Új Szó, 1998. július (51. évfolyam, 150-176. szám)

1998-07-23 / 169. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JÚLIUS 23. KOMMENTÁR Kiürülő óriáskassza SIDÓ H. ZOLTÁN Ilyen is régen fordult elő: a Nemzetközi Valutaalap (IMF) hi­telkerete gyakorlatilag kimerült, az Oroszországnak a minap megszavazott 11,2 milliárd dolláros mentőprogramját már csak a rendkívüli vésztartalékból tudja állni. Az IMF, amely előtt még az olyan nagy oszágok, mint Oroszország, Brazília vagy India is csak egyszerű kérvényezők, most gondban van, pedig a tagállamok tavaly hozzájárultak a bank alaptőkéjének 45 százalékos emeléséhez. Mégis kiürült a kassza. Vajon mi történt? A Nemzetközi Valutaalap az utóbbi években rekord­nagyságú pénzügyi mentőcsomagokat szavazott meg a gaz­dasági gondokkal küszködő államoknak. A nyolcvanas évek elején - amikor tombolt az adósságválság - sem hozott össze az IMF akkora hitelcsomagot, mint 1995-ben Mexikónak (50 milliárd dollár), tavaly Dél-Koreának, Thaiföldnek és Indoné­ziának (egyenként 20 50 milliárd dollár közötti hitelek) és a minap Oroszországnak (22,6 milliárd dollár). Tény, hogy a horribilis pénzösszegeknek csupán egy részét állja az IMF, a többit a Világbank és a fejlett országok óriásbankjai dobják össze, ennek ellenére a Nemzetközi Valutaalap mára kimerí­tette tartalékait. Miképpen lehetséges, hogy az Öböl-háború idején tapasztalt megtorpanást leszámítva, majd egy évtizede konjunktúrát élvező világgazdaság fontos országai ilyen je­lentős pénzügyi injekciókra szorulnak? Ennek oka a globali­zálódó világgazdaságban keresendő, melynek élharcosa ép­pen az IMF. Az IMF, amikor egy ország szorult helyzetében hozzáfordul, a hitel előfeltételeként többek közt megszabja a pénzügyi szigort, a külkereskedelem liberalizációját, a priva­tizációt és a deregulációt. Éppen az utóbbi, a dereguláció, az­az a versenyt korlátozó szabályozók eltörlése okozta a világ­gazdaság egyes térségeinek minden korábbinál szorosabb összefonódását, s ennek eredményeként gyakorlatilag már nem a nemzeti kormányok, a hivatalos gazdaságpolitikák ala­kítják a gazdaságot, hanem a nemzetközi pénzpiac. A valós gazdaságtól elszakadt pénzpiacok a magasabb nyereség utáni hajsza közben a nem eléggé éber államokat időnként lehetet­len helyzetbe hozzák. Hogy elkerülje az összeomlást, az IMF gyorsan a helyszínen terem, a maga gigászi mentőcsomagjá­val. Mára azonban a szemünk láttára átalakult világgazdaság már túlnőtte az IMF lehetőségeit, és a korábban kulcsszereplő nemzetközi óriásbank csak fut az események után. JEGYZET Téma az utcán GRENDEL GÁBOR A téma az utcán hever. Le­het, hogy már a lány is, akit a múltkor az utcán fényes nap­pal üldözött a kerítője. A ti­zenkilenc körüli örömhölgy félmeztelenül rohant végig a korzón, a vak is láthatta a há­tát elárasztó szúrásnyomo­kat. Mintha az Amazonason szállták volna meg a moszki­tók. A karján nem volt már hely, a lábán is valamennyi jegy elkelt. Nem maradt más választása - a hátát kell tar­tania. Segítségért kiabált, a hangja azonban, az itteni ha­gyományoknak megfelelően, süket fülekre talált. Odébb egy tízéves kölyköt szólított le valami pedofil. A fiú, aki mást se hallott ott­hon, csak hogy: „Ne állj szó­ba idegenekkel! Ne fogadj el édességet!" - mi mást tehe­tett: meghökkent. A fickó pénzt és páratlan élményt ígért, de a gyerek sarkon for­dult. Ellenszer? A (pedo) filo­zófia szerint addig üsd a pedofilt, amíg meleg. A srácot, aki éppen csak nagy­korú lett, a nagytermészetű hölgyek is fölfedezték. Jöttek a kérők hetedhét határon túl­ról is - mint a mesében. Ajánl­koztak, de a kölyök nem adta be a derekát. Egy forró nyári estén odalépett bozzá két ko­rabeli „macsó". Kínálták volna a padon toporzékoló porté­kát. „Nincs!" - vágott a sza­vukba határozottan. „Mi?" ­kérdezték a vadak csodálkoz­va, hiszen a forgatókönyv sze­rint őket illette az első szó. „Kedvem és időm végighall­gatni a dumát!" Több se kel­lett az ácsorgástól megfáradt kereskedőknek. Haragra ger­jedtek, egyikük kést rántott. No nem azt a mesebeli bugyli­bicskát, amivel Babszem Jan­kó vágta a szalonnát. Abban a pillanatban jött egy másik kuncsaft. Kapitalista észjárás szerint első a vevő, a hasfel­metsző zsebre vágta munka­eszközét. Az előadás elma­radt. Nem irigylem a parlamenti képviselőket. A prostitúciót képtelenség törvénnyel a nyilvános házakba rekeszte­ni. Mert az utcáról még csak­csak eltüntethető, de a politi­kából, a sportból, az iskola­ügyből, a kultúrából, a hiva­talokból? Mintha Alexander Režeš azt mondaná: egy va­sam sincs. (Abszurd.) Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: 0819/704200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. g, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Itt legalább senki sem akar nekem bizalmatlanságot szavazni! (Gossányi Péter karikatúrája) Nem lehetünk elégedettek a magyar diákok szereplésével a felvételiken Eljátszott lehetőségek Tíz magyar diákkal keve­sebb tanul szeptembertől a pozsonyi Komenský Egyetem magyar tanszé­kén, mint amennyi tanul­hatott volna. KÓSIK ANDREA Ennyi hely maradt üresen ami­att, hogy a bizonyos szakpárosí­tásokrajelentkezők közül sokan nem vették komolyan a felvételi vizsgákra való felkészülést. A következő tanévben - ha vala­mennyi felvett diák beiratkozik - 25 elsőévessel indul a magyar szakosok újabb évfolyama. A magyar tanszéken már a fel­vételik előtt számoltak azzal, hogy valószínűleg nem vehet­nek föl harminc-harmincöt je­lentkezőt - optimális esetben körülbelül ennyi diák kerülhe­tett volna be magyar szakra hat különböző szakpárosításban. Mészáros András, a magyar tan­szék vezetője nem látja drámai­nak a helyzetet, hiszen mint mondta: „a huszonöt elsőéves is az utóbbi négy-öt év átlagának a túlteljesítése - majdnem a két­szerese". Ugyanakkor „pazarlás­Ez történt pl. a ma­gyar-újságírás szakpá­rosítás esetében is. nak" tűnhetnek az egyik szakon üresen maradt helyek, miköz­ben egy másik szakra helyszűke miatt olyanok sem kerülnek be, akik egyébként megfeleltek a követelményeknek. Megeshet, hogy míg egyes sza­kokra gyengébb teljesítményű diákok is bekerülnek, mivel nincs kikből válogatni, más sza­kon a magasabb tudásszinttel rendelkező diák sem jut be, mert a nagy érdeklődés miatt eleve jól felkészült diákok jön­nek el a felvételikre. „Ilyen szempontból kissé úgy érezheti az ember, hogy igazságtalanság történik azzal a felvételizővel, aki megfelel, sőt nagyon magas pontszámot ér el, de nem kerül be, mert még nála is jobbak van­nak azon a szakon" - véli Mészá­ros. Ez történt például a ma­gyar-újságírás szakpárosítás esetében is, ahol - miután a har­minc jelentkező közül nyolcan megfeleltek a februári tehetség­vizsgán - heten a júniusi felvéte­liken is teljesítették a követel­ményeket, viszont csak ötöt tud­tak közülük felvenni. (A felve­hető diákok számát a felvételik után egy héttel összeülő dékáni tanács határozza meg, ahol egy vitában eldől, hol húzzák meg a határt egy-egy szakpárosítás esetében, amelyen belül még fölvehetők a diákok.) Még jobban megmutatkozik ez a magyar és a világnyelvek pá­rosításakor. Nagyon nagy ugyanis az érdeklődés az angol és a német szak iránt. Csak­hogy ezt a jelentkezők is tud­ják, ezért alaposan felkészül­nek. A tanszékek kapacitása azonban véges, így magyar­angolra az idén az első hét, magyar-németre pedig az első nyolc, legtöbb pontszámot el­ért felvételiző került be. A korábbi évekhez képest ez elő­relépést jelent, hiszen az utóbbi néhány évben átlagosan öt-hat diák volt a magyar-német sza­kon. Mészáros András szerint ez a két tanszék közötti együttmű­ködésnek köszönhető, meg an­nak, hogy a német szakon más szakpárosításban kevesebben feleltek meg. „A német tanszék által meghúzott pontszámhatár alá került diákokat nem vették fel, s így lehetőség nyflt a mi jobb diákjaink felvételére" - ma­gyarázta a magyar tanszékveze­tője. Az idén megdőlni látszik az az eddigi tapasztalat, hogy a magyar-történelemre jelentke­zők felvételi eredményei jó fel­készültségről tanúskodnak. Saj­nos, a szakpárosításra meghatá­rozott öt helyet nem tudták be­tölteni, mert csak négyen érték A betöltetlen helyek­kel más diákok esélyeit játszották el. el a szükséges pontszámot. Már évek óta kevesebb és gyen­gébb diák jelentkezik magyar­szlovák szakra. Az idén mind­össze egy fiatal felelt meg a fel­tételeknek, pedig még négyen bejuthattak volna. A magyar­néprajz szak pedig jövőre el sem indulhat, mert a fenntartott öt hely üresen maradt. A tanszék viszonylagos elége­dettsége ellenére sem mehetünk el a kérdés mellett: minek vagy kinek „köszönhető", hogy a be­töltetlen helyekkel más diákok esélyeit játszották el. Talán a tanszék hibája, hogy olyan sza­kokat hirdetett meg, melyek iránt nem volt igény; vagy a gimnáziumoké, hogy nem készí­tik fel megfelelően diákjaikat; vagy esetleg a rendszer a hibás, mely a bölcsészkaron csak kö­tött szakpárosításokat ismer? Vagy egyszerűen ez egy teljesen normális dolog, amellyel szá­molni kell? PRÁCA A lap szerint kiválóan elszóra­koztatta az újságírókat és a nyil­vánosságot Ján Slota, amikor bejelentette, hogy őt és a nem­zeti párt tagjait megfigyelik és lejáratási hadjárat készül a sze­mélye ellen. Slota szerint „az egyik mozgalom" áll a háttér­ben. „Tény, hogy Mečiar szíve­sen megszabadulna Slotától, s helyette a DBP-t emelné be a kormányba, hogy a külföld szá­mára úgy-ahogy elfogadhatóvá tegye magát". Ebből a szem­pontból érdekes Slota megálla­pítása, hogy Ivan Lexa azért je­lölteti magát a DSZM listáján, mert már nem akar a titkosszol­gálat főnöke lenni. Viszont a tör­vények szerint csakis a minden­kori kormányfő hívhatja őt visz­sza. Erre valószínűleg a DSZM választási veresége esetén ke­rülhet sor, ha nem Mečiar lesz a kormányfő, Lexának pedig elkel majd a képviselői mentelmi jog. Egyetlen kérdés vetődik fel: mi­ért csak két hónappal a választá­sok előtt rukkol ki Slota ezekkel az állításokkal, és miért alkot még mindig koalíciót az SZNP a DSZM-mel? nyezmszimaJAGAZETA Oroszországnak a NATO bővíté­se miatti aggodalmai alaptala­nok, és azt tükrözik, hogy Moszkva félreérti az észak-atlan­ti szövetség lényegét - jelentette ki William Cohen amerikai vé­delmi miniszter az orosz lapnak. Emlékeztetve arra, hogy a NATO mindig is védelmi jellegű, az eu­rópai stabilitást biztosító szerve­zet volt, rámutátott: a szövetség bővítése nem fog veszélyt jelen­teni Oroszországra nézve. Az új tagállamok felvételével a NATO egyáltalán nem növeli a bizony­talanságot, ellenkezőleg, kibőví­ti a béke, a stabilitás és a felvi­rágzás zónáját Európa keleti ré­szén, miként ez történt a máso­dik világháború befejezése után Nyugat-Európa esetében. A NA­TO-tagságra törekvő országok között jelentősen megnöveke­dett a vitás kérdéseket rendező megállapodások és egyezmé­nyek száma. A védelmi minisz­ter, utalva a NATO és Oroszor­szág között létrejött Alapok­mányra és az Orosz­ország-NATO állandó tanács je­lentőségére, leszögezte, hogy az észak-atlanti szövetség egyálta­lán nem zárta ki Moszkvát az eu­rópai biztonság kérdéseinek megvitatásából. PRAVDA A Szlovák Nemzeti Bank elnöke szerint középtávon tarthatatlan a folyó fizetési mérleg hiánya. A napilapnak nyilatkozva Vladi­mír Masár leszögezte, a deficit mértéke a bruttó nemzeti összetermék öt százalékáig elvi­selhető. Jelenleg viszont tízszá­zalékos a hiány, s az utóbbi hó­napokban ez az arány mérsékel­ten emelkedett. A jegybank el­nöke elégedett viszont a bérnö­vekedés lassuló ütemével, ami ezáltal nem haladja meg a mun­ka termelékenységének emel­kedését. VISSZHANG Ad: Cseviee-kóstoló, Új Szó, 1998. július 17. Csak igazat írjunk! A Csevice-kóstoló című cikk valótlanságokat és féligazsá­gokat tartalmazott. Vegyük sorba: „A csevice időnként iha­tatlan... Mintegy fél órát ácso­rogtam a csevicekút közelé­ben, de rajtam kívül senki sem ivott a sárgás nedűből. Igaz, nekem sem támadt kedvem még egyet kortyolni a különle­ges szagú - ha úgy tetszik bű­zű - vízből." Majd: „Egy keze­men megszámolhatnám, há­nyan hordják onnan a csevi­cét" - mondta városunk pol­gármestere, a szerző pedig így folytatta: „A polgármester té­vedett, mert többen viszik mint gondolná. Hogy nem isz­szák, hanem padlót súrolnak vele..." Ez nemcsak rosszin­dalú hazugság, hanem gúnyo­lódás is. A cikk írója miért nem kérdezte meg a cseviceház gondnoknőjét, aki mindenről objektívan tudta volna infor­málni. Mert egy élelmiszerbolt pénztárosnője, aki egész nap a pénztárgép mellett ül, honnan tudná, hogy hányan isszák a füleki csevicét. Mert még a környékbeli falvakból bejárók is megállnak a kútnál, hogy oltsák a szomjukat. A füleki csevice nem sárgás nedű, ha­nem kristálytiszta ásványvíz. Lehűtve (most nyáron), szörp­pel keverve kiváló ital, amely a szomjúságot is oltja. A csevicé­nek nincs különleges szaga, sem bűze. Ki tudja, mit szagol­gatott a szerző a cseviceház­ban. Szeretném emlékeztetni az újságíró urat: ha igaz volna az, amit leírt, akkor a járási higiénikusok már régen betil­tották volna a csevicekút üze­meltetését. Ók rendszeresen mintát vesznek, és a laborató­riumukban vizsgálat alá ve­szik. Itt felvetődik a kérdés: a szerző, aki nem merte felfedni a nevét, kinek a megbízásából folytatott „nyomozást" a füleki csevice körül. Cikkét elolvasva nem nehéz kitalálni, hogy ki áll a dolog hátterében. Az el­múlt száz évben a városatyák­nak a csevice a szemük fénye volt, csak a mostani polgár­mesternek szálka a szemében a kút üzemeltetése, id. Privacsek Károly Fülek

Next

/
Thumbnails
Contents