Új Szó, 1998. július (51. évfolyam, 150-176. szám)

1998-07-27 / 172. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JÚLIUS 27. KOMMENTÁR Az árvíz szaga TÓTH MIHÁLY Evek óta folyik a vita: jobboldali politikus-e Vladimír Mečiar, vagy inkább az értékskála közepétől balra lehetne őt elhelyezni. Ha azt vesszük alapul, ahogy Szlovákia miniszterelnöke a baloldali sarkantyút pengető „demokrata nyanyák" hódolatát számos esetben fogadta, teljesen indokolt lenne őt baloldalinak minősíteni. Viszont ha végigböngésszük mozgalma képviselőjelöltjeinek általa véglegesített listáját, különös tekintettel a névsor holtbiztosán „befutó" helyeire, akkor tűzről pattant, a milliárdosok érdekeit képviselő személyiségnek kell őt tekinteni. Az ilyen latolgatások teljesen értelmüket veszítették a keletszlovákiai árvízkatasztrófa 2-3 napján, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az államfői tisztséget is gyakorló miniszterelnök nem tekinti fontosnak a nagy emberáldozattal járó elemi csapás kárvallottjainak felkeresését. Kínosan hatott, ahogy kormányának helyszínre érkezett tagjai megpróbálták magyarázni főnökük bizonyítványát. A bizonyítványát, amelybe ezúttal csak egyetlen érdemjegy, az „elégtelen" illik. Kapásból tucatnyi esetet lehetne felsorolni, hogy mit tesz hasonló esetben más országokban a miniszterelnök vagy az államfő. A nagy katasztrófákról szóló tudósításokban úgyszólván állandó szófordulat: a kormányfő tüstént a szerencsétlenség színhelyére sietett. Vagy: a miniszterelnök a hír vételét követően megszakította szabadságát. A helyzet súlyosságát és Mečiar mulasztásának mértékét nem csökkenti, hanem súlyosbítja, hogy az áldozatok túlnyomó része a társadalom legelesettebbjei közül került ki. A kelet-szlovákiai roma közösségek még az ország más területein nyomorgóknál is reménytelenebb helyzetben tengődnek. A szegénységnek oly mélységes bugyraiba jutottak, hogy az már egyszerűen szégyene ennek az államnak. A Tarca völgyébe várt miniszterelnöki látogatás elmaradása üzenetértékű. Azoknak a politológusoknak is, akik még nem tudták elhelyezni Mečiart a politikai értékskálán, de azoknak az egyszerű embereknek is, akik még abban bíznak, hogy Mečiarban a kommunista időkből megmaradt valamennyicske szolidaritási készség. Az árvíz szaga - kellemetlen. Aldk az 1965-ös alsó-csallóközi katasztrófát megtapasztalták, azoknak nem kell ezt magyarázni. Vladimír Mečiarnak derogált az árvíz bűze. Akaratlanul is összehasonlítást tesz az ember az összehasonlítható dolgok között. Még Antonín Novotný is fontosnak tartotta, hogy 1965-ben a csallóközi katasztrófa színhelyére siessen. Emberségből még ő is jobban vizsgázott, mint Mečiar napjainkban. Majd elválik, hogy az újjáépítés és a kártalanítás költségeinek fedezésében melyikük lesz nagyvonalúbb. Hasonlóságok JARÁBIK BALÁZS Nem könnyű manapság szavazópolgárnak lenni Kambodzsában. Az egymásnak gyakran élesen ellentmondó hírek nem éppen a voksolási kedvet erősítik a polgárban. Ha ugyan beszélhetünk polgárokról abban az országban, ahol alig két évtizeddel ezelőtt egy Pol Pot nevű „ember" az ország harmadát kiirtotta. Tette mindezt állítólag azért, mert nem bízott az emberekben. Tehette mindezt azért, mert a nemzetközi közvélemény nyugodtan tűrte a népirtást, élénken emlékezve az 1950-53ban a koreai válság idején oly közel állt világégésre, valamint az USA akkoriban alig véget ért vietnami kalandjára, amely egy csomó frusztrált figurával és Oscar-díjas filmmel gazdagította az amerikai társadalmat. Érdekes módon a kambodzsaiak többségének meggyőződése szerint Pol Pot ténylegesen meghalt a thai határ közelében, viszont az európai ember sokkal nehezebben emésztette meg a sokat emlegetett népirtó halálát, s a lelke mélyén ugyancsak kevéssé hitte el. A kambodzsai számára az igazi mumus ma már nem Pol Pot. Bár előszeretettel mutogatják volt börtöneiben a meggyilkolt áldozatok fényképét, szinte mindenki így vagy úgy a mostani választások lázában ég. A kambodzsai társadalmi polarizálódás kísértetiesen a szlovák társadalom közönyének képét vetíti ki. Ott, ahol nem lehet megbékélés, ahol a hazugság, csalás, puccs, politikai gyilkosság szinte szokássá, a lakosság által tolerálhatóvá válik, nem garantált a választások biztonsága sem. Tiszta sor és ismerős. Vagy nem? A szerző az NDR-IRI megfigyelőjeként tartózkodik Kambodzsában. 1 Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hirfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszd a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ THE INDEPENDENT - Szomszéd, néhány napja vettem észre magamon, hogy hülyülök. Csak azt nem tudom, hogy a piától vagy a kortesbeszédektől... (Peter Gossányi rajza) A Mečiar-kormány egy fölösleges referendumba öl 100 millió koronát Álprobléma és csalás Szlovákiának nincs szerencséje a népszavazásokkal. Volt egy fölösleges, majd egy meghiúsított, de korántsem fölösleges, most pedig egy álreferendum készül. Nevezhetnénk akár kampányreferendumnak is. LOVÁSZ ATTILA Volt Vladimír Mečiarnak egy kormányzati időszaka, amikor a lassú privatizációért bírálták. Ám legyen, mondta ő, és Iőn olyan privatizáció, amelyben kő kövön nem maradt. Vegyük szépen sorjában. Mečiarék 1992ben azért bírálták Klaus szövetségi pénzügyi kormányzatát, mert a vagyonjegyes privatizációban lehetővé vált, hogy a hirtelen részvénytulajdonossá lett polgárok részvényeit vagyonalapok kezeljék, amelyek a politikától, pontosabban a kormánytól függetlenül voltak gazdagok, tehetősek és főleg: szófogadatlanok. Majd jött a második Mečiar-kormány legális visszahívásának napja, és a kabinet még az éjszaka magánosította a Kelet-Szlovákiai Vas... mit jelentett és jelent ez a lépés a szlovák gazdaságban... művet. Az olvasónak nem kell elmondani, mit jelentett és jelent ez a lépés a szlovák gazdaságban és a politikában. Elég talán Alexander Režeš nevét megemlíteni. Majd jött a harmadik Mečiarkormány, amelynek megalakulását előzte meg a Ján Ľupták OLVASÓI LEVELEK Gabonakörök hívőihez Időnként megjelennek olyan hírek, hogy különböző gabonatáblákban szabályos köröket fedeznek fel, és a köröket titokzatos földönkívüli erők munkájának állítják be. Sajnos, vannak képtelen dolgokat kiagyaló személyek, akik embertársainak megtévesztését tűzték ki célként, s akik a hiszékenyeken jót nevetnek. A Friderikusz-show kezdeményezte népszavazás olyan kérdésről, amelyről közben a parlament törvényt hozott. Az a bizonyos 1994-es népszavazás hatvanmillióba került. A harmadik Mečiarkormány legelső döntése volt a vagyonjegyes privatizáció második hullámának leállítása még 1994 decemberében, hogy 1995 márciusában a „jobb és igazságosabb privatizálás" jelszavával meghirdessék a vagyonalapi kötvények kibocsátását. A kötvényes magánosítás a mai napig nem fejeződött be, a Nemzeti Vagyonalap már kétszer volt kénytelen kölcsönt fölvenni, hogy kötelezettségeit teljesíthesse. Hogy a kölcsönöket ki téríti meg, nem kérdéses. A mindenre kihasználható állampolgár, akinek már az unokája is eladósodott anélkül, hogy ebbe a legkisebb beleszólása lehetett volna. A stratégiai cégek (milyen frappáns formula) magánosításáról a legtöbbet éppen a DSZMkabinet szájalt. De csak szájalt. A nemzetgazdaság szempontjából stratégiai fontosságú vasmű esete ismert. De vajon ki a tulajdonosa a stratégiai fontosságú gbelyi Nafta cégnek? Máig csak találgathatjuk, hogy Vladimír Poór DSZM-tisztségviselő, vagy éppen maga Ivan Gašparovič van-e a háttérben. Vajon hogyan történhetett meg, hogy fokozatos tőkeemelésekkel elveszítse a vagyonalap a befolyását pl. a pozsonyi Slovnaftban vagy a garamszentkereszti alumíniumkohóban? És itt a legfrissebb eset a Szlovák Biztosítóval. Eközben szó szerint butaságokat állítottak a kormánypárt legbefolyásosabb emberei az ún. aranyrészvényről. Igaz ugyan, hogy bevezetése visszamenőlerendszeres nézői bizonyára emlékeznek még arra a műsorra, amelyben egyebek mellett a székesfehérvári gabonakörökről volt szó. A műsorban megszólalt két olyan „tudós" is, aki természeti jelenségekkel és ufókutatással foglalkozik. Mindketten úgy vélték: a bejátszott filmben látottak földön kívüli lények „keze nyomát" viselik. A műsorvezető ekkor behívott a kulisszák mögül két fiatalembert, és azok nevetve elmondták, hogyan készítették a mértani pontosságú köröket, írásomat azoknak szántam, ges hatállyal alkotmányellenes lett volna, de meg sem próbálták megtartani az erre vonatkozó - mondhatnánk - nyüvános ígéretet. Most Mečiar emberei az utcákon állnak, és gyűjtik az aláírásokat egy fölösleges referendumhoz. Ugyan kit ne szólítana meg az a szándék, hogy a természetes monopóliumként működő stratégiai cégeket ne lehessen privatizálni. Csakhogy most is van egy kis bibi: az elmúlt héten éppen a kormánypárti honatyák feledkeztek meg arról, hogy parlamenti határozatot hozzanak ugyanerről a kérdésMost Mečiar emberei az utcákon állnak, és gyűjtik... ről. Vagy elfelejtették megmondani, ugyan miként gátolják meg a rejtett - tőkeemeléses privatizációt. Elfelejtették közölni azt is, hogy a természetes monopóliumok leghatékonyabb tulajdonosi formája sem az állami. Főleg nem olyan vagyonalappal, amilyen a Gavorníkféle társulás. Nem közölték azt sem, hogy az árakat nem a privatizáló honi vagy külföldi vállalkozó emeli majd, hanem az eddig árakat szabályozó állam. Pl. azzal, hogy nem szabályoz, vagy máshogyan szabályoz. Az éppen beindított petíciós aláírásgyűjtés akár nemes cselekedetnek is tekinthető. Persze csak akkor, ha nem tudjuk, ld kezdeményezte. Az, aki gond nélkül privatizálgatott, becsapta az állampolgárokat, és most újabb százmilliót akar kihúzni a zsebükből egy kampányreferendumra. akik még mindig természetfelettinek tartják eredetüket, özv. Petőcz Kálmánné Komárom Ismeretlen helységnevek Mély részvétem a szörnyű természeti katasztrófa sújtotta Jarovnice, Svinia és a többi kelet-szlovákiai település áldozatainak. A hazai magyar sajtó, sőt a BBC magyar adása is részletesen foglalkozott a tragédiával. Mégis úgy vélem, nem miA Greenpeace, a világ legnagyobb környezetvédelmi szervezete az évtized elején sikertelen, de híján megvalósított kísérletet tett egy orosz nukleáris rakétatöltet megvásárlására, bizonyítandó, milyen könnyen illetéktelen kezekbe kerülhetnek a szétesőben lévő Szovjetunió atomfegyverei - írta az The Independent. Az ügyben megszólaltatott brit titkosszolgálati szakértők mindazonáltal kétségeiknek adtak hangot a történettel kapcsolatban. A Greenpeace az egykori NDK-ban állomásozó szovjet csapatok egy tisztjét környékezte meg 1991 nyarán azzal az ajánlattal, hogy 250 ezer dollárért és svédországi menedékért cserébe szerezzen egy működő atomtöltetet támaszpontjáról. A szervezet szerint a Berlintől délnyugatra fekvő altengrabowi szovjet létesítményben a szovjet hadsereg nukleáris bombákat tárolt. A Greenpeace célja az lett volna, hogy látványos körülmények közepette bemutassa a világsajtónak a megszerzett atomeszközt, bizonyítva: könnyű hozzájutni a szovjet atomarzenál legveszélyesebb darabjaihoz is. Az elbeszélés szerint a regénybe illő ügylet előkészítése már előrehaladott állapotban volt, amikor a szovjet tiszt váradanuí és nyomtalanul eltűnt. Az ügy ezután elakadt, s a Greenpeace végül felhagyott a tervvel, amelynek részletei csak most kerültek napvilágra. A The Independentnek név nélkül nyilatkozó brit titkosszolgálati források szerint több eleme is sántít a sztorinak, legfőképp az, hogy Altengrabowból az oroszok már 1991 márciusában kivonták atomrakétáikat, jóllehet a szovjet tiszt augusztusra ígérte a „szállítást". A lehetséges forgatókönyvek egyike szerint elképzelhető, hogy a Greenpeace csak eszköz volt egy klasszikus elhárítási akcióban, amelynek célja egy áruló kiszűrése volt a szovjet rakétacsapatok soraiból. Azonban az is lehet, hogy az ügyről tudomást szerző nyugati hírszerzés adta fel a szovjeteknek az ügyben részes tisztet, mivel „az angoloknak és az amerikaiaknak legalább annyira nem tetszett volna, ha a Greenpeace egy atombombát mutogat körbe a világnak, mint az oroszoknak". I.

H.E.NEW YORK TIMES Az Egyesült Államok elvetette az egykori boszniai szerb vezetők, Radovan Karadzsics és Ratko Mladics elfogatásának gondolatát - írta vasárnapi számában a The New York Times. Mint ismeretes, a hágai nemzetközi bíróság elrendelte a háborús bűnök elkövetsésével vádolt Karadzics és Mladics letartóztatását. Az amerikai hadsereg az elmúlt két évben több tucat millió dollárt költött a két volt szerb vezető elfogását célzó műveletek, kommandósakciók megtervezésére. A lap szerint az amerikai tervek változásának az lehet az oka, hogy Karadzics és Mladics elfogása esetén újabb vérfürdő kezdődne Boszniában - idézték a lapot a külföldi hírügynökségek. nősül kegyeletsértésnek, ha szóváteszem: a honi médiumok miért nem tüntetik fel az említett települések magyar nevét. Pedig Jernye és Szinye neve a modern magyar festészet egyik jeles képviselője kapcsán akár ismerősen is csenghetnek. Szinyei Merse Pál a múlt század közepén Szinyeújfalun született, és életének nagy részét a jernyei kastélyban töltötte. Az egyik legismertebb alkotása, a Majális is a kastély parkjáról készült 1873-ban. Zilizi Tihamér Pozsony