Új Szó, 1998. augusztus (51. évfolyam, 177-201. szám)

1998-08-01 / 177. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. AUGUSZTUS 1 KOMMENTÁR Folyik a kiéheztetés DUSZA ISTVÁN Nem nagyon értettem, mitől lehetett sikeresnek tekinteni a Mečiar-kormány parlamenti számadásában a Slavkovská vezette oktatási ágazatot, amikor az óvodáktól az egyetemekig valamennyi intézmény válságban van. Ennek legfőbb oka a pénzhiány. Az iskolákban egyre csökken a mindennapi működtetésre fordítható pénzek összege. Ennek következtében fokozatosan romlik az épületek műszaki állapota, és számos esetben a restitúciók nyomán bérletet is fizetnek a tulajdonosoknak az állami iskolák. A költségek 85 százalékát a fűtésre és a világításra fordítják. Bár idén az oktatási minisztérium csak a felsőoktatási intézményeket támogatja közvetlenül a költségvetési pénzekből, mégsincs elég pénz a zavarmentes működtetésükhöz. Ennek elsődlegesen az új egyetemek nyakló nélküli alapítgatása áll a hátterében. így aztán nem meglepő az sem, hogy a kormánytagok háztáji egyetemének, a besztercebányai Bél Mátyás Egyetemnek is mintegy 300 millió koronára volna szüksége, de csak a harmadára számíthat. Világosan látszik, hogy az oktatási tárca vagy elszámította magát, vagy - tekintet nélkül a várható következményekre - vakon teljesítette a miniszterelnök egyik gyakran hangoztatott populista szólamát: mind több felsőfokú végzettségű állampolgárt szeretne látni. Ezzel biztosan elérték azt, hogy intellektuálisan és költségvetésileg is megalapozatlan egyetemek nyíltak. Elsősorban azokban a régiókban, ahol a legnagyobb a leköszönő kormánykoalíció választói támogatottsága. A szlovákiai magyarok szorongattatott iskoláit a többi szlovákiai alap- és középiskolával együtt másfajta - elsősorban költségvetési - veszélyek is fenyegetik. A szükséges karbantartást vagy támogatókkal végeztetik el, vagy egyátalán el sem végzik. Évközben sok iskolában a szülőktől várják a támogatást a tisztítószerek megvásárlásához. Egyes adatok szerint kerületenként is jelentős különbségek mutatkoznak. Ki-ki gondoljon amit akar, de míg a Zsolnai kerületben az egy tanulóra jutó üzemeltetési költség évente 15 ezer korona, addig a Nagyszombati kerületben ez csupán 7 ezer korona. Ki ne tudná, hogy az utóbbihoz tartozik a Dunaszerdahelyi és a Galántai járás. Szükséges gyógyszer PÉTERFI SZONYA Nemcsak az orvosság keserű, hanem jó ideje a patikusok élete is. Éspedig azért, mert önhibájukon kívül nem tudják gyakorolni hivatásukat. Pontosabban: nem dolgozhatnak úgy, ahogy szeretnének. Az ok egyszerű és közismert: tiincs pénzük a szükséges (és kötelező) gyógyszerek megvásárlására. De nem azért, mert elherdálták, felélték vagy luxuskiadásokra fordították volna keresetüket! Csakis azért váltak fizetésképtelenné, azért kerültek kilátástalan helyzetbe, mert a velük szerződésben álló fél - az egészségbiztosító - több havi késéssel téríti meg számláikat. Ezért aztán ők - az ugyancsak érvényes szerződések ellenére - a gyógyszerforgalmazóknak tartoznak a ki- és eladott gyógyszerek árával. Az érdekelt felek hiába akarnak kilépni a bűvös körbetartozási körből, hiába keresik a kiutat, hiába tartanak a gyógyszerészek rendkívüli közgyűléseket, az állam közbeavatkozása - pontosabban: pénzinjekciója nélkül nem mennek semmire. És - bárcsak rossz próféta volnék - tiltakozásul hiába zárják be a patikákat egy vagy akár több órára is, az orvosságra szoruló betegen csattan az ostor. Hiszen mit is ér(het)nek el a kétségbeesett gyógyszerészek? Azt, hogy az egészségbiztosítók kifizetik a nekik járó majd 3 milliárdos adósságot? Netán azt, hogy a kormány belátja a helyzet súlyosságát, és ezentúl az általa biztosítottakért az eddigi 270 korona helyett 560 koronát fizet az egészségbiztosítóknak ? Ráadásul hol a biztosíték arra, hogy a valamivel több mint ezer gyógyszerész eleget tesz a közgyűlés határozatának, és valóban bezáija patikáját?! Hiszen mindig voltak és lesznek olyanok, akik jóban akarnak maradni a hatalommal, a kerületi és járási hivatalnokokkal! S ne feledjük: számos gyógyszertárnak nem tulajdonosa, csupán alkalmazottja a gyógyszerész. Elítélhető, ha állásvesztéstől tartva nem mer ellentmondani rendszerint a hatalom embereihez tartozó tulajdonosnak? Szerdán a zárva tartó gyógyszertárak láttán, ha lehet, mégse a patikusokat szidjuk. Örüljünk annak, hogy még mindig - bár egyre nehezebben - megkapjuk szükséges gyógyszerünket. Ha ez így folytatódik, már nem sokáig. 11 SIB Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVF.DLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Ugye, szomszéd, idelent kellemesen is tudunk bánni a magyar kártyával... (Szalay Zoltán rajza) TALLÓZÓ SME Noha az utóbbi hónapokban nem került napvilágra semmiféle új információ Blažena Martinková és Vladimír Mečiar bizalmas kapcsolatáról, a „mindenes tanácsadó" továbbra is rendszeresen látogatja a nős kormányfőt. „Azt a feltevést - írja a lap kommentátora -, hogy Blažena aszszony nemcsak a kormányfő magánéletében tölt be jelentős szerepet, hanem politikai döntéshozatalaiban is, bizonyítja, hogy közreműködött a brüsszeli szlovák EU-képviseleti hivatal megnyitásában. Privilegizált helyzetét az is jelzi, hogy diplomata útlevele van. Ez persze nem szúrna szemet akkor, ha a hölgy a kormányhivatal vagy a külügyminisztérium alkalmazottja volna. De nem az. Az ország polgára akár el is fogadhatja a nős kormányfő házasságon kívüli kapcsolatát, ám meg kellene ütköznie azon, hogy Martinková asszony anélkül avatkozik be az ország külpolitikájába, hogy erre legitim megbízatása volna." Romano nem Silvio, avagy két hónappal a parlamenti választások előtt Prodi-látogatás Szlovákiában Összejött, mint a fehér holló Szlovákiába nem özönlenek a nyugati vezető politikusok, jól megvannak a szlovák csoda és a szlovák király szemrevételezése nélkül. HOLOP ZSOLT Roppant kényelmetlenből nevetségesbe csapott át, hogy Mečiar éveken át egy bulldog kitartásával igyekezett kezet rázni Kohl kancellárral, eredménytelenül, főleg ha figyelembe veszszük, hogy Orbán Viktor még csak kijelölt miniszterelnök volt, amikor már Bonnban társalgott vele. A Prodi-látogatás most összejött Mečiarnak. Összejött, mint a fehér holló. Romano Prodi olasz miniszterelnököt a világsajtó Bili Clinton és Tony Blair mellé sorolja. Az új szociálliberális politika képviselőjének tartja, aki az úgynevezett problémás országokat igyekszik bekapcsolni a nemzetközi vérkeringésbe, útjai legtöbbször az adott ország demokratizálódását hivatottak elősegíteni. Pozsonyt megelőzően Teheránban és Ankarában járt. Két hónappal a választások előtt nem igazán van miről tárgyalnia külföldi vezető politikusnak egy országban, Prodi sem gratulálni jött Mečiarnak. Prodi elődje, Silvio Berlusconi volt az utolsó európai vezető, aki tehetséges politikusnak nevezte Vladimír Mečiart, ezt aztán vissza is kapta tőle. A „Privát Slovakia" fedőnevet viselő, 1994-es DSZM-hadjáratot Berlusconi kampányszakértői tervezték, az olaszhonban bevált recept Szlovákiában is működött. Berlusconira mostanában rájár a rúd, csalásért és megvesztegetésért egyszer feltételesen, egyszer még nem jogerősen, de elítélte a bíróság. Még két per vár rá a közeljövőben, s a megfigyelők biztosra veszik, hogy a hatalmas pénzbüntetések mellett legalább néhány hónap börtön is. Romano nem Silvio. Nem a kampánnyal, hanem a választásokkal kapcsolatban adott „tanácsokat" Mečiarnak, különös tekintettel tisztaságukra. Hogy Mečiar mit hord össze egy-egy külföldivel és magas rangúval folytatott fejmosása után, alig kell figyelembe vennünk. A legritkább esetben hagyja magát zavartatni a tényektől, s nyüatkozatait a külföldiek és magas rangúak nem győzik cáfolni Amerikától Oroszországig, míg bele nem fáradnak. Most mindenesetre a szlovák miniszterelnök kijelentette, szeretné ha Olaszország megfigyelőket küldene a választásokra. Nyilván Prodi jelezte neki, ő is ezt szeretné, s azt is, ha Szlovákia csatlakozhatna az EUhoz. Mečiar ezt már nem szeretné, mert vele ez nem megy. Bő egy hónap múlva Thomas Klestil osztrák államfő felkeresi Lengyelországot, Magyarországot, Csehországot és Szlovéniát. Ausztria az EU soros elnökeként a viziteket fontosnak tartja, és .jelzésnek" szánja: támogatja az EU-ba igyekvő államok felkészülését. A Bécstől hatvan kilométerre fekvő Pozsony nem szerepel Európa térképén. Romano most mégis idetalált. Azt súgta meg Vladimírnak, Silvio hamarosan hűvösre kerül. A Napkelte 2500. adásában a poén az lett volna, hogy az újdonsült minisztert nem hagyják beszélni Tűrte Torgyán, tűrte - majd kifakadt JUHÁSZ KATALIN Csütörtökön láthatták az MTV 1 nézői a Napkelte 2500. adását. A csevegősen politizáló, de amellett eléggé fontos és nézett műsorban kilenc év alatt többször megfordult a teljes magyar politikusgárda - Torgyán József is. A volt kisgazdavezér tegnapelőtt először szerepelt miniszteri minőségben a Napkeltében, és azt mondták neki, hogy négy humorista fogja faggatni a Kereszttűz című „rovat" paródiájában. Már a paródia szó hallatán leeshetett volna a tantusz Torgyán doktornak, mármint hogy nem komoly politizálásról lesz itt szó. A magyar humor négy ásza, Koltay, Kern, Bajor és Gálvölgyi a következőt találta ki: egymás után rukkolnak ki kérdéseikkel, de a többiek mindig lehurrogják a kérdezőt, mondván: ez a kérdés nem fontos, bezzeg az enyém... A poén az lett volna, hogy az újdonsült minisztert nem is hagyják szóhoz jutni. Elkezdődött a dolog. Tűrte Torgyán, tűrte, ameddig tűrhette, de egy perc elmúltával elvesztette maradék humorérzékét is, és mégiscsak megszólalt, bár azok négyen ugyancsak igyekeztek belefojtani a megkezdett mondatot. Torgyán mondókájának az volt a lényege, hogy egyáltalán nem találja humorosnak az ötletet, és ha ezt tudja, inkább otthon a fotelból nézi meg a művész urak szellemeskedését, mintsem korán reggel a stúdióban. Ezzel sikerült neki megzavarnia a műsor amúgy feszélytelen hangulatát, és ismét bemutatnia önnön torgyánságát, a miniszterét, aki nem ismer tréfát. Itt lett volna az alkalom, hogy a négy művész által népszerűséget vívjon ki azok körében is, akik eddig nem díjazták tevékenységét. Mivel eddig is gyakran volt céltáblája a humoristáknak, megszokhatta volna már a dolgot, és saját hasznára fordíthatta volna ezt a szereplést. Sajnos, nem így történt. VISSZHANG Ad. Bajaink forrása. Új Szó, 1998. július 31 Rátapintott a lényegre Lapunk tegnapi számában közöltük azt az írást, amelyben Juhász Dósa János az Eljátszott lehetőségek című, július 23-án megjelent cikkemre reagált. Szeretnék egy-két megjegyzést fűzni kedves olvasónk leveléhez. Nem állt szándékomban „elsiratni" sem a magyar-zsurnalisztika, sem a magyar-angol szakra, sem más közkedvelt szakokra be nem jutott diákokat. Egyszerűen csak arra kerestem a választ, miképp lehetne kiküszöbölni, hogy egyes szakpárosításokra a jobbak sem kerülnek be, viszont más párosítások esetében üresen maradnak a helyek. Megszívlelendő kedves olvasónk tanácsa a jelentkezőknek a divatszakokról más szakpárosításokra való „átirányítását" ületően. Persze csak akkor, ha a felvételiző valóban érdeklődik irántuk is, és ha megfelelően felkészült. Nem tartom helyesnek, hogy valaki csupán azért jelentkezik „pótszakra", hogy bejusson az egyetemre. Az „átirányítással" kapcsolatban azonban a tanszéknek kellene nyilatkoznia, hogy egyáltalán kivitelezhető-e az ötlet. Nem biztos, hogy okos dolog volna, ha alacsonyabb ponthatárt húznának egyes szakpárosítások esetében. Más tanszékek nem csupán a középiskolai tananyagot követelik a felvételiken, viszont a magyar tanszék tesztlapjait - a tanszékvezető állítása szerint - kizárólag a középiskolai tankönyvekből állítják össze, szinte szó szerint idézve belőlük! Ha a felvételizők a középiskolai tananyagot sem tudják, milyen színvonalat lehet majd velük elérni az egyetemen - még ha öt évig járnak is oda? Annyira összetett a probléma, hogy nagyobb odafigyelést igényelne, s megoldásának kulcsát közösen kellene megtalálniuk azoknak, akiket érint. Távol állt tőlem a szándék, hogy valakinek is „felhánytorgassak" valamit. Azért is zártam írásomat kérdő mondatokkal, hogy valamennyi érintetta tanszék, a gimnáziumok, a diákok - közösen keresse a „bajok forrását". Kedves olvasónk valószínűleg rátapintott a lényegre, amikor azt írta, hogy a diákok a felvételiken eredményesebben szerepelnének, ha pedagógusainkat érdekelné saját szakmájuk. Hozzáteszem: minden tiszteletem azoké a pedagógusoké, akik szakmájukat hivatásuknak tekintik. Kósik Andrea