Új Szó, 1998. július (51. évfolyam, 150-176. szám)

1998-07-23 / 169. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1998. JÚLIUS 23. ÁRVIZEK Mostanában nap mint nap szokatlanul sok természeti katasztrófáról, főleg árvízről tudósítunk - sajnos nem azért, mert politikai uborkaszezon van S tengert láttam, ahogy kitekint ék..." Legföljebb azon gondolkodik néha az ember, melyik az a három könyv, amelyet feltétlenül magával vinne egy lakatlan szigetre. Az egyszerűen nem jut eszünkbe, mi van akkor, ha nem önként választjuk a lakatlanságot, ha egyszerre csak jön az égszakadás, földindulás - a szó legszorosabb értelmében -, és mi ott állunk fedél nélkül, minden nélkül, amit évek során megvettünk, összegyűjtöttünk, kaptunk, amibe beleöltük testi és szellemi energiánkat. Amikor mindenünket elveszítjük- megbecsüljük puszta létünket. A csicsói gátszakadás után sokan azért lelték halálukat az árban, mert nem voltak képesek megválni otthonuktól. Ott ültek házuk tetején, és vártak az égi csodára. Nem tudom, hány nyugodt, békés napot élt meg a Föld. Most úgy tűnik, megint haragszik ránk az Isten. Felhőszakadás, árvíz pusztít - és nemcsak házakat, otthonokat dönt romba, emberéleteket is követel. A kelet-szlovákiai felhőszakadás halálos áldozatainak száma egyre nő, s nem tudhatjuk, hány ember tűnt el örökre a romok, az iszap alatt. Ma már talán jobban átérezzük azok fájdalmát is, akiket távoli országokban sújt a sors, akiknek hozzátartozói számunkra idegen, ismeretlen földben nyugosznak. (G. Á.) Jozef Zlocha környezetvédelmi miniszter gumicsizmát húz, mielőtt Jarovnicébe megy. Ahol neki adtak, akadt volna ott a Mečiar számára is nem egy, de két pár: egy a kormányfőnek, egy a majdnemelnöknek. (ČTK-felvétel) Szomorú emlék tavaly nyárról. A csehországi Troubkyból még nem tűntek el az évszázados árvíz nyomai, az élet még nem tért vissza a rendes kerékvágásba. Éppen a napokban érkezett egy újabb, fiatalokból álló segélyszervezet a településre, hogy az idős embereknek segítsen az elhúzódó helyreállításban. (Prikler László felvételei) (ČTK-felvétel) Javornice: Az egyik áldozat, egy roma fiatalember Pápua Uj-Guineában ma már a legoptimistább becslések is 8 ezer áldozatról beszélnek. A katasztrófa sújtotta területről evakuálnak mindenkit, akit csak lehet, főleg a gyerekeket és az asszonyokat, mert nincs egészséges ivóvíz, nincs élelem - de várható a járványok kitörése. (ČTK/AP) Kínában már több mint ezren vesztették életüket, jelenleg Bangladesben a legveszélyesebb a helyzet Monszun hozta ár Peking. Kínában az áradó Jangce gátjai átszakadhatnak a közeli hetekben, embermilliók jóléte, sőt léte forog veszélyben - írta tegnap a China Daily. Különösen veszélyes a helyzet Hunan tartomány Jüejang városában és a Tungting tó térségében. Itt összesen tízmillió embert fenyeget veszély. Közvetlenül fenyegetett helyzetben van Vuhan, Hupej tartomány székhelye, a Jangce és a Han folyó összefolyásánál fekvő hétmilliós iparváros is. Kínában nem ritka, sőt mondhatni, hogy rendszeres az árvíz a nyári monszunidőszakban. Az idén azonban a szokásosnál is súlyosabb a helyzet, mert valamivel korábban érkeztek a monszunesők, mint általában. Eddig több mint ezer ember vesztette életét az idén Kínában árvizek következtében. (MTI) Szökőár Pápua Új-Guineában Miért késett a riasztás? MTI-HIR Auckland. A honolului szökőárriasztási központ mulasztása miatt késett a riasztás a Pápua ÚjGuinea partvidékén pénteken végigsöprő és mintegy 8000 halálos áldozatot követelő szökőár esetében. Ezt gyakorlatilag elismerte Chip McCreery, a központ geofizikusa, de hozzátette, hogy a szökőár szükségszerűen sok áldozatot követelt volna akkor is, ha az intézet nem késlekedik. A helyszínen egyre többen feszegetik, hogy időben való riasztással nem lehetett volna-e csökkenteni a pusztítás mértékét. A tudós kifejtette, hogy a honolului központ tíz peccel a földrengés után észlelte ugyan a szökőár kialakulását, de téves mérés alapján a Richter skála szerinti 5,6 erősségűnek ítélte a rengés erejét, s a jelenlegi szabályok szerint csak a 6,5 erősségűt felülmúló rengések esetén kell riasztást elrendelni. Mintegy harminc perccel a földrengés után a műszerek pontosabb leolvasása révén megállapítást nyert, hogy a földmozgás valójában 7,1 erősségű volt. Ekkor azonban már késő volt: a szökőár már elérte a partot és elpusztított mindent, ami az útjába került. „A szökőár - más néven cunami - előrejelzése a tudomány és a jóslás körébe egyaránt tartozik, és ha szirénák nyomban jelezték is volna az árt előidéző tengeralatti földrengést, az sem lett volna elég gyors riasztás" mondta McCreery. Hozzátette: korábbi riasztás esetén talán néhányan magasabb helyre menekülhettek volna, de a szökőár akkor is sok áldozatot követelt volna, mert a földrengés és a cunami között'eltelt idő túlságosan rövid volt. Ez a bangladesi kislány aligha hallott Cukri bárányról, de elszántan menti a család egyetlen vagyonát, nehogy „néhai kecske" legyen belőle... (ČTK/AP)