Új Szó, 1998. augusztus (51. évfolyam, 177-201. szám)

1998-08-26 / 198. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. AUGUSZTUS 26. KOMMENTÁR Hudec állíthat bármit DUSZA ISTVÁN Lehet annak már két esztendeje is, amikor Fico képviselő úr, aki mellesleg Szlovákiát Strasbourgban képviseli emberjogi ügyekben, kijelentette: Szlovákiában nincs baj az emberi jogok érvényesülésével, mert a strasbourgi emberjogi bírósághoz innen nem érkeznek keresetek. Ha a DBP parlamenti képviselőjének, ám Strasbourgban Szlovákiát „függetlenként" képviselő jogtudornak formailag igaza is volt, a nemzetközi emberjogi bíróság elé nem kerülő jogsértések attól még léteznek. A politikában, a jogvédelemben a hallgatás egy megnyirbált jogokkal rendelkező egyének alkotta nemzeti közösség esetében sohasem kifizetődő. Ezt bizonyítja a minapi bírósági döntés is, amely közvetve ugyan - bár ez is csupán nézőpont kérdése -, de igazat adott azoknak a pedagógusoknak, szülőknek, akik a kétnyelvű bizonyítványokért küzdenek. Az elbizonytalanodóknak meg erőt is adhat az a tény, hogy a bakai Ecsedi Pétert nem zárhatja ki a magyargyűlöletét a kormány iránti szolgalelkűséggel bizonyító Miroslav Šimek igazgató a dunaszerdahelyi gépészeti szakmunkásképző intézetből csak azért, mert a felvett diáknak nincs államnyelven írt alapiskolai bizonyítványa. Most, hogy a Szlovák Nemzeti Párt az államnyelvről szóló törvényre hivatkozva megtámadta a Magyar Koalíció Pártja televíziós választási műsorában is szereplő kétnyelvű feliratokat, aligha kellene megelégedni Ivan Hudec bizonyára sürgősen meghozandó majdani döntésével. Amíg létezik fellebbviteli bírósági fórum, addig nem kellene feladni. Kerül amibe a kerül a pártpénztárnak, jogokért harcolni, politikai példát mutatni másképpen nem lehet. S ha már a jó szándék kevés, és a jogi keretek beszűkülnek, lehetőségként még mindig előttünk áll a strasbourgi bíróság mint nemzetközi fórum. Igazából a sajtóban sincs napirenden ezeknek az emberjogi pereknek a sorsa. Nem elég szakadatlanul a nemzetközi dokumentumokat emlegetni, amelyekben éppen a szlovákiai magyarokat érintő specifikus esetekre nem találhatók hivatkozási alapok. Célravezetőbb a jogi instanciákat - Strasbourggal bezáróan végigjárni. Kié a tőke, leié Marx? TÓTH MIHÁLY Idestova 4 éve, hogy bársonyszékigényt támasztott a koalíció két kisebb pártja. Ľupták körmére óhajtott nézni a privatizátoroknak, így a magánosítás irányításának megkaparintása érdekében kötötte az ebet a karóhoz. De az építésügyi tárcát is igényelte. Tudjuk, hogyan kong az ürességtől a Nemzeti Vagyonalap kasszája, és sejtjük, hány százra növekedett az újgazdagok száma. Korábban soha még oly kevés lakás nem épült Szlovákiában, mint az elmúlt 4 esztendőben. A munkásszövetség teljesen elhasználódott a hatalomgyakorlásban, és Ľupták nyugodtan elmondhatja: a tőke Mečiar klienseié lett, neki pedig megmaradt Marx. Slotáék a védelmi és az oktatási tárcát követelték. Mindkettőt megkapták. A dél-szlovákiai magyarok a megmondhatói, mennyire volt demokratikus a Slavkovská irányította oktatás. Azt pedig, hogy milyen viszonyok uralkodnak a hadseregben, semmi sem mutatja hitelesebben, mint ami az elmúlt napokban a vezérkari főnök kinevezése körül történt. Ha rendszertani szempontból vizsgáljuk meg a Mečiar-mozgalom és a két kisebb koalíciós párt 4 év alatti viszonyát, csak a vak nem látja, hogy a fontos reszortokban mečiarista komisszárok felügyelték a koalíciós miniszterek munkáját. A privatizálást csak névleg irányította a munkásszövetség embere, a miniszterelnök gondoskodott róla, hogy a végső döntést hozó testületben mindig a DSZM emberei legyenek többségben. Mi ez, ha nem politrukrendszer? Csak a politrukot most már nem komisszárnak nevezik, hanem állami hivatalnoknak, akit a legnagyobb kormánypárt delegált a privatizációs testületbe. A balhét persze Ľuptákék viszik el. Jozef Gajdoš védelmi minisztériumi államtitkár olyan komisszárnak bizonyult, amilyenhez foghatót a legátkosabb ötvenes években sem ismert a sereg. Még 1951-ben sem fordulhatott elő, hogy a védelmi miniszter parancsát demonstratívan megváltoztatja a „fő politikai erő" embere. Sitek védelmi miniszter Vestenický tábornok személyében olyan katonát javasolt kinevezni vezérkari főnökké, tehát a hadsereg mindennapi életét irányító személyiséggé, akinek tekintélye van a katonai parancsnokok körében. Nem kell részletesen magyarázni, hogy ki az a személyiség Szlovákiában, akinek derogál, hogy rajta kívül más is tekintélynek örvend. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László -kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teqeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamonn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Oroszországban felsejlenek a hatalom újraelosztásának apró jelei, de a kép még nagyon ködös Jelcin elnök a vesztét érzi? TALLÓZÓ SME - Az ön igazmondó tehetségével nem volna kedve pártunk választási programját propagálni? (Szalay Zoltán karikarúrája) A Slovakia országúti segélyszolgálat autóinak motorháztetején a múlt héten jelentek meg a DSZM emblémáját ábrázoló matricák. A Sme információit megerősítette Jozef Studenič igazgató, a segályszolgálat vezetője is. A lap kérdésére elmondta, hogy tud az esetről, mert ő maga adott utasítást erre, mivel a DSZM kiállt mellettük. Szerinte arról a júniusi segítségről van szó, amikor a sajtóban a segélyszolgálat fizetésképtelenségéről írtak, s a Szlovák Biztosító visszatartotta a részvénytársaságnak szánt tizenhét millió koronát. Ezt az összeget végül is Vladimír Mečiar közbenjárására utalták át, amikor a kormányfő egy nagygyűlésen jelezte, hogy a „sárga angyalok visszatérnek az utakra". Akkor vele volt Jozef Studenič is, akit ezt követően Nagyszombatban mint a 109. helyen induló képviselőjelöltet mutattak be. Még a laikusok sem jósoltak hosszú életet a Kirijenko-kormánynak, a politikai megfigyelők pedig eleve átmeneti kabinetként kezelték. Csak abban nem voltak biztosak, hogy milyen átmenet lesz ez... GÖRFÖL ZSUZSA Teljesen reménytelennek tűnik bármilyen logikát is keresni Borosz Jelcin lépéseiben - már ha az ország érdekeinek szempontjából figyeljük a történéseket. Ha azonban úgy közelítünk a problémához, mint a hatalomhoz a végtelenségig ragaszkodó politikus taktikázásához, akkor felfedezhető némi ráció. Mondom: némi. Mintha Jelcin elnök azzal számolna, hogy a mindennapok szaporodó gondjai közepette a politikába régen belefásult állampolgárnak úgyis rossz az emlékezőtehetsége. Nem emlékszik tehát arra, hogy március végén azért szalajtotta Pedig tévébeszédében Borisz Jelcin éppen ezt mondta... Viktor Csernomirgyint a kormányfői posztról, mert megszaporodtak a gazdasági bajok, s „új szemléletre" volt szükség. Különben most nem azzal állt volna elő, hogy az ország gazdasága kátyúba került, s ebből csak egy olyan nagy kaliberű politikus képes kirángatni, mint Csernomirgyin. Pedig tévébeszédében Jelcin éppen ezt mondta - nagy szavakkal, drámai hangsúlyokkal és szóvirágokkal körítve. Oroszországban már hetekkel ezelőtt az volt az általános vélemény, hogy Kirijenko hónapjai meg vannak számlálva. Jelcin kivárja, amíg a Kremllel szemben felettébb ellenséges dumában átbokszolja az összes szükséges, de törvényszerűen népszerűtlen gazdasági intézkedést, gatyába rázza a szétzüllött ipart és a kínai mosodára hasonlító bankokat. S amikor már a háziasszonyoktól az ipari gurukig mindenki kellően utálja őt, akkor jön a látványos kirúgás és az új mentőangyal. Az érdem Jelciné lesz, az utód pedig lekötelezettjévé válik, hiszen neki már nem kell bepiszkítania a kezét. A tippek szóródása kicsi volt: az év végére, a jövő év elejére jósolták a kormányváltás idejét, hiszen jövőre törvényhozási, 2000-ben pedig elnökválasztás lesz Oroszországban. Esetleges indulásával kapcsolatban Jelcin még mindig nem nyilatkozott egyértelműen. Persze vannak ennek alkotmányos akadályai, de ilyesmi igazán nem tarthatja őt vissza, ha még elnökösködni akar. Most azonban nagyon úgy tűnik, hogy már nem akar. Gennagyij Zjuganov, az alsóházat uraló kommunistákvezére már Kirijenko leváltásának napján közhírré tette gyanúját, hogy Jelcin - egészségi okokra hivatkozva - heteken belül le fog mondani, még mielőtt a gazdasági válság úgyis lesöpörné őt a színről. Egyes sajtóvélemények szerint viszont inkább arról van szó, hogy igenis maradni akar, de tisztában van gyenge egészségével, ezért hívta vissza Csernomirgyint, aki ügyvezető államfőként már jól vizsgázott. Lehet. Tény viszont, hogy Jelcin most sokkal nagyobb jogkört ígért Csernomirgyinnek annál, mint amekkorával szívműtéte idején rendelkezett. A dumával szemben sem olyan agresszív, mint Kirijenko kinevezésekor, amikor nyíltan fel... a helyzet sokkal rosszabb, mint amilyennek látszik. oszlatással fenyegette meg. Bár neki magának kellene a jogköreit korlátozó alkotmánymódosítást kezdeményeznie, moszkvai hírek szerint kész belemenni abba, hogy a miniszterelnök maga válassza ki kormánya tagjait, s a kabinet nagyobb szabadságot kapjon programja kidolgozásához és végrehajtásához. Csernomirgyin máris tárgyal a koalíciós kormány létrehozásáról, melynek - az eddigi gyakorlattal ellentétben - a dumában ki kellene állnia a tényleges bizalmi szavazás próbáját. Tehát nemcsak a kormány, hanem a törvényhozás is nagyobb hatalomhoz jutna, mégpedig az államfő rovására. Borisz cár uralkodását, hatalomszeretetét és esetenkénti politikai gátlástalanságát ismerve minderre csak egy magyarázat kínálkozik: Oroszországban a helyzet sokkal rosszabb, mint amüyennek látszik. Az ázsiai gazdasági válság és az olajárak drasztikus csökkenése nyilván csak a kegyelemdöfés volt annak a gazdaságnak, amely törvényszerűen képtelen volt elviselni a szocializmustól örökölt béklyók és a vadkapitalizmus szülte anarchia példátlan ötvözetét. Venni vagy nem venni? Tanácstalan háziasszonyok egy moszkvai élelmiszerboltban. (ČTK/AP-felvétel) OLVASÓI LEVELEK Japán kisfiú magyarul Szomorúan mesélte egyik kedves ismerősöm, hogy a testvére - bár hetedíziglen magyar családból származik - nem íratta magyar iskolába a fiát. Azzal érvelt, a gyerek nem érvényesül, és soha az életben nem veszi hasznát a magyar nyelvnek. A történet akkor jutott eszembe, amikor a trolimegállóban egy szokatlan társaságot láttam: egy japán család társalgott egy távoli ismerősömmel. Elakadt a lélegzetem a csodálkozástól, amikor meghallottam, hogy ismerősöm tört magyarsággal beszél a japán kisfiúhoz, aki ékes magyar nyelven válaszol, és japánra fordítja ismerősöm válaszát szüleinek. Egyszerre csak elakadt a beszélgetés, ismerősöm tanácstalanul nézett körül. Segítségére siettem, és elmagyaráztam a kis japánnak, hogyanjutnak a városba. Utána megkérdeztem a kisfiútól, hol tanult meg magyarul. Azt felelte, szülei egy ideig Budapesten dolgoztak, őt beadták magyar óvodába. Tehát: adott egy japán gyermek, aki a magyar nyelv ismeretében érteti meg magát Szlovákiában. Hát ennyit ér a nyelvünk. Parraghy Johanna Pozsony Kormányfő civilben Ma délután kettőkor kezdődik a hivatalos választási kampány. Ezt a DSZM, pontosabban a kormányfő ismét kicselezte. Az óriásplakátokat, ilyen-olyan politikai és politikai hátterű vitákat mint kampányelőzetes ügyeket már megszoktuk, valamint azt is, hogy Vladimír Mečiar rendszeresen elmondja, hogy van, szerinte mi újság. A tegnapi reggeli Mečiarral viszont elvette az étvágyamat. Igaz, laza volt, sportos, vesszőparipáiról beszélt (ezt ő komolyan vette: van néhány pej lova), megpróbálták magánemberként bemutatni és kezelni, de a vesszőparipa alól kilógott a lóláb: nem hiszem, hogy van józan ember az országban, aki ne feltételezné, ez is a kampány része. Még az a szerencse, bogy aránylag kevés embernek fúlja idejéből arra, hogy az SZTV reggeli csevegését nézze. Esetleg a nyugdíjasok. A demokratikus nyanyák. Török János Kassa