Új Szó, 1998. augusztus (51. évfolyam, 177-201. szám)

1998-08-22 / 195. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. AUGUSZTUS 22. Már a hadsereget is magánosítjálc? GAÁL LÁSZLÓ Egyre vészesebben közelednek a szeptemberi parlamenti választások. Nemcsak a falinaptár jelzi ezt, hanem az is, hogy a kormánykoalíció egyre gátlástalanabbá válik. Alighogy bekebelezték a Szlovák Biztosítót, máris újabb két botrányt robbantottak ki. Az egyiknél csak sejthető, a másiknál napnál világosabb a DSZM szerepe. A szomorú az, hogy mind a Markíza televízió, mind a hadsereg körüli botrányban volt, aki „feladja a labdát". Mindkét esetben az intézmény első embere. Mert például Pavol Rusko, a Markíza vezérigazgatója hiába próbálja most áldozatként feltüntetni magát, ha rendesen törlesztette volna a televízió beindításához kapott hitelt, nem adott volna módot a tulajdonjog átjátszására. A hadsereg vezérkari főnökének botrányos leváltásában is a tárca első embere, Sitek miniszter teremtett lehetőséget a durva törvénysértésre. Ugyanis ha a futballmániás miniszter nem Dél-Amerikában nyaral éppen, itthon a két fél-államfő, mármint a megosztott elnöki jogkörökkel bíró kormányfő és a parlamenti elnök aligha engedhette volna meg magának, hogy a törvényt megkerülve a saját emberét állítsa a vezérkari főnöki posztra. Hiszen a törvény szerint az államfő egyedül a védelmi miniszter javaslata alapján nevezheti ki a hadsereg első emberét. Vitathatatlan, hogy a miniszternek is joga van szabadságra. Az is igaz, hogy mielőtt elutazott volna, még „be is biztosította magát" - a házelnöknek lepecsételt borítékban átadta a sajátjavaslatát. De éppen ő ne tudta volna, hogy koalíciós partnerei mire képesek, amikor azt már minden újságolvasó ember tudja?! Azt pedig még a legnaivabb polgár sem hiszi el, hogy azért cseréltek vezérkari főnököt, mert az állam védelmét akarták erősíteni. Hiszen nagyon jól tudják, hogy a választások után az újonnan kinevezett miniszter javaslatára az újonnan megválasztott államfő azonnal leváltja a mostani, ezredesi rangú, viszont a hatalomnak politikailag legmegfelelőbb vezérkari főnököt. De a kormánykoalíciót most nem a választások utáni dolgok érdeklik, nekik az a fontos, mi történik szeptember 25-ig. És még szerencsés lehet az ország, ha csupán arra akarják felhasználni a hadsereget, hogy a katonák szavazatait maguknak szerezzék meg. KOMMENTÁR JEGYZET Emléktábla helyett KMOTRIK PÉTER 1998 májusában Rozsnyón sétáltam egy parkban. A park közepén szoborcsoport állt kőemberek, az egyik kezében géppisztoly. A szobor előtt katonai díszőrség feszített. Vigyáztak a koszorúkra, amelyeket a város hálás vezetői helyeztek a szobor lábához. Az állami és városi hivatalnokok katonai indulókat hallgattak, majd felváltva méltatták a méltatni valót, a szovjet felszabadítók 1945ben nyújtott önzetlen segítségét. Harminc évvel ezelőtt, huszonhárom évvel a második világháború után, augusztus 21-én ismét szovjet tankok dübörögtek végig Csehszlovákián. Volt, aki repesve integetett nekik, volt, aki utcakővel dobálta meg az Ivánokat. Rozsnyó polgárai, csehszlovák zászlókkal a kezükben, a tankok elé ülve több órára megállították a harckocsikat - így tiltakoztak a volt felszabadítók intervenciója ellen. A városi nemzeti bizottság elnöke meg akarta mutatni a megszállóknak a kerülőutat. Majdnem megverték. A ruszkik végül riasztólövésekkel oszlatták szét a tömeget - három polgárt sebesítettek meg, egy fiatalembert pedig az egyik tank egy ház falához préselt - a helyszínen meghalt. A házat azóta lebontották, a harckocsi visszament oda, ahonnan jött, az emenvéelnök eltűnt a siilylyesztőben, az életét vesztett fiatalembert pedig elfelejtették. Még a város vezetőinek sem jut eszükbe megemlékezni róla ezen a kerek évfordulón. „Ha valaki megszervezi az ünnepséget, mi oda is elmegyünk" - mondta az egyik városatya, amikor megkérdeztem, 1945-höz hasonlóan megemlékeznek-e 1968-ról is. Más településeken emléktáblák hirdetik az 1968-as eseményeket - legalábbis amióta hazamentek az Ivánok. Rozsnyón nem. A géppisztolyos katona szobrán viszont még mindig ott virít a koszorú... Pll mm Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamonn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ •MM. "... Szöveg nélkül (Szalay Zoltán karikatúrája) Hudec komáromi szereplésének gerincét a magyarellenes kirohanások alkották Hű, de szaporodunk! Ivan Hudec kultuszminiszter az adófizető polgárok pénzén megsétáltatta jól fejlett xenofóbiáját és kisebbrendűségi komplexusát. Lényének elválaszthatatlan tartozékait egészen Komáromig utaztatta, hogy azután teljes pompájukban közszemlére bocsássa őket a régió kulturális dolgozóinak szérdai értekezletén. VOJTEK KATALIN A komáromi művelődési házba egyórás késéssel, Alexander Mrázik kulturális intendánssal, Marta Podhradská minisztériumi szóvivővel és szerény számú kísérettel érkezett. Az intendáns rövid bevezetőjét követően a miniszter érdeminek nem nevezhető válaszokat adott a hallgatóság kérdéseire, szinte mindenkinek azt tanácsolva, forduljon az ügyben a Nyitrai Kerületi Hivatalhoz, elvégre már oda tartoznak. Ezek után a komáromi régió aktuális kulturális problémáinak taglalása ürügyén a miniszter különös eszmefuttatásba kezdett. A hasonló összejövetelek szokványos témái - a dél-szlovákiai szlovákok elmagyarosítása, a szlovák papok hiánya, a magyarok szlovák tudásának tarthatatlan színvonala, a szlovákság galamblelkűsége - után külpolitikai vizekre evezett. Élénk színekkel ecsetelte Magyarország rossz gazdasági helyzetét, majd kijelentette, hogy Magyarország egész történelme folyamán mindig vesztes állam volt, és senki se gondolja, hogy ez a vesztes ország bármit is elérhet nagyképű, pökhendi politikájával. Annak a korszaknak már vége - mondta -, amikor a nagyhatalmak országokat szabdaltak fel. „Mi erősek vagyunk katonailag, és sosem engedünk. Csehszlovákia szétválása után a fiatal Szlovákia kezd magához térni, képes megvédeni a területét" - hangsúlyozta Ivan Hudec több alkalommal is. „Teljesen abnormális helyzetnek" minősítette, hogy a szlovákiai magyarok nem tudnak rendesen szlovákul, holott franciaországi utazásai során meggyőződött arról, hogy minden ottani arab jól beszéli az állam nyelvét és nem kifogásolja azt sem, hogy minden hivatalos okmánya francia nyelvű. A miniszter kifejtette, hogy a szlovákiai magyar kisebbséget nem szeretik a Párhuzam a franciaországi arab és a szlovákiai magyar között. magyarországi magyarok sem, primitíveknek tartják és lenézik őket, mert már a beszédükből is érződik, hogy nem igazi magyarok. Ezért jó volna - mondta -, ha ezt tudatosítva végre megtanulnának szlovákul, hogy be tudjanak illeszkedni a hazai társadalomba. A Jókai Színház több milliós adósságával kapcsolatban a miniszter jobb gazdálkodást és szponzorok megnyerésétjavasolta, miközben túl nagynak ítélte a színház alkalmazottainak számát. Rámutatott, hogy Nyugaton a színházak nem terhelik az állami költségvetést, s míg Szlovákiában húsznál több az államilag támogatott színházak száma, a nagykultúrájú Franciaországban csupán négy. Szó esett a továbbiakban a magyarok számát gyarapító cigányságról, a szlovákiai magyaroknak az egész Kárpát-medencében párját ritkító szaporodásáról, sőt olyan pikantériáról is, mint az Éurópai Unióban folytatott magyar lobbyzás, melynek keretében vonzó magyar hölgyeket vetnek be, akik az ágyban egyengetik Magyarország politikai érdekeit. Hallatta szavát Marta Podhradská szóvivő is, aki szerint a magyar képviselők inkább Magyarország, mint Szlovákia érdekeit képviselik, és néhányuknak börtönben volna a helye. Alexander Mrázik egyik, a komáromi múzeummal kapcsolatos mondatára a miniszter így reagált: „A múzeumról egy szót sem akarok hallani! Oda addig be nem teszem a lábam, amíg nem lesz egy rendes Nagymorva kiállítása, mert ott most csak csupa oroszlán van." Az oroszlánokkal Hudec az európai hírű - ám a szlovák kulturális vezetés által erősen nehezményezett - avarkori gyűjtemény griffes-indás díszítményeire utalt. Mrázik intendáns - akinek Marcelházán élő édesanyja a mai napig nem beszéli a hudeci elvárásoknak megfelelő szinten a szlovák nyelvet - ezt követően nem ejtett több szót a múzeumról. A miniszter komáromi exhibíciója - lévén, hogy a hallgatóság soraiban szép számmal akadtak magyarok - nem aratott tapsot, alig verődött össze egy-két tenyér. Az elmaradt sikerélmény azonban bőven kárpótolható a pozsonyi Disznómezőn rendezett rendszeres nagygyűlések valamelyikén. LID O VE NO VJ NY A cseh kommunisták 1968-ban alapvetően csak a marxizmusleninizmus orosz változatát kívánták megreformálni, míg a magyarok 1956-ban elsősorban nemzeti érdekeiket védték - írta Bohumil Doležal neves cseh politológus abban a tegnap megjelent elemzésében, amelyben azt firtatja, miért viszonyulnak a csehek igen lanyhán 1968-hoz. Doležal kifejti: a cseh reformerők 1968-ban azt hangoztatták, hogy el kell kerülni a magyarok hibáit. „A magyarok túlságosan radikálisak voltak, zsákutcába kergették az orosz medvét, s annak nem maradt más választása, mint hogy támadjon. Mi, cseh rókák, knédlivel akartuk megetetni szláv testvéreinket" - írja Doležal, s megjegyzi, hogy ez nem vált be. „Míg Magyarországon ma úgy viszonyulnak 1956-hoz mint a nemzeti hagyomány fontos részéhez, addig a csehek nem tudnak mit kezdeni a Prágai Tavasszal." A különbség nem a kommunista apparatcsikok és ideológusok domináns szerepében keresendő, hanem abban, hogy a magyarok számára, beleértve a magyar reformkom munistákat is, nem a szocializmus reformja volt az elsődleges, hanem a magyar nemzeti érdekek védelme. SME Jozef Golonka egykori szlovák jégkorongozó és edző, aki a DSZM választási listájának 106. helyén indul, szeptember 21-ig külföldön tartózkodik, ahol választási körúton vesz részt. Golonka a szlovák élsportolókat fogja győzködni, hogy vegyenek részt a legerősebb kormánypárt választási kampányában. A lap szerint Golonka szeptember l-ig Európában lesz családostul, utána Amerikába és Kanadába megy, majd szeptember 21-én tér haza. NOVÝ ČAS Marián Kočner, a Gamatex Kft. társtulajdonosa azt nyilatkozta, ifj. Michal Kováč, az ESPE studio alkalmazottja nem közvetítette a Markíza Slovakia és az ESPE studio közti adásvételi szerződést. A lap azonban megállapította, a volt köztársasági elnök fia legalábbis tudott a dologról. Ezt erősítette meg az ESPE studio igazgatója, S. Pohanka, mondván: „ifj. Michal Kováč cégem menedzsere volt, tudta, milyen problémákkal küszködöm a Rusko úrral kötendő szerződés kapcsán. Tavaly szeptember végén egy vendéglői találkozáson - amelyen jelen volt ifj. Kováč is - megkértem Kočnert, segítsen behajtani Rusko adósságát. Kočner időt kért, később peddig azzal keresett meg, van ötlete a megoldásra. Akkor ugyan nem volt jelen ifj. Kováč, de elmondtam neki, hogy az adósság ügyét átadtam Kočnernek". Ravasz félrevezetett Nem hallgathatom el véleményemet a Ravasz Józseffel készített interjúról (Új Szó, július 22.) Állandó hallgatója vagyok a Szlovák Rádió Magyar Adásának és régi olvasója az Új Szónak. Már több ízben készült interjú Ravasz úrral a magyar adásban, ő minden alkalommal a szlovákiai magyar pártok mellett döntött. Ez érthető, hiszen a szlovákiai roma érdekvédelmi és képviseleti párt vezetősége egyhangúlag úgy döntött, csak az SZDK-val és az MKP-vel való együttműködés jöhet számításba a parlamenti választásokon. Az SZNP vagy a DSZM nem, ezek nem rejtik véka alá véleményüket a romákról. De Ravasz úr szerint kezet kell nyújtanunk az ördögnek, hogy megoldódjon a cigánykérdés, a roma probléma. Apropó, roma! A Kossuth Rádióból megtudtam, mi a különbség roma és cigány között. Az a roma, aki a roma nyelvet is beszéli. A cigány az, aki a roma nyelvet nem beszéli. Ezek szerint Ravasz úr nem roma, hanem cigány. A cigányról pedig köztudott, hogy hazudik. Fejet hajtok Kökény Béla előtt, akit az MKP dunaszerdahelyi közgyűlésén finoman elutasítottak, de ő felszólítja a magyarul beszélő romákat, hogy csalds az MKP-ra vagy az SZDK-ra szavazzanak a parlamenti választásokon. Ravasz úr azt állította a párt vezetőségének, hogy kidolgozott egy tervezetet, programot, amelyet elküldött az MKP-nak és az SZDK-nak is, de nem kapott választ. Ha valamit nem küldök el, nem kaphatok választ sem. Ravasz úrnak tehát mindegy volt, hogy kivel, csak felkerüljön a listára. A 86. helyre. Ahogy mondja, meg fogja oldani a cigányproblémát. Zsigmond német-római császár és magyar király 1412-ben menedékjogot biztosított a cigányoknak. A falvak elhanyagolt részein kaptak menedéket. Miért? Mert a nép tartott tőlük, loptak és garázdálkodtak. Még most is sok helyen így élnek. Ezt akarja Ravasz úr megváltoztatni és megoldani? Szobrot állíttatunk neki, ha ezt négy év alatt véghez viszi. Ami pedig a hazugságokat illeti, az Új Szó július 25-i számában megtaláljuk Ravasz hazugságok címszó alatt. Végezetül: a magyar nemzetiségű szlovák állampolgárok és roma származású egyének józanul gondolkodnak és tudják, hol a helyük a választásokon. A roma vagy cigány sosem volt politikus vagy politológus, pedig vannak nagytudású, diplomás, művelt, okos romák is, de politikával nem foglalkoznak. Tehát a roma maradjon hű a hagyományaihoz, a roma kultúrához és azt őrizze meg. Rigó János Nagymagyar