Új Szó, 1998. június (51. évfolyam, 124-149. szám)

1998-06-10 / 132. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JÚNIUS 10. KOMMENTÁR Díványra a nemzetet! TÓTH MIHÁLY * A szlovákiai pszichiáterek legjobbjai sokért nem adnák, ha dí­ványukra tudnák csalogatni Vladimír Mečiart. A szakma elitje köpi a markát, hogy képes volna jó útra téríteni a nagytermé­szetű politikust. Azóta, hogy a kormányfő a múlt hét végén bejelentette, akár saját kezűleg is hajlandó működésre kurb­lizni a mohi atomerőművet, számomra már nem az a kérdé­sek kérdése, igent mond-e Mečiar a pszichiáterek valamelyi­kének, hanem arra vagyok nagyon kíváncsi, népszerűségére mennyire lesz hatással gombnyomkodási hajlandóságának demonstrálása. Más szóval: merészségnek vagy vakságnak te­kinti-e rokonszenvezőinek tábora, hogy újabban magfizikával is foglalkozik a miniszterelnök. Szociológusok már kimutat­ták, hogy nehezen tudna olyat elkövetni, aminek hatására az ország lakosságának úgy egynegyed része elfordulna tőle. De azt is kiszámították, hogy Mečiart a lakosság kb. 30-35 száza­léka most már akkor sem tudná szeretni, ha Szlovákiához csa­tolná a szaúd-arábiai olajmezőket. A gombnyomással kapcso­latos kijelentése, nincs kizárva, választóvonalat jelent politi­kai pályáján. Elvégre nem arról van szó, hogy a választási kampány keretében, teszem azt, Gútára látogat, és a mopedgyárban jópofáskodva kijelenti: „A Babeta nyergében teszek egy kerülőt a városban." Valahogy úgy éreztem magam az atomerőmű beindítását szorgalmazó nyilatkozata percé­ben, mintha arra akart volna rávenni, üljek be vele egy repü­lőgépbe, mert ő a pilótázáshoz is ért. Annyira közhírré tétetett Mečiar gombnyomkodhatnéka, hogy a mániájára most már azoknak is reagálniuk kellene, akik egyébként annyira kész­pénznek vették zsenialitását, hogy azt is elhitték, Washing­tont, Brüsszelt és Bécset az Ural felé haladva kell keresni. Nem babra megy a játék, nincs kizárva, hogy kormányfő gombnyomási hajlandóságának hangsúlyozásakor voltakép­pen a politikai tűréshatárt igyekezett kitapogatni. Csaknem négy hónap van még hátra a választásokig, így elegendő ideje van arra, hogy módosítsa a közhangulatot. Ha az ő 20-25 szá­zalékában többségben lesznek, akik merészségnek, nem pe­dig vakságnak minősítik az atomenergetikába tett kirándulá­sát, akkor esetleg azt is közhírré teszi, hogy űrhajót is tud ve­zetni. Egyvalami már most gyanítható: a pszichiáterek jelen­tős számú díványra adhatnak fel megrendelést. Csak az a kér­dés, hányan lesznek hajlandók rájuk feküdni. Futball és demokrácia TOMI VINCE Százféle játék létezik, százféle játékért lelkesedik az emberi­ség. De miért éppen a labda­rúgás a játékok királya? Miért van az, hogy a világbajnok­ságok idején a futball mint va­lami fertőző láz mindenkit el­kap, még azokat is, akik más­kor védettek vagy közömbö­sek a sport, a labdarúgás e ha­tásával szemben? Nehéz a vá­lasz... Futballozás közben a labda állandóan játékban van, lehetetlen hosszabb ideig bir­tokolni, nem lehet eldugni az ellenfél elől, nem lehet úgy ki­sajátítani, hogy az ellenfél bármelyik pillanatban el ne érhesse, egymásodpercet sincs magántulajdonban. És ez demokratikus. Képletesen és ténylegesen is. A pályán senki sincs kiváltságos hely­zetben, a labda elérésének le­hetősége mindenki előtt egy­forma, játék közben a futbal­lista szabadon dönthet. A fut­ball lehetővé teszi a szurkoló­nak is, hogy szabad elhatáro­zása szerint valaki mellett, il­letve ellen legyen, hogy hajla­ma szerint egyik csapatnak vagy játékosnak szurkoljon, a másiknak ne, hogy ezt ki is nyilvánítsa, és azáltal valakit lelkesítsen, egy másikat pedig ne. A labdarúgásban megta­lálni véljük, amit szürke hét­köznapjaink gyötrelmes aka­dályfutása során öntudatlanul és észrevétlenül elveszítet­tünk. Győzelmeinket, maga­biztosságunkat, verhetetlen­ségünket és, úgymond, férfiúi felsőbbrendűségünket. Mert a futball a férfiak játéka, az át­lagember álmainak örök utánpótlása. Persze csak azok számára izgalmas, akik isme­rik és értik a játékot, melynek egyszerűek a szabályai, így a néző előbb-utóbb szakember­ré válik. És mint ilyen, dicsér és lelkesedü:, bosszankodik és kritizál. Ha mindehhez hozzá­vesszük, hogy a labdarúgás népszerűségének tényezője a dicsőséges bizonytalanság, érthető a varázsa, mágikus ereje, szuggesztív hatása. És hát az a nagy boldogság ben­ne, hogy olyan megnyugtató­an izgalmas tud íenni. Férfi­társaim nevében bocsánatot kell kérnem a feleségektől, barátnőktől, anyáktól. Mától kezdve 33 napon át zajlik a '98-as világbajnokság. Éjjel­nappal, hajnalban és este lesznek a tévéközvetítések... Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlaóe, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Nagyon szomorú vagyok, hogy az országhoz hasonlóan már én sem vonzom a gazdag külföldi befek­tetőket. (Peter Gossányi rajza) MLADA FRONTA DNES Vladimír Mečiar büszke, mert or­szága ellenállt a nyomásnak, és üzembe helyezte a mohi atom­erőművet. Büszkesége mögött megtalálható mindaz, amit a Nyugat és a Kelet közötti különb­ségnek nevezünk. A Nyugat ugyanis igyekszik megszabadul­ni a haszontalan dolgoktól, térsé­günkben viszont örülnek nekik. Szlovákia örül Mohi befejezésé­nek, mert a kommunizmus alatt 30 milliárdot öltek belé, napjain­kig pedig újabb 30 müliárdot. MAGYARHIRLAP Vladimír Mečiar néhány napon belül másodszor sem vette em­berszámba osztrák partnerét. Először elfelejtette visszahívni Viktor Klimát, s helyette Moszk­vába utazott, majd ígéretét szeg­ve nem tájékoztatta Bécset Mohi aktiválásáról. Minden jel arra mutat, hogy Pozsony és Bécs kö­zött megszakadt az összekötte­tés, aminek súlyos ára lehet. Ausztria ezek után aligha fog kardoskodni Szlovákia mielőbbi EU-csatlakozása mellett. India és Pakisztán is bekerül az atomklubba - az előbbi el tudna viselni néhány szankciót, az utóbbi nem Kettővel több „érinthetetlen" Ismét kiéleződött a hely­zet India és Pakisztán kö­zött. Viszont már nem be­szélhetünk regionális problémáról: az atomrob­bantások ugyanis egy csa­pásra kibővítették az ed­dig öttagú „atomklubot". JARÁBIK BALÁZS A pontosság kedvéért jegyezzük meg: nem azokról az országok­ról van szó, amelyek rendelkez­nek atomtöltettel, hiszen a Szovjetunió felbomlása óta ez már nem „sikk". Azokról van szó, amelyek fel is robbantottak egy-két bombát, vagyis a dekla­rált atomhatalmak közé tartóz­99 nak. Az „érinthetetlenek" közé bekerülni nem kis dolog, hiszen az Egyesült Államok, Oroszor­szág, Nagy-Britannia, Francia­ország és Kína mindvégig jó klubtagként őrizte az ezzel járó kiváltságokat. Franciaország nem is olyan régen robbantott a Csendes-óceán szigetein, majd sietett bejelenteni: természete­sen szükség volt rá, s már készen áll az „atombékére". Most egy csapásra - mindenfajta tiltako­zás ellenére - a klub héttagúvá vált, átrendezve a világ atomtér­képét. Hogy ez milyen reakció­kat válthat ki, arra példa a szankciózás, amely azonban van is meg nincs is. India gazdasági­lag el tudna viselni náhány szankciót, Pakisztán azonban semmilyet sem. S ha felborul az ország gazdasági egyensúlya, láncreakciót kiváltva felborul­hat a régió politikai stabilitása. Ne feledjük, atomhatalomról van szó. Pakisztán esetében a robbantá­sok pikantériáját fokozta, hogy a hat töltet felrobbantásával há­romra emelkedett az ázsiai klubtagok száma, ráadásul elő­ször van köztük muzulmán be­rendezkedésű állam. Mindkét ország - kölcsönösen ­megtalálta a megoldást az ame­rikai szankciófenyegetésre, mondván: a térség béke felé ve­zető útja atomrobbantásokkal van kikövezve. A feje tetejére ál­lított logika csapdájába azóta sok szakértő beleesett. A kérdés az, hogy a nagyhatalmak is bele­esnének-e abba a csapdába, s nem látva kiutat a helyzetből, érintetlenül hagyják a két orszá­got. Félő, hogy a tizenegy rob­bantás újabb atomőrületet fog elindítani; elsősorban azokban az arab országokbari (Irak, Irán), amelyek - helyreállítandó az Izrael javára elbillent atom­egyensúlyt - eddig is kacérkod­tak a gondolattal. Most újra min­dent megtesznek, hogy saját címkét ragaszthassanak bombá­ik oldalára. Egy újabb őrült (atom)fegyverkezési hajsza fel­boríthatja a törékeny közel-kele­ti egyensúlyt, s még jobban ki­éleződhetnek a meglevő konflik­tusok. Hisz ne feledjük: az atom­hatalom az atomhatalom... A kormányzó mozgalom egykori szóvivője sikertelenül indult a polgármester-előválasztásokon Vladimír Hagara most munkát keres VRABEC MÁRIA A DSZM szóvivői posztjáról két hónapja leváltott Vladimír Hagara munkát keres. Úgy tű­nik, már nem pályázik országos babérokra, és egy kis kitérő után visszatér oda, ahonnan elindult - lakhelyére, Lévára. Szóvivősé­ge előtt ugyanis az ottani leány­iskolában matematikát oktatott, s miután Pozsonyba került, már csak a helyi művelődési központ által kiadott, de a DSZM szócsö­vének tartott Panoráma hasáb­jain rendszeresen megjelenő cikkeivel vett részt a regionális politikában. Főleg a helyi ke­reszténydemokrata polgármes­Mostoha hatalom Egészségügyi intézményeinkről általában akkor írnak bővebben, ha elégedetlenek az orvosi keze­léssel vagy a költségeket nem té­rítő biztosítókkal. De arról, hogy a nyomorba taszított kórházak­ban az orvosok és ápolónők mi­lyen jó munkát tudnak végezni, már ritkán számolnak be. Külö­nösen vidéki kórházainkat sújtja a kormány szűkmarkúsága, ha­nyagsága. A hatalom urai és elv­barátaik százmilliókat csúsztat­tert támadta nagy előszeretet­tel. Ebből többen is arra követ­keztettek, hogy indulni fog az őszi helyhatósági választáso­kon. Nem így történt, ugyanis infor­mációink szerint Hagarát nem jelölte polgármesternek a moz­galom. Amint azt a járási DSZM­irodában megtudtuk, a vezető­ség más személyt támogatott. Hagara ennek ellenére jelentke­zett az előválasztásokra, ám nem járt sikerrel. Ha nem sike­rült sem a nagypolitikában, sem a regionálisban, majd csak sike­rül az oktatásban - gondolta az egykori matematikatanár, és megpályázta a lévai szlovák nak, viszont az őket bársonyszék­be ültető választó- és adófizető polgárok egészségének védelmé­re csak nyomorpénzt fordítanak a költségvetésből. Az egészségügy helyzetét csak azok tudják fel­mérni, akik kénytelenek voltak hosszabb időt kórházban tölteni. Igaz, hogy a jól felkészült orvosok és ápolónők gondos munkával próbálják pótolni a pénzhiányt, de a mindenre figyelni tudó páci­ensek a lelkiismeretes tevékeny­ség mögött is látják, hogy az egészségügy éppen olyan kitaszí­tott gyermeke a hatalomnak, mint a kultúra vagy az oktatás. Gáspár Tibor Komárom gimnázium igazgatójának állá­sát. Az eddigi igazgatót, Štefan Reindlt szeptemberben váltotta le minden indoklás nélkül a Nyitrai Kerületi Hivatal, és az­óta megbízott igazgatóként vég­zi a dolgát. Érdeklődtünk, tud-e arról, ki a konkurense, de csak annyit mondott, hogy hallott ró­la. A kérületi hivatalban is azt a választ kaptuk, hogy a pályázók nevét nem hozhatják nyilvános­ságra, ezért az információt nem akarják sem megerősíteni, sem cáfolni. Annyi biztos, pénteken minden kiderül. Mindenesetre Hagarának van még egy lehető­sége a tartalékban: ha minden kötél szakad, legfeljebb elmegy Matej Bel és Bél Mátyás A megnevezett urak közül az első „a független Szlovákia egyik legnagyobb szlovák tudó­sa", akiről Besztercebányán egyetemet neveztek el. Bél Má­tyásról, aki feltehetően titkos rokona az előbbinek, érdemes többet megtudni. A XVIII. szá­zad első felének egyik legjele­sebb magyarországi tudósa ta­nulmányait a kor leghíresebb német egyetemén, Halléban vé­gezte. A latinon kívül magya­rul, szlovákul és németül is publikált. Tanárként az oktatás osztályvezetőnek a Szlovák Biztosító lévai fiókjába - leg­alábbis ezt beszélik az alkalma­zottak, akik egyre gyakrabban látják az intézmény igazgatójá­nál. Egyébként a fiók marketingosz­tályán dolgozik a volt szóvivő felesége. Szerettük volna Vladi­mír Hagarát is megkérdezni, de a telefonszám, amelyet a DSZM járási irodájában meghagyott, már nem él. Úgy tűmik, a siker­telen polgármester-jelöltetés után, amikor sértődött kegy­vesztettként bevágta maga mö­gött az ajtót, rögtön a távközlési vállalathoz sietett, hogy titkosít­sa telefonszámát. reformátora - nyelvkönyveket jelentet meg; tudósként a teo­lógiától az alkímiáig, a nyelv­történettől a néprajzig jelentő­set alkot. Magyarország födrajzi, történelmi és politikai leírását nyújtja négykötetes, adatgazdag gyűjteményében. Ha valaki akkoriban feltette volna Bél Mátyásnak azt az anakronisztikus kérdést, vajon milyen nemzetiségű, valószínű­leg meg sem érti. Esetleg azt fe­lelte volna, hogy hungarus, hi­szen egész munkásságát a Regnum Hungáriáé szolgálatá­nak szentelte. Czibulka Imre Tardoskedd PfWW^Iwl^iWTI

Next

/
Thumbnails
Contents