Új Szó, 1998. július (51. évfolyam, 150-176. szám)

1998-07-21 / 167. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1998. JÚLIUS 1989. KULTÚRA 9 Visszaemlékező beszélgetés egy sátorban Nagy Zsolttal, aki elment mind az öt KLIKK Találkozóra Az első az én táborom volt Érsekújvárott kilencven­kettő őszén történt valami. Egy csapat lelkes fiatal lét­rehozta a Kassák Lajos Ifjú­sági Klubot. Elnöknek Szombath Máriát választot­ták, s dolgozni kezdtek. Koncerteket szerveztek, előadókat hívtak. És eldön­tötték, hogy nyári tábort szerveznek. BÁRÁNY JÁNOS Nem messze a várostól, de mégis a természetben. Szímőn, a Vág partján. A tábor egyik szervezője az akkor tizenhét éves Nagy Zsolt volt. Hogy is kezdődött? Biciklin mentünk ki a nyitás előt­ti este. Már sötétedett, amikor el­kezdtük a sátorverést. Kilencna­pos nyári buli következett, soha sem felejtem el a hangulatot. Olyanok voltunk, mint egy nagy család. Mindenki szívből csinált mindent, nem azért, mert ezt most kell. Jobbnál jobb játékokat találtunk ki a táborlakóknak. A zenekarok közül ott volt a régi Stonebridge r még Csigával, az­tán a Mephisto, amely altkor nép­szerű volt az érsekújvári fiatalok körében, és a Vidámpark, amely a legjobban tetszett. Hasonló be­nyomást tett rám tavaly a Mini és a René Band. Az első tábor sláge­re mégis Derrick felügyelő volt, vagyis a tévésorozat zenéjének technováltozata. Állandóan ez szólt, még a nosztalgiabulikon is ezt a számot kérte mindenki. Derrick-rajzversenyt . szervez­tünk, a büfés kutyáját meg elne­veztük Harrynalc. Derrick társa, Harry Klein után szabadon. A tá­bor legnagyobb felháborodására hajnalban kiraktuk a hangfala­kat, s bömböltettük Derricket. A magunk szórakoztatására. Csak úgy. Na és tízenhét éves voltam. Először távol ennyi napra. Rá­,Elkényelmesedtem. Ma már nem jönnék ki sátorral." (Samot Roth felvétele) adásul egyedül. Élveztem a sza­badságot. Aztán megint történt valami Érsekújvárott. Ha jól tudom, a Csemadok elhatárolta magát a klub tevékenységétől. Nem is volt tábor kilencvennégyben. Egy év múlva megint lett, de már a szímői Csemadok égisze alatt. Azt és a többit már Kis Pé­ter szervezte. Ebben a táborban lett a KLIKK Találkozónk házi zenekara a Kispál és a Borz együttes. Ekkor már két kával írták a KLIKK-et, s csak hat napig voltunk együtt a kilenc helyett. Elkészült az új KLIKK-póló is, amelyet Bóna András tervezett. Lovaglásra, csónakázásra, pógótáncverseny­re emlékszem a táborból. És ak­kor léptünk fel először szabad té­ren Nonsens nevű zenekarunk­kal. A klub nyitónapján jöttünk össze a többi zenekar tagjával, ki­lencvenkettőben. A harmadik KUKK Találkozó már Kamocsán zajlott, az Oá­zis kempingben. Ott táborlakó voltam, nem szer­vező. De nem bírtam ki. Ha rossz helyre raktak egy hangfalat, szól­tam. Kamocsán végre ellenőriz­hették a jegyeket, Szímőn az ment ki a töltésre, aki csak akart. A negyedik buliról mi jut eszedbe? Bosszantott, hogy a kempingtől két kilométerre, a falu kultúrhá­zának udvarán rendezték a kon­certeket. Mintha elsiették volna a szervezést. Megint felléptünk a zenekarral, de már az új felállás­ban. Az idén versenyeztetek is. A szervezők a kis színpadra hív­tak bennünket fellépni. Pedig tudták, hogy ott zajlik majd az amatőr zenekarok versenye. Sze­gény együttes vagyunk, gondol­tuk, beállunk a sorba, hátha nye­rünk. Kevés régi arcot láttam, ahogy végigmentem a táboron. Egy-két motorost felismertem, ők ott voltak az első talkálkozón is. Igaz, nem ilyen sokan. Közben huszonkét éves lettem, ötödéves pozsonyi főiskolás. Elkényelme­sedtem. Ma már nem jönnék ki ide sátorral. Az eső is szakad. Az első táborra azt mondtam csalá­dias volt, az ötödik már alakul. Majdnem profi. Talán így. Kiknek szólnak a KLIKK Talál­kozók? Inkább húszon aluli fiataloknak. Biztonságban bulizhatnak, mint egykor mi. Nagyobb rendbontás­ra nem került sor az öt év alatt. Mindenki mindenkinek a barát­ja. A tinik megkóstolhatják a füg­getlenség és a szabadság ízét. Ha csak négy napra is. Meddig kísértek az egyes tábo­rok képei? Az első táboré két évig. Azért olyan sokáig, mert minden pilla­natát rögzítettem az agyamban. A második találkozó a várva várt volt. A többit már másképp éltem meg, nem voltam benne annyira mindenben. De az első örökre az én táborom marad. Az elsőéves Szurdi Kata váratlan sikere a budapesti divatbemutatón. Az Iparművészeti Főiskolára készül Nem divatot, csak ruhákat tervez JUHÁSZ LÁSZLÓ A budapesti Rotschild Klára di­vattervező magániskola június végén országos divatbemutatót szervezett. A féli Szurdi Kata el­sőévesként nyerte meg a ver­senyt. Kata elárulta, hogy elsős lévén esze ágában sem volt benevezni. „Hogyan is versenyezhetnék a végzős harmadikosokkal, gon­doltam, akik a diplomamunkáju­kat hozták el a versenyre?" - me­séli, majd elmondja, hogy az elő­zetesen leadott rajzai alapján ju­tott be a döntőbe. „Utólag meg­tudtam, hogy már az előzetes raj­zok alapján, két hónappal a ver­seny előtt zsűrizték a munkákat, s én nem voltam az első húsz kö­zött sem. Akit az elsőnek szán­tak, végül nem nyert díjat." A Rotschild divatiskola három év­vel ezelőtt alakult, Kata elmon­dása szerint Magyarország leg­jobb varrónője, szabásza, divat­tervezője oktatja őket. Ő maga társai unszolására vágott bele a versenybe. „Minden osztálytár­sam biztatott, megígértek min­den lehetséges segítséget, aztán a végén magamra hagytak, egye­dül kellett megbirkóznom a fel­A díjnyertes ruhák (A szerző felvétele és archív) adattal." A győztes ruhák nem hagyományos szövetből készül­tek. Kata azért nyúlt a zsák­anyaghoz, hogy rubái mások le­gyenek mint a többi modell. ,Amikor a dekorboltban azt mondtam, hogy ebből az anyag­ból ruhákat akarok szabni, csak néztek rám, senki sem hitt ben­ne, hogy sikerülni fog. A varrónő, aki tanít, mikor meglátta az anyagot, azt mondta, ebbe bele se kezdj, Kata, nem fogod tudni megvarrni. Az elsőt csakugyan egy hónapig varrtam, azután rá­jöttem egy jó technikára, amellyel a második ruha már két óra alatt elkészült." A júiiiusi verseny finisében azu­tán az utolsó öltéseken kívül megszületett a koreográfia, Szur­di Kata kiválasztotta a Dead Can Dance dinamikus sámánzenéjét, és az addig hiányzó harmadik modell feladatát bátyja, Péter vál­lalta magára. „Egy eredetileg nőknek szánt ruhámat próbálta fel. Más modellem nem is lett vol­na, Péter volt olyan magas, hogy a ruha hossza megfelelő legyen, hiszen egy női vállról leesett vol­na. A bátyám úgy pörgött a kifu­tón, mintha világéletében ezt csi­nálta volna. A zsűri szerint ezért nyertem meg a versenyt." Kata szerint a bírálóbizottság a ruhák látványát, a zeneválasztást, a ko­reográfiát értékeli leginkább. „Az a leggyönyörűbb az egészben, hogy varrni csak öt hónapja ta­nulok, és mégis meg tudtam csi­nálni ezeket a ruhákat. Azelőtt soha nem varrtam önállóan sem­mit, csak átalakítottam déd­anyám ruhatárát. Én az átalakí­Szurdi Kata tervező tás mestere vagyok!" - nevet Ka­ta. A tizenkilenc éves diáklány a pénzjutalmon kívül „természet­beli" díjat is kapott. „Ötven méter ruhaanyagot kaptam, azonban a szövetek nagy része nem az én íz­lésem szerinti. Mit kezdjek mondjuk egy hatalmas rózsa­mintás anyaggal?" Kata az általá­nos iskola nyolcadik osztályától kezdve tudja, hogy a divatterve­zés érdekli igazán. Nemrég fel­vételizett a budapesti Iparművé­szeti Főiskolára, most Félben várja az eredményt. És hogyan tovább? „Jövőre bizonyítanom kell, hogy megérdemeltem az el­ső helyezést. Már sejtem, hogy hogyan tovább, most egy strucc­tollas ruhakollekció terve van a fejemben, és körülbelül ezer ru­hám papíron, lerajzolva létezik." Mikor a divat tervezéséről kér­dezem, fejét rázza: „Nem divatot tervezek. Az a profik, a befutot­tak kiváltsága. En „csak" ruhákat tervezek. Élet-Mű-Kalauz sorozat jelenik meg Élet-Mű-Kalauz címmel irodalmi könyvsorozat kiadását kezd ­te meg a horpácsi Mikszáth Kiadó. A kiadó nagy reményekkel kezdte meg az irodalmi nagyjainkat bemutató sorozat kiadá­sát. Az első kötet Mikszáth Kálmán műveiből és a Mikszáth Kálmánról készült művekből összeállított válogatás. Az Élet­Mű-Kalauz sorozat további kötetei Gárdonyi, Jókai, Vörös­marty, Madách, a későbbiekben pedig Szilágyi Domokos és Baka István. E válogatásokat elsősorban a vizsgára készülő egyetemisták, középiskolások figyelmébe ajánlja a Mikszáth Kiadó. Természetesen számítanak az irodalomked velő, olvas­ni szerető felnőttek érdeklődésére is. (MTI) Csángó imakönyv a rossz elhárítására Kétszáz régies ima, ráolvasás, kántálás olvasható a gyimesi és moldvai magyarok népköltészeti-vallásos hagyományaiból merítő, Krisztuszházé arangyosz... című, az újkígyósiIpolyi Arnold Népfőiskola kiadásában megjelent kötetben. Harango­zó Imre újkígyósi népköltészeti gyűjtő fedezte fel őket erdélyi, moldvai útjain. Az ottani meglehetősen konzervatív magyar népi műveltségben megőrzött alkotások a későközépkor vilá­gát idézik, s a legnagyobb értékük, hogy fél évezreddel koráb­bi - egyszerre nemzetközi, pogány és keresztény, gyökerű ­vallási-népköltészeti műfaj termékei. A kötetben található, az égi erőktől segítséget kérő, a rossz elhárítására igyekvő, kü­lönböző alkalmakra szolgáló népi imák, a keresztény és a po­gány világkép átfedésével születtek. (MTI) MOZI POZSONY HVIEZDA: Lump, a kutya (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: A vasálarcos (am.) 18, 20.30 MLADOSŤ: Őrült város (am.) 15.15, 17.30 Titanic (am.) 19.30 CHARLIE CENTRUM: Egér­tanya (am.) 17.30, 19.15, 21 Véres kezek (am.) 18.30, 20.30 Rómeó és Júlia (am.) 18 Viszontlátásra a pokolban, barátaim (szlov.) 20.30 Hullámtörés (dán-fr.-svéd-holl.-norv.) 20.15 KASS A DRUŽBA: A vasálarcos (am.) 17.45, 20 TATRA: Őrült város (am.) 17.45, 20 CAPITOL: Lump, a kutya (am.) 18, 20.15 ÚSMEV: Mercury (am.) 18,20 IMPULZ: Pret-a- porter (am.) 19 DÉL-SZLOVÁKI A ROZSNYÓ - PANORÁMA: A halál angyala (am.) 19 PATHI FÜRDŐ - KERTMOZI: Csillagközi invázió (am.) 21.30 GÚTA - VMK: A gömb 19.30 LÉVA - JUNIOR: Durva támadás (am.) 18 RIMASZOMBAT - KERTMOZI: Ének a menyasszonynak (am.) 21 GALÁNTA - KERTMOZI: Egyedül otthon 3 (am.) 21.30 Almási Róbert és Várhelyi György közös kiállítása Absztrakt látványvilág ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Dunaszerdahely. Nagy Korné­lia művészettörténész nyitotta meg pénteken Almási Róbert festőművész és a magyarországi Várhelyi György szobrász­művész közös kiállítását a Kor­társ Magyar Galériában. Almási Róbert a kiállításra új al­kotásokkal, zömmel nonfigura­tív képekkel jelentkezett. Olyan absztrakt látványvalósággal, amelyet a kísérletezés, az új ke­resése jellemez. Az érzelmi, il­letve művészi-festészeti új utak­ra találásban nagy szerepe van a véletlennek: a formák, az ecset, a színek, a festék öntör­vényű viselkedésének. Ezzel együtt természetesen a lélek belső rezdüléseinek, hiszen a szín-formából, vonal-formából, a sáv-formából, a pötty-foltból, fröccsentésből és csurgatásból Születő nonfiguráció kísérlet a belső érzelmi-értelmi folyama­tok kivetítésére. S az így szüle­tett látvány, Almási Róbert most kiállított képei a néző azon érzetére aspirál, amely a szín- és formaharmóniára, illet­ve -egyenetlenségre reagál, s ezzel együtt az érzelmi közelí­tés pillanatnyi állapotával kom­munikál. Várhelyi György bemutatott ér­meinek, plakettjeinek és kis­plasztikáinak szimbolikájával az egység, az összetartozás, az egy­másrautaltság szükségszerűsé­gén gondolkozik el. Sok közülük különféle évfordulókra, ünnepi eseményekre készült. Almási Róbert és Várhelyi György közös kiállítása a du­naszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában látható augusztus 31-ig, hétköznapokon kilenc órától délután fél ötig. (T. B.) Almási Róbert és Várhelyi György a kiállítás megnyitóján (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents