Új Szó, 1998. augusztus (51. évfolyam, 177-201. szám)

1998-08-18 / 191. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. AUGUSZTUS 18. t' ** * " " . „Tétlen" referendum PÁKOZDI GERTRÚD Semmi sem történt volna, ha az ellenzéki pártvezetők figyelmen kívül hagyják Mečiar múlt heti, aláírásszámlálásra invitáló felszólítását. Egyrészt azért nem, mert a kormánypárti SZTV akkor is elmarasztalja ez ügyben az ellenzéket, ha eleget tesz a „szíves" invitálásnak, akkor is, ha nem. Azért sem történt volna semmi, mert akár kiírják a gáz-, ületve villamos művek privatizálásának megakadályozását célzó referendumot, akár nem, köztudott, hogy a milliókba kerülő fölösleges cirkusznak csak egy a célja: választási kampányfogásként felhasználni ezt a kétségtelenül sokakat érintő kérdést. Hiszen ha a kispénzűektől megkérdezi valaki, szeretné-e, ha emelnék a gáz- meg a villanydíjat, csak egy válaszra számíthat. Ráadásul a „kampányotó" ennek kapcsán mindent büntetlenül megígérhet, az ellenzék címére pedig mindent büntetlenül kijelenthet. A tét nélküli népszavazást szorgalmazók nagyon is számoltak a tömegek tájékozatlanságával, azzal, hogy csak kevesen tudják: nálunk az energia szabályozott árú termék. Függetlenül attól, hogy a gáz- vagy a villamos művek állami vagy magánkézben van-e. Ahhoz, hogy kikerüljenek a szabályozásból, módosítani kellene a vonatkozó törvényt. Az pedig több mint nyilvánvaló, hogy ilyen törvénymódosítás kapcsán egyetlen jövőbeli kormány sem hagyhatná figyelmen kívül a lakosság szociális helyzetét. Csak akkor emelhetne energiaárat, ha az állam tenne is valamit azért, hogy egy ilyen lépéssel ne nehezítse még jobban a rászorultak helyzetét. A kormány mostani szociálpolitikája viszont nem más, minthogy az adósságok terhére támogatja a veszteséges ál lami energiaipari vállalatokat (is). Rendkívül csalóka, hogy ennek köszönhetően szinten tartják az egészségtelenül alacsony energiaárakat. Nemcsak azért, mert energia-megtakarítás helyett -pazarlásra ösztönöznek, hanem azért is, mert továbbra is az államra, a bizonyítottan a legrosszabb gazdára bízzák e szektorok működtetését. Az aláírások százezreinek megszerzésével a DSZM-nek ismét sikerült produkálnia magát, a demokrácia védelmezőjének szerepében tetszeleg. A népszavazást ugyanis áz a politikai mozgalom szervezi, amelynek hívei a legtöbbet profitáltak a privatizálásból. Ezt talán még el is nézné a választók jó része, mondván: mindegy, kié egy-egy vállalat, fő, hogy jól működjék. Csakhogy a csőd szélén tengődő vállalatok jó része bizonyítja: nincs jó kezekben. Aktivizálódó passzívak VOXTEK KATALIN Aggasztó az a hír, hogy a napilápok közül a Slovenská Republika a harmadik legolvasottabb, a lakosság 10,4 százaléka ezt az újságot vásárolja. Valami baj van a szlovák választópolgárok tudatával, legalábbis azokéval, akik rendszeresen a kormány szócsövének tekintett napilapból tájékozódnak. Ók azok, akik hajlandóak lemondani elsődleges tapasztalataikról, és a megélt valóság helyett készségesen adnak hitelt egy manipulált Szlovákia-képnek A kisnyugdíjas, aki csak kínkeservesen képes kifizetni a gyógyszereit, a Republikát olvasva a makroökonómiai sikereknek örül, és meggyőződése, hogy az ország a lehető legjobb irányban halad, hála a jóságos kormányfőnek. A létbizonytalanság mezsgyéjén egyensúlyozó középnemzedéknek a Republika magyarellenes cikkei szolgáltatják azt a modellt, amely a konfliktusok erőszakos megoldását tekinti gyógyírnak minden problémára. „A manipulált átlagpolgár tudati torzulása veszélyt jelent WSKHKSM' JcwYZcT a demokráciára nézve. Az önálló gondolkodástól irtózó, a felelősséget folyvást gyáván áthárító „egydimenziós ember" akár fasizálható potenciállá is válhat azok kezében, akik a hatalmat gyakorolják fölötte" — úja Kiszely Gábor egyik tanulmányában. Elmondja azt is, miért hajlamosak sokan maguk és a valóság közé egy illúziókra épült, hol rózsaszínre, hűl fekete-fehérre festett világot csúsztatni: „mert a világ és önmagunk megtapasztalása, a gondolkodás és cselekvés kétségtelenül a két legmegeróltetőbb tevékenység, amelyekre az élet kényszerít." A probléma csak az, hogy a valóság manipulált, festett mását passzívan befogadó, önálló gondolkodásra rest százezrek nemsokára a szavazóurnák előtt aktivizálódnak. Nem véletlen, hogy a kormánypárti napilapnak épp röviddel a választások előtt nőtt meg az olvasótábora. Ez az állandó agymasszázs eredménye, amely hihetetlen intenzitással folyik. S ez még csak a középfutam. Hogy mi várható a választásokig, azt Mečiar már tavaly decemberben sejteni engedte: „Mindenki azt mondja, kezdjétek már el! Még nem, de eljön az ideje. Az kell, hogy rövid és gyors legyen. De erős!" Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) (Jrtoán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava. Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fee 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (teL: 5238322, fai: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fee 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT RL 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Agresszív plakát (Szalay Zoltán karikatúrája) PRAVDA A Polgári Egyetértés Pártja már az alakuló ülésén egyértelműen állást foglalt a privatizálás felülbírálata mellett. Elsősorban olyan fogalmaktól szeretné megtisztítani a privatizációt, mint a kliensrendszer, a rablás, a szerződések be nem tartása, a csőd - állítja a napilapnak adott interjúban Ferdinand Petrák, a PEP alelnöke. Szerinte az állampolgároknakjoguk van tudni, hogy ki privatizálta az állami vállalatot, az illető hogyan bánik a privatizált vagyonnal, hogyan teljesíti kötelezettségeit. Választási győzelme esetén a PEP az összes privatizációs szerződés törvényességét ellenőrizni kívánja, miközben az első 100 napot az 50 legnagyobb vállalatnak szentelnék. Törvénysértés esetében a párt álláspontja egyértelmű: a privatizált vagyont vissza kell szolgáltatni az államnak. Csak Pakisztán nem tart a táliboktól, akik állítólag Buhara és Szamarkand elfoglalását is tervezik Afganisztán, a torz tükör Sikert sikerre halmoztak a tálibok, már Afganisztán területének jó háromnegyedét ellenőrzik. A térségben pánikhangulat alakult ki, mert úgy tűnik, hogy megállíthatatlanok. GÖRFÖL ZSUZSA Van egy különös eleme a tálibok diadalmenetének: amíg csak Kabul környékére összpontosult az állítólagos Korán-iskolások hatalma, addig nem nagyon nyugtalankodott a világ. Túlkapásaik színesítettek minden hírműsort, a magazinok számára biztos siker volt egy-egy riport közlése a nők jogainak végsőkig való korlátozásáról, a televízió, a mozi betiltásáról, a kötelező szakállviselés elrendeléséről. Burhanuddin Rabbani elnök 1996-ban történt elűzésével sem foglalkozott a sajtó többet, mint a lányok oktatásának megszüntetésével. Úgy tűnt, a világ simán tudomásul vette, hogy Afganisztán egy nyughatatlan ország, amelyet a középkorból megpróbáltak átvezetni a szocializmusba - majd vissza. Az első nagy ugráshoz a Szovjetunió próbált katonai segítséget nyújtani, de csúfos kudarcot vallott. A szovjeteket kiűző erők szövetségesekből rövid idő alatt ellenfelekké váltak, majd könnyű prédájává a táliboknak, akik maguk mögött tudhatták az iszlamizálódott pakisztáni vezetést. Néhány hete újra offenzívába kezdtek a tálibok, s minden korábbinál nagyobb eredményeket értek el. Közben ugyanis létrehoztak egy ütőképes vezérkart és Pakisztántól bizonyítottan újabb fegyvereket kaptak. Az is a kezükre játszott, hogy a többszörösen feltámasztott északi szövetség vezetői újfent egymás ellen fordultak, nem tudván eldönteni, melyikük legyen a fővezér. Augusztus elején ugyan újra kibékültek, de ekkor már késő volt: a tálibok elérték főhadiszállásukat, MazariSarifot. Azóta már be is vették, és valóságos népirtást rendeztek az üzbég határ közelében fekvő városban. Ezen a ponton derült ki, hogy a korábban higgadt szemlélőként viselkedő szomszédok számára Afganisztán amolyan torz tükör, amely félelmetessé nagyítja saját problémáikat. Mert az Afganisztánban szemben alló feleket úgy is lehet jellemezni, hogy a tálibok az ország többségét alkotó pastu törzsekhez tartozó szunnita muzulmánok, az északi szövetséget pedig az ugyan szintén szunnita, de nem pastu, hanem tádzsik és üzbég, illetve síita muzulmán erők alkotják. Főleg az utóbbiak sorsa miatt aggódik Irán, az egyetlen süta többségű muzulmán ország, amelynek ráadásul 945 küométeres határa van Afganisztánnal. Taskent ugyan cáfolta egy moszkvai lap értesüléseit, hogy csapatai átlépték az Amu-Darja határfolyót, azt azonban elismerte, hogy a határon fekvő Termezben komoly erőket vont össze, még ha hivatalosan nevetségesnek is tartja a tálibok állítólagos tervét Bubara és Szamarkand elfoglalására. A tálibok létrehoztak egy ütőképes vezérkart. A tádzsik-afgán határ eddig is átjáróház volt, hiába segítették őrzését az államközösségi, vagyis orosz erők. Moszkva most újabb erősítést küldött, természetesen nem azért, mintha különösebben aggódna a határ túloldalán kutyaszorítóba került üzbég és tádzsik erőkért. Hiszen volt már példa arra, hogy a Független Államok Közösségének fő erejeként a határ innenső oldalán kellett békítgetnie a tádzsikokat és üzbégeket, amikor „testvéreik" odaát éppen egymás ellen fordultak. Vagyis az adott helyzetben Moszkva csak egyet tebet: a lehető legnagyobb támogatásban részesíti Tádzsikisztánt és Üzbegisztánt, hogy a vesztes háború után legalább egy nyertes csatát a maga javára írhasson. Afganisztán torz tükrében ugyanis láthatóak a Kremlt aggasztó képek is: míg a magát liberálisnak valló, de inkább szélsőséges megnyilatkozásairól ismert Vlagyimir Zsirinovszkij a tálib vezetés azonnali elismerését követeli, Alekszandr Lebegy krasznodari kormányzó, Jelcin komoly politikai ellenfele a tálibok elleni határozott fellépést sürgeti az orosz vezetéstől. Most éppen viszonylagos nyugalom van az észak-afganisztáni fronton, a tálibok új állásaik megerősítésével vannak elfoglalva. Félő, hogy ez a lélegzetvételnyi idő nem lesz elég az aggódó szomszédoknak egy hatékony stratégia kidolgozására. Esetleg annyi erő összegyűjtésére sem, hogy a határon feltartóztassák az újabb offenzívát. Tálib rakétaegység az északi határ közelében. Bosszantó eljárás Nemzetiségi Magazinunk műsorát rendszeresen közli az Új Szó és a Hang-Kép is, ehhez igazodva próbálom az időmet úgy beosztani, hogy a kedvelt műsort megnézhessem, mivel nem vagyok a tévésorozatok rabja. A magazint már két ízben nem közvetítették a megadott időpontban. Két hete tenisz volt helyette, ezért később sugározták, a múlt héten pedig Turócszentmártonból folklórműsort adtak egyenes adásban. Ez az eső miatt megszakadt, de nagy bosszúságomra mégsem a Nemzetiségi Magazin következett. Gondolom, ez másokat is bosszant, ráadásul az ilyen eljárás miatt a Nemzetiségi Magazin nézőinek tábora is csökken. Hajtman Kornélia Nána Baj van az arányokkal Az életszínvonal kivételével nálunk minden növekszik. A hajunk, az árak, a bérek és a nyugdíjak - igaz, nem arányosan. Csupán egy példa: egy hónappal ezelőtt a nyugdíjak nyolc százalékkal emelkedtek. Akkoriban a borbélynál a hajvágásért 25 koronát fizettem. A napokban ugyanott ismét hajat vágattam, s a fizetéskor majd hasra estem: harmincöt koronát kellett előkotornom a pénztárcámból. Vagyis: egy hónap alatt negyven százalékkal emelték az árat. Rá is kérdeztem az okára. A válasz az volt, hogy nyírógépet is használtak a hajvágáshoz, nem csak ollót. Kár, hogy ezt nem mondják (ČTK/AP) meg előre. Ráadásul engem cseppet sem érdekel, hogy milyen szerszámmal nyírnak meg, az a borbély dolga. Számomra az a fontos, hogy a kívánságom szerint megnyírjanak. Legközelebb majd azt találják ki, hogy fésűt is használtak, hogy a nyakamba terítőt akasztottak, hogy lekefélték rólam a hajszálakat? A fantáziám nekilódult: más lesz az utazás ára a kék, zöld vagy sárga buszon? Drágább lesz a vonat, ha villanymozdony húzza a szerelvényt? Iván Sándor Kassa