Új Szó, 1998. július (51. évfolyam, 150-176. szám)

1998-07-15 / 162. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JÚLIUS 15. KOMMENTÁR Kisebbségi dioptria TÓTH MIHÁLY A Szlovákiai Magyar Szemorvos (SZMSZ) statisztikája szerint három pártunk egyesülési kongresszusát követő 72 óra alatt nagyjából egyformán romlott az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgatom elitjének látása. Nappalokat éjszakákkal összetoldva forgatták hivatásos magyarjaink a közönségesen csak Rudé krávo néven ismert ügynöklistát. A látásromlást az okozta, hogy az ŠtB-sek névsora több tízezer tételt tartalmaz, az újságpapír pedig egyre drágább. így szemet rontó betűkkel nyomtatták ki a Cég jelenléti ívéi". A besúgófürkészek elsőrendű célja az volt, hogy sem az egyesült párt legfelsőbb szerveiben, sem a képviselőjelölt-listán ne forduljon elő olyan név, amelynek viselője az átkosban közösködésre volt hajlandó Husák és elődei titkosrendőrségével. Figyelemre méltó, hogy az új párt alkotóelemei közül a két legnagyobb más-más filozófiához igazodva kezeli a lusztrálást. Az MKDM elitjének illetékes tagja, egyébként igazmondás-köteles (tehát szavánfogható) parlamenti képviselő azt nyilatkozta, a magyar kereszténydemokraták közül egyetlen vezető tisztségviselő sem akadt fenn a rostán. Ellenben az Együttélés vezetői között ketten könnyűnek találtattak. Bárdos Gyula MKDM-es honatya kétségkívül könnyebb helyzetben volt, amikor a besúgókról nyilatkozott, mint Duka Zólyomi Árpád képviselő, aki ugyanannak a lapnak, ugyanannak a számában, ugyanarról mondott véleményt. Azzal a különbséggel, hogy a volt Együttélésből ketten ott szerepeltek a Vörös Tehénben. Duka Zólyomi számára kétféle lehetőség volt: vagy megígéri, hogy záros határidőn belül törlik az illetőket a tisztségviselők, netán a képviselőjelöltek listájáról, vagy pedig az írott jogra hivatkozik, amelyet - tudjuk - a lusztráció vonatkozásában is Vladimír Mečiar ceruzájával írtak. Nohát! - csodálkoznak most számosan a volt együttélők közül. - Két besúgó lett volna közöttünk? És íróasztaluk mélyéről ismét előveszik a Rudé krávo 6-7 év alatt salátává nyálazott füzeteit, fellapozzák, újfent meggyőződve róla, valami csoda folytán nem tűnt-e el a listáról a képviselőjelölt Laco, akit - bármennyire kínos is - az Együttélés a Csemadok közvetítésével a Magyarok Világszövetségébe (MVSZ) alelnöknek exportált. Ugyanúgy, ahogy Jágr, a szenvedelmes szlovákiai magyar vadász is az MVSZben landolt a fordulat után. Az SZMSZ szerint az egyesült magyar párt csúcsvezetőinek ama 72 óra alatt ádagosan 0,9 tized dioptriával romlott a szeme. Ha ennek eredményeként akárcsak 2 besúgót is lelepleznek, nem volt hiábavaló az éjt nappallá tevő olvasás. Kelecsényi példa GAZDAG JÓZSEF A szigetországi vallási ellentétek kapcsán egy hazai példa jutott eszembe. Hónapokkal ezelőtt az egyik, felekezetileg vegyes lakosságú Ung-vidéki településen katolikus embert temettek. Ravatalozó nem lévén a faluban, a gyászszertartás ezúttal is a helyi hagyományos rend szerint zajlott. A búcsúztatás a megboldogult személy házában, valamint annak udvarán kezdődött. Ének, igehirdetés, méltatás, imádkozás, ének... - váltották egymást a tájainkon honos forgatókönyv szerint. Majd négy markos férfi felemelte a koporsót, és lassú léptekkel elindult vele a temető felé. Számomra - és amint később kiderült, az ottani szokásokat szintén csak kevésbé ismerő, nem helyi résztvevők számára is - a végtisztesség egyetlen szokatlan mozzanata akkor következett, amikor a népes gyászmenet eleje elhagyta az udvart, kiért az utcára. A koporsóvivők megálltak, a gyülekezet egy csoportja pedig elénekelt egy református éneket. Azt mondják, ott gyakran előfordul, hogy az egyik, vagy a másik egyházi felekezet tagjai ilyenkor egy énekükkel is búcsúznak a más vallású, de általuk nagyra becsült, tisztelt falubelijüktől. És mint mindig, a más vallású csoport képviselője most is megkérdezte, temetés előtt, a megboldogult egyén legközelebbi hozzátartozóitól, hogy megengedik-e nekik az énekük eléneklését. Természetesen megengedték. Hogy miért említem a kelecsényi gyakorlatot? Pusztán azért, mert úgy érzem, van benne valami, ami az intoleranciával fertőzött világunkban erősíti a tolerancia híveinek reményét - erősíthetné mindnyájunkban az emberséget. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport- (5238340) Szerkesztőség: 82006Bratislava,

Prievozská 14/A,

P.O.BOX49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszö a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Samon'n. Külföldi megrendelések: PNS ES vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Doktor úr, ne avatkozzon a belügyeimbe! (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ SME Blažena Martinková, aki Anna Nagyová után Vladimír Mečiar kormányfő „mindenes tanácsadója" lett, megjelent a világhírű EI.I.F. magazin cseh változatának hasábjain. Kiderült, hogy a júliusi számban közölt egész oldalas portré és a rövid beszélgetés fizetett hirdetés, ami potom 150 ezer cseh koronájába került. A pénz nem okozhatott Martinkovának fejfájást, hiszen őt tekintik Szlovákia egyik leggazdagabb asszonyának. A Devín Bank egykori igazgatójának a felesége, aki távúton éneket tanul a pozsonyi konzervatóriumban, s aid már kiadta első CD-jét, a lap hasábjain bevallotta: imádja az éneket, fiait, szereti a Chanel, a Moschino Nina Ricci márkákat. A Martinka házaspár egyébként a pöstyéni gyógyfürdő rt. társtulajdonosa. Mečiar korábbi kijelentése szerint Martinková asszony többet tett Szlovákia integrációjáért, mint a kormánykoalíció. Hírhedt újságírók kaptak helyet a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom képviselőjelöltjeinek listáján Új titánok „szaknévsora" Már minden, magát komolynak tekintő párt véglegesítette képviselőjelöltjeinek névsorát vagy legalábbis megpróbálta. MOLNÁR NORBERT A DSZM a hét végén tesz pontot és egy nevet listája végére. Egyelőre csak találgatások folynak arról, hogy kik lesznek kegyvesztettek a jelenlegi képviselők közül, s kik az új titánok. A korábban nyilvánosságra került nevek már sejttették, hogy a DSZM populizmusa nem ismer határokat, listáján sportolók Ľubomír Luhový, Jozef Golonka, Jozef Adamec - és más közéleti személyek - Július Binder, Ján Smerek - jelennek meg. Mellettük hírhedt újságírók nevei szerepelnek. A függetlennek mondott Szlovák Újságírók Szövetsége két személyt jelölt a legnagyobb kormánypárt listájára. Vladimír Hagara egykori mozgalmi szóvivőnek nem sikerült megszereznie Mečiar támogatását, Ján Smolec, az újságírószövetség elnöke azonban honorálta Hagara Slovenská republika-beli munkásságát. A másik újságíró Maroš Púchovský, a Zmena egykori főszerkesztője, a Szlovák Televízió jelenlegi „szakkommentátora". Púchovský annak idején a hetilapot több vesztes perbe sodorta rasszista cikkek közlése miatt. Nacionalizmusa túltett bármely szlovák nemzeti párti aktivistáén, a magyargyűlölet pedig programszerűen jelent meg cikkeiben. Most az SZTV-ben, független újságíróként gyártja futószalagon az ilyen kommentárokat. O indította útjára az egyetlen NATOellenes sajtókampányt, s ő próbálja magyarázni a tévénézőnek, hogy az Európai Unió a nemzetek olvasztótégelye, amelynek a szlovák függetienség megszüntetése a fő célja. A Mečiar-kormány programja az integrálódást még mindig prioritásként jelöli meg. Ha a szeptemberi választások után ne adj' isten - megint Mečiarék győznek, felkészülhetünk az irányváltásra is. A funkcióért küzdők közül egyeseknek a szövegmondás, másoknak a szemfényvesztés az erőssége Nyitrán polgármester kerestetik VRABEC MARIA Leginkább szépségkirálynő-választáshoz hasonlítható a nyitrai polgármesterjelöltek bemutatását megelőző hangulat. Valamennyi „versenyző" megmutatta már, mit tud: egyeseknek a szövegmondás, másoknak a szabadon választott gyakorlat (értsd: privatizálás) az erőssége, s akad, akit már úgy ismernek a helybeliek, mintha fürdőruhára vetkőzött volna. Igaz, így szembetűnőbbek a természet adta hiányosságok is, de ékes retorikával, egy-két, Mečiar melletti bevonulással, esedeg egy mélynemzeti cselekedettel szlovák operaestek szervezése, vagy a nemzet nagyjai (Tiso, Hlinka) előtti tisztelgéssel minden helyrehozható. Mindezen igyekezet ellenére - vagy talán éppen ezért - a helybeliek nem látják a különbséget a jelöltek között. A DSZM-től ott van OLVASÓI LEVELEK Összefogás megmaradás Mindaz a viszály és meg nem értés, amely pártjaink vezetőiben az utóbbi időben felmerült, Darvas Józsefváros az ingoványon c. könyvét juttafja eszembe. Az említett könyv a főváros ostromának befejezése után jelent meg. Az író felméri a második világháború szörnyű pusztításait s annak okait, ami az országot pusztulásba sodorta. A külső beavatkozások és hatalmi törekvések mellett a belső pártharcok, pártérdekek segítették Ján Kovarčík, aki Nyitrán minden volt már, csak polgármester nem. Aztán Juraj Hanák, aki nemrég szavaztatott meg magának 32 ezer koronás alpolgármesteri fizetést. A jelek szerint ez is kevés. Az SZDK hallgat és vár - állítólag akkor nyilatkozik, ha már valamennyi párt kiterítette kártyáit. Az egyeden név, amelyről a városban beszélnek, a jelenlegi polgármester titkára, Jozef Korec - nem nagy ász. Vár és titkolózik a PEP is, állítólag a járási elnök, Vojtech Demeš pályázza meg a posztot, aki a Vállalkozók Unióját hagyta ott Schusterék kedvéért, de Nyitrán még mindig csak a vállalkozók ismerik. Jozef Prokeš, a nemzeti párt kétértelműén nyilatkozó állítólagos jelöltje bizonyára nagyobb támogatásra számíthat szülővárosában - csak sikerüljön szeptemberig helyrehozatnia azt a milliókat érő házat, amit áron alul vett a várostól. és siettették romlásba dönteni a fővárost és az országot. Most is bebizonyosodott, hová vezet az összefogás hiánya: az ország s vele a nemzet ingoványba, végső pusztulásba kerülhet. A nyolcvan éve tartó kisebbségi pusztulásban, az elnemzedenítés kíméleden, embertelen időszakában hányszor éreztük az összefogás hiányát, amikor láttuk, megmaradásunk bizonytalan. Az összefogásra szükség volt még a két világháború között is, amikor a szlovákiai magyarság még egységesebb, öntudatosabb volt, amikor főleg a parasztság biztosította a megmaradást és a folytonosságot. A második vüágháboIgaz, a cél nemes volt, a befolyt összegből a helyi matica-házat bővítik. Vannak „független" jelöltek is, függetlenségük azonban kizárólag nyitrai mércével mérendő. Egyikük a Mezőgazdasági Intézet igazgatónője, Mária Kadlečíková, aki a DSZM nyitrai nagygyűlésén Mečiar jobbján foglalt helyet, a másik Oľga Csákayová - intendáns és galériaigazgató. Ami az ismertséget illeti, bizonyára az utóbbi vinné el a pálmát, mert aki nem emlékszik a május 1-jei felvonulások konferálásakor nyújtott teljesítményére, az a DSZM gyermekakcióinak műsorvezetőjeként is ismerheti őt. Azt, hogy Mečiar ebből a választékból kire bólint rá, nem tudni, de lényegében egyik jelöltben sem találhat kivetnivalót. A helybeliek azonban jól tudják: annak, aki jó eséllyel akar indulni a polgármesteri posztért, először a legnagyobb nyitrai tekintély, rú után bekövetkezett szörnyű megpróbáltatások, megsemmisítési törekvések miatt még fontosabb az összefogás. Mindnyájunk érdeke: legyen egységes párt s annak felkészült, okos, a népéért minden áldozatot vállaló vezetője, akit az itt élő magyarság követni tud és akar. Demeter Ferenc Szepsi Bürokrácia ajavából Félévenként járok Pozsonyba szakorvosi kivizsgálásra. Valamikor problémamentesen a biztosító kifizette az utat, elég volt Korec bíboros áldását kell elnyerni. Tehát nem csak arról szól a versengés, ki tudja hangzatosabb jelzőkkel illetni a „Nagymorva Birodalom bölcsőjét, a szlovák városok anyját, Cirill és Metód városát" - no meg ki ígér szebb jövőt, hanem arról is, ki fényképeztetheti magát választási plakátjára őeminenciájával. A mostani polgármester, Vladimír Libant négy éve „Nyitra fiaként" indult a választásokon és a DSZM által finanszírozott főtt kukoricával meg forralt borral nyert. Még nem döntötte el, próbálkozik-e idén. Azt mondja, minden attól függ, kik lesznek a jelöltek, nyugodt szívvel rájuk bízhatja-e a várost, folytatják-e művét. Attól nem kell tartania, hogy legemlékezetesebb cselekedete feledésbe merül: Tiso čakajovcei „aranyszobrát" a szóba jöhető összes jelölt biztosan megkoszorúzza. leadni a buszjegyeket és a lepecsételtetett útipapírt és megvárásra odaadták az útiköltséget. Idén ezen a téren komplikáltabb az eljárás. Már nem elegendő az útipapír felmutatása. Igazolni kell az orvosnak, hogy mi a bajom, majd miután leírta a diagnózist, ezt le kell fénymásoltatni és visszavinni a biztosítóba. Ők elküldik a központba, és ha ott a bizottság elbírálja, akkor ismét elmehetek érdeklődni, hogy jogosult vagyok-e a pénzösszegre. Kissé bonyolult, és sok utánajárást igányel ez az ügyintézés, de hát a szabály az szabály... Hostina Irén Komárom JEGYZET