Új Szó, 1998. augusztus (51. évfolyam, 177-201. szám)

1998-08-17 / 190. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. AUGUSZTUS 17. KOMMENTÁR Lángoš gyerekszobája TÓTH MIHÁLY Azokat a fényképeket „tanítani" kellene a földkerekség összes pszichiátriai továbbképzőjén! A fotók azt a pillanatot örökítik meg, amikor a Legfelsőbb Bíróság kihirdette: elutasíttatik a DSZM Vladimír Mečiar által aláírt keresete, amelynek értel­mében az SZDK nem indulhatottt volna a szeptemberi képvi­selőválasztáson. Az újságok címlapjára került fényképek Dzurinda, Kukán, Černák, illetve Lángoš lelkiállapotát tükrö­zik. A különbség mindössze annyi, hogy az első három úgy juttatja kifejezésre a bírósági döntés fölötti örömét, mintha mindannyiukat valamelyik fogpasztagyár reklámosa fizetné a mosolyéit, míg Ján Lángoš éppen csak jelét adja örömének, más fotókon pedig inkább szomorkásnak tűnik. Még nem született olyan okos és dumás politológus, aki el tudná velem hitetni, hogy abban a pénteki percben a Demokrata Párt elnöke kevésbé örült a helyzet kedvező alakulásának, mint Dzurinda, Kukán, Černák vagy bárki más az SZDK hívei közül. Kötve hiszem, hogy négyük közül Lángoš humorérzéke a legfej­letíenebb. Ennek ellenére éppen csak „megeresztett" egy halo­vány mosolyt. Sok mindent kifejezésre juttatott ezzel. Például, hogy más politikusoktól eltérően ő nem a szerencse forgandósá­ga és a bírák jóindulata függvényének tekinti a törvények meg­tartását - megszegését. Nekem legalábbis azt adta értésemre a mosolytalanságával, hogy mindazonáltal tisztában van vele, a mai politikai viszonyok között még az sincs kizárva, hogy a ked­vező döntés elhangzását Mečiar előre kiszámította, hogy bizo­nyítani tudja: Szlovákia - jogállam. De miért kell az összes mű­fogat villogtatva örvendeni afelett, hogy egy magát jogállamnak tekintő országban nem sértik meg a törvényeket? Hogy ama emlékezetes pillanatban inkább komor volt Lángoš, mint haho­tázó, abban valószínűleg annak is szerepe volt, hogy egy másik szlovákiai ellenzéki koalíció egyik politikusa néhány napal ko­rábban azért oktatta ki az SZDK öt pártját, mert nem voltak haj­landók az új választási törvényre reagálva túlteljesíteni a Mečiar által „feldiktált" feladatot, nem voltak hajlandók megszüntetni önmagukat. Ilyen értelemben teljesen indokolt volt, hogy Langošnak abban a pillanatban nem volt nevethetnékje. Jan Langošnak - volt (politikai) gyermekszobája. Sok más el­lenzéki politikustól eltérően tisztába van vele, mikor indokolt a nevetés, illetve hogy az mikor jelenti a választók becsapását. Meg tudja különböztetni a természetes dolgokat a természet­ellenesektől. Politikai testépítés • DUSZA ISTVÁN Jönnek és mutogatják izmai­kat. A választópolgárként ámuló közönség felé fordulva a hastájék és a fenéktájék do­minál. Zaftos szövegekben fuldokolnak a gyanús moso­lyok. Politikai bicepszként fe­szül a privatizáció, s micsoda tricepszet rajzol elénk a kor­mánykoalíciós magyarelle­nesség! Dagadnak az izmok, düllednek a szemek, s hódíta­ni akarnak a vigyorrá kemé­nyedő mosolyok. Vannak a nagy stadionok politikai test­építői, s vannak a lábpenész­szagú tornatermek body­builderei. A közszolgálati té­vében mindkét fajta előfor­dul, de leginkább csak a kor­mánypárti csapatból. így vá­lasztások előtt a bőrszín is kezd számítani, nem is ritka a kreol bőr, amelyen most job­ban csillog a kormánypárti olaj. A kopasz fej is menő, el­végre ijesztőbb így a forma. Vannak profi testépítők, még ha kicsit öregecskék is, de a dumájuk jópofa és ártatlansá­got mímelő. Ők demokráciá­nak hiszik azt is, amit máshol annak ellenkezőjeként ismer­nek. De hát a vakhit nem tesz sem bölccsé, de még szebbé sem. A butaságra viszont táp­láló elixírként hat, s aki ezt a makutyi dumát szereti, még tapsolhat is neki. És tapsolnak is a politikai testépítőknek, mint ahogy tapsolnak a mű­sorukat színesítő, drágán megvásárolt sztároknak. Vé­gül is mindegy, hogy a válasz­tási showban mi csillog job­ban, a szavak vagy a testekre kent olaj. A lényeg nem válto­zik: az ellenzék elsápad az irigységtől, a választópolgár­hacsak nem rendíthetetlen el­lenzéki gondolkodású - taps­sal és szavazattal honorálja az ingyen cirkuszt. Az ellenzék meg harmadosztályú utakon biciklizik, messze elkerülve a stadionokat. Csak hát olcsó húsnak híg a leve, akarom mondani: a bográcsgulyást nem lehet összehasonlítani a krumplilevessel, bár azonos­ságok mutatkoznak. A test­építők parádéja is így aránylik az izzadt biciklistákhoz. Ezen még az sem segít, ha tudjuk: a kormánypárti izmokat is bi­ciklipumpával növelték, mint a kerékpárabroncsokat. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Maliriák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Istenem, ha úgy tudnánk lopni, mint a politikusok (Peter Gossányi karikatúrája) A demokratikus titkosszolgálatok nem állnak szóba Ivan Lexával Titkosított gazságolc A titkosszolgálati tevé­kenység sehol sem a finom lelkek műfaja. Mégis min­denki beláttja, hogy szük­ség van rá. Fontos feladata van - elsősorban az olyan jellegű információk be­szerzése, amelyek az ál­lam vagy a jogrend elleni tevékenységre utalnak. Az adófizetők által pénzelt szolgálat sosem állhat po­litikai erők szolgálatában és nem fordulhat az állam­polgárok ellen. LOVÁSZ ATTILA Tekintettel arra, hogy az állam önállósulása előtt még nem feje­ződött be a szövetségi hírszerzés felépítése, lényegében nem volt mit felosztani. Ügynököket, al­kalmazottakat még talált volna az új intézmény - 1990-től mű­ködött egy hírszerző szolgálat Kassán, a szövetségi hírszerzés­nek hivatala is volt Pozsonyban. Az országot önállósító Mečiarék viszont semmiben nem bíztak. Egy évbe került, míg az új állam hírszerzése „felállt", annak vi­szont demokratikus ellenőrző mechanizmusa és struktúrája nem alakulhatott ki demokrati­kus körülmények között. Alig egy évig működött a Vladimír Mitro vezette hírszerzés, amikor 1994 végén a harmadik Mečiar kormány az egyik legfontosabb feladatának az úgymond „saját" hírszerzés felépítését tartotta. Képes volt a titkosszolgálat igaz­gatójának kinevezési jogköréből politikai ügyet és jogvitát csinál­ni, hogy az alkotmánybíróság döntésére támaszkodva (amely­nek értelmében a titkosszolgálat igazgatója nem „legfelsőbb álla­mi hivatalnok", tehát nem a köz­társasági elnök nevezi ki) Ivan Lexát juttatta az igazgatói szék­be. Lexa pontosan azt nyújtotta, amit vártak tőle. A hírszerzés munkája áttekinthetetlen lett, a parlamenti felügyelő bizottság­ba nem választották be az ellen­zék képviselőit, és ahhoz, hogy legalább egy ellenzéki bekerül­jön, meg kellett várni az 1997-es jogszabályt. Eközben olyan események tanúi lehettünk, melyekre demokrati­kus államokban nincs példa. Két nyomozótiszt és egy osztrák bí­róság állapította meg egymástól függetlenül, hogy a szlovák tit­kosszolgálat, ha nem is elköve­tője, legalább részese volt ifj. Michal Kováč elrablásának. A A SZISZ munkatársai legalább háromszor voltak Moszkvában. koronatanú összekötője, Robert Remiáš tisztázatlan körülmé­nyek között halt meg: felrob­bantott autójában. Néhány hó­nappal később szakértői véle­mény igazolta, Remiášt plasz­tikbombával gyilkolták meg. A múlt év tavaszán, máig kiderí­tetlen körülkmények közt, fele­lőtlenül kezelt robbanószerke­zet áldozata lett egy titkosszol­gálati ügynök. Tájékoztatásként csak annyit: a titkosszolgálat nem fegyveres erő, nem rendel­kezhet robbanószerekkel és csak könnyű önvédelmi fegyve­reket használhat. A harmadik Mečiar kormány idején a Lexa vezette titkosszolgálat munka­társai legalább három esetben vettek részt továbbképzésen Moszkvában, 1995 óta az euró­pai titkosszolgálatok igazgatói­nak találkozóira rendre nem hívják meg a szlovák főnököt. Független nyugati források sze­rint már a szervezett bűnözés el­leni harcban sincs információ­csere a szlovák és az egyéb Euró­pai hírszerzők között. Lapértesü­lések szerint legalább két olyan találkozó zajlott le, amelynek résztvevői a titkosszolgálat pro­minensei és a szlovákiai zsaroló­maffia keresztapái voltak. Lexa apja a klondike-i típusú honi pri­vatizáció kedvezményezettje, övé a malomipar jelentős része. Bizonyos vállalkozói körök sze­rint a Lexa-féle hírszerzés hibája nem az, hogy szlovákiai vállal­kozókról gyűjt információkat, hanem az, hogy ezeket a kor­mányzathoz hű konkurencia rendelkezésére bocsátja. Ellen­zéki megfigyelők állapították meg, hogy a titkosszolgálatban munkalehetőséget kaptak a volt rendszer úgynevezett belső el­lenség elleni harcban együttmű­ködő tisztjei. Nem ellenőrzött, pontosabban nem ellenőrizhető információk szerint újraszervez­ték a hírszerzés besúgói hálóza­tát. A szlovák hírszerzés kuriozi­tásként szóvivőt is alkalmaz. Ő azonban ahelyett, hogy a sok­szor megalapozottnak látszó in­formációkra reagáljon, néhány oldalas pamflettekben az ellen­zéket és az újságírókat minősíti. Igazolódni látszanak Ján Lángoš szavai: míg a szlovák hírszerzés politika szerepet játszik, az or­szágnak nincs úgyn. információs biztonsága. Besúgói viszont újra vannak. S nem egyszer a régi­ek... Jógatábor Köböllcúton Ebben az évben a hagyományos egyhetes jógatábort Köbölkúton tartották. A kellemes idő, a ked­vező környezet is hozzájárult a sikeres munkához. Ajógatábor szervezői, Rigó Lénárd és Varga Gabriella tartalmas programo­kat biztosítottak. Ők már átvet­ték Etka-anyó oktatási elveit (programját) és úgy elméleti, mint gyakorlati téren az egész­séges életmód, életszemlélet részleteivel ismertették meg az érdeklődőket. Kitűnő előadót hívtak, Vasi József természet­gyógyászt, lélekbúvárt, akinek előadása valóban mélyebb el­mélkedésre késztetett. Mélyre úsztunk tudatunkban, mint a tengerben a halak és a lelkünk­be ültette, hogy a lélek és a test harmóniája nélkül a felfogásun­kat nem tudjuk megvalósítani. A racionális ételkülönlegessé­gek mestere Katona Mária volt, aki már a harmadik jógatábor­ban szakácskodott, újdonságo­kat, speciális vegetáriánus fi­nomságokat készített. A július 27-től 31-ig tartó jógatábor tá­bortűzzel végződött, gyógyító szeretettel zárta kapuit, hogy jövőre újra kitárja és várja az Etka-jóga kedvelőit. Hajtman Kornélia Nána Igaz ügyért Szlovákiai látogatásra jött Carlo Leoni és Francois Lesein, az Európai Tanács megfigyelői, s azt vizsgálták, betartja-e Szlo­vákia az ET-tagsággal járó kö­telezettségeket. Rájuk a vendég jelző nem illik, inkább a „perso­na non grata", mert már Szlo­vákia azt akarta, hogy csak a választások után jöjjenek. Ivan Hudec kulturális miniszterrel folytatott beszélgetésük során vajon kioktatta-e Hudec a két megfigyelőt, hogy az EU-ba va­ló kérelemnél Szlovákiával szemben ne használjanak más mércét, csak olyat, mint a kér­vényező országokk és ne avat­kozzanak be Szlovákia bel­TALLÓZÓ COTIDIANUL A bukaresti napilap Jdemeli: „Né­meth Zsolt magyar külügyi ál­lamtitkár szerint Markéj' Béla lé­pésről lépésre követni fogja az er­délyi magyarok autonómiájának megszerzésére irányuló stratégi­át". A lap igazgatója szerint míg az új magyar kormány minden­fajta kendőzés nélkül kifejti tézi­seit, miszerint a budapesti kor­mány nem csupán a Magyaror­szágon élő magyarokért felelős, hanem azokért is, akik a szom­széd országokban kisebbségben vannak, és az RMDSZ lépésről lé­pésre követi azt a stratégiát, hogy a magyar többségű övezetek ré­szére dél-tiroli típusú autonómi­át vívjon ki, addig a román fél, Constantinescu elnök és Radu Vasile miniszterelnök kétség­beesetten törekszik arra, hogy ki­térjen az egyenes válasz elől. A magyarok határozott politikája minden alkalommal sikereket hozott számukra hosszú távon, a román vezetők langyossága min­dig katasztrofálisnak bizonyult. ,A Kárpátokon túli magyarokkal kapcsolatban az Orbán-kormány a kategorikus kijelentések politi­káját követi, mi a halogatást he­lyezzük szembe. Az élet megmu­tatja, melyik taktika lesz a gyü­mölcsöző. Addig csak annyit ál­líthatunk, hogy Budapesttel nem csupán a célok tekintetében ál­lunk háborúban, hanem a taktika terén is" - fejti ki a Cotidianul. J.HE NEW YORK TIMES Terjedelmes írásban ismertette a lap annak az egykori vezető iraki atomtudósnak a történetét, aki négy évvel ezelőtt megszökött hazájából, majd Magyarorszá­gon át jutott el Amerikába. Khidir Abdul Abbasz Hamza elő­ször számolt be a 27 esztendővel ezelőtt megindított iraki atom­fegyverprogram részleteiről. Az 59 éves tudós elmondta, hogy az iraki atomkutatókat siralmasan fizetik, de ha nem szállítják időre az igényelt eredményt, akkor a titkosrendőrség még meg is kí­nozza őket. Hamza 1994 szep­temberében menekült el Bag­dadból, előbb Törökországba ment, majd egy líbiai egyetemen oktatott fizikát. 1995-ben rábuk­kant Szaddám Húszéin, Hamza továbbállt Tunéziába, onnan pe­dig Magyarországra. Találkozóra kapott lehetőséget a budapesti amerikai nagykövetség CIA­állomásvezetőjével, s nem sokkal ezután már repülhetett is az Egyesült Államokba. Az iraki atomprogrammal kapcsolatban Hamza elmondta: a teljesen önállóan végzett, titkos fegyver­kísérletek azután kezdődtek, hogy Izrael 1981-ben porig bom­bázta az Oszirak atomerőművet. Kilenc évvel később a professzor Bagdadban szemtanúja volt, hogy az amerikai és a szövetsé­ges légierő milyen hevesen bom­bázza Irak feltételezett titkos lé­tesítményeit - és csodálkozott, hogy mennyire nem ismeri a Nyugat e létesítmények helyét. A nagyobb kísérleti telepek jórészt sértetlenek maradtak. ügyeibe. Mert itt minden na­gyon szép, minden nagyon jó, mindenki meg van elégedve, csak a legnagyobb lélekszámú rebellis magyar kisebbség nem. Hudec azt biztos nem említette, hogy ez a rebellis magyar ki­sebbség csak legalapvetőbb emberjogi jogaihoz ragaszko­dik. Ápolni anyanyelvét, meg­tartani iskoláit, kultúráját, em­beri méltóságát. Mert a jelenle­gi szlovák kormány mindezek­től meg akarja fosztani. Ezért hallatja hangját, mert ha hall­gatna, már nem is létezne. Igaz ügyért harcolni még akkor is , erény, amikor a sikerre nincs semmi remény. Katona László, Beretke

Next

/
Thumbnails
Contents