Új Szó, 1998. augusztus (51. évfolyam, 177-201. szám)

1998-08-15 / 189. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. AUGUSZTUS 15. KOMMENTÁR Egyelőre győzelem LOVÁSZ ATTILA Bár háborút nem, csatát mégis nyert a szlovákiai demokrácia. A Legfelsőbb Bíróság elutasította a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom beadványát, és a demokratikus koalíció mégis egy pártként indulhat a hat hét múlva esedékes parlamenti választásokon. Elégedettek lehetünk, hiszen a bírák egy olyan beadványt utasítottak el, amely nem felelt meg még az új, kormánykoalíciós választási törvénynek sem, és tették ezt annak ellenére, hogy nem megalapozatlanul kételkedtek sokan az intézmény függetlenségében. Tetszik, nem tetszik, ugyanígy győzelemnek könyvelhető el az a döntés is, amelynek alapját a Magyar Koalíció Pártjának beadványa szolgáltatta. Az MKP ugyanis arra figyelmeztetett, hogy a Magyar Népi Mozgalom petíciós ívei - vagy ha így jobban tetszik: kopogtatócédulái - nem felelnek meg a törvény által előírtaknak s a választási bizottság éppen ezért utasította el a Szlovák Nemzeti Egységpártot is. Nos a szélsőnacionalista csoportosulás indulhat a választásokon, és Gyimesi György pártja is megmérettetik. Még mielőtt valald azzal vádolná az MKP-t, hogy közbenjárása a szélsőséges nacionalista törpepártnak kedvezett, nem árt egy apróságra figyelmeztetni: a nacionalista törpepárt legálisan bejegyzett politikai erő, s mint olyan, joggal indulhat a választásokon. Nem szeretjük őket, bizonyára mások sem (eddigi eredményeik egy százalék alatt mozognak, többet aligha várhatnak), mégis be kell látnunk: ha megfelelnek az ország törvényeinek, legális politikai tömörülésről van szó. Ami valóban megnyugtató a bírósági döntésben, az az a tény, hogy a testület megüzente: a demokrácia intézményrendszerét komolyabban veszi, mint egy párt esetleges nyomásgyakorlását. A bírák nem vállalták, hogy politikai színezetű döntés eredményeként polgári engedetlenség tanúja legyen az ország. Nem engedték meg azt sem, hogy az ország gazdasági hitele szenvedjen csorbát. Nem árt ha tudjuk, a destabüizált országokban a gazdasági hanyatlás általában az éhezés szintjéig szegényíti el a polgárokat, az éhség viszont rossz politikai tanácsadó, mert többnyire a szélsőséges erőket juttatja hatalomra. A demokrácia tehát csatát nyert. A háborút a választásokon nyerheti majd meg. Itt repül a kismadár DUSZA ISTVÁN Huszár Tibit, azt a rétéi srácot, akivel egy időben kezdtük újságírói pályánkat a Nő szerkesztőségében, semmivel sem szeretem kevésbé. Bár az eltelt negyedszázad alatt gátlástalan profi lett belőle, nekem örökre Huszár Tibi marad. Az a szociális helyzet, emberi lelkiállapot, természetes szépség és kifejező vizualitás iránt érzékeny fiatal fotóriporter, akit megismerhettem. Akivel riportútjainkon járva Szlovákiát, akkor sem hagytuk ki az orrbaés mellbevágó dolgokat, ha mindketten tudtuk: talán soha nem látnak napvilágot a cenzúrát megtestesítő főszerkesztők és helyetteseik sajtóuralma idején. Cigányputrikban sem tartottuk vissza a lélegzetünket, szülőszobákban sem csak a lelki sterilitás és az anyaság misztériuma érintett meg, hanem az egyedi fájdalom és a mindennapos rutin durvasága is. Ma újra nem ez lett a fontos! Politikusok portréit fényképezte Huszár Tibor, a gátlástalan profi. Olyan ez, mintha Huszár Tibi elfelejtette volna, hogy micsoda leleplezően őszinte portrésorozatot készített a nyolcvanas években cigányemberekről és ismert szlovákiai írókról. Huszár Tibi a rendszerváltás után járt Amerikában is, Huszár Tibi készítette a megrázóan „szókimondó" képeket New Yorkról és a még mindig emigrációban élő legnagyobb szlovák festőről. Ugyanaz a hevület, ugyanaz a látás és láttatás, mint a rédovai cigánytelepen. Érdekelne, hogyan tudta a Leica keresőjét rózsaszínben látni, amikor Mečiar arcát mosolygósra, bizalomgerjesztőre mázolta a fényecsettel? Mikor lett Huszár Tibiből, a rétéi vagány fotós srácból Huszár Tibor, a gátlástalan profi fotográfus? Mennyi pénz kellett ahhoz, hogy az emberi lélekből minden helyzetben őszinteséget előcsalogató Huszár Tibi helyett Huszár Tibor szépet, jóságot, tisztességet hazudjon politikai kalandorok arcára? S ha nem a DSZM nyeri a választásokat, hihetem-e majd, hogy ebben része volt Huszár Tibinek, akinek képei most sem tudtak hazudni az arcokon látható romlott lelkekről, s az emberek az igazságot látták azon a százötven arcon? Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Koíická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://virww.voxnova.sk/ - Afrikában az amerikai nagykövetségek ellen indítanak támadásokat, nálunk a józan ész ellen. (Peter Gossányi karikatúrája) NOVY CAS A Nemzeti Vagyonalap felügyelő tanácsa csütörtökön meglepő döntést hozott, ugyanis nem értett egyet a Szlovák Biztosítóban eddig birtokolt többségi részesedésük elvesztésével. E döntést Ivan Mikloš, az egyetlen ellenzéki tanácstag javaslatára hozták. A jelenlévők közül hárman a javaslat mellett szavaztak, ketten pedig tartózkodtak. Vajon a felügyelő tanács döntése hogyan befolyásolja a Szlovák Biztosító körüli történéseket? Mikloš szerint a tanácsnak a Nemzeti Vagyonalap törvényes tevékenysége felett kell őrködnie, vagyis döntésüknek normális körülmények között komoly hatása lenne. ,A mi viszonyaink között azonban nem merek jósolni" - felelte Mikloš arra a kérdésre, hogy mi következik ezután. Csak egy pozsonyi kormányváltás esetén lehet esély a pénzkímélő kompromisszumra Tiszta lappal - fele vízért? Tiszta lappal indulhatunk nyilatkozta az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának elnöke azt követően, hogy a magyar kormány csütörtökön döntött annak a dunai kormánybizottságnak a felállításáról, amely kidolgozza a szlovák féllel esedékes Bős-tárgyalásokon képviselendő magyar álláspontot. P. VONYIK ERZSÉBET A hágai ítélet után szintén a tiszta lappal való indulás lehetőségéről nyilatkozott tavaly ősszel Hornék megbízásából a szlovák féllel egyezkedő Nemcsók János is. A két tiszta lapra vonatkozó elképzelés között azonban lényeges a különbség: Illés Zoltán szerint a magyar félnek újabb gátat nem kell építenie, viszont a menesztett tárgyalásvezető csakis egy alsó vízlépcsőben tudott gondolkodni. Amit meg is ígért a szlovák kormánynak abban a keretmegállapodásban, amelyet márciusban, kormányzásának végén írt alá a Horn-kabinet. S hogy miért, ez mindmáig rejtély. Alighanem főleg azért, hogy a választási kampány küszöbén sikert tudjon felmutatni, a jelét annak, hogy ő a szlovákokkal is képes megállapodni. De az is vezérelhette Hornékat, hogy a püismaróti lépcső esedékes beruházásaira fogukat fenő cégek és az ottani munkaalkalmakban reménykedők népes szavazóbázist jelentenek. Ám a választások igazolták, hogy ez a számításuk nem jött be. Horn Gyula nemcsak magát hozta kényszerhelyzetbe azzal, hogyjóelőre beígérte: „március végéig mindenképpen meg fogunk egyezni a szlovákokkal". Hátrányos helyzetbe hozták a tárgyalóküldöttséget is, amelynek bármi áron meg kellett állapodnia, hacsak nem akarta, hogy Horn szavahihetőségén csorba essék. Másfelől kész tények elé próbálta állítani a következő kabinetet is, amire már a bősi parlamenti vitanapon utalt az időközben külügyi államtitkárrá előlépett Németh Zsolt. Mert az Orbán-kormányra váró tárgyalások a hágai ítélet megvalósításáról igencsak kemények lesznek, ráadásul Orbán folyamatosságot ígért a politikában. Van ugyan logikája Illés azon állításának, hogy mivel a hágai bíróság verdiktje szerint Szlovákia jogtalanul terelte el a Dunát, ez azt is jelenti, hogy a mostani tíz százalék helyett a határfolyó vizének a fele illeti meg Magyarországot. Ám nem tudom, mire alapozza kincstárinak tűnő optimizmusát. Hiszen Július Binder változatlanul hallani sem akar arról, hogy a felvízcsatornából a víz felét átengedjék a régi mederbe, s ha Mečiarék győzelme esetén miniszteri tárcát kapna, még kevésbé engedne a negyvennyolcból. De egy, a jelenlegi elHorn Gyula nemcsak magát hozta kényszerhelyzetbe... lenzékből felálló kormány sem lenne erre hajlandó, hiszen pl. Mikuláš Dzurinda egyik sajtóértekezletén emlékeztetett: amikor májusban, közvedenül a választások után Orbán Viktornál jártak, értésére adták, ragaszkodnak ahhoz, hogy a Horn-kormánnyal aláírt keretmegállapodásban foglaltak szellemében lássanak hozzá a hágai ítélet végrehajtásához. Ebben pedig szó sincs a Duna-víz felezéséről. Egyedül Ján Čarnogurský mutatkozott hajlandónak arra, hogy visszadja a fele vízmennyiséget. Mihelyt azonban a budapesti rádió az általa mondottakat nyüvánosságra hozta, az egykori szlovák kormányfő apait-anyait beleadva magyarázta, hogy ilyesmit ki sem ejtett a száján. Pedig szó szerint ugyanezt nyilatkozta tavasszal a Vasárnap ankétjában is. Bős ügyében egy húron pendülnek a szlovák kormánypárti és ellenzéki erők, hiszen aki kilóg a sorból, rögvest rásütik, hogy elárulja a szlovák nemzeti érdekeket. Ezt különösen most, a választások előtt egyetlen szlovák politikus sem engedheti meg magának. így csekély az esélye, hogy Budapest és Pozsony dűlőre jut Bős ügyében. A magyar fél feltett szándéka, hogy szükség esetén újra Hágához forduljon, illetve az EU segítségét kéije. Erre azonban északi szomszédjának is rá kell bólintania. Ám közismert, hogy mennyire rühell a mostani szlovák vezetés bárminemű brüsszeli intelmet, ajánlatot megszívlelni, az erélyes demarsokról nem is szólva. Miért épp egy vízmegosztási ajánlatot venne komolyan? Hiszen Július Binder tavaly ősszel lapunknak nyilatkozva tagadta, hogy a Duna egyoldalú elterelése után az EU közvetítésével olyan megállapodás született volna, amely a Duna vizének kétharmadát viszszakövetelné a régi mederbe, pedig megbízható források erről számoltak be. Pozsonyi kormányváltás esetén lehet csak halvány esély arra, hogy a két szomszédvár értelmes, pénzkímélő kompromisszumra jusson. S talán bölcsebb lett volna, ha a magyar fél később fedi fel kártyáit, nem most, a választási kampány finisében, hiszen Illés Zoltánnak a szlovák kedélyeket kétségtelenül felborzoló kijelentései a szlovák mélynemzetiek malmára hajthatják a vizet. Visszatérve a magyar parlament illetékes bizottságához: míg az a hét elején a helyszínen tájékozódott arról, hogy milyen gondokkal küszködnek a szigetközi falvak a Duna elterelése következtében, a szlovák oldalon a felvízcsatorna mögé zárt, egyre inkább elnéptelenedő, elöregedő és színmagyarból immár erősen vegyes lakosságúvá váló három faluval a kutya sem törődik. Sem Pozsonyban, sem Budapesten. A Népszabadság térképe Testvéri találkozó Szepsiben már hagyománnyá vált a város napjainak megrendezése. A kétnapos, szemedelket gyönyörködtető kulturális rendezvényen a helyi meg a környékbeli dalés táncegyüttesek mellett a magyarországi erdőbényeiek szőlőműveléssel és borászattal kapcsolatos fellépése is nagy sikert aratott. Az ünnepi esemény a városunk jeles szülöttéről, Szepsi Laczkó Mártonról való megemlékezés volt. Ő, a gyakorlatias néptanító állította elő a borok királyát: a tokaji aszút, amely azóta is hirdeti a magyar szőlőművelők szorgalmát, tudását. A koszorúzási ünnepségen nem csak rá gondoltunk, hanem történelmi nagyjainkra is, akik ennek a sokat szenvedett népnek a felemelkedését és boldogulását szolgálták. Eszünkbejutott, milyen mostohán bánt velünk a sors, hosszú évtizedek után csak most találkozhattak így Szepsi és Erdőbénye lakosai. Igazi testvéri találkozó részesei voltunk. Demeter Ferenc Szepsi Malíková szereplése A múlt hónap utolsó rádiós párbeszédének vendége Anna Malíková, az SZNP alelnöke volt. Sok dicséretet nem kapott, de ödeteket igen. Egy Bajorországban dolgozó állampolgár most azt tanácsolta, a magyarellenes politika helyett kezet kell nyújtani a Szlovákiában élő félmilliós magyarságnak. Hiszen ennyi állampolgárt nem taszíthatnak ki az országból. Viszont a kétnyelvű bizonyítványok ügyében fölösleges a vita, Malíková szerint ilyen a világon nincs, esetleg pénzért kérhetik a magyar nemzetiségűek a kétnyelvű bizonyítványt is. Minden tisztelet annak a komáromi telefonálónak, aki magyar létére szlovák tudásával lesöpörte az így sem, úgy sem tudó áttelepülteket, és bátran kiállt a kétnyelvű bizonyítványok mellett. Több ilyen magyar kellene. Hajtman Kornélia Nána