Új Szó, 1998. július (51. évfolyam, 150-176. szám)

1998-07-08 / 156. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JÚLIUS 8. KOMMENTÁR Gáláns „milliomos" TÓTH MIHÁLY Még tízesztendős sincs nálunk a demokrácia. Köztársaságunk pedig még kimondottan a kamaszkorát éli. így (belső normá­ink szerint) bocsánatos bűn, ha egy kommentáríró - ezúttal Pavol Janik a Slovenská republikából - hírmagyarázatában ájult tisztelettel adózik az ország miniszterelnökének. Hang­súlyozva, hogy Vladimír Mečiar akkor is lepipálná valameny­nyi politikai ellenfelét, ha, úgymond, saját Skodájával járná körbe Szlovákiát. Most nem arról van szó, Skodával közlekedik-e kormányfőnk, vagy BMW-vel. Hanem arról, hogy Janik kolléga nagyvonalú fogadást ajánl fel V. M. minden politikai ellenfelének. A tét kerek egymillió korona lenne. A pikantéria abban rejlik, hogy a kormánylap egyik legkulturáltabb tollú közvélemény-for­málója - megejtő őszinteséggel - beismeri, hogy egymilliója ugyan nincs, de szeretné (ha a fogadás eredményeként) len­ne. Szó szerint ezt írja: „Bármelyikükkel (V. M. konkurensei közül - a szerző megj.) fogadok egymillióban, amellyel nem rendelkezem, hogy Mečiar lesz a győztes". Bármelyik falusi kocsma törzsvendégei tisztában vannak a fo­gadások mibenlétével. Aki, mondjuk, egy liter bor árát ajánlja fel tétként, ajánlattételkor bedob 40 koronát a kalapba. Vajon mivel magyarázható, hogy a kormánylap feltehetően egyete­met végzett munkatársa úgy kíván fogadni, hogy egy krajcárt sem dob a kalapba? Aligha arról van szó, hogy diszkreditálni akarja önmagát, bi­zonyítva, nincs tisztában az úriemberség mibenlétével. Az is nehezen hihető, hogy teljesen hülyének nézi lapjának ol­vasóit. Feltehetően arról van szó, hogy most, a privatizálás al­konyán nagyon megbánta, amiért a demokrácia első kilenc esztendejét mérsékelten kereső értelmiségiként bitangolta el, ahelyett, hogy privatizátornak állt volna már 1991-ben. A szocializmus évtizedeiben felhalmozott vagyont úgy magánosították a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, a Szlovák Nemeti Párt és (kisebb mértékben) a Szlovákiai Mun­kásszövetség vállalkozókedvű tagjai, a tagok sógorai, komái, anyósai, hogy egy krajcárt sem dobtak bele a „kalapba". A mozgalom kögazdászai által „hazai tőkeképző réteghez tarto­zóknak" minősítettek úgy ültek bele a vagyonba, hogy krajcár sem volt a zsebükben. Részletletagadásra folyt a privatizáció, és folyik mindmáig. Hajói belegondolunk a kiváló entelektüell Pavol Janik helyzetébe, ne csodálkozzunk, hogy olyan fogadást ajánlj fel, amely gyanúsan hasonlít a privatizá­lásra: Megbánta, hogy a publicistaságot választotta, nem pe­dig az „aranyásást". Áz ilyen melléfogásba akár bele is lehet őrülni. JEGYZET Mindennapi közhelyeink JUHÁSZ LÁSZLÓ A Napnál világosabb, hogy úton-útfélen egyre több köz­hellyel találkozik az utca em­bere. A téma valóban az utcán hever, időzzünk el hát ideig­óráig édes anyanyelvünk eme gyarlóságának margóján. Nem árulok el titkot, mikor azon meggyőződésemnek adok hangot, hogy mint cseppben a tenger, úgy tükrö­ződnek vissza benne minden­napi nyelvhasználatunk rögös útjának buktatói. Lezongoráz­hatnám a különbséget, meny­nyivel veretesebben használta egyik-másik költőóriás ékes magyarságunkat, mint ko­runk holmi jöttment fűzfapo­éta-firkásza. Az egyre-másra elharapózó közhelyek csak az olcsójánosok szedett-vedett szótárába valók. Talán nem szélmalomharc kiásni a csata­bárdot, és nemes küzdelembe bocsátkozni nyelvünk eme rákfenéje ellen. Ne pufogtas­sunk tehát unos-untalan köz­helyeket, szálljunk síkra ellen­vetést nem tűrő módon az új­ságírónyelv palettájának bal­lasztos, semmitmondó kliséi­vel szemben. Mindazonáltal a közhelyeken túl egynémely divatos kifejezés túlontúl mesterkélt mondatba ágyazá­sa is jogosan tűnhetne el az irodalom és a publicisztika süllyesztőjében, teret enged­ve más, közérthetőbb módon szavakba öntött megszövege­zésnek. És - horribile dictu - még nem szóltam a ľart pour ľart módon használt idegen kife­jezésekről. Sokan ex katedra kijelentik, hogy az ad hoc la­tin szavak pregnánsan in­terpretálják a poézis diktu­sát. Ergo, nem releváns tézi­sek kulminálnak zsurnaliszti­kánkban. Ugyanezt magyarul is megfo­galmazhatnánk. s iSRf*I Wi Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (teL: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamonn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ „Világos" paragrafus. (Szalay Zoltán karikatúrája) TALLÓZÓ SME , A Syndípharma gazdasági hely­zete csak azt követően kezdett rosszabbodni, hogy lemondtam az ügyvezetői tisztségről" ­mondta Ladislav Hampl, a Mi Szlovákiánk mozgalom elnöke azzal kapcsolatban, hogy napvi­lágra kerültek a vállalkozóként felhalmazott és a mai napig ren­dezetlen adósságairól szóló hí­rek. A lap érdeklődött a beszter­cebányai kórházban Hampl tu­lajdonát képező gyógyszertár megszerzésének körülményeiről is, ugyanis köztudott, hogy pél­dául egy pozsonyligetfalui új pa­tika megnyitásának engedélye­zéséért 2-3 millió korona „kenő­pénzt" kell adni. A politikus-vál­lalkozó szerint 1993-ban ver­senytárgyaláson 13 jelentkezőt győzött le, s azóta a gyógyszertár jól működik. Az egészségbiztosí­tók 14 milliós adóssága ellenére a besztercebányai patikából még senkit sem küldtek el azzal, hogy nincs gyógyszer. Oktatás: vajon visszavonják-e szeptember elejéig az alkotmány- és iskolaellenes rendelkezéseket? Feledékeny tanügyi hivatalok Az emlékezetes nagyfödé­mesi tanévzárón tiltakozó magyar szülőknek alkal­muk volt közelről megcso­dálni a pozsonyi I. Szto­matológiai Klinika fogá­szainak remekét, Eva Slav­kovská ragyogó fogsorát. VOJTEK KATALIN Az oktatási miniszter bőven osz­togatta fogvillogtató mosolyát, amely akkor sem hervadt le ar­cáról, amikor egy újságíró azt tudakolta, megbüntetik-e az „engededenkedő" iskolákat. Slavkovská asszony azzal hárí­totta el a kérdést, hogy ez nem a minisztérium, hanem a területi­leg illetékes kerületi és járási hi­vatalok kompetenciája. Slav­kovská asszony tehát nyugodtan mosolyoghat. Ő, illetve a mi­nisztérium nem büntet, csupán a hivatal. Olyasféleképpen, mint egykor a szent inkvizíció. Az sem büntetett, az ítélet végre­hajtását nagyvonalúan átenged­te a világi hatalomnak. Az eljá­rás kezdeményezése, a büntetés ötlete persze nem a világi hata­lomtól származott. Most sem a kerületi és járási hivatalok csi­novnyikgárdája, hanem a mi­nisztérium ötli ki, mivel lehet zaklatni a magyar iskolákat. Hogy ez így van, bizonyítja a já­rási hivatalok egységes eljárása, amely módszerben, időpontban mindig azonos. Emlékezzünk csak vissza a magyarországi tan­könyvek után szimatoló hadjá­ratra a magyar iskolákban. Ez sem egy kerületi vagy járási hi­vatal ötlete volt, egységesen folyt a kutakodás országszerte, bizonyítva, hogy központi - mi­nisztériumi - ukáz alapján tör­tént. Most, hogy a parlament nem hagyta jóvá a minisztérium hivatalos jegyzékében nem sze­replő tankönyvek és segédesz­közök használatának betiltását, jó lesz odafigyelni, szeptember­től mire hivatkozva igyekeznek majd a kerületi és járási oktatási osztályok tiltani alkalmazásu­kat. Törvényre már nem hivat­kozhatnak, de rendeletre sem, mert az alkotmány értelmében kötelességeket csak törvény alapján, annak keretében lehet megállapítani. Ugyancsak az al­kotmány mondja ki, hogy az ál­lami szervek csak az alaptör­vény értelmében, az általa adott keretekben, illetve a törvény ál­tal megállapított mértékben és módon járhatnak el. Ennek elle­nére nincs tudomásunk arról, hogy a minisztériumi jegyzék­ben nem szereplő könyvek és se­gédeszközök tiltását tartalmazó körlevelét bármelyik kerületi vagy járási hivatal visszavonta volna. Ha nem is a nyári szabad­ságok alatt, de legalább a tanév­kezdést megelőző héten, amikor már ismét bejárnak az iskolába a pedagógusok, levélben figyel­meztethetnék erre a feledékeny­ségére a kerületi oktatási osztály vezetőjét. Nem ártana küldeni egy levelet az oktatási miniszté­riumba sem, felhíva mosolygós miniszter asszonyunk figyelmét arra, hogy a minisztériumi jegy­zékben nem szereplő iskolai versenyek tiltása is hasonló tő­ről fakad, s ugyanúgy törvény­és alkotmányellenes, mint a hi­vatalos listán nem szereplő tan­könyveké. Hogy végre ne csak ő mosolyoghasson, hanem mi is. A hathatós dohányipari lobbyzásnak köszönhetően hamarosan talán olcsóbb lesz a rövid cigaretta Már csak egyetlen aláíráson múlik... SIDÓ H. ZOLTÁN Ritkán fordul elő, hogy a parla­ment alig fél éwel egy rossz döntését követően máris orvo­solja az általa kiváltott gondot. Igaz, ehhez a dohányárugyár (S. I. T.) hathatós lobbyja is kellett. A történet akár happy enddel is végződhetne, ha nem lenne az a bizonyos ha... Decemberben az 1998. évi költségvetés megvita­tásának hevében, látva a kiadá­sok és a bevételek között táton­gó óriási szakadékot, a képvise­lők megszavazták a rövid (70 mm) és a hosszú cigarettára ki­vetett fogyasztási adó draszti­kus emelését. Az előbbi eseté­ben 66 százalékos volt az eme­lés. A fogyasztási adó emelése OLVASÓI LEVÉL Jól spórolnak Manapság olyan világot élünk, hogy ritka az az ember, akinek nem kell összehúznia a nadrág­szíjat. De nemcsak a magánem­berek spórolnak, hanem a válla­latok is. Ez még nem is volna baj. A baj az, hogy rajtunk, munkában meggörnyedt, éh­bérért vért izzadó, létminimu­mon tengődő átlagpolgárokon akarnak. Mint például a pozso­nyi autóbusz-közlekedési válla­lat. Azt megértem, hogy a jelen­legi gazdasági helyzet nyomá­révén a költségvetés 1,8 milliárd korona többletbevétellel szá­molt. Mára elmondhatjuk, hogy a lépés a pénzügyminisztérium egyik újabb füstbe ment tervé­nek bizonyult. Ugyanis a több­letbevétel víziójától elvakítva azzal nem számoltak, hogy a drágulás az illegális csempészet felvirágzásához és a legális do­hányforgalmazás összeomlásá­hoz vezet. Márpedig ez történt; 1998 első négy hónapjában 840 millió szál cigarettával keveseb­bet adtak el, mint 1997 hasonló időszakában. A visszaesés 28 százalékos volt. Természetesen az adóbevételi terveket sem si­került teljesíteni, a csempészet miatt megközelítőleg 1,1 milli­árd koronával folyik be keve­sára módosította a menetren­det, egy-két járatot összevont, néhányat eltörölt... Igaz, már ezzel is elég bosszú­ságot okozott a naponta nem szórakozásból utazóknak. De ha muszáj, legyen. Ebbe bele tud törődni az amúgy is edzett falusi nép, csak azon morfondí­rozik egy sort, hogy miért kell beutazni a fél Csallóközt. Azért, hogy többet fizessen, ha haza akar jutni. A vállalat érvelése is ezt támasztja alá: „Több a kilo­méter!" Ebbe a kelepcébe estek bele az ingázó vajasvataiak és csenkeiek is. A cég törölte a 22.20-as esti járatot „lefelé", sebb pénz az államkasszába. A német Reemtsma Cigaretten­fabriken kezében levő dohány­gyár sem hagyta annyiban: hat­hatós, s mint kiderült, eredmé­nyes érdekkijárásba kezdett. Ér­vei egyértelműek: a jelenlegi helyzetben sem az állam, sem a cég nem jár jól, csak a csempé­szek; ezért fordítsuk meg a hely­zetet, a kisebb adó által gerjesz­tett nagyobb forgalom révén az államkassza a jelenlegi bevéte­lénél marad, a S. I. T. helyzete javul (nem kell elbocsátásokhoz folyamodnia) és csökken a csempészek haszna. A parla­ment a napokban elfogadta azt a képviselői törvénymódosító ja­vaslatot, amelynek értelmében a rövid cigaretta esetében kive­amellyel a munkában fáradt nép tizenegy tájban otthon volt. Helyette 22.50-kor „egye­sített" járat indul, s olyan he­lyeket is bejár, amelyeket a vo­nalon utazók csak hallomásból ismernek, esetleg térképről. Ez­zel nemcsak a menetidő és a megtett kilométerek száma nőtt meg, hanem a viteldíj is drágult. Igaz, csak kevéssel. Potom nyolc koronával. Nem nagy összeg, szinte bagatell, de ha valaki összeszámolja a huszon­két napszor kétszer nyolcat... Hát, ennyi pénzből a barátnőm „kigazdálkodja" az egynapi tett, darabonkénti 50 filléres adó 35 fillérre mérséklődik (cso­magonként 4-5 korona árcsök­kenéstjelent), a hosszú cigaret­ta (king size) esetében azonban a helyzet változatlan marad. A parlament talán még idejében visszakozott, talán még sikerül­het gyengítenie az illegálisan behozott cigarettát árusító bűn­hálózatokat. Nem lesz könyű, hiszen még mindig 8-12 koro­nával olcsóbban kínálják az uk­rán füstölnivalót, mint az üzle­tekben. A dohánygyár tehát el­érte célját. De miért indokolt a visszafogott öröme? Azért, mert a törvénymódosítást a kormány­főnek kell aláírnia. Az pedig meggyőződéses cigarettaelle­nességéről (is) híres. kosztot. Még szerencse, hogy hétalvó vagyok, mert reggel is vannak csallóközi körutazások. Nem akarom kritizálni a me­netrend-változtatást. De a pluszban megtett kilométere­ket miért kell megfizettetni az utazókkal, ha már a vállalat spórolt az indított buszok szá­mával? Megjegyzés: Az eddigi három járat helyett most egy busz járja be Vőköt, Bélvatát, Illésházát, Csenkét stb. Mire elérünk Vajasvatára, az eredeti 35 kilo­méterből 50 lesz. Világi Norbert Vajasvata

Next

/
Thumbnails
Contents