Új Szó, 1998. július (51. évfolyam, 150-176. szám)

1998-07-07 / 155. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JÚLIUS 7. KOMMENTÁR Elprédált ország PÁKOZDI GERTRÚD Bármennyire is tagadják az illetékesek, a Nemzeti Vagyonalap likviditási gondokkal küzd. Magyarán: baj van a fizetőképességével. Arról a „cégről" derül ki ez mind gyakrabban, amelyre az állam vagyonának értékesítését és kezelését bízták. Annak ellenére okoz számára gondot a fél éwel ezelőtt kölcsönzött 124 millió német márka napokban esedékes visszafizetése, hogy az utóbbi években az államiból magánkézbejuttatta az ország több mint kilencszáz vállalatát. A „kiárusítás" végeredménye: szinte üres vagyonalapi kassza. Ahelyett, hogy a vállalatok privatizálásából szerzett pénzekből finanszírozná például a nagystílű autópálya-építési programokat, kölcsönt kell felvennie arra, hogy visszafizethesse azt a hitelt, amit abból a célból kölcsönzött, hogy a hetven éven felülieknek kifizethesse a vagyonalapi kötvényük fejében beígért 10 ezer valahány koronás tételeket. Becsületére legyen mondva, kifizette, és az érintett nyugdíjasokat aligha érdekli, milyen pénzügyi manőverek árán tett eleget a kormány ebbéli ígéretének. A nyugdíjast ugyan nem érdekli a végső soron az ő zsebét is érintő körbekölcsönzés, annál inkább érdekli viszont azokat a közgazdászokat, akik aggódva figyelik az ország eladósodásának rohamos növekedését. A nemzeti vagyonalap legutóbbi pénzügyi húzásáról a múlt héten adtak hírt a médiumok. A hír szerint több mint egymilliárd koronát kölcsönzött a Szlovák Biztosítótól, amely pedig - úgy hírlik - szintén nem áll valami fényesen. A hitelbanki, restitúciós és befektetési alapi, illetve szlovák hajózási és kikötői részvények fejében kölcsönzött pénz visszafizetése aligha érdekli a vagyonalap jelenlegi vezetőit, hiszen több mint valószínű, hogy fél év múlva már nem ülnek abban a székben, amelyben milliárdokról döntöttek. Nem történik bajuk akkor sem, ha egy esetleges kormányváltás után netán felülvizsgálnák az eddigi privatizációs gyakorlatot. Nem, mert látszólag mindent törvényesen tettek. Még az áron aluli értékesítés is törvényesen ment végbe, s az már más kérdés, hogy az új tulajdonosok az olcsón szerzett vagyonon busás haszonnal adnak túl. Ez a bevétel azonban már nem a vagyonalapot illeti, így ma közgazdász legyen a talpán, aki meg tudná mondani, miből fizet ki például mintegy 30 milliárd koronát a vagyonalapi kötvényekért az ezredforduló utáni első évben. Hiszen már eladni valója is alig van. Tartozása viszont annál inkább. JEGYZET Szülinapi ajándék MADI GÉZA Holnapután mutálják be a parlamentben a Szlovákiai elnökválasztás című sikertelen szappanopera első sorozatának ötödik részét. A Gašparovič-féle forgatókönyv szerint egy csapásra két epizódot is láthat a már régóta statisztának tekintett lakosság. Bizonyos értelemben a polgárnak megfelel ez a szerep, például azért, mert statisztaként legalább tiszta marad a lassan nemzeti üggyé terebélyesedő államfő-(nem)választási komédiában. Egyáltalán nem vehető komolyan, hogy a múlt hétfő óta nem létező kormánykoalíció Ottó Tomeček személyében „komoly" köztársaságielnök-jelöltre bukkant Besztercebányán, a DSZMelnök által sűrűn látogatott Bél Mátyás Egyetemen. Már megint valaki Közép-Szlovákiából váltja meg az országot? Közismert, hogy amikor az ifj. Kováé-ügyben rossz helyen kezdtek tapogatózni a „pozsonyi" vizsgálótisztek, akkor is „közép-szlovákiaiak" tették helyre a nyomozást. Aztán szép sorjában eredménytelenséget mutattak fel, majd az ügyet félretették. Valószínűleg erre a sorsra jut az államfőválasztás is. Mert amint azt Vladimír Mečiar múlt szerdai televíziós monológjában megjegyezte: „ha most nem választják meg a köztársasági elnököt, akkor már egyetlen további forduló sem lesz". Az egyik kisebb (volt) koalíciós partner persze nem így gondolja, és már jelezte: ha Tomečekre nemet mond a törvényhozás, előhúzza a kabátujjból a saját emberét. A Szlovák Nemzeti Pártról van szó. Arról a nacionalista erőről, amely sértve érzi magát az oktatási törvény módosításának elvetése miatt. Truccból, azért, hogy bosszút áljon a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalmon, amiért parlamenti képviselői Mečiar „döntéséhez" tartva magukat nem szavazták meg a javaslatot, újabb forduló(ka)t helyezett kilátásba. Jó előre leírva ezzel a hivatalos elnökjelöltet. Tomeček holnap tölti be 64. életévét. Születésnapi ajándékként valószínűleg nem kapja meg a Grassalkovich-palotát. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz Úače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Drágám, légy velem elnézőbb, még a politikusok sem viselkednek mindig józanul! (Szalay Zoltán karikatúrája) TALLÓZÓ PRÁCA A napokban a Nemzeti Vagyonalap újabb hiteltért folyamodott, ezúttal fél év múlva visszatörlesztendő egymilliárd koronát vett fel. A Szlovák Biztosító nyújtotta a hitelt. A Nemzeti Vagyonalap a hitelért cserébe többek közt az Általános Hitelbank (VUB) részvényeinek egy részét (15,93 százalék) helyezte letétbe. Ivan Mikloš, a vagyonalap felügyelőtanácsi tagja szerint a vagyonalapnak határidős letétekben ugyan van 2-3 milliárd lekötött koronája, azonban készpénzhiányban szenved. Márpedig kell a készpénz, mert most kell törleszteni a januárban felvett hitelt, továbbá július 9-én a Szlovák Biztosító közgyűlésén várhatóan tőkeemelésről döntenek majd. A Nemzeti Vagyonalapnak 50,5 százalékos részesedése van a biztosítóban, és készpénz hiányában nem tudna részt venni a pénzintézet tőkeemelésében. Amikor a miniszterjelölt nem emlegeti a határon túli magyarokat Tényleg külügy lettünk? A legvégén kezdeném. Ott, ahol a napokban felálló budapesti Fidesz-MPPMDF-FKGP-kormány programtervezete szinte befejezi: a nemzetpolitikánál. DUSZA ISTVÁN Ennek a kormánynak (a Magyar Nemzet június 30-i számából idézem) „határontúlimagyarpolitikája" lesz. Nyelvtani szempontból máris baj van a témával, hiszen ilyen szó nincs is, akkor meg miért lenne Uyen fogalom. Jómagam a „határon túli magyar" fogalmat sem szeretem. Mert milyen határon túli(ak) is lenné (n)k? Én és mi, kívül vagy belül esünk-e ezen a határon, hiszen csupán nézőpont kérdése, ki van túl azon. És különben is: min lennénk túl? Ja, a határon. De nekünk az anyországbeliek is túl vannak ugyanazon a határon. Nem lett volna jobb, ha hagyják, hogy végre megszokjuk a szép elvet határon belül és túl, mely szerint: a magyar nemzet határai nem érnek véget az országhatáron, de nem is ott kezdődnek. A többi nagyjából rendben volna, hiszen a velünk kapcsolatos dolgokról így írnak: „oly módon kell rendezni", „alapvető fontosságot tulajdonít", „támogatja", „növelni fogja", „különös figyelmet szentel", „fontosnak tartja", „törekedni fog" stb. Már azt is hiszem, hogy eljön majd a Kánaán a nemzetpolitikában. Bizonyosan: kinek-kinek érdemei szerint. És ahogyan azt majd a külügyminisztérium elintézi. Persze tudom, mert kiolvastam a kormányprogram-tervezetből, hogy feltételezhetően lesznek tárcaközi egyeztetések is, mert nemcsak a külügy, hanem az oktatási tárca és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma is kapott a velem és velünk kapcsolatos feladatokból. Igazából semmi új a nap alatt, csupán kettéosztottak, átkereszteltek és ráígértek. Egyetlen újdonság lesz ha lesz - valamiféle „intézményes forma a határon túli magyarság kulturális értékeinek folyamatos bemutatására és anyaországi jelenlétére". Már megint nem az egyetemes magyar kultúra részeként, hanem egy más jellegű intézményesítés formái között. Persze, persze a kormány ezzel kapcsolatban is „kinyilvánít", miután „felelősséget érez". Mindez a programtervezetében. De mit mond a magyar nemzetbeli interjújában Hámori József agykutató, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának vezetőjelöltje? Semmit a fentiekről. A profeszor védekezik és indokol, személyes aspektusokból fejtegeti, mitől lesz ő jó miniszter. Lehet. De egyetlen szóval sem említi a kormány irántam és irántunk „kinyilvánított felelősségérzetét". Persze, persze majd a külügyminiszter-jelölt, mert elvégre újra külügy lettem és lettünk. Nemzetpolitika, európai integráció, aktív külpolitika, biztonságpolitika és regionális stabilitás megvalósítása közepette a külügy még rám és ránk is oda tud figyelni. Gyerekek, hát tényleg külügy lettem és lettünk? Pedig én és mi úgy szeretnénk egyszer valamilyen más formában belügy lenni - mondjuk, a kulturális örökségen belül-, s ne csak akkor, ha a szlovák kormány megtiltja a magyar kormánynak, hogy beavatkozzon Szlovákia belügyeibe. Az idő rövid, az SZDK-nak a kormánnyal szembeni legmeggyőzőbb alternatívát kell felmutatnia Egy koalíció szerepkeresése SIDÓ ÁRPÁD Egy esztendő telt el azóta, hogy a többpárti együttműködés alapelveinek leszögezése mellett a KDM, a DU, a Demokrata Párt, a szociáldemokraták és a zöldek alkotta Szivárvány koalíció nevet változtatott és Szlovák Demokratikus Koalícióként lépett a nyilvánosság elé. Az MKPhoz hasonlóan az SZDK sem egy egészséges fejlődés eredményekéntjött létre, hanem a hatalom arroganciája kényszerítette azt ki. A demokratikus ellenzék lépéskényszerbe került. Alig két hónappal a meghiúsított népszavazás után egyértelműnek tűnt, a Mečiar-féle mozgalomOLVASÓI LEVÉL Privatizációs alamizsna Édesanyám megkapta a vagyonalapi kötvényért járó tízezer koronát, és örül... Ámikor szóváteszem, hogy ez a második privatizációs kalácshegyből csak morzsaszem, megütközést sem érzek nála. Tekintete mintha azt mondaná: így volt ez mindig, s most sincs másképp. Alig múlt el a szörnyű háború, jött a kitelepítés, majd elsőként hozzánk a kolhozosítás. Eközben a beletörődés mai csupán egy egységes ellenzéki erő veheti fel a versenyt. Az alkotópártok akkor még csak sejtették: a laza választási koalícióra vonatkozó tervüket az új választójogi törvény semmissé teszi. Hiszen a hatalomnak komoly érdeke fűződött ahhoz, hogy egészen a közelmúltig legnépszerűbb, pár hónapja még 33 százalékos támogatottsággal bíró tömörülés öt pártja közé gurítsa a viszály almáját. A kormánypárti honatyák által májusban jóváhagyott választási jogszabálynak ezt a szerepet szánták, melyet az több- kevesebb sikerrel be is töltött. Elég ha arra gondolunk, hogy Mikuláš Dzurinda hétvégén véglelassú malma őrölte a lelkeket, amikor - Sztálin halála után - képmutató bírálat érte az erőszakos szövetkezetesítést. Édesapám elsőként lépett ki, s jött a poklok pokla. Már nem a saját földjét kapta vissza, miközben olyan kontingenst sóztak a nyakába, hogy kitermelni lehetetlen volt. Megváltásként jött iskolám szigorú, de bölcs igazgatójának az üzenete édesapámnak: Ha azt akarja, hogy tanító legyen a fiából, lépjen vissza a közösbe. Visszalépett és visszavitt mindent. Közben mindenütt folyt a rabszolgamunka párszáz korona fizetésért. Amikor a hetvenes ges formát öltött pártja a legfrisebb közvélemény-kutatási adatok szerint egy-két százalékkal a DSZM mögé szorul. Ennek oka elsősorban a sokat bírált törvényre adható legoptimálisabb válasz elhúzódó keresése volt. Sokáig folyt a vita a koalíció első emberének személyéről, és arról, vajon a DU-KDM kettős koalíció vonzaná-e a több szavazatot, vagy az utóbb szentesített egységes párt. A belső harcok megszűnése feletti örömöt aztán az SZDK kampánystábjához közelálló személyek lefizetési botránya tompította, és nem növelte a koalíció szavazótáborát az sem, hogy tavasszal zászlót bontott a kassai polgármester évek derekán édesanyám nyugdíjjogosult lett, havi négyszáz (!) koronában állapították meg a nyugdíját. Aztán eljött a kvázidemokrácia máig tartó ideje, vele az ígéret: a generációk verejtékéből összepancsolt állami vagyonból a polgárok is részesednek. Édesanyám bizalmatlanságát megtörve megyőztük, hogy kicsinyke nyugdíjából áldozzon ezer koronát. Amikor a szülőfalumba is eljutott a gáz, terveztük az értékesítését. Annyit közöltek velem, a kötvény értéke egyenlő a nullával. Aztán megszületett a döntés, hogy a hetven éven felülieknek korábban kifizetik a köttényleges program híján működő pártja. Legfőbb ideje, hogy az SZDK tudatosítsa, nincs idő tovább szöszmötölni, a kormánynyal szemben alternatívát kell felmutatnia. A régi kampányfőnök kissé vontatottra sikeredett menesztése a cselekvésprogramot ismertető nagyszombati alakuló kongresszussal együtt ez irányba tett lépésként könyvelhető el. Jó lenne, ha a tömörülésen belül elcsitulnának a hazai magyar pártok elleni hangok. Legfőképp a DU-ból érkezett politikusokat zabolázhatná meg az a Mikuláš Dzurinda, aki szombaton leszögezte: az SZDK-hoz az MKP áll a legközelebb. vényért járó tízezer koronát. Édesanyám ezt már nem akarta elmulasztani. Úgy vette, mintha ajándékot kapott volna, valami nagy kegyet. Ünnepi áhítattal elosztotta közöttünk: mindenki kapott kétezer koronát. Édesanyám úgy veszi, mint élete többi megaláztatásait, s még gyűlöletet sem érez azok iránt a köztörvényes rablók és gátlástalan szélhámosok iránt, akik mindnyájunkkal együtt őt is kifosztották. Amikor majd szeptemberben az urnákhozjárulunk, erről sem szabad megfeledkeznünk! Máté László Kassa