Új Szó, 1998. augusztus (51. évfolyam, 177-201. szám)

1998-08-17 / 190. szám, hétfő

POLITIKA ÚJ SZÓ 1998. AUGUSZTUS 17. Tatai nyári vigadalmak Szombaton megkezdődött Tatán a II. Nyári Színházi Esték augusztus 23-ig tartó kulturális rendezvénysorozata. A színházi produkciók az idén is a tatabányai Jászai Mari Színház társulata előadásában kerülnek színre. Ezek többsége szórakoztató zenés műsor. A gyerekeket bábelőadások és bohócjelenetek várják. A zenekedvelők magyar és délamerikai népzene, továbbá operett, sramli, pop-rock, valamint fúvós muzsika közül választhatnak. (MTI) Százados színházkrónika Szeged. Ezzel a címmel, Szegedi színházi és színészed kataszter alcímmel jelent meg a Tisza-parti városban Sándor János könyve, amely a Szegedi Nemzeti Színház és a helyi színészélet történetét tárja az olvasók elé. A szerző, a színház rendezője, több mint fél évtizedes gyűjtőmunkája eredményét foglalta kötetbe. A könyv kronológiai sorrendben dolgozza fel az egykori faszínház felépítésétől a jelenkorig a szegedi színházi világ krónikáját. A kötetben csaknem négyszáz művész életútja is megtalálható. (MTI) MOZI POZSON

Y HVIEZDA: A halálos fegyver 4 (am.) 18.00, 20.30 OBZOR: Alul sfemmi (ang.) 20.30 MLADOSŤ: Rómeó és Júlia (am.) 17.30, 20.00 CHARLIE CENTRUM: Titanic (am.) 17.15, Ajövő követe (am.) 17.30, Armageddon (am.) 17.00, 20.00, Pink Floyd: A fal (ang.) 20.15 KASSA TATRA: Lánynevelés Csehországban (cseh) 17.45, 20.00 DRUŽBA: Alul semmi (ang.) 17.45, 20.00 CAPITOL: A világűr foglyai (am.) 15.45, 18.00, 20.30 ÚSMEV: A vasálarcos (am.) 18.00, 20.30 IMPULZ: Jack és Sarah (am.) 19.00 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - TATRA: Vad város (am.) 18.00, 20.00 PATH KERTMOZI: Titanic (am.) 20.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Big Lebowski (am.) 19.00 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Nagy remények (am) 19.00 Rendetlenkedik Sophia Loren szíve Róma. Sophia Lorent egy New York-i kórházban ápolják, miután „enyhe keringési zavar" lépett föl nála - közölte férje, Carlo Ponti producer. Ponti jelezte, hogy az orvosok egyhónapi szigorú pihenést parancsoltak az olasz színésznőnek, aki „amint lehet, hazatér". Loren így nem utazhat a Velencei Filmszemlére, hogy szeptember 3-án személyesen vegye át az Arany Oroszlánt, amellyel pályafutását díjazzák. (MTI) A Beatles a legnépszerűbb London. Évtizedekkel az utolsó fellépés és lemez után még mindig a Beatles a legnépszerűbb zenekar a britek körében — ez derült ki abból a nagyszabású felmérésből, amelyet most tett közzé a Mojo című zenei szaklap. A vizsgálat szerint a britek a legszívesebben a hatvanashetvenes évek szép emlékű nagy neveire gondolnak viszsza. Ennek megfelelően a százas népszerűségi lista első ötven helyén olyan előadók és együttesek osztoznak a Beatlesszel, mint Elvis Presley (2.), Frank Sinatra (3.) és a Queen (4.) (MTI) Jadviga párnája. Magyar-szlovák-olasz koprodukcióban játékfilm készül Závada Pál regényéből Feloldódni a szenvedélyben Tóth Ildikó és Funtek Frigyes A köd című filmben (Inkey Alice felvétele) Akár egy kitárt tollú páva, úgy állt a tükör előtt. Hófehér menyasszonyi ruháját feketébe öltözött tót asszonyok adták rá, fejére pártát tettek, lábára selyemharisnyát kapott. Palkovits Jadviga 1915 februárjában egy magyarországi szlovák faluban feleségül megy nevelőapja fiához, Osztatni Ondrishoz. SZABÓ G. LÁSZLÓ Jadviga és Ondris szeretik egymást. Közös a múltjuk, közösek a gyökerek. A szüleik között is lehetett valami. Egykor. Nagyon régen. Jól vagy rosszul leplezett szenvedély. Titkos szerelem. Jadviga számára minden csak talány. Alighogy világrajött, meghalt az apja. Állítólag elfertőződött valami sebe. Édesanyját egy évvel a szülés után gyermekágyi láz vitte el. Jadvigát végül is Osztatni György nevelte fel, a nála hat évvel fiatalabb Ondris Apovkája. Aki szerette és taníttatta őt, majd elhelyezte egy ismerős családnál, valahol Németországban. Jadviga ott lett szerelmes Winkler Franciba, „Bármit csinálok is, Jadviga mindig velem van." Ondris gyermekkori jóbarátjába, de a nagy csalódás is általa érte, mert Franci csak ígérgetett, ígérgetett, aztán mégis megszegte a szavát. Jadviga számára akkor nem maradt más, csak a párna, az édesanyjától rámaradt egyetlen öröksége. A hímzett párna, amely azóta is többet tud róla, mint hites férje. Palkovits Jadviga ugyanis képtelen kiábrándulni Winkler Franciból. Már az érintésétől is elszédül, hát még az ölelésétől! 1915 júniusában Ondris behívót kap. Galícia, katonai sátor, tüzérségi támadás. Jadviga a Nemzeti Szálló báltermében. Szalonzenekar, pezsgő, lágy melódiák és egy lassú tánc Francival. És megtörténik, aminek meg kell történnie. Családregény történelmi tablóval. Magyarok, szlovákok, zsidók szoros együttélésben. Egy pusztító szerelem a háború előszelével. Závada Pál naplóregénye az utóbbi évek egyik legnagyobb könyvslágere, az irodalmárok szerint egyszerűen remekmű. Deák Krisztina rendezésében (Csinszka, Eszter-könyve, A köd) most nagyszabású, koprodukciós film lesz belőle. Nemzetközi szereplőgárdával egy nagy költségvetésű alkotás, amelyben a szlovákiai színészek mellett szlovákiai helyszíneket is láthat majd a néző. Jadvigát, aki féltékeny férje mellett úgy érzi: elbukott és elkárhozott, s mindenkit boldogtalanná tesz maga körül, Tóth Ildikó alakítja. Ez már biztos. A film férfi főszereplőit illetően ezekben a napokban, hetekben dönt a rendezőnő. Tóth Ildikó, aki már A ködben is főszerepet játszott, tavaly olvasta először a könyvet. „Nyaralás közben, amikor úgy istenigazából élni akartunk, a barátnőmmel beszélni sem lehetett. Sütött a nap, lazítani vágytunk, ő meg vadul olvasott. Kérdezgettem tőle, ki írta és mitől olyan érdekes, de nem sok szót fecsérelt rám. Závada Pál, eddig inkább csak szociográfiát írt, ez az első jelentős szépirodalmi anyaga, felelte, és olvasott tovább. Aztán hozzám is eljutott a könyv, és én sem tudtam letenni. Minden figurába beleéltem magam, még a férfiszereplők sem voltak kivételek. Azt viszont még álmomban sem gondoltam, hogy ebből film lesz, ráadásul ilyen hamar, és hogy én kapom meg Jadvigát. Számomra ez a csoda!" A kör ezzel be is zárult. Tóth Ildikó a kortárs magyar irodalom egyik legszebb női szerepére készül. A magyar Bovarynéra. „Titokzatos, kiismerhetetlen a lány. Beleír Ondris naplójába... Ismerem ezt az érzést. Őszintén írni ugyanolyan nehéz, mint megosztani valakivel a legintimebb gondolatainkat. Ondris sokkal őszintébb, mint Jadviga. Ő sem hazudik, de sokszor nem mer kimondani bizonyos dolgokat. Nehéz beszélni a történetről. Ha konkrét dolgokat emelnék ki belőle, vagy ha a bonyolultságáról, a megfoghatatlanságáról szólnék, akkor is általánosságokba bocsátkoznék. Függetlenül attól, hogy a cselekmény az első világháború idején játszódik, amióta sokat emancipálódtunk és lazultak bizonyos társadalmi kötöttségek, egy házasság gyorsabban felbontható, és tudjuk, mivel jár a válás, hogy egy kapcsolatban meddig lehet elmenni - ezek a kérdések még ma is érdekesek. Foglalkoztatnak bennünket. Furcsa szerzet az ember. Egyszer csak elkezd fantáziálni, hogy ilyen és ilyen helyzetben ő vajon mit tenne, „Számomra olyan ez a könyv, mint az élet bibliája." hogyan viselkedne? Jadviga erősen érez egy lefedett titkot. Tudja, hogy van benne valami, amiben gátlás nélkül szeretne kiteljesedni. Csak tele az élete kompromisszummal. Lehet, hogy akkor érzi magát a legközelebb ehhez a titkos énjéhez, akkor tud a végsőkig felszabadulni, amikor Francival szeretkezik. Ondristól azért távolodik el néha, mert nem tudnak megbeszélni bizonyos dolgokat. Huszonnyolc évesen Jadviga úgy gondolja: szerelem nélkül nem élet az élet, ő igenis égni, lobogni akar valaki mellett, közben meg kell felelnie a férjének. Mást akar és mást tesz. Hihetetlen nagy magánnyal küszködik, ezért akar feloldódni valakiben. Társasági életre, utazásra vágyik, miközben az élettere egyre jobban szűkül. Égeti őt a tudat, hogy szenved és gyötrődik, hogy látja a fényt, amerre menni szeretne, mégsem arra viszi az útja. Ezért az elképesztő amplitúdó: egyszer tavasz van benne, máskor meg fagyos tél. És ez percenként változik." Novemberben kezdődik a forgatás. Tóth Ildikó most már hónapok óta Jadvigának él. „Bármit csinálok is, mindig velem van. Nincs olyan óra, hogy eszembe ne jutna. Beköltözött az agyamba. Nem szeretnék; csalódást okozni sem a rendezőnek, sem a nézőnek, sem az írónak. Számomra olyan ez a könyv, mint az élet bibliája. Jadviga pedig az örök NŐ. A kifürkészheteden, titkokkal teli, szenvedéllyel szerető nő. Mitologikus figurák fantáziája és a technika szelleme az Ernst Múzeumban Plasztikák, erdő és hamu JUHÁSZ KATALIN A hőskort, a Velvet Underground-os időket nincs hely méltatni itt és most, Lou Reedről egy mondatban annyit lehet elmondani, hogy egyike a rockzene meghatározó egyéniségeinek, sőt, talán ott a helye az első tíz között is. Ha új lemezt ad ki, arra az egész világ odafigyel. Nem csak a rajongók, a kritikusok is furcsa áhítattal hallgatják ezt a besorolhatatlan különcöt, aki nem csinál mást, mint saját magáról és kaotikus környezetéről ír dalokat. Kántálós, szinte beszédszerű énekhangjával aligha pályázhatna a legjobb férfi énekes díjára, de nem is érdekelné az ilyesmi. A közönség sem igazán érdekli, erről a tényről meggyőződhet az, aki jegyet vált egy koncertjére vagy megveszi ezt a nemrég megjelent koncertlemezt. Kétféle rocksztár létezik. Az egyik a „szórakoztató", aki keresi a hallgató kegyeit, koncertjein a nagy slágereket énekli, és akár „kívánságra" is játszik. A másik a „közlő", akit saját aznapi hangulata vezérel, azt mondja el, amit épp fontosnak tart. Lou Reed, jóval túl az ötvenen, huszonhatodik szólóalbumán azt csinál velünk, amit akar. Áthangszerel régi dalokat (Busload of Faith, The Kids), rock-himnuszok szövegét másítja meg (Dirty Blvd.), kötelező darabokat egyszerűen kihagy a programból (Walk on the Wild Side), és belenevet a mikrofonba, ha jókedve támad. Összesen három zenész kíséri, minimál-rocknak hívják ezt, fehér elefántot könnyebb találni manapság a lemezpiacon. Mindennek súlya van: szövegnek, dallamnak, ritmusnak. Abszolút mai, a történelemnek és mindennapjainknak egyformán része. Sodró, vérbő rock and rolljával tizenéves „lázadó zenészeket" vág zsebre, balladái még Kurt Veilnek is tetszenének. Gitátjátékáról pedig csak annyit, hogy három akkorddal csinált kisebbfajta forradalmat a könyűzenében. (Lou Reed - A Perfect Night Live in London, Warner Music, 1998) ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Budapest. A Nagymező utca 8. szám alatt működő Ernst Múzeumban holnap két kiállítás megnyitójára kerül sor. Délután öt órakor Dargay Lajos szobrászművész, hat órakor pedig Scholz Erik festő tárlata nyílik meg a nagyérdemű előtt. „Valami megmagyarázhatalan affinitásom van a fákhoz. Kiteljesült jó érzéssel éltem a fák között." - nyilatkozta majd tíz évvel ezelőtt Scholz Erik magyarországi festőművész. Scholz Erik 1926-ban született, 1950ben kapott Munkácsy-díjat, 1957-58-ban Párizsban dolgozott. Három évvel ezelőtt hunyt el Budapesten. „Az utolsó években Scholz Erik nem szemlélte modellálta az ideális - harmonikus életet, hanem emblematikusan, gyakran mitologikus figurák képében maga ágált, önmaga állapotait, esendőségén támadt indulatait, elmúlástudatát vetítette ki." - írja a kiállítás egyik rendezője, Maurer Dóra a katalógusban. A kiállítást, amely Scholz két utolsó nagy műcsoportjából mutat be válogatást, Lendvai Kamilló, Kossuth-díjas zeneszerző nyitja meg. A tárlat szeptember 20-ig tekinthető meg. Dargay Lajos munkáit az akkor csupán Schöffer közvetítésében ismert Moholy-Nagy a maga tehetsége természetével egyező kutatóösztöne biztatta életre. Kinetikus plasztikái nem ábrázoltak, azonban idéztek - jellemzi a szobrászművész munkásságát Sík Csaba a katalógus bevezetőjében. „Dargay munkái anyaguk, az anyag igényelte munkafolyamatok és technikák révén ugyan emlékeztetnek az ipar produktumaira, de gépezeteinek mintha lelke lenne, mintha inkább szolgálnának esztétikai igazságot, mint praktikus célt." Ezekkel a szavakkal invi tálja Sík Csaba a Gelencsér Rothman Éva által rendezett kiállításra az érdeklődőket. Dargay Lajos munkái is szeptember 20-ig láthatók Budapesten, az Ernst Múzeumban, (jéel) é i & * SZUBJEKTÍV - FÜLVIDÉK A különc Lou Reed újra újít