Új Szó, 1998. augusztus (51. évfolyam, 177-201. szám)

1998-08-21 / 194. szám, péntek

ÚJ SZÓ 1998. AUGUSZTUS 22. SPO

RT

/TÉVÉ ÉS R

ÁDIÓ - SZOM

BA

T |P Kamenár Évát, a televízió magyar adásának munkatársát fölháborította kollégája kijelentése „Nem vagyok senki csicskása" Az elmúlt napokban ezen a helyen foglalkoztunk a közszolgálati Szlovák Televízió magyar szerkesztőségének feloszlatásával. Több érintett mondta el a véleményét. Pék Zoltán menesztett vezető szerkesztő tegnapi nyilatkozatára Kamenár Éva kívánt reagálni. JUHÁSZ LÁSZLÓ - Kikérem magamnak azokat a gyanúsítgatásokat és megfogalmazásokat, amelyeket a tegnapi Új Szóban Pék Zoltán nyilatkozatában olvastam. Zoltánt egyébként nagyon tisztelem és becsülöm. Jogom van védekezni, ha van mi ellen, márpedig van, mert Pék Zoltán nyilatkozata szerint én vagyok az a munkatárs, aki hajlandóságot mutatott együttműködni, az új „propagandaműsor" előkészítésében. Cáfolom ezt a kijelentést, és tiltakozom ellene. Úgy gondolom, az vitathatatlan, hogy az elmúlt években mind a televízióban, mind a Csemadokban valamüyen munkát mégiscsak letettem az asztalra. Azt hiszem, ezt senki sem kérdőjelezheti meg. Nem vagyok azonban senkinek sem a csicskása. Megtiszteltetésnek vettem, hogy Pék Zoltánnal, Héger Rudolffal és Bárdos Ágnessel együtt dolgozhattam a Szlovák Televízió magyar adásában. Nagyon szerettem ezt a munkát. Családfenntartó vagyok, így nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy itt hagyjam a tévét. Fölháborítónak tartom ezt a bánásmódot. Szeptembertől új terjedelemben kerül a képernyőre a Magyar Magazin. Az eddigi csapatból ön az egyeden, akivel számol a televízió vezetése. Milyen kompromisszumokra hajlandó? Tegnapelőtt a televízióban találkoztam a főszerkesztővel, Petrenko úrral, de neki sem adtam végleges választ. Én szeretnék dolgozni. Megkérdeztem tőle, hogy miért éppen én maradtam. Nem tudott választ adni a kérdéArchív felvétel semre. Én nem mondtam azt, hogy csinálom, azt sem mondtam senkinek, hogy nem csinálom tovább. Ez számomra nem kompromisszum, hanem egyszerűen létkérdés. Nem vagyok a televízió állandó alkalmazottja, jelenlegi szerződésem csak november közepéig érvényes. A műsor új arculatáról sem esett szó? Nem fél a cenzúrától? Eddigi értesüléseim alapján nem tudok róla, hogy bárki is meghatározná, milyen legyen a műsor tartalma. Önálló, kéthetente jelentkező, magyar nyelvű magazinról van szó. Az eddigi havi négy óráról egynegyedére, egy órára csökken a műsoridő. Ezt én is fölháborítónak találom. Tegnap a televízióban nem készült el a Magyar Magazin soron lévő műsora. Sajnos, ez a helyzet. Krasznahorkáról szólt volna az egyik riport, a másik beszélgetésben Csáky Károly, a Honti arcképcsarnok szerzője szólalt volna meg, két református táborról, a deákiról, ületve a diósförgepatonyiról is szóltunk volna, és kimaradt a naszvadi képeslap, amelyik néhány héttel ezelőtt készült. A magazin volt és jelenlegi gazdája, a hírszerkesztőség, ületve a dokumentarisztika azonban nem tudott egymás között megegyezni a műsor elkészítéséről. Semmüyen indolkást nem kaptunk, miért is nem kerülhetett adásba ez a műsor. Elnézést kell kérnünk tehát a nézőktől és valamennyi érintettől. A volt szerkesztő szerint a Szlovák Televízió vezetése mindenre képes, őket pedig nem figyelmeztették Hogy a nézők is tudják... HEGER RUDOLF A Szlovák Televízió magyar nyelvű adásának műsora a kezdetektől fogva minimális időtartammaljelenhetett meg a nemzetiek képernyőjén. Mert ők így döntöttek. Ők tudják: nekünk, az itt élő 600 ezres magyarságnak ez is elég, sőt. Volt már 25 perc, 30 perc, az utóbbi egy évben pedig már egy óra. Most meg szinte semmi. Szerkesztőségünk a Híradó szerkesztőségéhez tartozott a kezdetektől fogva. Sosem nézték jó szemmel az adást, csak megtűrték. A cenzúra, a riportok ellenőrzése szinte állandó jellegű volt, ezt csak mi tudtuk. Az utóbbi egy évben, amikor á DSZMhez közel álló erők és személyek vették át a Televízió irányítását, a magyar adás a figyelmük középpontjába került. Úgy döntöttek, kapunk egy óra műsoridőt, de ebből húsz perc a jelenlegi kormányról és annak munkájáról kell, hogy szóljon, a következő húsz perc szlovák anyagok magyarra fordított változata, a fennmaradó húsz perc pedig az általuk jóváhagyott riportösszeállítások. Mi, az adás szerkesztői, Pék Zoltán, Bárdos Ágnes és jómagam, ezzel nem értettünk egyet, s Önök is tudhatják, hogy egy műsor sem készült ilyen szerkezetben. Nem kaptunk írásbeli fiTöbbször letiltottak riportokat, melyek politikamentesek voltak. gyelmeztetést, hogy hibát követtünk el. Igaz, szóban heti rendszerességgel figyelmeztettek, hogy tartsuk be az általuk előírt műsorrendet, mert a televíziós tanács majd megbüntet. Már jó ideje megtiltották, hogy választott képviselőink, politikusaink megjelenjenek a műsorunkban, ha igen, úgy csak minimális időtartamban. Többször letiltottak riportokat, melyek politikamentesek voltak. Forgatni, riportot készíteni csak oda és akkor mehettünk, ahová ők engedtek és akkor, ha véledenül volt szabad forgatócsoport. Reklamációnak helye nincs és nem is lehetett. Szerkesztőségünk állandó jelleggel ellenállt támadásaiknak, és sorra készítettük a kulturális beszámolókat, portrékat. Ók ezt nem látták helyesnek, ez nekünk úgymond nem jár. Szerkesztőségünk tagjai, a Híradó szerkesztőivel ellentétben csak fele annyi pénzért dolgoztak. Évek óta nem emelték fizetésünket, a hétvégi munkanapokat hosszú évekig nem fizették, nem kaptunk ruhapénzt (a TV egyik belső rendelete kimondja, hogy a képernyőn megjelenő műsorvezetőknek negyedévenként 3^1 000 korona jár öltönyre, zakóra, blúzra stb.) Mi hárman vezettünk műsort, és már legalább öt éve nem kaptunk egy fillért sem, saját pénzből öltözködtünk. Szerkesztőségünknek nincs az irodában rádiója, SZUBJEKTÍV - FÜLVIDÉK Közép-európai popkultúra JUHÁSZ KATALIN Csenger Ferenc rádiós zenei szerkesztő, azaz „szakmabeli", ezért neki természetesen más a látószöge, mint nekem, egyszerű rádióhallgatónak. A most következő fejtegetést nem vitának szánom tehát, csupán reagálni szeretnék az Új Szó augusztus 15-i számában megjelent „Ismétlés az unás anyja" című írásra, melynek témája a Sláger Rádió volt. A számítógép által történő „zenei szerkesztés" szerintem is visszataszító, lélektelen dolog, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy manapság több kereskedelmi rádióadó él ezzel a lehetőséggel, főleg az éjszakai órákban, amikor nincs fizetett munkaerő a stúdióban. Ezzel ne is foglalkozzunk tovább. Rázósabb probléma a „sláger" szó maga. A slágert tudvalevően nem „alkotják", hanem „gyártják", ügyesen egyensúlyozva a bevált klisék és az eredeti ötletek között. A végtermék közérthető, fogyasztható, dúdolható, és a suszterinasok helyébe a húszadik század végén a rádióadók léptek, ezek hivatottak népszerűsíteni a produktumot. Ilyen alapon nincs különbség a 60-as, 70-es évek slágerei és a manapság készülő popzene között. Nem akarok neveket és frekvenciákat említeni, de a hazai kereskedelmi adókon sem forog ötszáznál több felvétel. Ezek túlnyomó többsége úgynevezett „single", azaz kislemez, melyet a lemezcégek azért dobnak piacra, hogy népszerűsítsék a szóA slágert tudvalevően nem „alkotják". ban forgó előadó nagylemezét, vagyis a „slágergyanús" dalok külön életet kezdenek élni. Vizuális világunkban ehhez a marketingstratégiához tartozik a videoklip, mely nélkül ma már mozdulni sem lehet a slágerpiacon. Véleményem szerint tehát egyik kereskedelmi rádió sem kevésbé unalmas, mint a Sláger Rádió, csak éppen más fajta műfajban utazik. Nyugat-Európában és az USAban nem keltene feltűnést egy ilyen nosztalgiaadó, mivel mostanra már a bluestól a countryn át a népzenéig minden stílusnak megvannak a saját rádióadói, melyek éjjel-nappal ugyanazt nyomják. Ä Sláger Rádió színre lépésével tehát gazdagabb lett a paletta, még akkor is, ha a bemondók és a reklámszövegek néha tényleg elviselhetetlenek. És még valami. A Sláger Rádió, a maga specifikus műsorkínálatával nem áll egyedül a zenei palettán. Nemrég hallottam egy új magyarországi rádióról, mely az úgynevezett „könnyen emészthető" komolyzenét népszerűsíti, és Classic-nak hívják. Türelmetlenül várom a dzsesszadót, a reaggeadót és a punkadót, mivel a választás lehetősége nagy kincs. Ezzel szerencsésen elkerültem annak kényszerét, hogy véleményt mondjak a Sláger Rádió konkrét zenei kínálatáról. Senkinek sem szeretnék ugyanis a személyiségi jogaiba gázolni, hiszen tudjuk: ízlések és pofonok... diktafonja, villanyírógépről még álmodni sem mertünk. Néha még írógéppapírunk sem volt. Csak a nézők tudják, hogy mi mindannyian szívvel-lélekkel végeztük a munkánkat - a lehetőségekhez képest -, csak a nézők tudják, hány száz faluban, településen fordultunk meg, mutattuk be életüket, mindennapjaikat, hány portrét, receptet, tehetséges kisdiákot, csoportot vittünk képernyőre. Ők tudják, hogy mi értük voltunk. Mi, az adás volt szerkesztői, bízunk abban, hogy ez a helyzet megváltozik, és a józan gondolkodású emberek, vezetők véleményt nyilvánítanak az igazságtalanságokról, hogy ez a kormány és annak csatlósai eltűnnek a társadalom süllyesztőjében, és a közelgő választások demokratikusak és igazságosak lesznek, mert mi, itt élő magyarok nem „köztük akarunk élni..." hanem velük, közös hazánkban. Nem állandó megkülönböztetésben. Kárpát-medencei Napok Régiók találkozása Budapest. A Magyar Kultúra Alapítvány az idén harmadik alkalommal rendezte meg a határon túli magyarok találkozóját, a Kárpát-medencei Napokat, melynek az alapítvány budapesti Szentháromság téri székháza és a téren lévő szabadtéri színpad adott otthont. A találkozó résztvevői és a rendezvény látogatói megismerkedhettek a határon túli magyarság szokásaival, népviseletével, megkóstolhatták jellegzetes ételeiket. A programban szerepelt egyebek mellett film- és könyvbemutató, irodalmi összeállítás, zenés műsor, valamint képzőművészeti kiállítás. Az érdeklődők népművészeti bemutatón ismerkedhettek a mátyusföldi csipke, a viski kosár, a lapádi szőttes, a bácskai fafaragás, a kórógyi varsa és a hétési törölköző készítésének fortélyaival. A III. Kárpát-medencei Napok rendezvénysorozat tegnap délután a Szentháromság téri szabadtéri színpadon a határon túli hagyományőrző csoportok gálaműsorával ért véget, (kamoncza) Amerikában a Fesztiválzenekar Az Amerikai Egyesült Államokban vendégszerepel egy hétig a Budapest Fesztiválzenekar. Los Angelesben, a világ egyik legnagyobb szabadtéri színpadán, a Hollywood Bowlban hat hangversenyt ad az amerikai közönségnek a Fischer Iván által vezényelt fesztiválzenekar. A programból kiemelkedik az augusztus 25-i Beethoven-est. Ugyanezen az estén a Los Angeles-i közönség elé lép Rost Andrea is. A zenekar a többi koncerten Brahms, Ravel, Sarasate és Liszt műveiből játszik az amerikai közönségének. (MTI) MOZI POZSON

Y HVIEZDA: Halálos fegyver 4 (am.) 18.00, 20.30, 22.45 OBZOR: A polip (am.) 15.30, 18.00, 20.30 MLADOSŤ: Lánynevelés Csehországban (cseh) 17.30, 20.00 CHARLIE CENTRUM: Titanic (am.) 17.15 Desperado (am.) 20.30 Mortal kombat 2 (am.) 18.00 Armageddon (am.) 17.00, 20.00 A szakács, a tolvaj, a feleség meg a szeretője (ang.-fr.) 20.15 KASS

A TATRA: Állj, vagy magamat lövöm le (cseh) 17.45, 20.00 DRUŽBA: Lesz ez még így se (am.) 17.45, 20.00 CAPITOL: Halálos fegyver 4 (am.) 15.45, 18.00, 20.30 ÚSMEV: Hard Rain (am.) 18.00, 20.00 IMPULZ: Jack és Sarah (am.) 19.00 DÉL-SZLOVÁKI

A DUNASZERDAHELY - LUX: A világűr foglyai (am.) 18.00, 20.00 KOMÁROM - TATRA: Blues Brothers 2000 (am.) 18.00, 20.00 PATH - KERTMOZI: Ebadta eb (am.) 20.30 LÉVA - JUNIOR: Alul semmi (am.) 18.00 KERTMOZI: Alul semmi (am.) 21.00 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A világűr foglyai (am.) 19.00 ZSELÍZ - SZPUTNYIK: Ajövő hírnöke (am.) 20.00 Befejeződött a nyári egyetem Komáromban Jövőre veled, ugyanitt! ÚJ SZÓ-TUDÓSlTÁS Egy előadó, aki, ha csak az előadás végeztével is, de bevallja, hogy erősen szorong. Furcsa dolog, mert az előadó előadni szokott, magabiztosan és lendületesen, és esze ágában sincs elárulni, mennyire rágódik azon, vajon tetszett-e amit mondott, adott-e valamit, amit magukkal vihetnek és felhasználhatnak munkájukban a hallgatói. De van még furcsább is Komáromban, a pedagógusok nyári egyetemén: maguk a pedagógusok, ezek a különös lények, akik nem elégednek meg azzal, hogy egész évben a gyerekeket nyaggatják, most, az augusztusi rekkenő hőségben, a vakáció alatt, gyerek nem lévén kéznél, magukat gyötrik. Beülnek az iskolapadba, és feszült figyelemmel hallgatják az előadásokat, jegyzetelnek, este házi feladatokat írnak, ahelyett, hogy gondtalanul örülnének a nyárnak, valamelyik strandon heverészve. Ráadásul mindezt önként vállalják, szabad idejük rovására és még örülnek is, lelkesednek és már most azon törik a fejüket, hogyan profitálhatnak a tanévben abból, amit egyhetes komáromi mazochista szeánszuk alatt sikerült begyűjteniük. Mert mazochisták ezek a mi pedagógusaink. A Komáromi Lapok ankétjának kérdésére, hogy ha újra választhatnának, pedagógusok lennének-e, egy se válaszolta, hogy milliomos vállalkozó vagy sikeres menedzser szeretne lenni. Ők, kérem, tanítani akarnak, itt és most, sőt úgy látszik mindörökké. Pedig a Markíza Tv különös esete és seregnyi jel arra mutat, hogy a Mečiar-kormány a választások előtt ugyancsak bekeményített, a forró nyár után még forróbb ősz következik, és látványos tarolása aligha kerüli el szeptemberben a magyar iskolákat. Erre is van válaszuk a pedagógusoknak, egy Imre Sándor idézet, amely az idei nyári egyetem mottója: „Minél ziláltabb az élet, a nevelők annál tudatosabban és elszántabban dolgozzanak a távolabbi jövőért." Elszántsággal, bátorsággal pedig Búcson töltekezhettek, ahol ízelítőt kaptak abból az emberi melegségből, és összetartásból, ami példaértékűvé teszi ezt a falut. És ez a kohó pedagógustársaság, mintha nem elégedne meg azzal az egy héttel, amelyet itt töltött, ma amikor befejeződik a nyári egyetem, így köszön el egymástól és a vendégszerető Komáromtól: Jövőre veled, ugyanitt! (vojtek) Jan Saudek fotóművész utolsó prágai kiállításának fotóanyagát árverésre bocsátották. A művész a bevételt jótékonysági célra, a csontvelő-átültetés kutatásának támogatására létrehozott alapítványnak ajánlotta föl. A minap az alapítvány képviselői és Saudek közös sajtótájékoztatót tartottak, amelyen a külföldön is elismert fotográfus ismét „hozta a formáját" - virággal a szájában mutatott be egy tangót. (Fotó: ČTK/AP)