki kor­mánya tagjait, s a kabinet na­gyobb szabadságot kapjon programja kidolgozásához és végrehajtásához. Csernomir­gyin máris tárgyal a koalíciós kormány létrehozásáról, mely­nek - az eddigi gyakorlattal el­lentétben - a dumában ki kelle­ne állnia a tényleges bizalmi szavazás próbáját. Tehát nem­csak a kormány, hanem a tör­vényhozás is nagyobb hata­lomhoz jutna, mégpedig az ál­lamfő rovására. Borisz cár uralkodását, hata­lomszeretetét és esetenkénti po­litikai gátlástalanságát ismerve minderre csak egy magyarázat kínálkozik: Oroszországban a helyzet sokkal rosszabb, mint amüyennek látszik. Az ázsiai gazdasági válság és az olajárak drasztikus csökkenése nyilván csak a kegyelemdöfés volt an­nak a gazdaságnak, amely tör­vényszerűen képtelen volt elvi­selni a szocializmustól örökölt béklyók és a vadkapitalizmus szülte anarchia példátlan ötvö­zetét. Venni vagy nem venni? Tanácstalan háziasszonyok egy moszkvai élelmiszerboltban. (ČTK/AP-felvétel) OLVASÓI LEVELEK Japán kisfiú magyarul Szomorúan mesélte egyik ked­ves ismerősöm, hogy a testvére - bár hetedíziglen magyar csa­ládból származik - nem íratta magyar iskolába a fiát. Azzal ér­velt, a gyerek nem érvényesül, és soha az életben nem veszi hasznát a magyar nyelvnek. A történet akkor jutott eszembe, amikor a trolimegállóban egy szokatlan társaságot láttam: egy japán család társalgott egy távoli ismerősömmel. Elakadt a lélegzetem a csodálkozástól, amikor meghallottam, hogy is­merősöm tört magyarsággal be­szél a japán kisfiúhoz, aki ékes magyar nyelven válaszol, és ja­pánra fordítja ismerősöm vála­szát szüleinek. Egyszerre csak elakadt a beszélgetés, ismerő­söm tanácstalanul nézett körül. Segítségére siettem, és elma­gyaráztam a kis japánnak, ho­gyanjutnak a városba. Utána megkérdeztem a kisfiútól, hol tanult meg magyarul. Azt felel­te, szülei egy ideig Budapesten dolgoztak, őt beadták magyar óvodába. Tehát: adott egy ja­pán gyermek, aki a magyar nyelv ismeretében érteti meg magát Szlovákiában. Hát ennyit ér a nyelvünk. Parraghy Johanna Pozsony Kormányfő civilben Ma délután kettőkor kezdődik a hivatalos választási kampány. Ezt a DSZM, pontosabban a kor­mányfő ismét kicselezte. Az óri­ásplakátokat, ilyen-olyan politi­kai és politikai hátterű vitákat mint kampányelőzetes ügyeket már megszoktuk, valamint azt is, hogy Vladimír Mečiar rend­szeresen elmondja, hogy van, szerinte mi újság. A tegnapi reg­geli Mečiarral viszont elvette az étvágyamat. Igaz, laza volt, sportos, vesszőparipáiról be­szélt (ezt ő komolyan vette: van néhány pej lova), megpróbálták magánemberként bemutatni és kezelni, de a vesszőparipa alól kilógott a lóláb: nem hiszem, hogy van józan ember az ország­ban, aki ne feltételezné, ez is a kampány része. Még az a sze­rencse, bogy aránylag kevés em­bernek fúlja idejéből arra, hogy az SZTV reggeli csevegését néz­ze. Esetleg a nyugdíjasok. A de­mokratikus nyanyák. Török János Kassa

Next

/
Thumbnails
Contents