Új Szó, 1998. augusztus (51. évfolyam, 177-201. szám)
1998-08-12 / 186. szám, szerda
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. AUGUSZTUS 12. KOMMENTÁR Vladot és Godot MOLNÁR NORBERT Á DSZM semmit sem bíz a véletlenre, ez axióma. Az SZDK mint választási párt létrejöttének buktatóira többen figyelmeztettek. A legnagyobb kormánypárt mindent megtett politikai ellenfeleinek ellehetetlenítéséért, az lett volna a meglepő, ha nem kezdi ki az ötpárti egypártot. Az 1994-es választások után nem sikerült kiebrudalni a Demokratikus Uniót a parlamentből, most úgy gondolta Mečiar mozgalma, biztos, ami biztos, még a kampány előtt elindítja a hadjáratot. Pedig ha a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom várt volna a voksolás utánig, több haszna lehetne az SZDK kizárásából, ugyanis a mandátumokat a törvény szerint arányosan osztanák el a parlamentbejutók között. így azonban legnagyobb ellenfelük választói a Magyar Koalíció Pártjára, a DBP-re vagy a PEP-re adják voksukat, semmi nem marad a DSZM-nek, hiszen az SZDK választói soha, de soha nem szavaznának Mečiarékra. A miniszterelnök újra az ellenzék egységesülésén dolgozik, bár azt nem lehet tudni, hogy még mit forgat a fejében. Persze nem megalapozadan a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom kezdeményezése; ki, ha nem a Legfelsőbb Bíróság támogassa indítványukat. Az a bíróság, amely már többször bebizonyította, hogy mindentől független, csak éppen a kormányzó hatalomtól nem. Štefanko, Lehoťák bírák neve ismerősen cseng, a népszavazás meghiúsítása után nagy szolgálatot tettek a belügyminiszternek, hogy ne végezze börtönben, inkább az ügy végezzen ad acta. Az ő kezükben van a legnagyobb ellenzéki tömörülés sorsa. Lehet aggódni, de az is lehet, hogy csak puhatolóznak, meddig mehetnek el, s meddig képes elmenni a másik oldal. Dzurindáék nagyon visszafogottan reagáltak a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom húzására. Valószínűleg nem azért, mert számítottak rá, hanem mert fogalmuk sincs, mihez kezdjenek. Egyelőre az áldozati bárány szerepe az övék, és nem marad más. A Legfelsőbb Bíróság döntése ellen nincs apelláta, nem is nézhetnek más szerep után. A hatalomnak pedig már egyáltalán nem számít a külföld véleménye - eddig sem hatotta meg, most sem fogja. A bőrüket mentik mindenekelőtt. Egy referendum után a választások meghiúsítása semmit sem nyom a latban. Lehet, hogy októberben megalakul a Népfront. Megfekszi a gyomrot MADI GÉZA Mivel a Szlovák Televízió nem tud közszolgálati módon viselkedni, megpróbálja utánozni a sikeres kereskedelmi adókat. Hogy legalább azt a néhány nézőt megtartsa, akinek a gyomra még képes bevenni a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom szakácsai készítette mócsingot: a sok uszítást, a kommentált híreket stb. Mivel a Szlovák Televízió nem tud közszolgálati módon viselkedni, majmolja a magáncsatornákat. Például a műsorajánlattal. Ebben már a hét elején „reklámozni" kezdte egyik ma esti programját: a Hogyan tovább, miniszterelnök úr? című, rendszeresen visszatérő monológot. Ami a valószínűleg szóba kerülő témákat illeti, csak annyit: sok mindenről faggatják majd a kamerák előtt Vladimír Mečiart. A tortára természetesen tejszínhab is kerül. Éspedig Szlovákia legnagyobb büszkesége: a bősi erőmű. És a gáton átgázolva a szlovák-magyar viszony. A műsorajánlat szerint „a nyugati és a déli szomszédból érkező zsurnaliszták" erről is megkérdezik a kormányfőt. Mivel a Szlovák Televízió nem tud közszolgálati módon viselkedni, kizárólag mindig olyan kérdésből csinál problémát, amely nem is volna probléma, ha nem a DSZM van hatalmon. De a Mečiar-mozgalom uralkodik, ezért az állami tévécsatorna is habzsolhat. Az álproblémával azonban az a gond, hogy megfekszi a gyomrot. Tudja már ezt a szlovákiai tévénézők többsége is, ezért inkább elviseli a kereskedelmi adókon sugárzott „műleves"reklámokat, mintsem átkapcsoljon az SZTV-re. Mivel a Szlovák Televízió nem tud közszolgálati módon viselkedni, nem érdemes megnézni Mečiar ma esti jelenését. Mert bármit kérdeznek is tőle, ugyanazt válaszolja, mint amit eddig mondott. Az pedig nehéz a gyomornak. Főleg alvás előtt. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 82006 Bratislava,Prievozská 14/A, P.O. BOX49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dare, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Mindegy, ki nyeri meg a választásokat. Úgyis a győztes oldalára állok. (Peter Gossányi rajza) SME Jozef Zlocha környezetvédelmi miniszter nem tud arról, hogy ha a DSZM győzne a szeptemberi parlamenti választásokon, akkor állítólag Július Binder, a pozsonyi Vízgazdálkodási Beruházó Vállalat igazgatója kerülne a helyére. Zlocha „megalapozadan találgatásoknak" nevezte a sajtóban felröppent híreket. Közölte: nem tud arról, hogy az általa vezetett tárca az elmúlt négy év során súlyosabb hibát vétett volna. Zlocha éppen ellenkezőleg ítéli meg a helyzetet. „A környezetvédelmi volt az a tárca, amely a legnagyobb mértékben teljesítette a kormányprogram célkitűzéseit" - mondta. A minisztercserével kapcsolatos hírek azután merültek fel, hogy Binder a múlt héten felkereste az árvíz sújtotta Tichý potokot, ahol a pozsonyi „vízügyisek" tározót szeremének építeni, ám a környezetvédelmi tárca még nem hagyta jóvá a tervet. Zlocha a föld alatti ivóvízkészlet jobb felhasználásának a híve. A szlovákiai sajtó is többet közölt a gyermekkereskedelemről, mint amennyit a rendőrség bevallott Vakság és nemtörődömség A pozsonyi erkölcsrendészet parancsnoka azt állítja, Szlovákiában a rendszerváltás óta csak három olyan bűneset történt, amelynek során pedofil kereskedelmi célokra használtak fel kiskorúakat. LOVÁSZ ATTILA Ennyi az állítás, s talán nyugodtak is lehetnénk, hiszen egy ötmilliós országban három ilyen bűncselekmény nyolc év alatt nem rossz „eredmény". A valóság, sajnos, nem ilyen vidám, és még az sem hihető, hogy az újságírók többet tudnának, mint a rendőrök. Az oknyomozó riporterek már 1992-ben figyelmeztettek: az olcsó keleti prostituáltak közt nagy számmal találhatók gyermekek. A probléma akkor kapott nagy teret, amikor a Nový Čas és a Práca kiteregette, hogy Pozsonyból szállított fiúkkal készülnek a nyugati piac megrendelésére pedofil pornókazetták. Az első komolyabb ügy Rolf Hammerschmiedt német pornóproducer nevéhez fűződött; ő egy szlovákiai „rendező" által készített filmeket forgalmazott jó pénzért. Köztük volt az az 1994-ben piacra dobott kazetta is, amely a pozsonyligetfalui házasságkötő teremben készült. A botrány 1996-ban pattant ki, s az volt a lényege, hogy amikor a városrészt a nemzeti párt által delegált polgármester vezette, a szlovák állami címer alatt kemény pornófelvételek készültek. Az egyik szereplő a forgatás idején bizonyíthatóan kiskorú volt, és kábítószerre kereste a pénzt. A rendőrség megígérte, az ügyet hamarosan kivizsgálják. Azóta nem történt semmi. Ugyancsak 1996-ban figyelmeztette a Twist és a Práca munkatársait Jozef Matula ügyvéd, hogy Pozsonyban több kiskorú szereplővel készített filmet forgattak. Matulát két hónap múlva meggyilkolták, viszont az általa említett pornókazetták továbbra is kaphatók. Sőt, újabbak készültek annak ellenére, hogy a Hammerschmiedt producerrel együttműködő Miroslav Tománka rendező 1994-ben öngyilkos lett. Állítólag azért, mert leleplezték. Még 1995-ben olyan modellbemutatókról készült felvétel, amelyek után vetkőző kislányokról kerültek fotók az egyik ismert osztrák pedofil újságba. Az ügyet az osztrákok felgöngyölítették, és tájékoztatták a szlovák kollégákat is. A nyomozás eredménytelen volt, az ügy fő vádlottja ma Csehországban él, és lehet, hogy forgat is. Matula annak idején felhívta a figyelmet egy fontos jelenségre: Pozsonyban nem a strichelés, a nyílt prostitúció jelenti a legnagyobb veszélyt, hanem a Bécsbe, Münchenbe és Zürichbe szállított kiskorúakkal' való kereskedelem. A gyermekprostitúcióról és -kereskedelemről a sajtó sokat tud. Lényegesen többet közölt, mint amennyit a rendőrség nyilvánosságra hozott. Ide kívánkozik hát a kérdés: csak vakok a törvény emberei, vagy minderről jól tudnak, de nem cselekszenek? S vajon ki a felelős azért, ha egy országban büntetíenül lehet gyermekekkel kereskedni? Igaz, még nem thaiföldi méretekben. A kormánypárti és az ellenzéki statisztikák is mellébeszélnek, pontosabban: nem a lényeget fejezik ki Privatizálás, avagy pillantás a híd alól TÓTH MIHÁLY Aki szellemileg ad magára, újságolvasás közben ma már levegőnek tekinti a privatizátorok törlesztési moráljáról szóló számsorokat, grafikonokat. A kormánypárti és az ellenzéki műhelyekből származó statisztikák is mellébeszélnek, pontosabban: nem a lényeget fejezik ki. Az is mellébeszélés, ha egy politikus azzal érvel, magánosító pártbelijei az utolsó krajcárig kifizették a gyárakért, irodaépületekért, műhelyekért megállapított összeget, amennyiben kiderül, hogy a vétel enyhén szólva jutányos áron történt. De maradéktalanul az sem fejezi ki egy-egy volt kormány privatizációs gyakorlatának minőségét, ha gazdaságpolitikusa be tudja bizonyítani, hogy az új tulajdonosok méregdrágán jutottak az egykori állami vagyonhoz, és a vagyon kezelői be is hajtották a tartozásokat. A privatizálás eredetileg másról szólt. Alaptétele az volt, hogy az államnál roszszabb tulajdonos el sem képzelhető. Más szóval: a leghanyagabb gyártulajdonos is jobban sáfárkodik a vagyonnal, mint a minisztérium által irányított legkiválóbb gyárigazgató. De arról is szólt a privatizálás eredeti koncepciója, hogy profilváltásra van szükség. Továbbá arról is, hogy ha csak egy mód van rá, az új tulajdonosnak arról is gondoskodnia kell: az átmenet időszakában túlságosan ne csökkenjen a fogAlkotótábor Kamocsán „Ne csak szeresd, tudd is, miért szereted a szülőföldedet." Talán ez az idézet is lehetett volna a kamocsai alkotótábor mottója. A táborban a községben élő, illetve az innen elszármazott, ma már városban lakó, a gyökereikkel azonban a faluközösséghez tartozó szülők és 6-12 éves gyermekeik ismerkedhettek meg a falu múltjával. Felidézték őseik életét, felkutatták a padlásokon, kamrák mélyén porosodó egykori használati tárgyakat, szőtteseket, viseleteket. Múltunk tárgyi emlékeiből kiállítást is rendeztek. A táborlakók szórakozva tanultak. Dienes Mária és Baumgartner Zsolt, a magyarországi Bánapátiból származó házaspár a nemezelés és a gyöngyfűzés titkaiba avatta be a gyermekeket. A gútai Nagy Rajmondtól a kosárfonás tudományát tanulhatták el. Nagy sikere volt Kóka Rozália mesemondónak; már a jelenléte is nagy élményt jelentett, hiszen a lalkoztatottak száma. A munkanélküliség részint társadalmi feszültségeket geijeszt, másrészt pedig nagyon sokba kerül az államnak. Ha tehát bármelyik politikai párt azt kívánja bizonyítani, hogy kormányzása idején a kebelbelijeiből kikerült új tulajdonosok jól törlesztő és felelős tulajdonosaivá váltak a nekik juttatott vagyonnak, akkor nem csak arról kell grafikont készíteni, hogyan alakult 1990 óta az adósságtörlesztés, hanem arról is, hogy vagyona környezetében hogyan alakult a foglalkoztatás. Az emberi természetből következik, hogy a politikai aranyásók elsősorban a legjobban működő üzemekre vetették rá rádióból és a televízióból sokan ismerik. A résztvevők megcsodálhatták Soóky Ágnes és Enikő szemet gyönyörködtető, gyöngyből fűzött munkáit. Elismerés és tisztelet illeti az alkotótábor szervezőit - Soóky Dénesné Nagy Katalint és Szabó Dezsőné Bokor Nórát -, akik fáradságot nem ismerve, szinte megszállottként dolgoztak, szerveztek. Rohanó világunkban, amikor az emberek egy részének megélhetési gondokkal kell küszködniük, ritkán jut idő arra, hogy múltunkat faggassuk. A hat augusztusi nap jó volt arra magukat, noha a tőkeszegény Szlovákiában ezeket kellett volna a végére hagyni. Késő bánat ebgondolat. Ezt a hibát már nem lehet korrigálni. A másik nagy hiba az volt, hogy Mečiar minden kormánya elhanyagolta a kis- és középvállalatok támogatását, nem fedezte fel, hogy fejlesztésükkel lehetne a legtöbbet tenni a munkanélküliség ellen. Ne szépítsük a dolgot, itt kapitalizmus épül, így a cinizmus netovábbját testesíti meg az az érvelés, mely szerint „minden állampolgárnak jogában állt privatizálni". A tétel hű analógiája annak a klasszikus riposztnak, hogy „egyenlőség van, mindenkinek egyenlő joga van arra, hogy híd alatt lakjék". is, hogy a gyermekek jobban megismerjék és megszeressék szülőfalujukat, őseik kultúráját. Azét a kis faluét, amelyben bölcsőjük ringott, ahol a szülők kézen fogva vezették őket az első napon az iskolába - amelynek udvarán táboroztak, s amely jó alapokkal indítja őket tovább. Bízunk benne, hogy az idei tábor sikere arra ösztönzi a szervezőket, hogy jövőre ismét megrendezzék, a résztvevőket pedig arra, hogy eljöjjenek, és újabb érdeklődőket toborozzanak. Őszi Irma Kamocsa