Új Szó, 1998. június (51. évfolyam, 124-149. szám)

1998-06-09 / 131. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JÚNIUS 9. KOMMENTÁR Képzettsége: anyós PÁKOZDI GERTRÚD Hogy mi van a borítékban, azon múlik, kinek a borítékjáról van szó. Éppenséggel bankhivatalnokéról vagy textilipari munkáséról. Esetleg egy felügyelő bizottságban ülő szakértő­éről. Ugyanis míg a bankhivatalnok átlagban 20 ezer korona körüli fizetést emelhet le havonta folyószámlájáról, a textil­ipari munkás - ha egyáltalán megkapja havi bérét - 6287 ko­ronát. (A felügyelő bizottsági tag meg nem egy esetben több tízezret.) A statisztikai bérkimutatás pedig - noha bevett módszerrel készül - eléggé csalóka. Nem véletlen, hogy a szakszervezeti konföderáció célul tűzte ki: megpróbálja kihar­colni, hogy az átlagkeresetekbe ne számítsák bele a vezetői fi­zetéseket, és a túlórákért kifizetett bérpótlékot. Ha ezt sike­rülne elérnie, bizonyára másképpen alakulnának a fenti szá­mok is, amelyek azonban így is hűen tükrözik: a bérezésben bizony alaposan szétnyílt az a bizonyos olló. Az, hogy egy sikeres vállalatvezető sokat keres, nem meglepő a piacgazdaságban. Az sem, hogy a pénzügyi szférában dolgo­zókjóval az átlagon felül keresnek. Így van ez a világ fejlet­tebb gazdaságú államaiban is. Az viszont már távol áll az ot­tani gyakorlattól, hogy az a parlamenti párt, amely a munká­sok képviseletét vállalja magára, ígéreteivel szemben olyan törvényeket is rendre megszavazzon, amelyek végrehajtása a legérzékenyebben a bérskála alsó felébe tartozók pénztárcá­ját érinti. Semmiképp sem rendjén való, hogy a munkások ne­vében a parlamentben ülő párt hagyja magát belerángatni enyhén szólva is gyanús privatizációs akciókba, hogy nem egy bank, nagyvállalat, ilyen-olyan részvénytársaság igazgatósá­gában, illetve félügyelő bizottságában olyanok kaptak helyet, akik „véletlenül" közeli rokonságban állnak a munkásszövet­ségi pártelnökkel vagy a párt más vezetőivel. Igaz, ők nem privatizáltak, de azért, hogy „szakértőkként" részt vesznek egy-egy részvénytársasági felügyelő bizottsági tanácskozá­son, havonta súlyos tízezreket markolnak föl. Mivel kétséges, hogy egy könyvelői tanfolyamot elvégzett személy (ez eset­ben Ján Ľupták anyósáról van szó) pénzügyi zseni legyen, nyilvánvaló, hogy a megfelelő helyről érkező nyomásra került a húsosfazék közelébe. így is lehet keresni „egy kis mellé­kest", így is kiegészíthető például a nyugdíj. Ľupták pedig közben kirúgja pártjából mindazokat, akik már sokallják a programjuktól való eltérést. Akik - noha ők maguk sem szen­tek - rádöbbennek: ilyen praktikák láttán a bérből és fizetés­ből élők joggal fordítanak hátat pártjuknak. Elkéstek vele. Poénra várva SIDÓ ÁRPÁD A választások közeledtével az egyébként tréfát nem ismerő nacionalisták egyre frappán­sabb beköpéseket eresztenek meg. Az SZNP a sajtótájékoz­tatóin humordömpinggel fá­rasztja a tényekre kiéhezett tudósítókat, titkon remélve, hogy ezzel további választókat nyer. Nehéz felmérni a mulat­ságosnak vélt eszmefuttatások szavazatvonzó hatását, ehhez tudni kéne, mit hoz le másnap a sajtó. Ha a nemzetiek új hí­vőt minden alkalommal nem is szerezhetnek, de a tájékoz­tatóikat szorgalmasan látoga­tó, a terem hátsó padjaiban kuporgó ős-szimpatizánsok el­szántságát bizonyára erősítik. Az elkötelezettek élcsapata ingyenkávét szürcsölgetve meghatottan hallgatja a min­denkori szónokot. Egy-egy kvázi szellemes beszólásra sű­rűn bólogatnak - az íratlan szabály szerint. Egymás közt újra és újra elismerik, derűs megjegyzést gondosan kivá­lasztott ellenségképpel nem lehetetlen párosítani. Hüp­pögnek, ha egy elvetemült új­ságíró keresztkérdésekkel pró­bálja összekuszálni az üldözé­si mániában szenvedő vezér­szónok gondolatmenetét. Megfelelő eszenpés válasz esetén a gondterhelt orrtúrást fellélegezve hagyják abba. Er­re inni kell. Homályosra mata­tott poharakban már langyos az ásványvíz, de a cirkusz mel­lé, kenyér helyett az is megte­szi. Kibiceknek semmi sem drága. És a jókedélyű értekez­let folytatódik, újabb aranykö­pés az ellenzékről, összevont szemöldökű dörgedelem a magyarokról, így kerek a vi­lág. Élemedett pártrajongók egyike színészi babérokra tör: Újságírói munkakörbe élve magát sűrűn jegyzetel. Meg kell hagyni, őstehetség. A töb­biek kocsányon lógó szemek­kel bátorítóan hunyorognak az érvelő pártalelnök felé a hátralévő néhány percben. A péntekenként megrendezett SZNP-s sajtóértekezlet felvo­násai gyorsan véget érnek. Önfeledt kacagásra senki sem ragadtatja magát. A poénra szeptemberig várni kell. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hlrfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fox: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Brans­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Apu, te is a pocsolyától lettél ilyen sáros? - Nem, fiam, én privatizáltam. (Szalay Zoltán karikatúrája) TALLÓZÓ PRÁCA Az év végéig az egészségügy adóssága elérheti a 10 milliárd koronát - nyilatkozta Ladislav Petričko, a Szlovák Orvosi Kamara elnöke, majd értékelte az egészségügyi dolgozók tilta­kozó megmozdulásait. „Az volt a célunk, hogy végre a polgár mondjon véleményt: hajlandó­e tűrni a jelenlegi helyzetet, s a felelősöket, pontosabban a fele­lőtleneket a tárcán belül uralko­dó krízis megoldására szólítot­tuk fel." Tibor Barta, az orvosi szakszer­vezet elnöke rámutatott: „Az ál­lam az általa biztosítottakért már öt éve nem fizeti az egész­ségbiztosítás teljes összegét, s ezzel eddig kb. 30 milliárd ko­ronával károsította meg az egészségügyet." A múlt év mér­lege 5,7 milliárd koronás hiány­nyal zárult, az idei kilátások is rosszak, a hiány akár 10 milli­árd koronára is nőhet. A hatalom a polgári engedetlenségre nincs felkészülve, ezt nem tudja kezelni A siker a járásoktól függ Információink szerint több járási koordinációs tanács e napokban (tegnap is, ma is) tárgyal a pénteki szepsi és galántai nagygyűlésen való részvételről. Ne feled­jük, a járásoktól függ az akció sikere, bizonyította ezt a tavalyi iskolaév vége, a kétnyelvű bizonyítvá­nyok esete. MALINÁK ISTVÁN Azt a pesszimisták félig-meddig kudarcként értékelték, az opti­misták félsikerről beszéltek, mondván: már ennek is örülni kell. Sokan megállapították, a teljes sikerhez az kellett volna, hogy a Központi Koordinációs Tanács jobban átérezze a járá­sok gondjait. A pszichikaiakat is, azt, hogy „lent" nagyobb nyo­más nehezedik a tanácsok tagja­ira, az emberek jobban függnek a helyi kiskirályoktól, könnyeb­ben meg lehet őket félemlíteni. Sem elítélni, sem felmenteni nem akarok ezzel senkit, nem volna semmi értelme; mindezt­tetszik vagy nem - tényként kell kezelni. De legalább a napi szer­vezőmunkában lehetne jobban segíteni egymást, hiszen bizo­nyára vannak járások, ahol az is gondot okoz, hogyan utaztassák az embereket a nagygyűlésekre. Nagyon fontos, hogy helyi szin­ten se hagyják magukat a rész­vevők kiprovokálni az államha­talom részéről. Emlékezhetünk: volt Komáromban országos ak­ció, amikor a távolabbról utazók buszai „véletlenül" belefutottak a „véletlenül" szigorított közúti ellenőrzésbe. Tartok tőle, rosz­szabbra is számíthatunk. Hiszen azoknak az erőknek, amelyek a párkányi népszavazás kapcsán a hadsereget is készenlétbe he­lyezték volna, amelyek parla­menti képviselője a hatalom dölyfös arroganciájával terroris­táknak merte nevezni a búcsi és bátorkeszi szülőket, azoknak nagyon jól jönne egy kis inci­dens. A magyarellenes hisztéria légkörében ez néhány százalék­nyi szavazatot is hozhatna szá­mukra. Ez is tény, nem megijed­ni kell tőle, hanem okosan ke­zelni. Nem is olyan régen egy pozso­nyi szlovák iskolában tiltakoz­tak hasonló módon a diákok és a szülők, őket egyetlen szlovák, de még magyar képviselőnek sem jutott eszébe terroristáknak nevezni. Ellenkezőleg: mi szim­pátiával figyeltük a küzdelmü­ket. Most vonjuk le a tanulságot: a tiltakozó szülő csak akkor ter­rorista, ha magyar? Az, hogy Komáromban vízágyú­kat helyeztek készenlétbe, nem a hatalom erejét bizonyítja, ha­nem a zavarodottságát. Mert a polgári engedetlenség az, amire nincs felkészülve, amit nem tud kezelni. Tudna persze, erőszak­kal, de egy ilyen lépést százszor is meg kell gondolnia. Éppen ezért szeretné az állampolgár kezéből kicsavarni a zászlót, és politikai síkra terelni az ügyet. Például a magyar parlamenti képviselők körüli botránykava­rással, elhallgatva azt az alap­igazságot, hogy nem az a kéviselő jár el jogellenesen, aki a jogait követelő (esetünkben ma­gyar) állampolgárt támogatja, hanem az a rezsim, amely a de­mokrácia leple alatt először egy célirányos, antidemokratikus törvényt hoz, amely megfosztja az iskolákat minden önállósá­guktól, a szülőket, a helyi közös­ségeket a beleszólás jogától, majd ennek a törvénynek meg­tartását követeli azoktól, akik ellen megalkották. Mert a vá­lasztási törvény sem lesz de­mokratikus attól, hogy ez a szlo­vák parlament elfogadta. Summa summarum: a járások­ban dől el az iskoláinkért folyta­tott küzdelem sikere. Ezért nagy a felelősségük. Erejük is legyen hozzá. Példabeszéd arról, hogyan tartják egyesek megoldhatónak az iskolaigazgató-problémát A hatalom kinyújtja csápjait FARKAS OTTÓ Már-már azt hittem, hogy Búcs és Bátorkeszi szülői közössége magára marad, de szerencsére nem így történt. Előbb a kör­nyékbeli iskolák szülői közössé­gei csatlakoztak a két bátor köz­séghez, aztán a távolabbiak is, habár... Ennek kapcsán a minap a petíciós bizottság egyik búcsi tagja csalódottan azt mondta, úgy tűnik, a szolidaritásnak is Elkerülni a félreértéseket Kedves Vojtek Katalin! Először is engedje meg, hogy köszöne­tet mondjak Önnek, amiéit rea­gálásra méltatta a május 28-án az Új Szó hasábjain megjelent cikkemet. Nem hittem volna, hogy egyszer még velem is meg­történik a „füstszűrős sapka" esete (aki nem tudná: ez arról szól, hogy ha valaki meg akar támadni valakit, mindig talál rá okot). Az Összefogni, de ho­gyan? című nyílt levelem a mo­bilizálás és segíteni akarás szán­dékával íródott, és nem ellenke­zőleg, mint ahogy Ön állítja. Le­het, hogy az írás félreérthető vannak határai, és ezek egyenlőek a Komáromi járáséi­val. Erről jutott eszembe az egyik közép-szlovákiai alapiskola szü­lői közössége elnökének kijelen­tése, aki egy bizalmas beszélge­tés során elmondta: a legmesz­szebbmenőkig elégedettek az új iskolaigazgatóval. Ha esetleg va­laki megrágalmazná, annak vele gyűlne meg a baja. Kissé megle­pett e kijelentése, mert úgy tud­tam, hogy az igazgató hosszú vi­(ami rutintalanságommal is magyarázható), de szándékos „rezignáltán fásult beletörő­dést", sőt letargiát és kishitűsé­get kiolvasni a hatékonyabb összefogást sürgető szándék mögül, ez már nemcsak hiba, ez már valami egészen más. Az pe­dig, hogy cikkében nem jelzi pontosan, milyen írást, illetve kit is ostoroz valójában, arra utal, hogy az Ön számára az egész csak az a bizonyos „ku­tyaverésre szolgáló bot", és nem más. Ami pedig a meg sem je­lent „hőzöngés" kifejezésnek a levelembe való beleolvasását il­leti: ez már az újságírói etika határát súrolja. Végül is, hogy tisztázzuk az ügyet, szeretném nyomatékosan hangsúlyozni: nem a nagygyűlések, mint vég­ső megoldás ellen ágálok. Ellen­ta után és kétes körülmények kö­zött került az iskola élére. Nem sokkal e beszélgetés után tartott sajtótájékoztatót a kormánypárt néhány , jeles" képviselője. Ez is kötetlen beszélgetéssel zárult, a járási hivatal magas beosztású al­kalmazottja - talán nem véletle­nül - éppen ezt az iskolát említet­te példaként a sajtó képviselői­nek. Elmondta, hogy hároméves huzavona után sikerült meg­nyugtatni a szülőket. „Az új igaz­kezőleg, javaslatom azt kívánta elérni, hogy olyan helyzet te­remtődjön, amikor a kilátásba helyezett, de még meg nem hir­detett tömegmegmozdulás mindenkiben azt az érzést vált­sa ki, hogyha megvalósul, min­den kétséget kizáróan legalább 50-60 ezer ember megjelenése várható. És amikor mégsem hat a „készültségi állapot" meghir­detése, és mégis menni kell a nagygyűlésre, a tömeges rész­vétel ne legyen kétséges. Mind­ez benne van a cikkben, és meg­győződésem, hogy azok, akik­nek szólt, ezt is értették ki belő­le. Ami a bátorságot és helytál­lást illeti, kíváncsi vagyok, va­jon találkozunk-e Galántán. Mert én ott leszek. Galia N. Imre Érsekújvár gatónak sikerült őket megnyug­tatnia?" - kérdeztem, amire megdöbbenésemre a következő választ kaptam. „Megtette azt helyette a szülői közösség elnö­ke. Tudjuk, hogy vállalkozó, ezért az adóhivatalon keresztül rajta tartjuk a szemünket." Mindez az említett búcsi szülő nyilatkozata kapcsán jutott eszembe. Azt hiszem, nem vé­letlenül és nem minden ok nél­kül. Tisztelt Galla Úr! Mivel a tervezett tiltakozó nagygyűlésről vallott nézeteivel nem áll teljesen egyedül - má­soktól is hallottam hasonló ér­velést -, etikátlannak tartottam cikkemben név szerint kizáró­lag Önre hivatkozni. De idézek leveléből: „A..tervezett nagy­gyűlés... az 1996-os komáromi nagygyűlést juttatja eszembe... Gyakorlatilag az eredmény el­hanyagolható..., minden ilyen rendezvény... a nemzetiek mal­mára hajtja a vizet." Akik komo­lyan gondolják, hogy szükség van a tiltakozó nagygyűlésekre, nem így érvelnek. Galántán ­már csak munkakörömből ere­dően is - természetesen ott le­szek. Tisztelettel: Vojtek Katalin JEGYZET

Next

/
Thumbnails
Contents