Új Szó, 1998. augusztus (51. évfolyam, 177-201. szám)

1998-08-19 / 192. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. AUGUSZTUS 19. KOMMENTÁR Tévéideológia DUSZA ISTVÁN Igazából nem tudom, mennyiben volt túl sok, vagy túl kevés mindaz, amit a Szlovák Televízió az országban történelmi idők óta élő nemzeti kisebbségek számára műsoridejéből átadott. Ha arra gondolok, mennyi tiszta adásidő illetné meg s most maradjunk önmagunknál - a szlovákiai magyarságot, akkor igencsak kevésnek, már-már alamizsnányinak kell látnom a szombatonként heti egy órában jelentkező Magyar magazint és a többnyire csütörtök délelőtti ismétlését. Most majd valamifajta „Köztünk élnek", inkább ideologikus és elidegem'tő jelszó, mintsem műsorcím alatt csokorba kötve mutogatják majd mindazt, amit jónak lát a Szlovák Televízió mostani vezeősége rólunk nekik, és nekünk magunkról közölni. Egyelőre aki látta a tévé erről szóló híradását, az akár meg is nyugodhatott volna, hiszen bejelentették: a magyar nyelvű adás műsorideje nem csökken. Ilyen helyzetben a néző igazából nyugodtan hátra is dőlhet a foteljében. Csakhogy: ebben az esetben sem mondta el a teljes igazságot a Szlovák Televízió vezetése. Meg aztán a Mečiar vezette országban a szerkezetet érintő átszervezések mindig az eddig meglevő jogainkat csorbították. Miért higgyük éppen most, hogy a nyíltan kormánypárti és magyarellenes műsorokat készítő Szlovák Televízió éppen a magyar nyelvű műsorát hagyná csonkítatlanul? A tények amúgy is másról tanúskodnak, hiszen az adás három magyar szerkesztőjét bocsátották el egyetlen perc alatt. Ami igaz, az igaz, van azonban ennek a „strukturális változásnak" egy sajátos politikai pikantériája. Aki rendszeresen nézte a Magyar magazint, az tudja, hogy a kassai stúdió munkatársaival Hogya György által készített riportok számtalan esetben a Magyar Népi Mozgalom rendezvényeit propagálták. Nem kevésbé ennek a mečiarista mozgalomnak a vezetőit népszerűsítették. Ebben a környezetben aztán már csak nagynagy erőfeszítésekkel született meg egy-egy alkalommal az a régiókat vagy falvakat bemutató műsor, amelyben már-már idilli állapotokról szóltak a riportok. Lehetséges lenne, hogy a Magyar magazin eddigi teljes adásidejét a Magyar Népi Mozgalom embereinek adnák oda? JEGYZET Veszélyes nyaralás TÓTH MIHÁLY Feltételezem, hogy Ján Sitek védelmi miniszter nem olvasta a nagy politikusok rovására elkövetett puccsok világtörténetét. Ha olvasta volna csak Nyikita Hruscsov megbuktatásának históriáját, kötve hiszem, hogy külföldön tölti idei szabadságát. Mr. H. (ahogy az SZU első számú vezetőjét az USA-ban familiárisán emlegették) pártfőtitkár-miniszterelnökként utazott 1964 őszén a Krímbe, és nyugdíjasként tért vissza. Úgy tűnik, a Kremlben meghonosodott a módszer; lásd Mihail Gorbacsov esetét. Szóval Sitek valahova külországba ment nyaralni, és állítom, hogy ha Szlovákiában nem dühöngene a demokrácia, védelmi miniszterünk is megnézhetné magát. Vele is előfordulhatna, ami Algériában Ben Bellával előfordult. Aki szintén kivette évi rendes szabadságát, és egyszer, éjnek évadján beszólt ám a sátrába Huári Bumedien: Ben, már nem te vagy a köztársasági elnök, hanem én... Sitek úgy-ahogy megúszta a veszélyes nyarat. De csak alig-alig; Jozef Gajdoš államtitkár (DSZM) a nagyfőnök távollétében úgy kezdett gazdálkodni, mintha ő lenne a nagyfőnök. Felfüggesztette két miniszteri parancs végrehajtását. A parancsok egyike sem volt különösebben fontos. Ehhez képest Gajdoš gondoskodott róla, hogy az ügyet nagydobra verjék. Közben a minisztérium Mečiarhoz hű hivatalnokai, ahol csak lehetőségük nyílott rá, derekasan ütötték a tamtamot, hogy kifejezésre juttassák: habár a koalíciós egyezmény értelmében Slota pártjának embere ül a védelmi miniszteri bársonyszékben, a seregben csak az történik, amit Mečiar akar. Nemsokára tíz esztendeje lesz, hogy a fegyveres erőknél megszüntették a politrukok intézményét, illetve hogy törvénybe iktatták: civil személynek kell betöltenie a védelmi miniszteri tisztséget. Úgy tűnik, ezt is ki lehet játszani. A seregben ismét aktivizálódtak a komisszárok. Közelednek a választások, és félő, hogy a hadsereg politikamentességéről nemsokára már csak múlt időben beszélhetünk. TWraQfi Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetók: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László- kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/

A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,81381 Bratislava. Űjságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://wvinv.voxnova.sk/ - A másik receptre azoknak a pártoknak a nevét írtam fel, amelyekre ne szavazzon, ha azt akarja, hogy a receptjére gyógyszert is kapjon. (Szalay Zoltán karikatúrája) PRAVDA Vladimír Mečiar nemrég azt nyilatkozta, hogy az 1994-es választási győzelem után volt középiskolai osztályfőnökétől kért tanácsot, mitévő legyen. Akkor a nyugdíjas tanárnő állítólag azt válaszolta: „Vladko, amit megtehettünk, megtettünk, de ezt az egyenletet nélküled nem tudjuk megoldani". A Pravda munkatársa is megkereste a tanárnőt, de az nem egészen úgy emlékszik a történtekre, mint ahogyan azt a kormányfő emlegette:, Azelőtt keresett meg, hogy megbízták volna a kormányalakítással. Azt mondta, legjobb lesz, ha ellenzékbe vonul, mert nem tud többségi kormányt alakítani. Azt tanácsoltam, hogy az SZNP mellé vegye be a kormányba a munkásszövetséget." A mostani választások kapcsán azt jósolja: megint a DSZM fog nyerni, de nem szerez elegendő szavazatot a kormányalakításhoz. „Ismét koalíciós kormányt kell létrehoznia. A munkások alighanem kiesnek, és nem tudnám megmondani, hogy ki jöhetne számításba" - közölte a kormányfő egykori tanára. Az észak-írországi merénylet nyilvánvalóvá tette: a megkezdett rendezési folyamatnak nincs alternatívája Ha ez béke, milyen a háború? A hírügynökségi gyorsjelentés ridegen szól: bombamerénylet, 28 halott, legalább 220 sérült. TÓTH VALI Észak-Írország utóbbi harminc évének legvéresebb merényletét egy autóba rejtett, majdnem háromszáz kilós robbanószerkezet okozta. A lopott autó Omagh bevásárlóközpontjában parkolt, a városi bíróság épülete előtt. Napsütötte hétvége volt, a városban karnevált rendeztek. Az emberek lassan kezdtek hozzászokni, hogy nekik is lehet örömük, a megszokott éberség alábbhagyott, a családok élvezték a nyarat, ám a robbanás mindezt brutálisan szétzúzta. A szemtanúk pánikról, döbbenetes pusztításról beszéltek. Összedőlt házak, romok alatt rekedt emberek, sokk, értetlenség. Miért itt, miért most, miért mi? A merénylet hatását növelte, hogy a rendőrség bő fél órával a robbanás előtt telefonon kapott ugyan figyelmeztetést, de nem elég pontosat, így a veszélyesnek vélt terület kiürítése során egyenesen oda terelték az embereket, ahol aztán a bomba robbant. A halottak közt sok a nő és a kisgyermek, a legtöbb sérült állapota súlyos, sokan eltűntek, így könnyen lehet, hogy az áldozatok listája még korántsem végleges. A merénylet helyszínére az elsők közt érkező északír rendőrfőnök, Ronny Flannigan felháborodottan fejtegette: akárki volt is a tettes, ennél aljasabban nem tervelhette volna ki a merényletet. Eddig is voltak robbantások, de az elkövetők igyekeztek úgy intézni, hogy „csak" romboljanak, zavart OLVASÓI LEVELEK Gútán a MAL Az Új Szó tájékoztatása nyomán látogattunk el a gútai tájházba, ahol táborozók tartózkodtak. Ma már sajnálom, hogy csak az uotlsó napokra mentünk el, mert a ragyogó arcokat és a gyermekek alkotásait látva elképzelem, milyen kiváló munkát végeztek a tábor szervezői, Szabó Csilla, illetve a Magyar Asszonyok Ligája. A MAL tagjai keltsenek, de ne öljenek. Most viszont minden a gyilkolási szándékot tükrözte. A városkában nagyjából egyenlő arányban laknak katolikusok és protestánsok, értelemszerűen mindkét közösségnek egyaránt kijutott a szenvedésből. Egyelőre senki sem tudja, ki követhette el a robbantást, de szinte mindenki egy szakadár csoportra, a békefolyamatot élesen ellenző, mostanában felbukkant és magát a „valódi IRA-nak" nevező csoportra gyanakszik. Ez a kis csoport mélyen elítéli az IRA politikai szárnyát, a Sinn Feint a nagypénteki egyezmény aláírásáért, és lehetetlenné akaija tenni Gerry Adams kompromisszumkészségét. A merényletet elítélve Most minden a gyilkolási szándékot tükrözte. a brit és az ír kormányfő nyilatkozatban erősítette meg, hogy mindent megtesznek a tettesek kézre kerítésére. A királynő is nyilatkozatban fejezte ki megdöbbenését és részvétét. Valamennyi politikai párt vezetője csatíakozott a terrorakció elítéléséhez. A párt történetében most először egyértelműen állást foglalt a Sinn Fein is. Gerry Adams elnök azt mondta: „Fel vagyok háborodva. Fenntartás nélkül elítélem a történteket." A városka lakói egyelőre gyászolnak, a sebek még túl mélyek és túl frissek ahhoz, hogy a jövőt latolgassák. Ám az időzítés nem volt véletlen. A tartományban két hónap múlva esedékes az új északír parlament képviselőinek megválasztása, Clinton amerikai elnök pedig két hét múlva látogaúgy gondoskodtak a táborlakókról, mintha saját gyermekeik lettek volna. Munkájuk, gondoskodásuk példaként szolgálhatna. Nemcsak a gyermekek testi és szellemi táplálékáról gondoskodtak, hanem olyan szakemberekről is, akik megtanították őket a kosárfonás, a tűzzománckészítés, az üvegfestés, az agyagozás fortélyaira. Emellett muzsikáltak, színházasdit játszottak. Úgy tapasztaltam, a rendezők a szeretetet beoltották a gyermekek szívébe. Hajtman Kornélia Nána tott volna Belfastba, úgymond, a békefolyamat eredményeinek megünneplésére. A robbantást barbár tettnek minősítő fehér házi nyilatkozat megerősíti, hogy a történtek ellenére az elnök változadanul úgy tervezi, szeptember 3-án Belfastba látogat, noha ezek után nemigen lesz mit ünnepelni. A merénylet a jelek szerint két dolgot máris nyilvánvalóvá tett: egyrészt azt, hogy a békefolyamatnak nincs alternatívája. Minden szörnyűség és szenvedés ellenére egyre erősebb a vélemény: nem engedhetjük meg, hogy ismét az erőszak uralkodjon. A törésvonal nem is annyira a protestánsok és katolikusok, hanem a politikai rendezést elfogadni hajlandók és a terrortól sem visszariadó szélsőségesek közt húzódik. Ezzel együtt kérdéses, mi lesz a belfasti parlamenttel, hiszen már eddig is óriási nyomás nehezedett David Trimble-re, az ulsteri unionisták vezetőjére, hogy ne üljön egy asztalhoz a Sinn Feinn képviselőivel addig, míg az egykori terroristák kezén levő fegyverek beszolgáltatása legalább meg nem kezdődik. Az unionisták már a nagypénteki egyezmény előtt is alaposan megosztottak voltak, a merénylet csak elmérgesítette a helyzetet. A londoni kormány attól is tart, hogy a feltételezett republikánus terrorra az unionista szélsőségesek megtorló akcióval válaszolnak, és a tartomány újra az erőszak spiráljába sodródik bele. A májusi népszavazáson az északír polgárok 71 százaléka a békére voksolt. Ezek után már nem viselkedhet senki úgy, mintha brutális tetteit a nép felhatalmazása indokolhatná. Mindez persze nem teszi kevésbé fájdalmassá a merénylet okozta pusztítást. Nem csoda hát, hogy egy angol lap így tette fel a kérdést: „Ha ez a béke, milyen lehet a háború?" A szerző az Új Szó állandó londoni munkatársa. Rendőrségi szakértők a merénylet színhelyén (ČTK/AP-fotó) Gyógyítható fájdalom Egyre fájdalmasabb hangon szólalnak meg a gyógyszerészek az őket kínzó nincstelenség miatt. Az egészségügyi minisztérium fenyegetőzik; ahelyett, hogy elgondolkodna és cselekedne. Miből vásárolhatnak a gyógyszertárak orvosságot, ha a nekik járó több millió koronát hiába vátják az egészségbiztosítóktól. Apropó, biztosítók. Nem is ők a ludasok. Véleményem szerint a legnagyobb probléma az, hogy az üzemek, vállalatok, kis- és középvállalkozók nem fizetik a biztosítási díjat. Ez az a legfontosabb láncszem, amely hiányzik a kör bezárásához. Ugyanúgy kellene büntetni a díj nem fizetését, mint az adócsalást. Ezt a kérdést már régen meg kellett volna oldaniuk a honatyáknak. Mert az a munkáltató, aki nem fizet, súlyos vétséget követ el. Noha levonja a bérből a biztosítási díjat, mégsem utalja át a biztosító számlájára. Megfelelő törvénnyel azonban kikényszeríthetnék a nem fizetőktől a hiányzó pénzt. Bathó Hubert Marcelháza TALLÓZÓ