Új Szó, 1998. július (51. évfolyam, 150-176. szám)

1998-07-16 / 163. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1998. JÚLIUS 16. KULTÚRA oktatás 9 A külföldön élő Hatvany-utódok úgy érzik, joguk van részesedni a Hatvany-gyűjteményből Nem a festmények kellenek A régi mondás szerint „Habent sua fata libelli" - a könyveknek is megvan a maguk sorsa. Hogy a festményeknek, műtárgyaknak is, bizonyítja egy értékes képgyűjtemény körül nemrég Magyarországon kialakult vita, amelyről Bőhm Ágnes számolt be a Népszabadság július 10-i számában. Hat festményt, köztük Courbetnak a budapesti Szépművészeti Múzeumban jelenleg is kiállított Birkózók című képét követelik vissza Hatvany Ferencnek, az 1958-ban Svájcban elhunyt neves magyar műgyűjtőnek a legközelebbi hozzátartozói, két külföldön élő lánya és unokája. A három örökös által megbízott, magát megnevezni nem kívánó budapesti ügyvéd elmondta, hogy mintegy hat éve tart az a hercehurca, amelynek legutóbbi állomása egy idén tavasszal hozott közjegyzői hagyatéki végzés volt, miszerint a vitatott képeket át kell adni a Hatvany-örökösöknek. Az örökösök voltaképpen nem a híres festményeket követelik vissza, hanem a darabonként is több millió dollárt érő művek értékét. Az 1950-ben a Szépművészeti Múzeum által „beleltározott" festményeket az örökösök mivel azokat egyébként sem lehetne a magyar törvények értelmében külföldre vinni - el kívánják adni a magyar államnak. Az ügyvéd az örökösök személyét is felfedte: Hatvany Ferenc két lányáról, a Genfben élő, súlyos beteg Sonjáról és a Párizsban élő Antoínette-ről, továbbá Tanzániában élő Diana Cardoso nevű unokájáról van szó. Hatvany Ferenc festő és műgyűjtő XIX. és XX. századi, főleg francia és magyar mesterművekből álló híres magángyűjteménye a második világháború alatt - legalábbis a Művészeti Lexikon állítása szerint - részben elpusztult. Az 1966-ban kiadott lexikon azonban nem tett említést a Hatvany-gyűjteménynek arról a letétbe helyezett részéről, amely a Magyar Nemzeti Bankból 1945 és 1947 között az egykori Szovjetunióba került. A rendszerváltás után viszont köztudottá vált, hogy a Hatvany-gyűjtemény legnagyobb része mind a mai napig orosz múzeumokban, így elsősorban a Nyizsnyij Novgorod-i gyűjteményben található. Ezt - a sárospataki könyvtárral együtt követelte vissza - mindeddig sikertelenül - a magyar állam az orosz törvényhozástól. A budapesti Szépművészeti Múzeumban őrzött Hatvany-képekkel kapcsolatos hivatalos álláspontról szólva Mojzer Miklós, a múzeum főigazgatója - előrebocsátva, hogy szavai nem tekinthetők hivatalos nyilatkozatnak megerősítette, hogy a Hatvanygyűjtemény több értékes darabja 1950 óta valóban a múzeumban található, miután azokat az akkor érvényes rendeletek értelmében úgymond „beleltározták". Köztük van az említett Courbet-kép, Corot és Cézanne egy-egy festménye, továbbá öt-hat darab értékes rajz is. Ezek a múzeum által soha nem titkoltan (hiszen több katalógusban és a szakirodalomban is jelezték) a Hatvany-gyűjteményből származó műtárgyak azonban - Mojzer szerint - nem letétként kerültek a múzeum birtokába, tehát nem számítanak második világháborús elkobzott műkincseknek. Ilyen alapon tehát a képek - legalábbis a magyar kulturális hatóságok álláspontja szerint - semmilyen formában sem visszakövetelhetőek. Az ügyben hivatalos eljárás van folyamatban annak megállapítására, hogy Hatvany Ferenc maga ajándékozott-e két képet - így állítólag a világhírű Courbet-festményt is - a múzeumnak. Mojzer különösnek nevezte, hogy Hatvany, aki tudott arról, hogy gyűjteményének egyes darabjai a Szépművészeti Múzeumba kerültek, sohasem követelte azokat vissza. A főigazgató bízik abban, hogy Magyarország visszakapja az orosz államtól a háború után elrabolt értékeket, beleértve a 150 darabos Hatvany-gyűjteményt. Szerinte ez kétséget kizárólag a Hatvanyörökösöket illeti majd, mivel az oroszoknál levő képeket, műtárgyakat bizonyítottan a magyar központi bankban letétbe helyezett Hatvany-magángyűjteményből zsákmányolták. Francisco de Goya y Lucientes Caprichos-sorozatának darabjai a pozsonyi Mirbach-palotában Hogyan néz ki egy szörnyeteg? VOJTEK KATALIN A pozsonyi Goya-kiállításra invitáló plakát meztelen embercsoportja - a nagy spanyol festő híres grafikai sorozatának, a Caprichosnak egyik darabja - a mai Szlovákia lakóit ábrázolja. Pontosabban a szlovákiai népességnek azt az orránál fogva vezethető, fanatizált részét, amely csupasz fenékkel a csupasz földön ülve is hajlandó elhinni, hogy a paradicsomban él. Lehet, hogy illetlen ez az aktualizálás, de ha Goya kétszáz éve készült rézkarc-sorozata nem a mának, nem nekünk és rólunk szólna, aligha lenne érdemes rá szót vesztegetni, és alkotóját sem az örök emberi tévelygések és bűnök egyetemes érvényű, döbbenetes erejű leleplezőjeként tartaná számon a világ. S hogy folytassuk az aktualizálást; Goyára is illik Helmuth Kohl megállapítása, miszerint „a vizionáriusok a legnagyobb politikai realisták", csupán egy kis módosítással, a „politikai" jelző elhagyásával. A Caprichos szörnyalakjaival kapcsolatban víziókról, a süket, beteg, magányos festő zaklatott képzeletének fantomjairól szokás beszélni, holott az, amit Goya papírra vetett, a legteljesebb realitás csak éppen annak láthatatlan része. Hátborzongató pontossággal tudta felismerni és megjeleníteni azokat az eseteket, ahol a valóság csak látszat; a lényeg az, ami láthatatlan. Mert mit árul el például egy emberi arc? Pol Pot, a kambodzsai diktátor, minden idők egyik legvéresebb tömeggyilkosa, szelíd arccal magára mutatva, nyuGoya Caprichos - sorozatának egyik közismert darabja godtan megkérdezhette a nyugati újságírótól: „Hát így néz ki egy szörnyeteg?" Zavarba ejtő kérdés egy szörnyetegtől. Mert hogy is néz ki egy szörnyeteg, ha szörnyetegek nincsenek, csak szörnylelkű emberek? Goya tudta a választ. S tudta azt is, hogyan leplezi magát minden szörnyeteg. Úgy, hogy külsőségekben tökéletesen idomul az emberekhez, azt a megtévesztő látszatot keltve, mintha egy volna közülük. Ezt a hatást szolgálják azok a fényképek, amelyeken a diktátorok virágokkal, kutyákkal és gyerekekkel láthatók. Goya szörnyetegei nem kutyák vagy gyerekek társaságában pózolnak, hanem békésen üldögélve egymás körmét vágják. Mert körmöt vágni olyan emberi. Meghitt ismerőseink azok a morbid-groteszk szörnyikék is, akiknek képe alá alkotójuk ezt a címet írta: „Nézd, milyen komolyak", Tényleg. Mintha politikai vitaműsoraink néhány gyakran előforduló szereplőjét látnánk. A derék honatyák soraiban is felbukkannak olykor hasonló fejek. De honnan rajzanak elő ezek a szamár-, denevér-, majom- és keselyűképű lények? Goya erre is tudja a választ. A Caprichos egyik leghíresebb lapja egy alvó embert ábrázol, akit a sötét háttérből elősurrogó denevérek és baglyok baljós raja vesz körül. Az asztalon, amelyen az alvó feje pihen, ez a felirat olvasható: „Az alvó ész szörnyeket produkál." Ez a mondat akár hazai viszonyaink megértéséhez is kulcsként szolgálhat, ha valaki netán arra a kérdésre keresne választ, honnan termett elő a rendszerváltás után annyi furcsa figura. Goya hátborzongató sorozatának 40 lapja szeptember 6.-áig tekinthető meg a pozsonyi Mirbach-palota földszinti helyiségeiben. A 80 darabból álló teljes kollekció felét a budapesti Szépművészeti Múzeum adta kölcsön - ingyen. Nagyvonalú gesztus, ha figyelembe vesszük, hogy a szlovákiai múzeumok gazdáit nem jellemzi hasonló nagyvonalúság. Sok történetet lehetne mesélni arról, hogyan nem kölcsönöztek anyagot magyarországi felkérésre szlovákiai kulturális intézmények. Korifeusaik ott láthatók Goya lidérces ostobaság-panoptikumában. Ha ellátogatnak a Mirbachpalotába, nézzenek körül figyelmesen. Valamelyik metszeten biztosan felismerik őket. Edita Grúberová Strauss operettjében Budapest. Edita Grúberová, a világhírű szlovák származású koloratúrszoprán, a bécsi Staatsoper közönségének kedvence és a világ nagy operaházainak állandó vendége július 19-én Budapesten vendégszerepel, ahol a Kongresszus Palotában Strauss Denevér c. operettjében lép fel. A további főszerepeket is a bécsi Staatsoper neves szólistái éneklik, (ú) Kortárs kiállítás Dunaszerdahely. A Kortárs Magyar Galériában pénteken 18.00 órakor két magyarországi képzőművész, Almási Róbert és Várhelyi György alkotásaiból nyílik kiállítás. Az augusztus 31-ig megtekinthető tárlatot Nagy Kornélia művészettörténész nyitja meg. (ú) MOZI POZSON

Y HVIEZDA: Lump, a kutya (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Őrült város (am.) 15.15, 17.30 Titanic (am.) 19.30 CHARLIE CENTRUM: Egérfogó (am.) 17.30, 19.15, 21 Véres kezek (am.) 18.30, 20.30 Rómeó és Júlia (am.) 18 Betonon legeltetett lovak (szlov.) 20.30 Hullámtörés (dán-fr.-svéd-holl.norv.) 20.15 KASS

A DRUŽBA: Őrült város (am.) 17.45, 20 TATRA: A vasálarcos (am.) 17.45, 20 CAPITOL: Lump, a kutya (am.) 18, 20.15 ÚSMEV: Mercury (am.) 18,20 IMPULZ: Pret-a- porter (am.) 19 DÉL-SZLOVÁKI

A DUNASZERDAHELY - LUX: Szép remények (am.) 21 ZSELÍZ - VÁROSI MŰVELŐDÉSI KÖZPONT: Anasztázia (am.) 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Sakál (am.) 19 PATHI FÜRDŐKERTMOZI: Spionátor (am.) 21.30 LÉVA - JUNIOR: Spawn (am.) 18 RIMASZOMBAT - KERTMOZI: Lea (cseh.) 21 GALÁNTA- KERTMOZI: Avasálarcos (am.) 21.30 Hetedszer rendezik meg a nyitrai színházi fesztivált Szabad színházi sziget JUHÁSZ LÁSZLÓ Tíz európai ország tizenöt társulata mutatkozik be a nagyérdeműnek október elején a nyitrai nemzetközi színházi fesztiválon, amely idén a szervezők szándéka szerint a „szabad kommunikáció szigete" lesz. Az ország legrangosabb színházi seregszemléjén a főszervező Darina Kárová szavai szerint a műkedvelők a profikkal, az alkotók a közönséggel, a felnőttek a gyermekekkel, Kelet Nyugattal társalog majd a színjátszás közös nyelvén. Október 2-a és 7-e között azokat az előadásokat várják Nyitrára, amelyek korunk színházi törekvéseiből a legérdekesebbet, a legkevésbé hagyományosat, az útkeresőt mutatják be. A tegnapi pozsonyi sajtótájékoztatón szándékként az is elhangzott, hogy Európa színházi térképén a fehér foltokon túl az üdítő, friss szín(ház)foltokat is meg kell találni. Ennek jegyében a fesztivál történetében először érkezik Nyitrára Hollandia, Moldova, Németország és Ukrajna egyegy társulata mozgásszínházzal, némajátékkal, és egyéb, tájainkon még „alternatív" jelzővel megbélyegzett kezdeményezéssel. A Budapesti Kamaraszínház Shakespeare Velencei kalmárjával képviseli a magyar színjátszást Alföldi Róbert rendezésében, de az angol klasszikus egy-egy darabjával érkezik a német és a román társulat is. A közönség idén is szinkrontolmács segítségével követheti a darabok cselekményét. A gazdag kísérőrendezvények között filmvetítést, kiállítást, koncertet, vásárt, színházi ötletbörzét, de egy nemzetközi színházi konferenciát is ígérnek a szervezők. A fesztivál első napján kiosztják a Dosky '98 elnevezésű kritikusi díjat is.És mindezt egyetlen fillér állami támogatás nélkül - hívták fel a figyelmet a fesztivál létrehozói. Míg 1992-ben a költségek nyolcvan százalékát fedezte az állam, 1996-ra a támogatás csapját lassan, de biztosan elzárták. A sanyarú anyagi helyzethez azonban lassan kénytelen hozzászokni a nyitrai seregszemle, hiszen a szervezők már tavaly sem találták adakozó kedvében az illetékes minisztériumot. A tavalyi fesztivál egyik érdekessége: a lille-i társulat Marivaux-előadása. (Archív felvétel) Courbet; Birkózók