Új Szó, 1998. június (51. évfolyam, 124-149. szám)

1998-06-06 / 129. szám, szombat

ÚJ SZÓ 1998. JÚNIUS 6. SPORT/TÉVÉ ÉS RÁDIÓ - SZOMBA T Varnus Xavér és Rhoda Scott közös hangversenye augusztus 20-án Budapesten. Az orgonamuzsika géniusza Alaptalan volt a család aggodalma. Fogékony, kíváncsi gyerekként bizonyára nem vágyott másra, csak tanulni, tanulni, a lehető legtöbbet magába szívni. Tízéves lehetett akkoriban. Élőben mikor látták egymást először? Csak a helyszínre emlékszem, a pontos évszámon el kellene gondolkoznom. Egy párizsi templomban koncerteztem hajBiztos voltam benne: ha most abbahagynám, a tollam tovább írna. nali négykor. Félhomály volt, Rhoda Scott elég távol ült tőlem. De mondom, én már gyerekként is szerettem. Tetszett, ahogy játszott. Jópofának tűnt. Idejött egy félvér nő, és mezítláb orgonált. Nem csoda, hogy az egész ország megkedvelte. Kevés ilyen dzsesszorgonista van a világon, aki így játszik. Magyaroszágon kívül azonban szinte sehol rtem ismerik a világon. El is könyveltem magamban, hogy valószínű ő egy magyar felfedezés, és meg is maradt a határainkon belül. De ha már nálunk szeretik, akkor lássák és hallják őt, gondoltam. Ezért a közös koncert. Folytassuk a sort későbbi nagy találkozásaival. Faludy Györgygyei, atyai jóbarátainak egyikével hol ismerkedett meg? Kanadában, 1984-ben. Az öszszes Villon-fordítását fejből tudom, de valahogy abban a hitl:n a legzajosabb kávéházakból ülök át a templomi orgona mellé ben éltem, hogy ő már száz éve halott. És akkor egy délután elvittek hozzá. Úgy bolyongtam a lakásában, azzal az érzéssel, hogy jé, ez a mennyország! Csak nem volt kiírva. Elfelejtették kitenni a táblát. Yehudi Menuhin? Túl nagy hatást nem tett rám. Bernstein igen. Menuhin túl kesergő, túl analizáló, nem az az élettől duzzadó, mint én. Ó inkább olyan gyomorbajra hajlamos öregasszony típus. Volt egy közös hangversenyünk, ő vezényelt. Kellemes emlék. De egyetlen mondatát sem tudnám felidézni. Bernstein hozzá képest... ... világfi volt. Bár ahogy erősen gesztikulálva magyarázott, feltűnt: egy kicsit koszos volt a körme, ezzel együtt végtelenül kedvesnek láttam és jóindulatúnak. Karajan? Tőle a falra másztam. Kibírhatatlan, undok pasas volt. Egy héttel azelőtt, hogy játszottam vele, azt mondta próba közben a zenekarnak, hogy „Ha a szívemre hallgatnék, akkor most leönteném önöket gázolajjal és mindenkit meggyújtanék." így csak egy szörnyeteg beszél. Birodalmat tudott egybetartani. Iszonyatosan jó adminisztrátor volt, de elviselhetetlen zsarnok. Saint-Saens orgonás szimfóniáját játszottuk Párizsban, és az utolsó tételben egy nagyon nagy fortissimo után hirtelen egy halk akkordnak kellett megszólalnia. Az orgonát azonban elég nehezen lehetett működtetni, minek okán egy nagyobb szünetet kellett tartanom. Ötször leállított, és én minden egyes alkalommal elmagyaráztam neki, mi a gond. A végén türelmetlenül leszállt a pulpitusról, odabotorkált hozzám, és a zenekari tagok arcán láttam, hogy na, most egy kivégzés következik. Rám is szólt azonnal, de már elég nyersen, hogy miért nem játszom jobban, mire felálltam az orgonától, és finoman azt feleltem neki: „Uram, vezényelni én is tudok, mutassa meg, hogyan parancsolja." Ö mint egy szobor, úgy állt, ötven éve ilyet nem hallott. A zenekari tagok döbbent csendjében belenyúlt a zsebébe, elővett egy ceruzát, és azt mondta, na, folytassuk. De ott, ahol én megálltam a játékban, beírt egy szünetjelet. Aztán kiment, anélkül, hogy szólt volna, de nem is piszkált soha többé. A koncertről is úgy ment el, hogy oda sem köszönt. Én meg különösebben nem törődtem vele. Isten majd megbocsájt: ez a mestersége című nagy sikerű könyvében van egy rész, amely a halálról szól. Mi váltotta ki ezeket a döbbenetes sorokat? Torontóban írtam ezt a részt egy olyan este, amikor füzettel a hónom alatt elmentem sétálni, és egy irdadan nagy vihar kerekedett. Emlékszem, egy kávézó télikertjében, szinte búvárharang SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Tosca (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Háztűznéző (19) KIS SZÍNPAD: Kényes egyensúly (19) BORODÁČ SZÍNHÁZ - KASSA: Carmen (19) JÓKAI SZÍNHÁZ - KOMÁROM: Hyppolit a lakáj (19) THÁLIA SZÍNHÁZ - RAGYOLC (vendégszereplés): Klotild néni (19) MOZI POZSONY HVIEZDA: Serifek (am.) 15.30,18, 20.30 OBZOR: Vad játékok (am.) 15.30,18, 20.30 MLADOSŤ: Különös élet (am.) 15.15,17.30,20 CHARLIE CENTRUM: Szféra (am.) 18.30 Durva támadás (am.) 15,17,19 Spice Girls (ang.) 17.30 Rivers of Babylon (cseh-szlov.) 21 Áldozatok (am.) 17, 21 Lea (német-cseh) 17.30 Gumifej (ang.) 20 Ünnep a füvészkertben (szlov.) 20.15 KASSA DRUŽBA: L. A. - Eltitkolt tények (am.) 16,19 TATRA: Rómeó és Júlia (am.) 15.30,17.45, 20 CAPITOL: Serifek (am.) 15.45,18,20.15 ÚSMEV:Különös élet (am.) 16,18,20 DEL-SZLOVAKIA KOMÁROM - TATRA: Reszkessetek betörők (am.) 18 Az elveszett világ (am.) 20 LÉVA - JUNIOR: Periszkóp (am.) 16.30 Szféra (am.) 19, AMFITEÁTRUM: George, a dzsungel királya (am.) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Durva támadás (am.) 16.30,19 ZSELIZ - SPUTNIK: Szerelem egy éjszakára (am.) 20 GALÁNTA - KERTMOZI: A férfi, aki túl keveset tudott (am.) 21.30 Harmincadik születésnapját ünnepelte a Csengő Énekszó, a kórusok fesztiválja Találkozunk 2001-ben ~ Játszottak már együtt. Hónapokkal ezelőtt, a Friderikusz-showban. Mozart Török indulóját szólaltatták meg négy kézzel, négy lábbal. Rhoda Scott, szokásához hűen, mezítláb. Varnus Xavér, tréfából, zokniban. SZABÓ. G. LÁSZLÓ Előtte azonban elmesélte: a hetvenes évek első felében, amikor először látta őt játszani, azt gondolta, ez az orgonázás egyik alapfeltétele. Mármint, hogy a művész kilép a cipőjéből. Felvette hát édesanyja nejlonharisnyáját, és abban próbált meg ugyanúgy „pedálozni", ahogy Rhoda Scotttól látta. A végén persze pszichológusnál kötött ki. A Mama tudniillik megijedt egy kicsit. DUKA ZÓLYOMI EMESE Május végén Érsekújvárott találkoztak a hazai magyar kórusmozgalom képviselői, hogy megmérettessenek, bemutatkozzanak és hogy megünnepeljék a X. Csengő Énekszót. Egyes karnagyok kórusaikkal kezdettől bekapcsolódtak a versenybe, a gyerek énekesekből felnőtt kórustagok lettek és nem egy esetben átvették karnagyuktól a stafétabotot. A szervezők most először adták meg minden kórusnak a részvétel lehetőségét. A jubiláló fesztiválnak igyekeztek megadni a méltó ünneplést, az ünnepi hangulatot, színvonalat. A kórusok 3 kategóriában versenyeztek. Az I. kategóriában két kicsinyek kórusát hallhattuk, a II. kategóriában 9 gyermek-, a III.-ban 5 ifjúsági kórus versenyzett. A 16 versenyző kórus mellett 4 kórus élt a bemutatkozás lehetőségével. Amint azt a zsűri elnöke, Hartyányi Judit tanárnő elmondta, a bemutatkozók között volt olyan kórus is, amelynek a versenyben lett volna a helye. Örvendetes, hogy egyre több városban van utánpótlás. Egy kis énekes útja a Kicsinyek kórusától (Komárom), a gyermekkaroktól (Dunaszerahely, Kassa, Zseliz) az ifjúsági kórusokon át néha a felnőttek kórusáig vezet (Komárom, Galánta). A már jól ismert kórusok mellett két kezdő kórus az élvonalban végzett (a komáromi Marianum, az ipolysági Fegyverneki Ferenc Egyházi Al és Gimnázium Gyermekkara). Az Ipolysági Magyar Tannyelvű. Gimnázium vegyeskara az idén aranysávos minősítést ért el. A kórusok műsorválasztása egyre gazdagabb. A gálaesten a D. és ül. kategória egy-egy kórusa lépett föl. Az eredményhirdetés utáni gála második felében két vendégkórust hallhattunk. A fergeteges színvonalú, Szabó Dénes vezette Nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskola Cantemus kórusát és a számunkra oly ismert, a szlovákiai kórusmozgalom élén álló Concordia vegyeskart, Stubendek István vezényletével. Záróakkordokként az összesített kórusok Ág Tibor 1848-as dalokból álló összeállítását adták elő és a jubileumhoz méltó befejezésként Kodály Zoltán A magyarokhoz című művét Horváth Géza, illetve Szabó Dénes vezényelt. A hazai magyar zenei életben nemcsak a Csengő Énekszó jubilált, számos más évfordulóra is emlékeztünk. A párkányi Zahovay Ernő zeneszerző ez év januárjában töltötte be 85. életévét. Sajnos, az ünnepen már csak emlékének adózhattunk. Az első összesített kórussal az 1848-as eseményeket idéztük föl, valamint a népdalcsokor összeállítójának, a 70-éves Ág Tibornak gratuláltunk távollétében. A szlovákiai kórusmozgalommal és a magyar zeneélettel egybeforrt Schleicher László tanár úr pedig márciusban volt 90-éves. (Kovács Zita felvétele) alatt ülve kezdtem el jegyzetelni, egészen furcsa hangulatban. S ahogy ott írtam, egyszercsak azt vettem észre, hogy úristen, bár már nem belőlem szakadnak a gondolatok, de a kezem jár. Biztos voltam benne, hogy ha én most abbahagynám, a tollam tovább írna. Harmincnégy éves kora ellenére szerte a világon az orgona Horowitzaként emlegetik. Igazi sztármuzsikus, aki szeret pilótáskodni, írni, szerelmeskedni, okos emberekkel sokat beszélgetni. Extravaganciája meglehetősen sokat nyom a latban. Megjelenésével, stílusával, „beismerő vallomásaival" hatalmas tömeget hódít a komolyzenének. Nincsenek művészi allűrjeim. Nem hiszem, hogy az ember az agyának ugyanazt a szeletét használja a zenéhez, mint a beszédhez vagy a gondolkodáshoz. Legfeljebb van egy közös tartomány. Én a legzajosabb kávéházakból ülök át a templomi orgona mellé, hogy koncertet adjak. Kanadában és az Egyesült Államokban is gyorsan elkezdtek sztárolni. De azt, hogy a működésem újabb arcokat toborzott volna a komolyzenének, odakint nem vettem észre. Magyarországon ezrek jönnek el a koncertjeimre. Köztük olyan fiatalok is, akik, ha az utcán szembejönnének velem, lehet, hogy átmennék a másik oldalra. Ezen a sikeren még ma is elcsodálkozom. Befejeződött a XXIV. Duna Menti Tavasz Díjkiosztás, öröm ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Dunaszerdahely. Ünnepélyes eredményhirdetéssel ért véget tegnap késő délután a XXIV. Duna Menti Tavasz. A szakmai zsűri a gyermekszínjátszók mezőnyében a fődíjat a füleki Ifjúság utcai alapiskola és a Csemadok hsz. Zsibongó kisszínpadának ítélte oda. Nívódíjas lett a vásárúti alapiskola színjátszócsoportja a Jézus születése című zenés színjáték előadásáért, a királyhelmeci Bodrogközi Aprószínpad a Mese habbal című meseparódia előadásáért és az ipolysági Csillag-szóró A kislány, aki mindenkit szeretett című zenés mesejáték bemutatásáért. A kreatív eszközhasználatért az alistáli Kis Csippek, a hatásos képi megoldásokért a tornaijai Kincskeresők, az aktuális témaválasztásért a dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központ Fókusz Gyermekstúdiója, a szép jelmezekért és díszletekért a lévai alapiskola színjátszócsoportja kapott díjat. A rendezői és a pedagógiai munkáért Szvorák Zsuzsát, Kerekes Évát, Zvolenszky Gabriellát, Nádasdi Hildát, N. Tóth Anikót, Köteles Juditot és Gál Tamást jutalmazták. A gyerekzsűri díját a színjátszók közül a királyhelmeci Bodrogközi Aprószínpad vihette haza. A bábjátszók mezőnyében nívódíjas lett a kisudvarnoki Kabóca és a párkányi Kuckó. A csallóközi halász díját kapták a nagyszarvai Csibészek. A Csodaegér-díjat a pozsonyepeijesi Ugri-Bugri kapta. Az Emberszerű Csacsi díjat a lévai Csiripnek adták át, a JelKép díj pedig a marcelházi Prücsöké lett. A rendezői és a pedagógiai munkájáért Makki Márta, Agh Erzsébet és Himmler Zsófia kapott díjat, (d-n) Wiimm EFÓKONCERT * 1998. június 16. kedd este nyolc óra IPOLYSÁGI SZABADTÉRI SZÍNPAD 1998. június 17. szerda este nyolc óra NYITRAI SZABADTÉRI SZÍNPAD 1998. június 18. csütörtök este nyolc óra POMLÉ - SOMORJA 1998. június 19. péntek este nyolc óra TARDOSKEDDI SZABADTÉRI SZÍNPAD 1998. június 20. szombat este nyolc óra FÜLEKI VÁRUDVAR 1998. június 21. vasárnap este nyolc óra TORNALJAI SZABADTÉRI SZÍNPAD 1998. június 22. hétfő este nyolc óra KASSAI SZABADTÉRI SZÍNPAD SZÍNHÁZ