Új Szó, 1998. augusztus (51. évfolyam, 177-201. szám)

1998-08-21 / 194. szám, péntek

ÚJ SZÓ 1998. AUGUSZTUS 22. SPO RT /TÉVÉ ÉS R ÁDIÓ - SZOM BA T |P Kamenár Évát, a televízió magyar adásának munkatársát fölháborította kollégája kijelentése „Nem vagyok senki csicskása" Az elmúlt napokban ezen a helyen foglalkoztunk a köz­szolgálati Szlovák Televízió magyar szerkesztőségének feloszlatásával. Több érin­tett mondta el a vélemé­nyét. Pék Zoltán menesztett vezető szerkesztő tegnapi nyilatkozatára Kamenár Éva kívánt reagálni. JUHÁSZ LÁSZLÓ - Kikérem magamnak azokat a gyanúsítgatásokat és megfogal­mazásokat, amelyeket a tegnapi Új Szóban Pék Zoltán nyilatkoza­tában olvastam. Zoltánt egyéb­ként nagyon tisztelem és becsü­löm. Jogom van védekezni, ha van mi ellen, márpedig van, mert Pék Zoltán nyilatkozata szerint én vagyok az a munkatárs, aki hajlandóságot mutatott együtt­működni, az új „propagandamű­sor" előkészítésében. Cáfolom ezt a kijelentést, és tiltakozom ellene. Úgy gondolom, az vitathatatlan, hogy az elmúlt években mind a televízióban, mind a Csemadok­ban valamüyen munkát mégis­csak letettem az asztalra. Azt hi­szem, ezt senki sem kérdőjelez­heti meg. Nem vagyok azonban senkinek sem a csicskása. Meg­tiszteltetésnek vettem, hogy Pék Zoltánnal, Héger Rudolffal és Bárdos Ágnessel együtt dolgoz­hattam a Szlovák Televízió ma­gyar adásában. Nagyon szeret­tem ezt a munkát. Családfenntar­tó vagyok, így nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy itt hagyjam a tévét. Fölhá­borítónak tartom ezt a bánásmó­dot. Szeptembertől új terjedelem­ben kerül a képernyőre a Ma­gyar Magazin. Az eddigi csapat­ból ön az egyeden, akivel szá­mol a televízió vezetése. Milyen kompromisszumokra hajlan­dó? Tegnapelőtt a televízióban talál­koztam a főszerkesztővel, Pet­renko úrral, de neki sem adtam végleges választ. Én szeretnék dolgozni. Megkérdeztem tőle, hogy miért éppen én maradtam. Nem tudott választ adni a kérdé­Archív felvétel semre. Én nem mondtam azt, hogy csinálom, azt sem mondtam senkinek, hogy nem csinálom to­vább. Ez számomra nem kompro­misszum, hanem egyszerűen lét­kérdés. Nem vagyok a televízió állandó alkalmazottja, jelenlegi szerződésem csak november kö­zepéig érvényes. A műsor új arculatáról sem esett szó? Nem fél a cenzúrá­tól? Eddigi értesüléseim alapján nem tudok róla, hogy bárki is megha­tározná, milyen legyen a műsor tartalma. Önálló, kéthetente je­lentkező, magyar nyelvű maga­zinról van szó. Az eddigi havi négy óráról egynegyedére, egy órára csökken a műsoridő. Ezt én is fölháborítónak találom. Tegnap a televízióban nem ké­szült el a Magyar Magazin so­ron lévő műsora. Sajnos, ez a helyzet. Krasz­nahorkáról szólt volna az egyik ri­port, a másik beszélgetésben Csáky Károly, a Honti arcképcsar­nok szerzője szólalt volna meg, két református táborról, a deáki­ról, ületve a diósförgepatonyiról is szóltunk volna, és kimaradt a naszvadi képeslap, amelyik né­hány héttel ezelőtt készült. A ma­gazin volt és jelenlegi gazdája, a hírszerkesztőség, ületve a doku­mentarisztika azonban nem tu­dott egymás között megegyezni a műsor elkészítéséről. Semmüyen indolkást nem kaptunk, miért is nem kerülhetett adásba ez a mű­sor. Elnézést kell kérnünk tehát a nézőktől és valamennyi érintettől. A volt szerkesztő szerint a Szlovák Televízió vezetése mindenre képes, őket pedig nem figyelmeztették Hogy a nézők is tudják... HEGER RUDOLF A Szlovák Televízió magyar nyel­vű adásának műsora a kezdetek­től fogva minimális időtartam­maljelenhetett meg a nemzetiek képernyőjén. Mert ők így döntöt­tek. Ők tudják: nekünk, az itt élő 600 ezres magyarságnak ez is elég, sőt. Volt már 25 perc, 30 perc, az utóbbi egy évben pedig már egy óra. Most meg szinte semmi. Szerkesztőségünk a Hír­adó szerkesztőségéhez tartozott a kezdetektől fogva. Sosem néz­ték jó szemmel az adást, csak megtűrték. A cenzúra, a riportok ellenőrzése szinte állandó jellegű volt, ezt csak mi tudtuk. Az utób­bi egy évben, amikor á DSZM­hez közel álló erők és személyek vették át a Televízió irányítását, a magyar adás a figyelmük kö­zéppontjába került. Úgy döntöt­tek, kapunk egy óra műsoridőt, de ebből húsz perc a jelenlegi kormányról és annak munkájáról kell, hogy szóljon, a következő húsz perc szlovák anyagok ma­gyarra fordított változata, a fenn­maradó húsz perc pedig az álta­luk jóváhagyott riportösszeál­lítások. Mi, az adás szerkesztői, Pék Zol­tán, Bárdos Ágnes és jómagam, ezzel nem értettünk egyet, s Önök is tudhatják, hogy egy műsor sem készült ilyen szerke­zetben. Nem kaptunk írásbeli fi­Többször letiltottak ri­portokat, melyek poli­tikamentesek voltak. gyelmeztetést, hogy hibát követ­tünk el. Igaz, szóban heti rend­szerességgel figyelmeztettek, hogy tartsuk be az általuk előírt műsorrendet, mert a televíziós tanács majd megbüntet. Már jó ideje megtiltották, hogy választott képviselőink, politiku­saink megjelenjenek a műso­runkban, ha igen, úgy csak mini­mális időtartamban. Többször le­tiltottak riportokat, melyek poli­tikamentesek voltak. Forgatni, riportot készíteni csak oda és ak­kor mehettünk, ahová ők enged­tek és akkor, ha véledenül volt szabad forgatócsoport. Reklamá­ciónak helye nincs és nem is lehe­tett. Szerkesztőségünk állandó jelleg­gel ellenállt támadásaiknak, és sorra készítettük a kulturális be­számolókat, portrékat. Ók ezt nem látták helyesnek, ez nekünk úgymond nem jár. Szerkesztősé­günk tagjai, a Híradó szerkesztő­ivel ellentétben csak fele annyi pénzért dolgoztak. Évek óta nem emelték fizetésünket, a hétvégi munkanapokat hosszú évekig nem fizették, nem kaptunk ruha­pénzt (a TV egyik belső rendele­te kimondja, hogy a képernyőn megjelenő műsorvezetőknek ne­gyedévenként 3^1 000 korona jár öltönyre, zakóra, blúzra stb.) Mi hárman vezettünk műsort, és már legalább öt éve nem kaptunk egy fillért sem, saját pénzből öl­tözködtünk. Szerkesztőségünk­nek nincs az irodában rádiója, SZUBJEKTÍV - FÜLVIDÉK Közép-európai popkultúra JUHÁSZ KATALIN Csenger Ferenc rádiós zenei szerkesztő, azaz „szakmabeli", ezért neki természetesen más a látószöge, mint nekem, egysze­rű rádióhallgatónak. A most kö­vetkező fejtegetést nem vitának szánom tehát, csupán reagálni szeretnék az Új Szó augusztus 15-i számában megjelent „Is­métlés az unás anyja" című írás­ra, melynek témája a Sláger Rá­dió volt. A számítógép által történő „ze­nei szerkesztés" szerintem is visszataszító, lélektelen dolog, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy manapság több kereskedel­mi rádióadó él ezzel a lehetőség­gel, főleg az éjszakai órákban, amikor nincs fizetett munkaerő a stúdióban. Ezzel ne is foglal­kozzunk tovább. Rázósabb prob­léma a „sláger" szó maga. A slágert tudvalevően nem „al­kotják", hanem „gyártják", ügyesen egyensúlyozva a bevált klisék és az eredeti ötletek kö­zött. A végtermék közérthető, fogyasztható, dúdolható, és a suszterinasok helyébe a húsza­dik század végén a rádióadók léptek, ezek hivatottak népsze­rűsíteni a produktumot. Ilyen alapon nincs különbség a 60-as, 70-es évek slágerei és a manap­ság készülő popzene között. Nem akarok neveket és frekven­ciákat említeni, de a hazai ke­reskedelmi adókon sem forog ötszáznál több felvétel. Ezek túl­nyomó többsége úgynevezett „single", azaz kislemez, melyet a lemezcégek azért dobnak piac­ra, hogy népszerűsítsék a szó­A slágert tudvalevően nem „alkotják". ban forgó előadó nagylemezét, vagyis a „slágergyanús" dalok külön életet kezdenek élni. Vizuális világunkban ehhez a marketingstratégiához tartozik a videoklip, mely nélkül ma már mozdulni sem lehet a slágerpia­con. Véleményem szerint tehát egyik kereskedelmi rádió sem kevésbé unalmas, mint a Sláger Rádió, csak éppen más fajta mű­fajban utazik. Nyugat-Európában és az USA­ban nem keltene feltűnést egy ilyen nosztalgiaadó, mivel mos­tanra már a bluestól a countryn át a népzenéig minden stílusnak megvannak a saját rádióadói, melyek éjjel-nappal ugyanazt nyomják. Ä Sláger Rádió színre lépésével tehát gazdagabb lett a paletta, még akkor is, ha a be­mondók és a reklámszövegek néha tényleg elviselhetetlenek. És még valami. A Sláger Rádió, a maga specifikus műsorkínálatá­val nem áll egyedül a zenei pa­lettán. Nemrég hallottam egy új magyarországi rádióról, mely az úgynevezett „könnyen emészt­hető" komolyzenét népszerűsíti, és Classic-nak hívják. Türelmet­lenül várom a dzsesszadót, a reaggeadót és a punkadót, mivel a választás lehetősége nagy kincs. Ezzel szerencsésen elkerültem annak kényszerét, hogy véle­ményt mondjak a Sláger Rádió konkrét zenei kínálatáról. Sen­kinek sem szeretnék ugyanis a személyiségi jogaiba gázolni, hi­szen tudjuk: ízlések és pofo­nok... diktafonja, villanyírógépről még álmodni sem mertünk. Néha még írógéppapírunk sem volt. Csak a nézők tudják, hogy mi mindannyian szívvel-lélekkel végeztük a munkánkat - a lehe­tőségekhez képest -, csak a né­zők tudják, hány száz faluban, településen fordultunk meg, mutattuk be életüket, min­dennapjaikat, hány portrét, re­ceptet, tehetséges kisdiákot, csoportot vittünk képernyőre. Ők tudják, hogy mi értük vol­tunk. Mi, az adás volt szerkesz­tői, bízunk abban, hogy ez a helyzet megváltozik, és a józan gondolkodású emberek, veze­tők véleményt nyilvánítanak az igazságtalanságokról, hogy ez a kormány és annak csatlósai el­tűnnek a társadalom süllyesztő­jében, és a közelgő választások demokratikusak és igazságosak lesznek, mert mi, itt élő magya­rok nem „köztük akarunk él­ni..." hanem velük, közös ha­zánkban. Nem állandó megkü­lönböztetésben. Kárpát-medencei Napok Régiók találkozása Budapest. A Magyar Kultúra Alapítvány az idén harmadik al­kalommal rendezte meg a hatá­ron túli magyarok találkozóját, a Kárpát-medencei Napokat, melynek az alapítvány budapes­ti Szentháromság téri székháza és a téren lévő szabadtéri szín­pad adott otthont. A találkozó résztvevői és a rendezvény láto­gatói megismerkedhettek a ha­táron túli magyarság szokásai­val, népviseletével, megkóstol­hatták jellegzetes ételeiket. A programban szerepelt egyebek mellett film- és könyvbemutató, irodalmi összeállítás, zenés mű­sor, valamint képzőművészeti kiállítás. Az érdeklődők népmű­vészeti bemutatón ismerkedhet­tek a mátyusföldi csipke, a viski kosár, a lapádi szőttes, a bácskai fafaragás, a kórógyi varsa és a hétési törölköző készítésének fortélyaival. A III. Kárpát-me­dencei Napok rendezvénysoro­zat tegnap délután a Szenthá­romság téri szabadtéri színpa­don a határon túli hagyomány­őrző csoportok gálaműsorával ért véget, (kamoncza) Amerikában a Fesztiválzenekar Az Amerikai Egyesült Államokban vendégszerepel egy hétig a Budapest Fesztiválzenekar. Los Angelesben, a világ egyik leg­nagyobb szabadtéri színpadán, a Hollywood Bowlban hat hangversenyt ad az amerikai közönségnek a Fischer Iván által vezényelt fesztiválzenekar. A programból kiemelkedik az au­gusztus 25-i Beethoven-est. Ugyanezen az estén a Los Ange­les-i közönség elé lép Rost Andrea is. A zenekar a többi kon­certen Brahms, Ravel, Sarasate és Liszt műveiből játszik az amerikai közönségének. (MTI) MOZI POZSON Y HVIEZDA: Halálos fegyver 4 (am.) 18.00, 20.30, 22.45 OBZOR: A polip (am.) 15.30, 18.00, 20.30 MLADOSŤ: Lány­nevelés Csehországban (cseh) 17.30, 20.00 CHARLIE CENT­RUM: Titanic (am.) 17.15 Desperado (am.) 20.30 Mortal kombat 2 (am.) 18.00 Armageddon (am.) 17.00, 20.00 A sza­kács, a tolvaj, a feleség meg a szeretője (ang.-fr.) 20.15 KASS A TATRA: Állj, vagy magamat lövöm le (cseh) 17.45, 20.00 DRUŽBA: Lesz ez még így se (am.) 17.45, 20.00 CAPITOL: Halálos fegyver 4 (am.) 15.45, 18.00, 20.30 ÚSMEV: Hard Rain (am.) 18.00, 20.00 IMPULZ: Jack és Sarah (am.) 19.00 DÉL-SZLOVÁKI A DUNASZERDAHELY - LUX: A világűr foglyai (am.) 18.00, 20.00 KOMÁROM - TATRA: Blues Brothers 2000 (am.) 18.00, 20.00 PATH - KERTMOZI: Ebadta eb (am.) 20.30 LÉVA - JU­NIOR: Alul semmi (am.) 18.00 KERTMOZI: Alul semmi (am.) 21.00 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A világűr foglyai (am.) 19.00 ZSELÍZ - SZPUTNYIK: Ajövő hírnöke (am.) 20.00 Befejeződött a nyári egyetem Komáromban Jövőre veled, ugyanitt! ÚJ SZÓ-TUDÓSlTÁS Egy előadó, aki, ha csak az elő­adás végeztével is, de bevallja, hogy erősen szorong. Furcsa do­log, mert az előadó előadni szo­kott, magabiztosan és lendülete­sen, és esze ágában sincs elárul­ni, mennyire rágódik azon, va­jon tetszett-e amit mondott, adott-e valamit, amit magukkal vihetnek és felhasználhatnak munkájukban a hallgatói. De van még furcsább is Komárom­ban, a pedagógusok nyári egye­temén: maguk a pedagógusok, ezek a különös lények, akik nem elégednek meg azzal, hogy egész évben a gyerekeket nyag­gatják, most, az augusztusi rek­kenő hőségben, a vakáció alatt, gyerek nem lévén kéznél, magu­kat gyötrik. Beülnek az iskola­padba, és feszült figyelemmel hallgatják az előadásokat, jegy­zetelnek, este házi feladatokat írnak, ahelyett, hogy gondtala­nul örülnének a nyárnak, vala­melyik strandon heverészve. Rá­adásul mindezt önként vállalják, szabad idejük rovására és még örülnek is, lelkesednek és már most azon törik a fejüket, ho­gyan profitálhatnak a tanévben abból, amit egyhetes komáromi mazochista szeánszuk alatt sike­rült begyűjteniük. Mert mazo­chisták ezek a mi pedagógusa­ink. A Komáromi Lapok ankétjá­nak kérdésére, hogy ha újra vá­laszthatnának, pedagógusok lennének-e, egy se válaszolta, hogy milliomos vállalkozó vagy sikeres menedzser szeretne len­ni. Ők, kérem, tanítani akarnak, itt és most, sőt úgy látszik mind­örökké. Pedig a Markíza Tv külö­nös esete és seregnyi jel arra mu­tat, hogy a Mečiar-kormány a vá­lasztások előtt ugyancsak beke­ményített, a forró nyár után még forróbb ősz következik, és látvá­nyos tarolása aligha kerüli el szeptemberben a magyar iskolá­kat. Erre is van válaszuk a peda­gógusoknak, egy Imre Sándor idézet, amely az idei nyári egye­tem mottója: „Minél ziláltabb az élet, a nevelők annál tudatosab­ban és elszántabban dolgozza­nak a távolabbi jövőért." El­szántsággal, bátorsággal pedig Búcson töltekezhettek, ahol íze­lítőt kaptak abból az emberi me­legségből, és összetartásból, ami példaértékűvé teszi ezt a falut. És ez a kohó pedagógustársa­ság, mintha nem elégedne meg azzal az egy héttel, amelyet itt töltött, ma amikor befejeződik a nyári egyetem, így köszön el egymástól és a vendégszerető Komáromtól: Jövőre veled, ugyanitt! (vojtek) Jan Saudek fotóművész utolsó prágai kiállításának fotóanyagát árve­résre bocsátották. A művész a bevételt jótékonysági célra, a csont­velő-átültetés kutatásának támogatására létrehozott alapítványnak ajánlotta föl. A minap az alapítvány képviselői és Saudek közös saj­tótájékoztatót tartottak, amelyen a külföldön is elismert fotográfus ismét „hozta a formáját" - virággal a szájában mutatott be egy tan­gót. (Fotó: ČTK/AP)

Next

/
Thumbnails
Contents