Új Szó, 1998. augusztus (51. évfolyam, 177-201. szám)

1998-08-19 / 192. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. AUGUSZTUS 19. KOMMENTÁR Tévéideológia DUSZA ISTVÁN Igazából nem tudom, mennyiben volt túl sok, vagy túl kevés mindaz, amit a Szlovák Televízió az országban történelmi idők óta élő nemzeti kisebbségek számára műsoridejéből át­adott. Ha arra gondolok, mennyi tiszta adásidő illetné meg ­s most maradjunk önmagunknál - a szlovákiai magyarságot, akkor igencsak kevésnek, már-már alamizsnányinak kell lát­nom a szombatonként heti egy órában jelentkező Magyar ma­gazint és a többnyire csütörtök délelőtti ismétlését. Most majd valamifajta „Köztünk élnek", inkább ideologikus és elidegem'tő jelszó, mintsem műsorcím alatt csokorba kötve mutogatják majd mindazt, amit jónak lát a Szlovák Televízió mostani vezeősége rólunk nekik, és nekünk magunkról közöl­ni. Egyelőre aki látta a tévé erről szóló híradását, az akár meg is nyugodhatott volna, hiszen bejelentették: a magyar nyelvű adás műsorideje nem csökken. Ilyen helyzetben a néző igazá­ból nyugodtan hátra is dőlhet a foteljében. Csakhogy: ebben az esetben sem mondta el a teljes igazságot a Szlovák Televí­zió vezetése. Meg aztán a Mečiar vezette országban a szerke­zetet érintő átszervezések mindig az eddig meglevő jogainkat csorbították. Miért higgyük éppen most, hogy a nyíltan kor­mánypárti és magyarellenes műsorokat készítő Szlovák Tele­vízió éppen a magyar nyelvű műsorát hagyná csonkítatlanul? A tények amúgy is másról tanúskodnak, hiszen az adás három magyar szerkesztőjét bocsátották el egyetlen perc alatt. Ami igaz, az igaz, van azonban ennek a „strukturális változás­nak" egy sajátos politikai pikantériája. Aki rendszeresen nézte a Magyar magazint, az tudja, hogy a kassai stúdió munkatár­saival Hogya György által készített riportok számtalan eset­ben a Magyar Népi Mozgalom rendezvényeit propagálták. Nem kevésbé ennek a mečiarista mozgalomnak a vezetőit népszerűsítették. Ebben a környezetben aztán már csak nagy­nagy erőfeszítésekkel született meg egy-egy alkalommal az a régiókat vagy falvakat bemutató műsor, amelyben már-már idilli állapotokról szóltak a riportok. Lehetséges lenne, hogy a Magyar magazin eddigi teljes adásidejét a Magyar Népi Moz­galom embereinek adnák oda? JEGYZET Veszélyes nyaralás TÓTH MIHÁLY Feltételezem, hogy Ján Sitek védelmi miniszter nem olvas­ta a nagy politikusok rovásá­ra elkövetett puccsok világ­történetét. Ha olvasta volna csak Nyikita Hruscsov meg­buktatásának históriáját, köt­ve hiszem, hogy külföldön tölti idei szabadságát. Mr. H. (ahogy az SZU első számú vezetőjét az USA-ban famili­árisán emlegették) pártfőtit­kár-miniszterelnökként uta­zott 1964 őszén a Krímbe, és nyugdíjasként tért vissza. Úgy tűnik, a Kremlben meg­honosodott a módszer; lásd Mihail Gorbacsov esetét. Szóval Sitek valahova külor­szágba ment nyaralni, és állí­tom, hogy ha Szlovákiában nem dühöngene a demokrá­cia, védelmi miniszterünk is megnézhetné magát. Vele is előfordulhatna, ami Algériá­ban Ben Bellával előfordult. Aki szintén kivette évi rendes szabadságát, és egyszer, éj­nek évadján beszólt ám a sát­rába Huári Bumedien: Ben, már nem te vagy a köztársa­sági elnök, hanem én... Sitek úgy-ahogy megúszta a veszé­lyes nyarat. De csak alig-alig; Jozef Gajdoš államtitkár (DSZM) a nagyfőnök távol­létében úgy kezdett gazdál­kodni, mintha ő lenne a nagyfőnök. Felfüggesztette két miniszteri parancs végre­hajtását. A parancsok egyike sem volt különösebben fon­tos. Ehhez képest Gajdoš gondoskodott róla, hogy az ügyet nagydobra verjék. Köz­ben a minisztérium Mečiarhoz hű hivatalnokai, ahol csak lehetőségük nyílott rá, derekasan ütötték a tam­tamot, hogy kifejezésre jut­tassák: habár a koalíciós egyezmény értelmében Slota pártjának embere ül a védel­mi miniszteri bársonyszék­ben, a seregben csak az törté­nik, amit Mečiar akar. Nem­sokára tíz esztendeje lesz, hogy a fegyveres erőknél megszüntették a politrukok intézményét, illetve hogy törvénybe iktatták: civil sze­mélynek kell betöltenie a vé­delmi miniszteri tisztséget. Úgy tűnik, ezt is ki lehet ját­szani. A seregben ismét akti­vizálódtak a komisszárok. Közelednek a választások, és félő, hogy a hadsereg politi­kamentességéről nemsokára már csak múlt időben beszél­hetünk. TWraQfi Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetók: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László- kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/ A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,81381 Bratis­lava. Űjságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://wvinv.voxnova.sk/ - A másik receptre azoknak a pártoknak a nevét írtam fel, amelyekre ne szavazzon, ha azt akarja, hogy a receptjére gyógyszert is kapjon. (Szalay Zoltán karikatúrája) PRAVDA Vladimír Mečiar nemrég azt nyi­latkozta, hogy az 1994-es válasz­tási győzelem után volt középis­kolai osztályfőnökétől kért taná­csot, mitévő legyen. Akkor a nyugdíjas tanárnő állítólag azt válaszolta: „Vladko, amit megte­hettünk, megtettünk, de ezt az egyenletet nélküled nem tudjuk megoldani". A Pravda munkatár­sa is megkereste a tanárnőt, de az nem egészen úgy emlékszik a tör­téntekre, mint ahogyan azt a kor­mányfő emlegette:, Azelőtt kere­sett meg, hogy megbízták volna a kormányalakítással. Azt mondta, legjobb lesz, ha ellenzékbe vonul, mert nem tud többségi kormányt alakítani. Azt tanácsoltam, hogy az SZNP mellé vegye be a kor­mányba a munkásszövetséget." A mostani választások kapcsán azt jósolja: megint a DSZM fog nyer­ni, de nem szerez elegendő sza­vazatot a kormányalakításhoz. „Ismét koalíciós kormányt kell létrehoznia. A munkások aligha­nem kiesnek, és nem tudnám megmondani, hogy ki jöhetne számításba" - közölte a kormány­fő egykori tanára. Az észak-írországi merénylet nyilvánvalóvá tette: a megkezdett rendezési folyamatnak nincs alternatívája Ha ez béke, milyen a háború? A hírügynökségi gyorsje­lentés ridegen szól: bom­bamerénylet, 28 halott, legalább 220 sérült. TÓTH VALI Észak-Írország utóbbi harminc évének legvéresebb merényletét egy autóba rejtett, majdnem háromszáz kilós robbanószerke­zet okozta. A lopott autó Omagh bevásárlóközpontjában parkolt, a városi bíróság épülete előtt. Nap­sütötte hétvége volt, a városban karnevált rendeztek. Az emberek lassan kezdtek hozzászokni, hogy nekik is lehet örömük, a megszo­kott éberség alábbhagyott, a csa­ládok élvezték a nyarat, ám a rob­banás mindezt brutálisan szét­zúzta. A szemtanúk pánikról, döbbenetes pusztításról beszél­tek. Összedőlt házak, romok alatt rekedt emberek, sokk, értetlen­ség. Miért itt, miért most, miért mi? A merénylet hatását növelte, hogy a rendőrség bő fél órával a robbanás előtt telefonon kapott ugyan figyelmeztetést, de nem elég pontosat, így a veszélyesnek vélt terület kiürítése során egye­nesen oda terelték az embereket, ahol aztán a bomba robbant. A halottak közt sok a nő és a kis­gyermek, a legtöbb sérült állapo­ta súlyos, sokan eltűntek, így könnyen lehet, hogy az áldozatok listája még korántsem végleges. A merénylet helyszínére az elsők közt érkező északír rendőrfőnök, Ronny Flannigan felháborodot­tan fejtegette: akárki volt is a tet­tes, ennél aljasabban nem tervel­hette volna ki a merényletet. Ed­dig is voltak robbantások, de az elkövetők igyekeztek úgy intézni, hogy „csak" romboljanak, zavart OLVASÓI LEVELEK Gútán a MAL Az Új Szó tájékoztatása nyomán látogattunk el a gútai tájházba, ahol táborozók tartózkodtak. Ma már sajnálom, hogy csak az uotlsó napokra mentünk el, mert a ragyogó arcokat és a gyermekek alkotásait látva el­képzelem, milyen kiváló mun­kát végeztek a tábor szervezői, Szabó Csilla, illetve a Magyar Asszonyok Ligája. A MAL tagjai keltsenek, de ne öljenek. Most vi­szont minden a gyilkolási szándé­kot tükrözte. A városkában nagy­jából egyenlő arányban laknak katolikusok és protestánsok, érte­lemszerűen mindkét közösség­nek egyaránt kijutott a szenve­désből. Egyelőre senki sem tudja, ki követhette el a robbantást, de szinte mindenki egy szakadár csoportra, a békefolyamatot éle­sen ellenző, mostanában felbuk­kant és magát a „valódi IRA-nak" nevező csoportra gyanakszik. Ez a kis csoport mélyen elítéli az IRA politikai szárnyát, a Sinn Feint a nagypénteki egyezmény aláírásá­ért, és lehetetlenné akaija tenni Gerry Adams kompromisszum­készségét. A merényletet elítélve Most minden a gyil­kolási szándékot tük­rözte. a brit és az ír kormányfő nyilatko­zatban erősítette meg, hogy min­dent megtesznek a tettesek kézre kerítésére. A királynő is nyilatko­zatban fejezte ki megdöbbenését és részvétét. Valamennyi politikai párt vezetője csatíakozott a ter­rorakció elítéléséhez. A párt tör­ténetében most először egyértel­műen állást foglalt a Sinn Fein is. Gerry Adams elnök azt mondta: „Fel vagyok háborodva. Fenntar­tás nélkül elítélem a történteket." A városka lakói egyelőre gyászol­nak, a sebek még túl mélyek és túl frissek ahhoz, hogy a jövőt la­tolgassák. Ám az időzítés nem volt véletlen. A tartományban két hónap múlva esedékes az új északír parlament képviselőinek megválasztása, Clinton amerikai elnök pedig két hét múlva látoga­úgy gondoskodtak a táborla­kókról, mintha saját gyerme­keik lettek volna. Munkájuk, gondoskodásuk példaként szol­gálhatna. Nemcsak a gyerme­kek testi és szellemi tápláléká­ról gondoskodtak, hanem olyan szakemberekről is, akik megta­nították őket a kosárfonás, a tűzzománckészítés, az üvegfes­tés, az agyagozás fortélyaira. Emellett muzsikáltak, színházasdit játszottak. Úgy ta­pasztaltam, a rendezők a szere­tetet beoltották a gyermekek szívébe. Hajtman Kornélia Nána tott volna Belfastba, úgymond, a békefolyamat eredményeinek megünneplésére. A robbantást barbár tettnek minősítő fehér há­zi nyilatkozat megerősíti, hogy a történtek ellenére az elnök válto­zadanul úgy tervezi, szeptember 3-án Belfastba látogat, noha ezek után nemigen lesz mit ünnepelni. A merénylet a jelek szerint két dolgot máris nyilvánvalóvá tett: egyrészt azt, hogy a békefolya­matnak nincs alternatívája. Min­den szörnyűség és szenvedés el­lenére egyre erősebb a vélemény: nem engedhetjük meg, hogy is­mét az erőszak uralkodjon. A tö­résvonal nem is annyira a protes­tánsok és katolikusok, hanem a politikai rendezést elfogadni haj­landók és a terrortól sem visszari­adó szélsőségesek közt húzódik. Ezzel együtt kérdéses, mi lesz a belfasti parlamenttel, hiszen már eddig is óriási nyomás neheze­dett David Trimble-re, az ulsteri unionisták vezetőjére, hogy ne üljön egy asztalhoz a Sinn Feinn képviselőivel addig, míg az egy­kori terroristák kezén levő fegy­verek beszolgáltatása legalább meg nem kezdődik. Az unionisták már a nagypénteki egyezmény előtt is alaposan megosztottak voltak, a merénylet csak elmérgesítette a helyzetet. A londoni kormány attól is tart, hogy a feltételezett republikánus terrorra az unionista szélsősége­sek megtorló akcióval válaszol­nak, és a tartomány újra az erő­szak spiráljába sodródik bele. A májusi népszavazáson az északír polgárok 71 százaléka a békére voksolt. Ezek után már nem visel­kedhet senki úgy, mintha brutális tetteit a nép felhatalmazása indo­kolhatná. Mindez persze nem te­szi kevésbé fájdalmassá a me­rénylet okozta pusztítást. Nem csoda hát, hogy egy angol lap így tette fel a kérdést: „Ha ez a béke, milyen lehet a háború?" A szerző az Új Szó állandó lon­doni munkatársa. Rendőrségi szakértők a merénylet színhelyén (ČTK/AP-fotó) Gyógyítható fájdalom Egyre fájdalmasabb hangon szó­lalnak meg a gyógyszerészek az őket kínzó nincstelenség miatt. Az egészségügyi minisztérium fe­nyegetőzik; ahelyett, hogy elgon­dolkodna és cselekedne. Miből vásárolhatnak a gyógyszertárak orvosságot, ha a nekik járó több millió koronát hiába vátják az egészségbiztosítóktól. Apropó, biztosítók. Nem is ők a ludasok. Véleményem szerint a legna­gyobb probléma az, hogy az üze­mek, vállalatok, kis- és középvál­lalkozók nem fizetik a biztosítási díjat. Ez az a legfontosabb lánc­szem, amely hiányzik a kör bezá­rásához. Ugyanúgy kellene bün­tetni a díj nem fizetését, mint az adócsalást. Ezt a kérdést már ré­gen meg kellett volna oldaniuk a honatyáknak. Mert az a munkál­tató, aki nem fizet, súlyos vétsé­get követ el. Noha levonja a bér­ből a biztosítási díjat, mégsem utalja át a biztosító számlájára. Megfelelő törvénnyel azonban kikényszeríthetnék a nem fize­tőktől a hiányzó pénzt. Bathó Hubert Marcelháza TALLÓZÓ

Next

/
Thumbnails
Contents