Új Szó, 1998. július (51. évfolyam, 150-176. szám)

1998-07-06 / 154. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JÚLIUS 6. KOMMENTÁR Félrebeszélés LOVÁSZ ATTILA A választási törvény következő „eredménye", a kényszerházasságok sorát záró SZDK szombaton átesett az alakuló kongreszszuson. A tanácskozás semmi újat nem hozott, megalakult egy választási gyűjtőpárt, és elnöke is az a politikus lett, akire számítottunk- Mikuláš Dzurinda. Amiben viszont az elmúlt napok újat hoztak, az az a felismerés, hogy egy alapjában gonosz és hazugságra építő politízálási modell meghozta „eredményét" az önmagukat demokratikusnak nevező pártok politizálásában is. Dzurinda ugyanis arra a kérdésre, vajon a győztes választások után lesz-é értelme az SZDK-nak mint egységes politikai tömörülésnek, kitérő választ adott. Szerinte ugyanis nem ez a fontos, hanem az, hogy alternatívát mutassanak a jelenlegi kormányzattal szemben. Nos, az alternatíva azzal, hogy öt demokratikus erő egy gyűjtőpártba tömörült, még nem született meg. Az SZDK-nak ugyanis már most az egység hangoztatása mellett világosan el kell mondania, miként képzeli el a problémák kezelését egy esetleges választási győzelem után, hogyan óhajt kormányt alakítani, miként kívánja kezelni az állami intézményeket, a vagyonalapot, hogyan akarja rendbe hozni az előző kormányzat hibáit s főleg: el kell mondania, mit kezd azzal az óriási adósságállománnyal, amelyet a jelen kormányzat „sikeres" gazdaságpolitikájának köszönhetünk. Ehelyett hallunk olyan félrevezető válaszokat, amelyek szerint az SZDK mint egy párt a győztes választások után is indokolt tömörülés. Hát nem az! Lehet integrálni a jobboldalt, a baloldalt, de nem lehet integrálni ideológiájukban teljesen különböző pártokat. Lehet ugyan állítani, hogy az SZDK az előző, tisztességesebb választási modellben is együtt maradhat, de ha nem így lesz, a csalódott választópolgárral kell majd szembenéznie. Aki esetleg újra a nacionalista vagy szélsőséges pártokra adja voksát. Ha az SZDK a cél érdekében nem mond igazat, akkor Szlovákiában minden kezdődik elölről. NYEE-típusú gyűjtőpártból ugyanis volt már vagy egy tucat... Alapjában véve nem, részleteiben hasonló a helyzet a magyar párttal is. A másság abban mutatkozik meg, hogy az egységes politizálás választói igény, s vita tárgyát annak módja képezheti. A szlovákiai politikai palettán viszont nagybajok várhatók, ha mindig gyűjtőpártokra és mindig valami ellen kell szavaznia az országnak. Hogy ez mennyi pénzünkbe kerül, arra a jelenlegi államadósságnál „fényesebb" példa nem is kell. JEGYZET Szeretné, ha szeretnék TÓTH MIHÁLY Még nagy múltú demokráciákban is meg-megesik, hogy ha koalícióban történik a kormányzás, a ciklus legvégén feszültségek keletkeznek a korábban kiválóan együttműködő partnerek között. A kudarcnak általában nehezen akad gazdája. Miniszterelnökünket nem Mečiarnak hívnák, ha nem tenne meg minden tőle telhetőt, hogy méltóképpen vágjon vissza koalíciós partnerének, Slota SZNPjének azokért a próbálkozásokért, amelyeknek célja: a mégnemzetibbek előtt bizonygatni, azért volt még diadalmasabb az önálló ország első öt esztendeje, mert a DSZMben, úgymond, langyosan nemzeti személyiségek is előfordultak. Kérlelhetetlen nemzeti szemléletét azzal bizonyította Slota pártja, hogy három hónappal a választások előtt kísérletet tett olyan oktatási törvény megszavaztatására, amelynek értelmében megkezdődött volna a magyar iskolák leépítése. Egy nemzeti képviselő már azt szorgalmazta, jelöljék ki az utolsó magyar iskola megszüntetésének a dátumát. Mečiar oda hatott, hogy ne váljék jogszabállyá az SZNP oktatásitörvény-tervezete. Slota élt is a lehetőséggel, és ötödrangú vásári bohócra emlékeztetően hullatta televíziós premier planban a hazafias könnyeket. Mi, szlovákiai magyarok már napok óta azon törjük a fejünket, vajon arról van-e szó, hogy a miniszterelnökben mocorogni kezdett a demokrata, vagy csak arról, hogy borsot akar törni Slotáék orra alá. A kérdés „rosszul van feltéve". Most elsősorban örülnünk kellene, hogy fél évig nem kerül a parlament elé ilyen törvénytervezet. Másodsorban a kisebbségi lakosságnak olyan légkört kellene kialakítania, hogy a szlovákiai magyar politikusok ne merészeljenek olyan hibát elkövetni, amelynek hatására bármilyen kérdést illetően elveszítjük a nyugat-európai politikusok rokonszenvét élvező, ennek megtartását fontosnak tartó és kormányzásra készülő szlovák politikai erők támogatását. Mečiar azt próbálja a törvény elvetésével bizonygatni, hogy az igazi szélsőségességet nem ő, hanem Slota képviselte. Mellékterméke a jelenségnek, hogy Mečiar azt (is) üzente: szeretné, ha (Nyugaton) szeretnék. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őmink meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Örülnék, ha a kutya után a politikus volna a második legjobb barátja az embernek. (Peter Gossányi rajza) PRAVDA „A pártok képtelenek megegyezni az államfőjelölt személyében, és valószínűleg abban sem jutnak közös nevezőre, hogyan vegyék elejét az alkotmányos válságnak" - írja a lap. Kommentátora szerint ha nem sikerül elfogadni az államfői jogkörök átruházásáról szóló tervezetet, és az ellenzék nem szerez alkotmányos többséget a parlamentben, akkor semmiféle nagy változásra nem számíthatunk. „Előfordulhat, hogy a Mečiar-kormány marad hatalmon, méghozzá az alkotmánnyal összhangban. A kormányfő majd megjelenik a tévében, és meglepett képpel megkérdezi, hogy mit is tehetne. Hogy az alkotmányosságot megtartsa, kénytelen tovább maradni" - írja a szerző. Szerinte az ilyen helyzet csak olyan eszközökkel rendezhető, amelyek a demokrácia legelemibb elveinek is ellentmondanak, ez pedig az országra nézve beláthatatlan következményekkel járhat. A jelenlegi kormányzat az élelmiszer-ellátás terén a termelőkre hárítja a szociális védőháló szerepét Liftbe szállt már a liszt ára is A múlt hét vége felé terjedt el a hír: a malmok túlnyomó része július elsejétől tonnánként átlagosan 500-600 koronával emelte a liszt árát, vagyis egy tonna búzaliszt csaknem 8000, egy tonna rozsliszt pedig több mint 8000 koronába kerül. V. KRASZNICA MELITTA Ennek következtében rövidesen drágább lesz a kenyér és a többi sütőipari termék is. A fogyasztót mindig kellemetlenül éri az ilyen hír, hiszen a kenyeret nem iktathatja ki étrendjéből. Ezért tehetetlenségében felváltva szidja a péket, a malmot és a termelőt. Áz áremelést bejelentő malmok ezúttal a felelősség egy részét áthárították a termelőkre, mondván: az áremelés egyik oka - a gyártási költségek fokozatos növekedése és a korpa értékesítése során fellépő nehézségek mellett éppen az új termésből származó kenyérgabona árának emelkedése. Való igaz, az előzetes megállapodás nyomán meghatározott, 4300 koronás tonnánkénti felvásárlási ár magasabb, mint a tavalyi, de nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az őstermelők számára is tovább nyílik až árolló, így fokozatosan eljutunk az energia-, a vegy- és a gépiparhoz, a vetőmag-előállítókhoz, és még folytathatnánk a sort. Valójában lei a felelős az áremelésért? Egyértelmű választ nem lehet adni. De nem is ez a lényeg. A probléma gyökere másban keresendő. A jelenlegi kabinet ugyanis hatalomra kerülésekor ígéretet tett arra, hogy kormányzása ideje alatt évente egy százalékkal csökkennek a lakosság élelmiszerre fordított kiadásai. Ezért mesterségesen alacsonyan tartja a felvásárlási árakat, de a költségtényezők árának nem szab határt. (Más kérdés, hogy így sem tudja teljesíteni ígéretét.) Az őstermelők, a malmok és a pékségek is a túlélésért küzdenek, s a 20-25 százalékos hitelkamatok miatt az egész agrárágazat pénzügyileg teljesen alultáplálttá vált. Ám ez nem mehet a végtelenségig; fokozatosan kompenzálni kell az árolló szétnyílásának káros következményeit. Es ha az állam ártámogatás formájában nem járul hozzá a termények felvásárlási árához, s csupán a termelőkre hárítja az élelmiszer-ellátás terén a szociális védőháló szerepét, akkor ők is kénytelenek emelni az árakat. Ez az egyik dolog. A másik: az árakat mindig a keresetek függvényében kell vizsgálni. Nem az élelmiszer drága nálunk, hanem a keresetek alacsonyak. Ez a probléma azonban már túlnő az agrárszférán. Az ország demokrata érzelmű polgárait a törvényhozás múlt heti munkája felemás érzésekkel tölthette el Parlament: bizakodás - intő jelekkel... SIDÓ ÁRPÁD Jócskán túl vagyunk a választások előtti utolsó parlamenti ülés felén. Az ország demokrata érzelmű polgárait a törvényhozás múlt heti munkája felemás érzésekkel tölthette el. A hatalom önkormányzat-ellenes támadása két fronton mért csapást a helyhatóságokra, viszont az oktatás terén visszakozásra kényszerült. A helyhatósági választásokat szabályozó törvény legvitatottabb és egyben alkotmányossági aggályokat felvető pontja a nemzetiségi kvóta bevezetése. Ennek értelmében az adott település képviselő-testülete nemzetiségi összetételének tükröznie kell az 1991-es népszámlálási adatokat. Alaptörvénybe ütköző, hogy a OLVASÓI LEVELEK Hogyan került meg a táska? A sok politikai botrány közepette meghatott és megnyugtatott a férjemmel történt eset. Munkába készült, autóval. Rakodás közben aktatáskáját a kocsi tetejére tette, aztán beszállt és elindult. A táska természetesen leesett, egyenesen egy autó alá, s az keresztülment rajta. A táska kétfelé szakadt, a benne levő iratok százfelé szálltak. A férjem ebből mit sem látott, nyugodtan kocsikázott a munkahelyére. Ott vette észre, hogy volt választópolgár szavazata egyszerűen elveszhet, ha az előírt nemzetiségi keret voksigénye, úgymond, teljesül. Más szóval: még ha a község 20 százaléknyi nemzetisége a többségi nemzethez képest aktívabban járul az urnákhoz, akkor sem szerezhet egyötödnél több mandátumot. Az ezt előíró kitétel ellentétben áll az alkotmánynak azzal a rendelkezésével, amely kimondja: a polgárok szavazata minden esetben egyenértékű. Az alaptörvény leszögezi azt is, hogy a jelölteket senki nem kötelezheti nemzetiségük feltüntetésére, viszont a jóváhagyott tervezet ezt kiindulópontként kezeli. Várhatóan az alkotmánybíróság elé kerül ez a törvény - a községi rendezésről szóló jogszabállyal táska, nincs táska - személyi iratokkal, pénzzel, aktákkal. A legjobban a hivatalos iratok elvesztése bosszantotta. Estig. Mert este egy úr telefonált, hogy ha vissza szeretné kapni a táskáját, ekkor és ekkor jelenjen meg ebben és ebben a kávéházban. Hitte is meg nem is, de mivel nem volt vesztenivalója, elviharzott a randevúra. A kávéházban egy idős úr várta - a táskával és azzal, ami benne volt. A férjem nem győzött hálálkodni a máig ismeretlen embernek, aki vette a fáradságot, hogy előkeresse telefonszámunkat, és meghozta az elveszettnek hitt dolgokat. Az úr nemcsak a nevét nem volt hajlandó elárulni, karöltve. Ez utóbbi a Párkányban tartott népszavazást megbosszulandó jött a világra, magánviselve a kicsinyes sértődöttség jegyeit. Az ellenzéki honatyákon a sor, hogy megegyezzenek: az elfogadott törvények mely paragrafusait vizsgáltatják meg a taláros testülettel. Szerencsére az oktatási törvény legalább fél évig lekerült a napirendről, mert a házszabály értelmében a képviselők hat hónapig nem terjeszthetnek be egyszer már elvetett javaslatot. Biztató, hogy addigra már túl leszünk a választásokon, s szeptemberben nagyvalószínűséggel az ellenzéki tömörülések szerepelnek majd jobban. Még ha a DSZM néhány százalékkal nyerne is, a Vladimír Mečiar vezette mozgahanem a felkínált „hálapénzt" sem fogadta el. Mintha Meseországban jártunk volna. Kovács Péterné Pozsony Többet kellene tudnunk róla Bosszúból az esetek többségében torz dolgok, leheteden döntések születnek. Ez a „hétköznapi" életünkre és a politikára egyaránt vonatkozik. Hallom, olvasom, hogy a parlament jóváhagyta az önkormányzati választási törvényt. Tapásztalom, hogy az ellenzék tiltakozik ellene, sőt egyes kitételeit elítéli. Ez azért is termálom bajosan talál „komoly" koalíciós partnert. Derűlátóbb forgatókönyv szerint olyan kabinet megalakítására van esély, amely demokratikussá tételéig elhalasztja a napokban megszavazott szabályok értelmében októberre tervezett helyhatósági választásokat, s amely az önkormányzatokat visszahelyezi eredeti állapotukba. Az ellenzék választások utáni együttműködését remélhetőleg nem akadályozza majd egy nemzetiekéhez hasonló kisebbségellenes oktatási tervezet sem, de az mégis intő jel, ahogy az SZDK második legnagyobb pártja viselkedett a csütörtöki szavazás során. A DU frakciójában ugyanis csak egyetlenegy képviselő akadt, aki az SZNP-s tervezet ellen voksolt. szetes, mert a honatyák meglehetősen kevés módosító javaslatot hagytak jóvá, s azok sem mind kifejezetten életbe vágók. A községi rendezésről szóló törvény még cifrább. Tudjuk, hogy ennek oka a párkányi és a szentgyörgyi népszavazás is. Tulajdonképpen szerencse, hogy a szentgyörgyiek is tartottak referendumot, így legalább nem kizárólag olyan községben fejezték ki óhajukat a polgárok, ahol többségében magyarok laknak. A törvényekről azonban jó lenne pontosan tudni, mit is jelentenek nekünk, választóknak; ha szavazni megyünk, mihez tartsuk magunkat. Kertész Kázmér Komárom