Új Szó, 1998. július (51. évfolyam, 150-176. szám)

1998-07-08 / 156. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JÚLIUS 8. KOMMENTÁR Gáláns „milliomos" TÓTH MIHÁLY Még tízesztendős sincs nálunk a demokrácia. Köztársaságunk pedig még kimondottan a kamaszkorát éli. így (belső normáink szerint) bocsánatos bűn, ha egy kommentáríró - ezúttal Pavol Janik a Slovenská republikából - hírmagyarázatában ájult tisztelettel adózik az ország miniszterelnökének. Hangsúlyozva, hogy Vladimír Mečiar akkor is lepipálná valamenynyi politikai ellenfelét, ha, úgymond, saját Skodájával járná körbe Szlovákiát. Most nem arról van szó, Skodával közlekedik-e kormányfőnk, vagy BMW-vel. Hanem arról, hogy Janik kolléga nagyvonalú fogadást ajánl fel V. M. minden politikai ellenfelének. A tét kerek egymillió korona lenne. A pikantéria abban rejlik, hogy a kormánylap egyik legkulturáltabb tollú közvélemény-formálója - megejtő őszinteséggel - beismeri, hogy egymilliója ugyan nincs, de szeretné (ha a fogadás eredményeként) lenne. Szó szerint ezt írja: „Bármelyikükkel (V. M. konkurensei közül - a szerző megj.) fogadok egymillióban, amellyel nem rendelkezem, hogy Mečiar lesz a győztes". Bármelyik falusi kocsma törzsvendégei tisztában vannak a fogadások mibenlétével. Aki, mondjuk, egy liter bor árát ajánlja fel tétként, ajánlattételkor bedob 40 koronát a kalapba. Vajon mivel magyarázható, hogy a kormánylap feltehetően egyetemet végzett munkatársa úgy kíván fogadni, hogy egy krajcárt sem dob a kalapba? Aligha arról van szó, hogy diszkreditálni akarja önmagát, bizonyítva, nincs tisztában az úriemberség mibenlétével. Az is nehezen hihető, hogy teljesen hülyének nézi lapjának olvasóit. Feltehetően arról van szó, hogy most, a privatizálás alkonyán nagyon megbánta, amiért a demokrácia első kilenc esztendejét mérsékelten kereső értelmiségiként bitangolta el, ahelyett, hogy privatizátornak állt volna már 1991-ben. A szocializmus évtizedeiben felhalmozott vagyont úgy magánosították a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, a Szlovák Nemeti Párt és (kisebb mértékben) a Szlovákiai Munkásszövetség vállalkozókedvű tagjai, a tagok sógorai, komái, anyósai, hogy egy krajcárt sem dobtak bele a „kalapba". A mozgalom kögazdászai által „hazai tőkeképző réteghez tartozóknak" minősítettek úgy ültek bele a vagyonba, hogy krajcár sem volt a zsebükben. Részletletagadásra folyt a privatizáció, és folyik mindmáig. Hajói belegondolunk a kiváló entelektüell Pavol Janik helyzetébe, ne csodálkozzunk, hogy olyan fogadást ajánlj fel, amely gyanúsan hasonlít a privatizálásra: Megbánta, hogy a publicistaságot választotta, nem pedig az „aranyásást". Áz ilyen melléfogásba akár bele is lehet őrülni. JEGYZET Mindennapi közhelyeink JUHÁSZ LÁSZLÓ A Napnál világosabb, hogy úton-útfélen egyre több közhellyel találkozik az utca embere. A téma valóban az utcán hever, időzzünk el hát ideigóráig édes anyanyelvünk eme gyarlóságának margóján. Nem árulok el titkot, mikor azon meggyőződésemnek adok hangot, hogy mint cseppben a tenger, úgy tükröződnek vissza benne mindennapi nyelvhasználatunk rögös útjának buktatói. Lezongorázhatnám a különbséget, menynyivel veretesebben használta egyik-másik költőóriás ékes magyarságunkat, mint korunk holmi jöttment fűzfapoéta-firkásza. Az egyre-másra elharapózó közhelyek csak az olcsójánosok szedett-vedett szótárába valók. Talán nem szélmalomharc kiásni a csatabárdot, és nemes küzdelembe bocsátkozni nyelvünk eme rákfenéje ellen. Ne pufogtassunk tehát unos-untalan közhelyeket, szálljunk síkra ellenvetést nem tűrő módon az újságírónyelv palettájának ballasztos, semmitmondó kliséivel szemben. Mindazonáltal a közhelyeken túl egynémely divatos kifejezés túlontúl mesterkélt mondatba ágyazása is jogosan tűnhetne el az irodalom és a publicisztika süllyesztőjében, teret engedve más, közérthetőbb módon szavakba öntött megszövegezésnek. És - horribile dictu - még nem szóltam a ľart pour ľart módon használt idegen kifejezésekről. Sokan ex katedra kijelentik, hogy az ad hoc latin szavak pregnánsan interpretálják a poézis diktusát. Ergo, nem releváns tézisek kulminálnak zsurnalisztikánkban. Ugyanezt magyarul is megfogalmazhatnánk. s iSRf*I Wi Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (teL: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamonn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ „Világos" paragrafus. (Szalay Zoltán karikatúrája) TALLÓZÓ SME , A Syndípharma gazdasági helyzete csak azt követően kezdett rosszabbodni, hogy lemondtam az ügyvezetői tisztségről" mondta Ladislav Hampl, a Mi Szlovákiánk mozgalom elnöke azzal kapcsolatban, hogy napvilágra kerültek a vállalkozóként felhalmazott és a mai napig rendezetlen adósságairól szóló hírek. A lap érdeklődött a besztercebányai kórházban Hampl tulajdonát képező gyógyszertár megszerzésének körülményeiről is, ugyanis köztudott, hogy például egy pozsonyligetfalui új patika megnyitásának engedélyezéséért 2-3 millió korona „kenőpénzt" kell adni. A politikus-vállalkozó szerint 1993-ban versenytárgyaláson 13 jelentkezőt győzött le, s azóta a gyógyszertár jól működik. Az egészségbiztosítók 14 milliós adóssága ellenére a besztercebányai patikából még senkit sem küldtek el azzal, hogy nincs gyógyszer. Oktatás: vajon visszavonják-e szeptember elejéig az alkotmány- és iskolaellenes rendelkezéseket? Feledékeny tanügyi hivatalok Az emlékezetes nagyfödémesi tanévzárón tiltakozó magyar szülőknek alkalmuk volt közelről megcsodálni a pozsonyi I. Sztomatológiai Klinika fogászainak remekét, Eva Slavkovská ragyogó fogsorát. VOJTEK KATALIN Az oktatási miniszter bőven osztogatta fogvillogtató mosolyát, amely akkor sem hervadt le arcáról, amikor egy újságíró azt tudakolta, megbüntetik-e az „engededenkedő" iskolákat. Slavkovská asszony azzal hárította el a kérdést, hogy ez nem a minisztérium, hanem a területileg illetékes kerületi és járási hivatalok kompetenciája. Slavkovská asszony tehát nyugodtan mosolyoghat. Ő, illetve a minisztérium nem büntet, csupán a hivatal. Olyasféleképpen, mint egykor a szent inkvizíció. Az sem büntetett, az ítélet végrehajtását nagyvonalúan átengedte a világi hatalomnak. Az eljárás kezdeményezése, a büntetés ötlete persze nem a világi hatalomtól származott. Most sem a kerületi és járási hivatalok csinovnyikgárdája, hanem a minisztérium ötli ki, mivel lehet zaklatni a magyar iskolákat. Hogy ez így van, bizonyítja a járási hivatalok egységes eljárása, amely módszerben, időpontban mindig azonos. Emlékezzünk csak vissza a magyarországi tankönyvek után szimatoló hadjáratra a magyar iskolákban. Ez sem egy kerületi vagy járási hivatal ötlete volt, egységesen folyt a kutakodás országszerte, bizonyítva, hogy központi - minisztériumi - ukáz alapján történt. Most, hogy a parlament nem hagyta jóvá a minisztérium hivatalos jegyzékében nem szereplő tankönyvek és segédeszközök használatának betiltását, jó lesz odafigyelni, szeptembertől mire hivatkozva igyekeznek majd a kerületi és járási oktatási osztályok tiltani alkalmazásukat. Törvényre már nem hivatkozhatnak, de rendeletre sem, mert az alkotmány értelmében kötelességeket csak törvény alapján, annak keretében lehet megállapítani. Ugyancsak az alkotmány mondja ki, hogy az állami szervek csak az alaptörvény értelmében, az általa adott keretekben, illetve a törvény által megállapított mértékben és módon járhatnak el. Ennek ellenére nincs tudomásunk arról, hogy a minisztériumi jegyzékben nem szereplő könyvek és segédeszközök tiltását tartalmazó körlevelét bármelyik kerületi vagy járási hivatal visszavonta volna. Ha nem is a nyári szabadságok alatt, de legalább a tanévkezdést megelőző héten, amikor már ismét bejárnak az iskolába a pedagógusok, levélben figyelmeztethetnék erre a feledékenységére a kerületi oktatási osztály vezetőjét. Nem ártana küldeni egy levelet az oktatási minisztériumba sem, felhíva mosolygós miniszter asszonyunk figyelmét arra, hogy a minisztériumi jegyzékben nem szereplő iskolai versenyek tiltása is hasonló tőről fakad, s ugyanúgy törvényés alkotmányellenes, mint a hivatalos listán nem szereplő tankönyveké. Hogy végre ne csak ő mosolyoghasson, hanem mi is. A hathatós dohányipari lobbyzásnak köszönhetően hamarosan talán olcsóbb lesz a rövid cigaretta Már csak egyetlen aláíráson múlik... SIDÓ H. ZOLTÁN Ritkán fordul elő, hogy a parlament alig fél éwel egy rossz döntését követően máris orvosolja az általa kiváltott gondot. Igaz, ehhez a dohányárugyár (S. I. T.) hathatós lobbyja is kellett. A történet akár happy enddel is végződhetne, ha nem lenne az a bizonyos ha... Decemberben az 1998. évi költségvetés megvitatásának hevében, látva a kiadások és a bevételek között tátongó óriási szakadékot, a képviselők megszavazták a rövid (70 mm) és a hosszú cigarettára kivetett fogyasztási adó drasztikus emelését. Az előbbi esetében 66 százalékos volt az emelés. A fogyasztási adó emelése OLVASÓI LEVÉL Jól spórolnak Manapság olyan világot élünk, hogy ritka az az ember, akinek nem kell összehúznia a nadrágszíjat. De nemcsak a magánemberek spórolnak, hanem a vállalatok is. Ez még nem is volna baj. A baj az, hogy rajtunk, munkában meggörnyedt, éhbérért vért izzadó, létminimumon tengődő átlagpolgárokon akarnak. Mint például a pozsonyi autóbusz-közlekedési vállalat. Azt megértem, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet nyomárévén a költségvetés 1,8 milliárd korona többletbevétellel számolt. Mára elmondhatjuk, hogy a lépés a pénzügyminisztérium egyik újabb füstbe ment tervének bizonyult. Ugyanis a többletbevétel víziójától elvakítva azzal nem számoltak, hogy a drágulás az illegális csempészet felvirágzásához és a legális dohányforgalmazás összeomlásához vezet. Márpedig ez történt; 1998 első négy hónapjában 840 millió szál cigarettával kevesebbet adtak el, mint 1997 hasonló időszakában. A visszaesés 28 százalékos volt. Természetesen az adóbevételi terveket sem sikerült teljesíteni, a csempészet miatt megközelítőleg 1,1 milliárd koronával folyik be kevesára módosította a menetrendet, egy-két járatot összevont, néhányat eltörölt... Igaz, már ezzel is elég bosszúságot okozott a naponta nem szórakozásból utazóknak. De ha muszáj, legyen. Ebbe bele tud törődni az amúgy is edzett falusi nép, csak azon morfondírozik egy sort, hogy miért kell beutazni a fél Csallóközt. Azért, hogy többet fizessen, ha haza akar jutni. A vállalat érvelése is ezt támasztja alá: „Több a kilométer!" Ebbe a kelepcébe estek bele az ingázó vajasvataiak és csenkeiek is. A cég törölte a 22.20-as esti járatot „lefelé", sebb pénz az államkasszába. A német Reemtsma Cigarettenfabriken kezében levő dohánygyár sem hagyta annyiban: hathatós, s mint kiderült, eredményes érdekkijárásba kezdett. Érvei egyértelműek: a jelenlegi helyzetben sem az állam, sem a cég nem jár jól, csak a csempészek; ezért fordítsuk meg a helyzetet, a kisebb adó által gerjesztett nagyobb forgalom révén az államkassza a jelenlegi bevételénél marad, a S. I. T. helyzete javul (nem kell elbocsátásokhoz folyamodnia) és csökken a csempészek haszna. A parlament a napokban elfogadta azt a képviselői törvénymódosító javaslatot, amelynek értelmében a rövid cigaretta esetében kiveamellyel a munkában fáradt nép tizenegy tájban otthon volt. Helyette 22.50-kor „egyesített" járat indul, s olyan helyeket is bejár, amelyeket a vonalon utazók csak hallomásból ismernek, esetleg térképről. Ezzel nemcsak a menetidő és a megtett kilométerek száma nőtt meg, hanem a viteldíj is drágult. Igaz, csak kevéssel. Potom nyolc koronával. Nem nagy összeg, szinte bagatell, de ha valaki összeszámolja a huszonkét napszor kétszer nyolcat... Hát, ennyi pénzből a barátnőm „kigazdálkodja" az egynapi tett, darabonkénti 50 filléres adó 35 fillérre mérséklődik (csomagonként 4-5 korona árcsökkenéstjelent), a hosszú cigaretta (king size) esetében azonban a helyzet változatlan marad. A parlament talán még idejében visszakozott, talán még sikerülhet gyengítenie az illegálisan behozott cigarettát árusító bűnhálózatokat. Nem lesz könyű, hiszen még mindig 8-12 koronával olcsóbban kínálják az ukrán füstölnivalót, mint az üzletekben. A dohánygyár tehát elérte célját. De miért indokolt a visszafogott öröme? Azért, mert a törvénymódosítást a kormányfőnek kell aláírnia. Az pedig meggyőződéses cigarettaellenességéről (is) híres. kosztot. Még szerencse, hogy hétalvó vagyok, mert reggel is vannak csallóközi körutazások. Nem akarom kritizálni a menetrend-változtatást. De a pluszban megtett kilométereket miért kell megfizettetni az utazókkal, ha már a vállalat spórolt az indított buszok számával? Megjegyzés: Az eddigi három járat helyett most egy busz járja be Vőköt, Bélvatát, Illésházát, Csenkét stb. Mire elérünk Vajasvatára, az eredeti 35 kilométerből 50 lesz. Világi Norbert Vajasvata