Új Szó, 1998. június (51. évfolyam, 124-149. szám)

1998-06-09 / 131. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JÚNIUS 9. KOMMENTÁR Képzettsége: anyós PÁKOZDI GERTRÚD Hogy mi van a borítékban, azon múlik, kinek a borítékjáról van szó. Éppenséggel bankhivatalnokéról vagy textilipari munkáséról. Esetleg egy felügyelő bizottságban ülő szakértőéről. Ugyanis míg a bankhivatalnok átlagban 20 ezer korona körüli fizetést emelhet le havonta folyószámlájáról, a textilipari munkás - ha egyáltalán megkapja havi bérét - 6287 koronát. (A felügyelő bizottsági tag meg nem egy esetben több tízezret.) A statisztikai bérkimutatás pedig - noha bevett módszerrel készül - eléggé csalóka. Nem véletlen, hogy a szakszervezeti konföderáció célul tűzte ki: megpróbálja kiharcolni, hogy az átlagkeresetekbe ne számítsák bele a vezetői fizetéseket, és a túlórákért kifizetett bérpótlékot. Ha ezt sikerülne elérnie, bizonyára másképpen alakulnának a fenti számok is, amelyek azonban így is hűen tükrözik: a bérezésben bizony alaposan szétnyílt az a bizonyos olló. Az, hogy egy sikeres vállalatvezető sokat keres, nem meglepő a piacgazdaságban. Az sem, hogy a pénzügyi szférában dolgozókjóval az átlagon felül keresnek. Így van ez a világ fejlettebb gazdaságú államaiban is. Az viszont már távol áll az ottani gyakorlattól, hogy az a parlamenti párt, amely a munkások képviseletét vállalja magára, ígéreteivel szemben olyan törvényeket is rendre megszavazzon, amelyek végrehajtása a legérzékenyebben a bérskála alsó felébe tartozók pénztárcáját érinti. Semmiképp sem rendjén való, hogy a munkások nevében a parlamentben ülő párt hagyja magát belerángatni enyhén szólva is gyanús privatizációs akciókba, hogy nem egy bank, nagyvállalat, ilyen-olyan részvénytársaság igazgatóságában, illetve félügyelő bizottságában olyanok kaptak helyet, akik „véletlenül" közeli rokonságban állnak a munkásszövetségi pártelnökkel vagy a párt más vezetőivel. Igaz, ők nem privatizáltak, de azért, hogy „szakértőkként" részt vesznek egy-egy részvénytársasági felügyelő bizottsági tanácskozáson, havonta súlyos tízezreket markolnak föl. Mivel kétséges, hogy egy könyvelői tanfolyamot elvégzett személy (ez esetben Ján Ľupták anyósáról van szó) pénzügyi zseni legyen, nyilvánvaló, hogy a megfelelő helyről érkező nyomásra került a húsosfazék közelébe. így is lehet keresni „egy kis mellékest", így is kiegészíthető például a nyugdíj. Ľupták pedig közben kirúgja pártjából mindazokat, akik már sokallják a programjuktól való eltérést. Akik - noha ők maguk sem szentek - rádöbbennek: ilyen praktikák láttán a bérből és fizetésből élők joggal fordítanak hátat pártjuknak. Elkéstek vele. Poénra várva SIDÓ ÁRPÁD A választások közeledtével az egyébként tréfát nem ismerő nacionalisták egyre frappánsabb beköpéseket eresztenek meg. Az SZNP a sajtótájékoztatóin humordömpinggel fárasztja a tényekre kiéhezett tudósítókat, titkon remélve, hogy ezzel további választókat nyer. Nehéz felmérni a mulatságosnak vélt eszmefuttatások szavazatvonzó hatását, ehhez tudni kéne, mit hoz le másnap a sajtó. Ha a nemzetiek új hívőt minden alkalommal nem is szerezhetnek, de a tájékoztatóikat szorgalmasan látogató, a terem hátsó padjaiban kuporgó ős-szimpatizánsok elszántságát bizonyára erősítik. Az elkötelezettek élcsapata ingyenkávét szürcsölgetve meghatottan hallgatja a mindenkori szónokot. Egy-egy kvázi szellemes beszólásra sűrűn bólogatnak - az íratlan szabály szerint. Egymás közt újra és újra elismerik, derűs megjegyzést gondosan kiválasztott ellenségképpel nem lehetetlen párosítani. Hüppögnek, ha egy elvetemült újságíró keresztkérdésekkel próbálja összekuszálni az üldözési mániában szenvedő vezérszónok gondolatmenetét. Megfelelő eszenpés válasz esetén a gondterhelt orrtúrást fellélegezve hagyják abba. Erre inni kell. Homályosra matatott poharakban már langyos az ásványvíz, de a cirkusz mellé, kenyér helyett az is megteszi. Kibiceknek semmi sem drága. És a jókedélyű értekezlet folytatódik, újabb aranyköpés az ellenzékről, összevont szemöldökű dörgedelem a magyarokról, így kerek a világ. Élemedett pártrajongók egyike színészi babérokra tör: Újságírói munkakörbe élve magát sűrűn jegyzetel. Meg kell hagyni, őstehetség. A többiek kocsányon lógó szemekkel bátorítóan hunyorognak az érvelő pártalelnök felé a hátralévő néhány percben. A péntekenként megrendezett SZNP-s sajtóértekezlet felvonásai gyorsan véget érnek. Önfeledt kacagásra senki sem ragadtatja magát. A poénra szeptemberig várni kell. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hlrfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fox: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Branslava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Apu, te is a pocsolyától lettél ilyen sáros? - Nem, fiam, én privatizáltam. (Szalay Zoltán karikatúrája) TALLÓZÓ PRÁCA Az év végéig az egészségügy adóssága elérheti a 10 milliárd koronát - nyilatkozta Ladislav Petričko, a Szlovák Orvosi Kamara elnöke, majd értékelte az egészségügyi dolgozók tiltakozó megmozdulásait. „Az volt a célunk, hogy végre a polgár mondjon véleményt: hajlandóe tűrni a jelenlegi helyzetet, s a felelősöket, pontosabban a felelőtleneket a tárcán belül uralkodó krízis megoldására szólítottuk fel." Tibor Barta, az orvosi szakszervezet elnöke rámutatott: „Az állam az általa biztosítottakért már öt éve nem fizeti az egészségbiztosítás teljes összegét, s ezzel eddig kb. 30 milliárd koronával károsította meg az egészségügyet." A múlt év mérlege 5,7 milliárd koronás hiánynyal zárult, az idei kilátások is rosszak, a hiány akár 10 milliárd koronára is nőhet. A hatalom a polgári engedetlenségre nincs felkészülve, ezt nem tudja kezelni A siker a járásoktól függ Információink szerint több járási koordinációs tanács e napokban (tegnap is, ma is) tárgyal a pénteki szepsi és galántai nagygyűlésen való részvételről. Ne feledjük, a járásoktól függ az akció sikere, bizonyította ezt a tavalyi iskolaév vége, a kétnyelvű bizonyítványok esete. MALINÁK ISTVÁN Azt a pesszimisták félig-meddig kudarcként értékelték, az optimisták félsikerről beszéltek, mondván: már ennek is örülni kell. Sokan megállapították, a teljes sikerhez az kellett volna, hogy a Központi Koordinációs Tanács jobban átérezze a járások gondjait. A pszichikaiakat is, azt, hogy „lent" nagyobb nyomás nehezedik a tanácsok tagjaira, az emberek jobban függnek a helyi kiskirályoktól, könnyebben meg lehet őket félemlíteni. Sem elítélni, sem felmenteni nem akarok ezzel senkit, nem volna semmi értelme; mindezttetszik vagy nem - tényként kell kezelni. De legalább a napi szervezőmunkában lehetne jobban segíteni egymást, hiszen bizonyára vannak járások, ahol az is gondot okoz, hogyan utaztassák az embereket a nagygyűlésekre. Nagyon fontos, hogy helyi szinten se hagyják magukat a részvevők kiprovokálni az államhatalom részéről. Emlékezhetünk: volt Komáromban országos akció, amikor a távolabbról utazók buszai „véletlenül" belefutottak a „véletlenül" szigorított közúti ellenőrzésbe. Tartok tőle, roszszabbra is számíthatunk. Hiszen azoknak az erőknek, amelyek a párkányi népszavazás kapcsán a hadsereget is készenlétbe helyezték volna, amelyek parlamenti képviselője a hatalom dölyfös arroganciájával terroristáknak merte nevezni a búcsi és bátorkeszi szülőket, azoknak nagyon jól jönne egy kis incidens. A magyarellenes hisztéria légkörében ez néhány százaléknyi szavazatot is hozhatna számukra. Ez is tény, nem megijedni kell tőle, hanem okosan kezelni. Nem is olyan régen egy pozsonyi szlovák iskolában tiltakoztak hasonló módon a diákok és a szülők, őket egyetlen szlovák, de még magyar képviselőnek sem jutott eszébe terroristáknak nevezni. Ellenkezőleg: mi szimpátiával figyeltük a küzdelmüket. Most vonjuk le a tanulságot: a tiltakozó szülő csak akkor terrorista, ha magyar? Az, hogy Komáromban vízágyúkat helyeztek készenlétbe, nem a hatalom erejét bizonyítja, hanem a zavarodottságát. Mert a polgári engedetlenség az, amire nincs felkészülve, amit nem tud kezelni. Tudna persze, erőszakkal, de egy ilyen lépést százszor is meg kell gondolnia. Éppen ezért szeretné az állampolgár kezéből kicsavarni a zászlót, és politikai síkra terelni az ügyet. Például a magyar parlamenti képviselők körüli botránykavarással, elhallgatva azt az alapigazságot, hogy nem az a kéviselő jár el jogellenesen, aki a jogait követelő (esetünkben magyar) állampolgárt támogatja, hanem az a rezsim, amely a demokrácia leple alatt először egy célirányos, antidemokratikus törvényt hoz, amely megfosztja az iskolákat minden önállóságuktól, a szülőket, a helyi közösségeket a beleszólás jogától, majd ennek a törvénynek megtartását követeli azoktól, akik ellen megalkották. Mert a választási törvény sem lesz demokratikus attól, hogy ez a szlovák parlament elfogadta. Summa summarum: a járásokban dől el az iskoláinkért folytatott küzdelem sikere. Ezért nagy a felelősségük. Erejük is legyen hozzá. Példabeszéd arról, hogyan tartják egyesek megoldhatónak az iskolaigazgató-problémát A hatalom kinyújtja csápjait FARKAS OTTÓ Már-már azt hittem, hogy Búcs és Bátorkeszi szülői közössége magára marad, de szerencsére nem így történt. Előbb a környékbeli iskolák szülői közösségei csatlakoztak a két bátor községhez, aztán a távolabbiak is, habár... Ennek kapcsán a minap a petíciós bizottság egyik búcsi tagja csalódottan azt mondta, úgy tűnik, a szolidaritásnak is Elkerülni a félreértéseket Kedves Vojtek Katalin! Először is engedje meg, hogy köszönetet mondjak Önnek, amiéit reagálásra méltatta a május 28-án az Új Szó hasábjain megjelent cikkemet. Nem hittem volna, hogy egyszer még velem is megtörténik a „füstszűrős sapka" esete (aki nem tudná: ez arról szól, hogy ha valaki meg akar támadni valakit, mindig talál rá okot). Az Összefogni, de hogyan? című nyílt levelem a mobilizálás és segíteni akarás szándékával íródott, és nem ellenkezőleg, mint ahogy Ön állítja. Lehet, hogy az írás félreérthető vannak határai, és ezek egyenlőek a Komáromi járáséival. Erről jutott eszembe az egyik közép-szlovákiai alapiskola szülői közössége elnökének kijelentése, aki egy bizalmas beszélgetés során elmondta: a legmeszszebbmenőkig elégedettek az új iskolaigazgatóval. Ha esetleg valaki megrágalmazná, annak vele gyűlne meg a baja. Kissé meglepett e kijelentése, mert úgy tudtam, hogy az igazgató hosszú vi(ami rutintalanságommal is magyarázható), de szándékos „rezignáltán fásult beletörődést", sőt letargiát és kishitűséget kiolvasni a hatékonyabb összefogást sürgető szándék mögül, ez már nemcsak hiba, ez már valami egészen más. Az pedig, hogy cikkében nem jelzi pontosan, milyen írást, illetve kit is ostoroz valójában, arra utal, hogy az Ön számára az egész csak az a bizonyos „kutyaverésre szolgáló bot", és nem más. Ami pedig a meg sem jelent „hőzöngés" kifejezésnek a levelembe való beleolvasását illeti: ez már az újságírói etika határát súrolja. Végül is, hogy tisztázzuk az ügyet, szeretném nyomatékosan hangsúlyozni: nem a nagygyűlések, mint végső megoldás ellen ágálok. Ellenta után és kétes körülmények között került az iskola élére. Nem sokkal e beszélgetés után tartott sajtótájékoztatót a kormánypárt néhány , jeles" képviselője. Ez is kötetlen beszélgetéssel zárult, a járási hivatal magas beosztású alkalmazottja - talán nem véletlenül - éppen ezt az iskolát említette példaként a sajtó képviselőinek. Elmondta, hogy hároméves huzavona után sikerült megnyugtatni a szülőket. „Az új igazkezőleg, javaslatom azt kívánta elérni, hogy olyan helyzet teremtődjön, amikor a kilátásba helyezett, de még meg nem hirdetett tömegmegmozdulás mindenkiben azt az érzést váltsa ki, hogyha megvalósul, minden kétséget kizáróan legalább 50-60 ezer ember megjelenése várható. És amikor mégsem hat a „készültségi állapot" meghirdetése, és mégis menni kell a nagygyűlésre, a tömeges részvétel ne legyen kétséges. Mindez benne van a cikkben, és meggyőződésem, hogy azok, akiknek szólt, ezt is értették ki belőle. Ami a bátorságot és helytállást illeti, kíváncsi vagyok, vajon találkozunk-e Galántán. Mert én ott leszek. Galia N. Imre Érsekújvár gatónak sikerült őket megnyugtatnia?" - kérdeztem, amire megdöbbenésemre a következő választ kaptam. „Megtette azt helyette a szülői közösség elnöke. Tudjuk, hogy vállalkozó, ezért az adóhivatalon keresztül rajta tartjuk a szemünket." Mindez az említett búcsi szülő nyilatkozata kapcsán jutott eszembe. Azt hiszem, nem véletlenül és nem minden ok nélkül. Tisztelt Galla Úr! Mivel a tervezett tiltakozó nagygyűlésről vallott nézeteivel nem áll teljesen egyedül - másoktól is hallottam hasonló érvelést -, etikátlannak tartottam cikkemben név szerint kizárólag Önre hivatkozni. De idézek leveléből: „A..tervezett nagygyűlés... az 1996-os komáromi nagygyűlést juttatja eszembe... Gyakorlatilag az eredmény elhanyagolható..., minden ilyen rendezvény... a nemzetiek malmára hajtja a vizet." Akik komolyan gondolják, hogy szükség van a tiltakozó nagygyűlésekre, nem így érvelnek. Galántán már csak munkakörömből eredően is - természetesen ott leszek. Tisztelettel: Vojtek Katalin JEGYZET