Új Szó, 1998. július (51. évfolyam, 150-176. szám)

1998-07-11 / 159. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JÚLIUS 11. Nincs bocsánat VOJTEK KATALIN Senkit sem lepett meg, hogy a bíróság elutasította a bátorkeszi és a búcsi iskolaigazgató keresetét, amelyet leváltásuk miatt adtak be. A döntés előrelátható volt, a törvény ugyanis azoknak az oldalán áll, akik indoklás nélkül meneszthetik posztjukról az igazgatókat. Ezt a bírósági döntést majdan iskolapéldaként tanítják a joghallgatóknak, annak illusztrálására, mivé torzulhat a törvény, ha nem az ésszerűség és a valós szükség, hanem a pillanatnyi politikai érdek és a hatalmi erőfölény terméke. A demokratikus kormányzás a kölcsönös ellenőrzésen alapul. A hatalmat ellenőrizni kell, mert természeténél fogva hajlamos a torzulásra és az önkényeskedésre. Épp az ellenőrzés lehetőségét iktatta ki az 542/1990 sz. oktatási törvény módosítása, amely megszüntette a közveüenül érdekeltek beleszólását az igazgatók kiválasztásába, és lehetővé tette, hogy leválthassák őket hivatalos indoklás nélkül. Ez a módosítás az igazgatókat az állandó kiszolgáltatottság és fenyegetettség állapotába helyezte, törvényerőre emelve a kiszámíthatatlanságot és a bizonytalanságot, mint a hatalomgyakorlás eszközét. Semmi sem példázza ennél jobban a szlovákiai demokrácia foghíjasságát: nincsenek világos játékszabályok, nincs tisztességes társadalmi szerződés, de vannak rossz törvények, amelyek kizárólag a hatalom birtokosainak cselekvési szabadságát, esélyeit növelik. A károsultak pedig mehetnek a sóhivatalba. Diadalmaskodhat Ernest Macho, az igazgatókat leváltó járási elöljáró, nyugodt lelkiismeretteljelentheti ki: „Tudtuk, hogy a törvény szerint járunk el, ezért is volt a kritikus időszakban olyan egyértelmű a magatartásunk." Persze, nem nyilatkozgathatna ilyen diadalittasan, ha akadt volna néhány képviselő, aki az alkotmánybíróság elé viszi a demokrácia legalapvetőbb elveinek fittyet hányó törvénymódosítást. Volt rá elég idő, hiszen 1995-ben fogadta el a parlament. Képviselőink képességeiből azonban csak arra futja, hogy az igazgatóleváltások ellen tiltakozó szülőkkel együtt tiltakozgassanak. Olyan mulasztás ez részükről, amire nincs magyarázat. Bocsánat sem, hiszen iskolák tucatjainak életét károsította, zavarta meg az indokolatlan igazgatóleváltás. Jó volna, ha parlamenti képviselőink végre nyilvánosan elmondanák, mi volt az a fontosabb ügy, amely megakadályozta őket abban, hogy tegyenek valamit az iskolaigazgatók indoklás nélküli leváltása ellen. KOMMENTÁR JEGYZET Egymásra találtunk? TOMI VINCE Még két nap, és helyreáll a béke a családokban, befejeződik a 15. labdarúgó-világbajnokság. A futballban az a legcsodálatosabb, hogy elementáris erővel hat az emberre. De megértettük-e egymást a bő egy hónap alatt? A szurkoló, a néző olyan helyzetben leledzik, mint a férfi és a nő. Mind a kettő mást akar: a férfi a nőt, a nő a férfit. Hogyan érthetnék meg egymást? Valahogy így vagyunk a labdarúgással is. Vonzódunk egymáshoz, de nehezen értjük meg egymást. Valaki valamikor azt mondta, hogy csak egyvalami értelmetlenebb a futballnál - elgondolkodni róla; a labdarúgásban minden és mindennek az ellenkezője előfordulhat, a bánat és a boldogság között porszemnyi a különbség, a logika kizárva. Hasonlít az élethez. Talán éppen ezért beszélünk róla annyit. A futballnak - mint olyannak - a futballról kellene szólni. A játékról, mert az igazi szépség abban van, s nem másban. Minden más, az újság böngészése, az úgynevezett szurkolás, a valahová tartozás érzése, az esélyek latolgatása meg a többi rituálé önmagában értelmetlen sallang. Tehát a futballról szólt-e a világbajnokság? Franz Beckenbauer szerint akadtak meccsek, amelyeket az utcán kellett volna játszani. Volt ilyesmi. Láttunk brusztolást, lökdösődést, alattomos provokálást, a sunyi szabálytalanságok olyanok voltak, mint a szólásmondásbeli mészáros sanda tekintete, láttunk brutális bírói tévedéseket, nemzeti érzelmektől túlfűtött elszántságot... De mást is, lényegesebbet. Örömfocit. Játékot. Tudjuk, kiktől. Nem könnyű üyen értelemben futballozni. Egyre nagyobb a tét, egyre nagyobbak a pénzdíjak, az őrületig fokozódó elvárás egyre elvakultabbá teszi a labdárúgókat. És mégis. A brazilok, a franciák, a hollandok és mások játéka ünneppé tette a vb-t. S ez jó dolog. Ünnep (futballünnep) nélkül, ünneptelenül elsivárodna az emberiség. Mégiscsak egymásra találtunk volna az idei futballfesztiválon? Talán. A labdarúgás annyira megnyugtatóan izgalmas és bosszantóan unalmas tud lenni... V Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), MalinákIstván (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felei Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bradslava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ TALLÓZÓ - Őn már biztosan régóta szociális segélyből él. (Peter Gossányi karikatúrája) A DSZM-mel szemben az SZDK szimpatizánsai nem vevők a populizmusra . Akár sikerük Kováča is lehetett volna Egyetértek azokkal a politológusokkal, akik arra figyelmeztetik a demokratikus szlovák közvéleményt, hogy óriási politikai hiba lenne, ha az SZDK egyes botrányai vagy hibás lépései miatt elfordulnának ettől az erőtől, netán el sem mennének szavazni, mert valamiféle, a politkában megfoghatatlan tiszta erkölcsiséget kérnek számon a politikusokon. MALINÁK ISTVÁN Bizony, a politika nem erkölcstan, ezt már Machiavelli nagyon frappánsan megfogalmazta. Tényleg az országgal szembeni felelőtlenség lenne, ha egyesek pl. az újságírók megvesztegetésével kapcsolatos, egyébként nagyon gyanús affér, valamint Dzurinda vér- és érvszegény magyarázkodásai miatt nem járulnának az urnákhoz. És ebben nem az a döntő érv, hogy a másik oldal, a mečiari hatalom sokkal nagyobb disznóságokat követett el a sajtó kisajátítása, korrumpálása terén, hanem az, hogy az értelmiség esetleges begubózása, kivonulása a politikából egyrészt a jelenlegi hatalom konzerválását, másrészt a jobboldali alternatíva esélyeinek csökkentését okozná. Tömören: az SZDK sem tökéletes, de a jelenlegi hatalommal szemben még mindig a legelfogadhatóbb alternatívát jelenti. Ugyanis Mečiar leváltására a másik lehetőséget, a bal-balközép paktumot az a DBP kínálgatja, amely szüntelenül a mečiarizmussal kokettál. És aligha hiszi el bárki is, hogy a régóta óhajtott demokratikus irányváltás végrehajtására a Mečiar nélküli mečiarizmus a legalkalmasabb. Ezek a realitások, ami viszont nem jelenti azt, hogy szótlanul el kell menni az SZDK legújabb taktikai hibái mellett, s az is sajnálatos, hogy a demokratikus tömörülés esetenként feladja a saját elveit is. Nemcsak az úgynevezett magyar ügyekről van szó, mint amilyen pl. a DU képviselőinek parlamenti szavazása volt. Szeget üthetett a gondolkodó ember fejébe a választási párttá alakult SZDK programjának az a kitétele, amely a bérek megduplázását ígéri (épp így lehetne említeni a lakásépítést is). Miből? - teszi fel a kérdést az a polgár, aki elhitte az SZDK szakértőinek, hogy mekkora gazdasági csődtömeget, adóssághalmazt hagy maga után a Mečiar-kabinet. Nyilvánvaló ellentmondás van a populista ízű ígérgetések, Az SZDK egyetlen vezetőjének sincs akkora nemzetközi tekintélye. valamint azon helyzetértékelés között, amely szerint évekbe fog telni a mečiari rablógazdálkodás okozta károk helyreállítása. Mečiar ígérhetett a saját választóinak gazdasági csodát meg kis Svájcot, mert az ő támogatói még el is hitték neki. A statisztikák szerint a DSZM-szimpatizánsok többségét a nyugdíjas korúak meg a legalacsonyabb iskolai végzettségűek alkotják. Az SZDK-szimpatízánsok zöme viszont más rétegekből kerül ki, ezeket populista jelszavakkal nem lehet elszédíteni, hanem inkább eltaszítani. Más. Vérszegény, ködösítő magyarázatokat adtak az SZDK vezetői arra a kérdésre, miért nem szerepel választási listájukon Michal Kováč volt államfő; Mikuláš Dzurinda pedig egyértelműen kizárta annak a lehetőségét, hogy az exelnököt utólag felvegyék a jelöltek közé. Ez nem csupán azért furcsa, mert az ellenfél, a DSZM sikeresen alkalmazza azt a taktikát, hogy demonstratív módon szerepeltet a rendezvényein ismert közéleti személyiségeket, sportolókat, és a hírek szerint ezek a nevek felbukkannak majd a jelöltlistáján is. Azért az SZDK sincs olyan jól eleresztve e téren, hogy számára közömbös lehetne egy olyan fajsúlyú személyiség szerepeltetése, mint Michal Kováč. Azért sem lehet a dolog mindegy, mert több mint valószínű, hogy nemcsak az SZDK betonbiztos szavazótáborának tagjai támogatták korábban a Kováč által képviselt irányvonalat, s ha ez igaz, akkor az ő indítása voksokat (talán fontos százalékokat is) hozhatott volna. Arról nem szólva, hogy Kováč államfőként is több mint közel állt az SZDK-hoz, a tisztségéből való távozása után pedig a petíciós bizottság elnöke volt. További szempont, hogy az SZDK egyetlen vezetőjének sincs akkora nemzetközi tekintélye, mint Michal Kováčnak. Ezt az év elején megtartott lőcsei államfői találkozó is bizonyította, hiszen e rendezvény előrehozásába éppen a távozó szlovák államfő iránti szolidaritás jeleként egyezett bele tíz külföldi kollégája. Némi szójátékkal élve: Kováč bizonyos mértékben az SZDK sikerének kovácsa is lehetett volna. PRÁCA A napilap külügyminisztériumi forrásra hivatkozva állítja, hogy Jozef Šesták külügyi államtitkár a közeljövőben Szlovákia ausztriai nagykövete lesz. Az államtitkár Bécsben Jozef Klimkát váltja fel, akinek visszahívását a kormány még márciusban, az elnöki hatáskörök átvételekor kezdte előkészíteni. Šesták a nyolcvanas években az EBESZ-misszióban már működött diplomataként Bécsben. A tárca vezetője, Zdenka Kramplová állítólag a kanadai nagyköveti posztra készült, de a jelenlegi jogi állapotok között nem hagyhatja el mostani posztját. Ezzel szemben Šestákot az államtitkári tisztségből a kormányfő is felmentheti. PRAVDA Nyomdát bagóért címmel közölt írásában a napilap a Postai és Közlekedési Értékpapírok Nyomdájának privatizálásával kapcsolatos furcsaságokról ír. A dolog nem érdektelen része, hogy a nyomdát „bagóért" megvevő pozsonyi THB vállalat egyetlen ügyvezetője, Martin Horváth nem más, mint Katarína Tóthová miniszterelnök-helyettes veje. A Pravda jóakaró olvasótól" kapott dokumentumok alapján írja meg, hogy a szóban forgó nyomdát, mint állami vállalatot a közlekedési és a privitizálási minisztérium eredetileg árverésen akarta értékesíteni. A kikiáltási ár 68 millió korona volt, de nem akadt egyetlen érdeklődő sem - beleértve a THB-t is -, amely hajlandó lett volna 10,2 millió koronás árverési biztosítékot letétbe helyezni. Két héttel később a THB ismét érdeklődött a nyomda iránt, de ekkor már nem árverésről, hanem közvetlen eladásról volt szó, és nem 68, hanem mindöszsze 19 millió koronáért. A nyomda likvidátora Peter Bisák minisztertől kér jóváhagyást a közvetlen eladásra, azzal érvelve, hogy a vételár az épület becsült értékéhez képest nagyon kedvező. A többemeletes pozsonyi épületet a becsüs valóban nem egészen nyolcmillió koronára értékelte, holott a szomszédban álló, jóval kisebb villaépület értéke 12 millió. Ráadásul csupán a nyomda felszámolásának a költségei elérik a 7 millió koronát. SME A törvényszéki boncolás kiderítette, hogy két golyó fúródott annak a 23 éves nőnek a fejébe, akit július utolsó szombatján lőtt le ismeretlen tettes a szenei üdülőtelep egyik bárjában. A négyéves gyermek édesanyjának életét kioltó lövéseket kívülről adták le. A lap szerint ugyanabban az időben testőreivel együtt a bárban tartózkodott Ivan Lexa, a titkosszolgálat igazgatója is. Hivatalos szervek nem hajlandók ezt megerősíteni. A Sme munkatársa úgy tudja, azok a szemtanúk, akik a rendőrségen eredetileg azt vallották, hogy a kérdéses időpontban Lexa a bárban tartózkodott, most nem hajlandók az ügyről beszélni, mert megfélemlítették őket. OLVASÓI LEVELEK Családivá szűkült A Szálkán megtartott Ipolyparti randevúra az idén kevesen jöttek el. Pedig az aratás kezdetét jelentő július 5-ei időpont kedvező a kulturális életben is. Talán a rossz időjárás szegte kedvét az idejáróknak vagy valami más - nem tudni, de a kitűnő szereplőgárdának hiányzott a közönség. Pedig a csoportok kitettek magukért. Az apróságokon kívül a környékbeli falvak menyecskekórusai, táncosai, a citerazenekar és az Ifjú Szivek műsora bámulatba ejtette a jelenlevőket. Öröm látni a tehetséges fiatalokat, valóban ifjú, új szívek új, játékos műsort adtak elő. Bizony megérdemelték volna a nagyobb közönséget. Egy-két olyan hűséges magyar család tisztelte meg jelenlétével az ünnepséget, amely minden évben megtekinti. Még a helybeliek, a szalkaiak sem jöttek el. Kár, mert ez a rendezvény az országos mellett csak a miénk, és a válságos, nehéz időkben is együtt kellene ünnepelni, szórakozni. Hajtman Kornélia Nána Egynapos kirándulás A kamocsai óvoda igazgatónője minden nyáron családi kirándulást szervez. Legutóbb Bajmócra látogattak el, ahol megtekintették a várat. Megcsodálták a korabeli jelmezekbe öltözött várurakat, és élvezték a bemutatókat, melyekkel a látogatókat szórakoztatták. A legnagyobb élményt az állatkerti sétajelentette. A rossz idő miatt elmaradt a fürdőzés, de feltalálták magukat, bejárták a téren a kirakodó vásárt. Bő kínálat volt mindenből, így hát a nagymamák és a szülők a csemetéjük minden kívánságát teljesíthették. Hostina Irén Komárom