Új Szó, 1998. július (51. évfolyam, 150-176. szám)

1998-07-09 / 157. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JÚLIUS 9. KOMMENTÁR Diplomácia a gáton LOVÁSZ ATTILA ' Orbán Viktor magyar kormányfő szerint országa mindent megtesz a jószomszédi viszonyok érdekében. Nem akárhol, a miniszterelnök az első nemzetközi sajtótájékoztatóján beszélt erről. Nem árt hozzátenni: a Fidesz-MPP-nek az elmúlt két választási időszakban is volt határozott véleménye a szomszédokkal fenntartandó kapcsolatokról, s bár a párt idáig ellenzékben politizált, a mindenkori kormányzatot támogatta, ha úgy vélte, helyes a külpolitika iránya. A szomszédokkal ápolt jó kapcsolat valóban Budapest elemi érdeke. Nem mindegy, hogy egy NATO-hoz és Európai Unióhoz csatlakozó ország milyen környezetben él. Egyetlen valóban kiszámítható szomszédja Ausztria, jóval kedvezőbb a mai román helyzet, mint néhány hónapja, a többi szomszéd helyzete viszont - urambocsá! - zűrös. Nem mellékes az sem, hogy mindegyik országban számottevő magyar kisebbség él - s az egyértelműen Budapestet tartja kulturális központjának. Szlovákiával a Horn-kormány írta alá az alapszerződést, de hogy ez a megállapodás javított volna a két ország viszonyán, azt csak nagy túlzásokkal lehet állítani. A kisebbségek helyzetét tekintve pedig az állapotok 1995 márciusa után csak romlottak. Szlovákiával tehát nem könnyű jószomszédi viszonyban lenni. Hát még akkor, ha a két országnak peres ügyei vannak. A Fidesz-kormányzat jóval a kormányprogram bemutatása és a kabinet összeállítása előtt jelezte, nem óhajt gátat építeni a Dunán. Nem óhajtja tehát a Horn-kormány azon törekvéseit folytatni, amelyek eredménye egy, a Nagyamaros helyén vagy az azt pótló dunai gát lenne. A szlovákok viszont azt várják el, hogy épüljön fel Nagymaros, vagy ha nem, akkor egy alternatív megoldás szülessen. Többek közt ezt is tarlamazta a Nemcsók János kormánybiztos által vezetett tárgyalóküldöttség megállapodása Pozsonnyal. Ez az az ominózus keretegyezmény, amelyet a Fidesz-kormányzat nem tart önmagára nézve kötelezőnek. „Ha per, úgymond, hadd legyen per" - alapon tehát nagyvalószínűséggel újra Hágában keresi majd a két ország a megoldás kulcsát, és feltehetően újra nem találja meg. Lapunk korántsem tartozik a bősi erőműrendszert pártolói közé, de feltételezhető, hogy az elkövetkező időszakban éppen a gát kérdése lesz a jószomszédi viszonyok gátja. No meg a kisebbségeké. De ez már egy külön fejezet. JEGYZET A világ belügyei KÖVESDI KÁROLY Negyedik napja táboroznak a portadowni mezőn azok az észak-írországi protestánsok, akik úgy vélik, Orániai Vilmos győzelmére emlékezve joguk van évszázadok óta felvonulásaikkal megalázni a város katolikus lakóit. Az eset kapcsán nem tudok kivetni a fejemből egy eretnek gondolatot: mi lenne, ha Orániai Rendék kerülnének egyet? Mondjuk egy utcányit vagy egy futballpályányit. Vagy mi lenne, ha végre valamilyen nemzetközi egyezmény, konvenció tiltaná a csaták, ütközetek, leigázások évfordulóinak ünneplését? Mert valahol itt is gyökereznek a konfliktusok, amelyek kezdete lökdösődés, utcai verekedés, a vége pedig merénylet, robbantás, véres öszszecsapás. Mondhatnánk: északír belügy, oldják meg, ahogy tudják. Csakhát a világ teli van belügyekkel... Ugyancsak napok óta huzakodnak Rómában 150 ország képviselői, elfogadjon-e az ENSZ valamilyen nemzetközi egyezményt a háborús bűnösök felelősségre vonására. A második világháború után a náci vezetőket elítélő nürnbergi per precedenst teremtett az emberiség történetében. Sajnos, a kérdés azóta is „nyitott", holott az emberiesség elleni legnagyobb bűnökről van szó, amelyek nem azonosak egy-egy utcai robbantással. Rómában valószínűleg „hallgatólagos beleegyezéssel" futtatják zátonyra a megegyezést a nagy és a kis nemzetek. Előbbiek azért, mert nem tűrik, hogy parancsolgassanak nekik, utóbbiak pedig - ugyanezért. Mert azt hiszik, ami az országban található, azzal úgy bánhatnak, ahogy úri jókedvük diktálja. Etikai értelemben nincs különbség „békés" és harcias kardcsörtetés között. Az uszítás és a „nemzet nevében" elkövetett gyilkosságok mögött is egyének felelősségét kell keresni. Ilyen értelemben reményt ad, hogy a Rómában napirendre került téma ugyan elodázható, de most már megkerülhetetlen. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma -(5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.vojaiova.sk/ Szöveg nélkül. (Szalay Zoltán karikatúrája) A polgári-liberális platform megalakulása óta saját különbözőségét hirdeti Önként és dalolva A Magyar Polgári Párt göröngyös utat tett meg a Magyar Koalíció Pártjáig. Persze ezt a partnerei is elmondhatják magukról. MOLNÁR NORBERT Az FMK 1990 és 1992 között kormánytényező volt. Nem komoly, de az volt. Az Együttélés és az MKDM ezt nem akarta megbocsátani az akkor legkisebb magyar pártnak. '92-ben csak olyan feltétellel volt hajlandó koalíciót kötni az FMK-val, ha az „megbánja" a kétéves kormányzást. '92-ben nem jött létre a koalíció. 1994-ben viszont igen. Az akkor már MPP néven szereplő liberálisok kénytelenek voltak belemenni egy olyan egyezségbe, amelyet megalázónak éreztek. A koalíciós tanács munkájában egyenrangú partnerként vehettek részt, ám csak egyetlen biztos befutót kaptak. Az egyetlen képviselő - nagy megdöbbenést keltve - az Együttélés parlamenti klubjához csatlakozott, pedig a szlovákiai magyar közvélemény azt várta, hogy a két mérsékelt politikai erő fog össze. A lépést akkor egyebek mellett azzal indokolták, hogy az Együttélés is a Liberális Internacionálé tagja, ezért ideológiailag közelebb áll az MPP-hez, mint az MKDM. A következő indok az volt, hogy a keresztények megsértették a koalíciós szerződést: külön parlamenti klubot hoztak létre, s nem első esetben cselekedtek a korábbi megegyezésekkel ellentétben, míg az Együttélés megtartotta a nehezen kialkudott egyezségeket. Valójában a frakcióalakítás idején olyan megállapodás született az Együttélés és az MPP között, hogy 1998-ban először ez a két párt ül tárgyalóasztalhoz a koalíció megkötése érdekében, s csak azután kezdik meg - együtt - a OLVASÓI LEVELEK Előadásból romabál Zsúfolásig telt ház előtt zajlott Lagzi Lajcsi előadása, a szomszéd falvakból is sokan eljöttek. A terem első széksorát a helybeli roma etnikum apraja-nagyja foglalta el. Persze az ilyen műsorok kazettaárusítással egybekötve zajlanak, hogy az üzlet teljes legyen. Lajcsi csaliként vagy két tucat kazettát különböző szórakoztató trükkökkel ingyen adomákoalíciós tárgyalásokat az MKDM-mel, kész tények elé állítva partnerüket. Csak azért, hogy a magyar kereszténydemokraták ne az erő pozíciójából tárgyaljanak, s ne szoríthassák falhoz partnereiket, ugyanis mindkét politikai erő megveretve érezte magát a '94-es koalíciós tárgyalásokon. Aki ezt a háttérmegállapodást nem ismerte, az megdöbbenéssel fogadta az úgynevezett nagykeszi kezdeményezést, amely az Együttélés-MPP összeolvadást sürgette. A választójogi törvény módosítása után ugyanis már nem koalícióról beszéltek a politikusok, hanem a szövetségi párt létrehozásáról, s ennek a folyamatnak a célja is a korábbi megállapodás megtartása volt. Az MPP egy részében ezek a tárgyalások viszszatetszést keltettek. Az elnök által vezetett szárny a mérsékelt Miért lépett a szövetségi párba, ha nem akar egységben politizálni? szövetségessel folytatandó tárgyalásokat szorgalmazta, a másik szárny szerint azért, mert az MKDM-mel különmegállapodást kötöttek A. Nagyék, ami szavatolta volna az elnöknek és a szárnyához tartozó néhány személynek a biztos parlamenti képviselői helyet. Az MKDM-mel való tárgyalást támogatók politikai hazardírozással vádolták párttársaikat, ők viszont a '94ben kötött megegyezést tartották szem előtt. Az MPP utolsó közgyűlésén azonban nem érveltek az Együttéléssel kötött megállapodással, a küldöttek pedig jóváhagyták a vezetés addigi lépéseit. Úgy tűnt, a liberálisok meg sem próbálják befolyásolni a másik két pártot, hogy módosítson a számukra megalázó, 8020 százalékos leosztáson. Megalakult az egységes magyar párt, mindenki önként és dalolva vált részévé. Az MKP alakuló közgyűlése utáni sajtóértekezleten azonban máris kibújt A. Nagy a zsákból. Rögtön az elején hangsúlyozta: a más vélemények nemcsak nem tűnnek el a pártból, hanem biztosan nyilvánosságot is kapnak. Majd az azt követő csütörtöki sajtótájékoztatón bejelentette: a húszszázalékos polgári-liberális platform a jövőben is külön sajtótájékoztatókat tart. A néhai Magyar Koalícióban a pártok igyekeztek egységesen fellépni politikai kérdésekben, természetesen ez nem vonatkozik a szövetségi párt létrehozása körüli cirkusz káderkérdéseire. Az egység azonban kulcsszó volt. Lehet fanyalogni, többen állítják, hogy a koalíció nem működött, lényegi kérdésekben azonban igen. Most új helyzet alakult ki, de iure egység van. A kisebbik platform pedig a különbségeket akarja hangsúlyozni. A polgári-liberális platform attól félt, hogy mindenben leszavazzák őket. Ehelyett az MKP tizenöt tagú elnökségében - ahol 12-3 az arány - eddig minden döntés konszenzusos alapon született. Vajon miért fontos most a különbségek hangsúlyozása? Vajon miért vált az MPP a perifériára szorítva a szövetségi párt tagjává, ha nem akar egységben politizálni? A liberálisok az eszme túlhangsúlyozásával semmi mást nem érnek el, csak önmaguk gettósítását, s ezt nemcsak a csúcsvezetésben, hanem helyi szinteken is. Sőt: saját elernyedésükkel is számolniuk kell, hiszen ambiciózus tagjai nem elégednek majd meg a „kicsi platform kicsi politikusa" szereppel. 20 százalék nem lehet elegendő annak, aki az MKP-ban komolyan akar politizálni. S elkezdődik az átvándorlás. Az első fecskék már elhagyták a fészket. nyozott. A kintrekedt romáknak benti társaik szolidárisán elhúzták az ablak függönyét, hogy ők se maradjanak le semmiről, sőt a kazettákból is részesültek - Lajcsi szerint megérdemlik. Lajcsi a műsorából cigánybált rendezett, tele volt a színpad roma nebulókkal. A műsor - kezdettől a végéig - egy tanyasi lakodalom hangulatára emlékeztetett. A Dáridó című tévéműsorból Lajcsit nem így ismertem meg. Marcelháza messze van Budapesttől - miként az előadás nívója is. Bathó Hubert Marcelháza A természet csodás ölén Dimbes-dombos völgykatlanban terül el Baracska (Bardoňovo). A kerti cicomáktól, törpikéktől mentes falu, pontosabban: az óvoda a zöldövezet kialakításán szorgoskodik. A fa, a virág önmagában szép, de itt tudják: rendszeres gondoskodást is igényel. Ilyen a baracskai óvoda tágas udvara, amely lehetőséget nyújt szabadtéri rendezvényekre. Június 28-án a hatalmas, árnyat adó fák alatt szülők, nagyszülők, venTALLÓZÓ PRÁCA „Ez a legkisebb probléma, hiszen valahogy majd csak megoldódik..." - volt a válasz a szakszervezeti napilap szerint még Michal Kováč elnöksége idején arra a kérdésre, mi történik, ha a szeptemberi parlamenti választásokig nem választják meg az új államfőt. Nos, úgy látszik, ez a „legkisebb" probléma napról napra nagyobb, szörnyűbb és csaknem kilátástalan lesz állapítja meg a cikkíró. Jelenleg patthelyzet van, ami Vladimír Mečiar számára tökéletesen megfelel. Az elnöki jogkörök egy részével felruházott kormányfő számára az államfő nélküli Szlovákia a parlamenti választásokig több mint előnyös. A kormányt ugyanis csak az elnök hívhatja vissza, a kabinet tagjainak esetleges lemondását szintén csak ő veheti át, s ha a parlament bizalmatlanságot szavazna a kormánynak, azt egyedül a államfő hívhatja viszsza. Paradoxon, hogy a kormányt, illetve a kormányfőt abban az esetben sem tudná senki visszahívni, ha megnyerné a választásokat. „Mi vár ránk?" - teszi fel a kérdést a kommentátor. A válasz: Az elnöki funkció betöltetlenül marad, Mečiar és kormánya pedig továbbra is kitartóan ül a székében. Mindez annak bizonyítéka, hogy ezek az abnormitások „Szlovákiában egyszerűen így vannak". NÁRODNÁ OBRODA Több mint radikális az a módszer, ahogy a Szlovák Demokratikus Koalíció alakuló kongreszszusa után belefogott a választási kampányába. Az SZDK ugyanis a választóknak többek között a bérek nagyságának megkétszereződését, az adók csökkenését és a fiatal családoknak új lakások építését ígéri. „Már első ránézésre is nyilvánvaló, hogy a dokumentum nem az új választási párt programja, hanem népszerű, irreális jelszavak leltára" - állapítja meg a lap kommentátora. Az SZDK retorikájában bekövetkezett fordulatra már a külföldi médiumok is reagáltak, melyek Mikuláš Dzurinda népszerűségét a DSZM elnökének népszerűségéhez hasonlítják. Nem egy kritikus választónak fel kell tennie a kérdést, mi történt, hogy az SZDK nemcsak tarka összetételével, hanem politikai gyakorlatában is hovatovább egyre jobban hasonlítani kezd ellenfelére. NOVÝ ČAS A népszerű napilap cikkírója is az SZDK választási kampányánakjelszavait pellengérezi ki. Az ellenzéki koalíció átvette Mečiar szótárát. „A kormányfő még mindig nagy népszerűsége közben a választó talán ígéretekre és nem tényekre vár, aminek élő példája a DSZM" - írja a lap. Ha az SZDK megnyerné a választásokat, a gazdaságban restruktív intézkedések várnának rá. Mindenesetre már most megköszönhetjük a DSZM-nek, hogy a jobb Szlovákiáért való harcában ilyen holnapokat készített nekünk. dégek elégedetten szemlélték az óvodások ballagási ünnepségét. A gyermeki érzelemvilág sokszínűségét versben, dalban, táncban mutatták be az apróságok. Élő zöldkapukon „bújj, bujjoztak", élő zenekar húzta a talpalávalót. A szülők készségesen besegítenek minden rendezvénynél. Valóság az is, hogy a Baracskán épülő kastély el fog készülni. Igaz, még sok-sok anyagi áldozatra van szükség ahhoz, hogy a zöldövezetben épülő kastély befogadhassa a természetiskolát. Hajtman Kornélia Nána