Új Szó, 1998. június (51. évfolyam, 124-149. szám)

1998-06-06 / 129. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JÚNIUS 6. KOMMENTÁR — Kerekasztalország FEKETE MARIAN Nehéz volna összeszámolni, hogy csak a legutóbbi, 1994-es választások óta hányadik kerekasztal-megbeszélés volt a csü­törtöki, amelyet Mikuláš Dzurinda, a Szlovák Demokratikus Koalíció vezetője hívott össze. A volt államfő, a Matica slovenská, a Vladimír Mečiar és ki tudja, ki mindenki által szervezett kerekasztalok eddig mind botrányba fulladtak, jobb esetben csődöt mondtak. A legutóbbi, a csütörtöki kerekasztal­megbeszélés viszont szinte már gyanúsan sikeres volt. A tár­gyalások eredményeivel mindenki megvolt elégedve, minden­ki örült. A Pavol Hamžík által képviselt, csak néhány hónappal ezelőtt megalakított és mindenkivel barátkozó Polgári Egyet­értés Pártja azért örült, mert a parlamenti pártok egyenlő part­nerként kezelték. Ugyanezért lehetett elégedett Ivan Saktor, a szakszervezeti konföderáció elnöke is. Elégedetten távozhat­tak a Jozef Migaš által vezetett Demokratikus Baloldal Pártjá­nak képviselői is, hiszen a megállapodások értelmében éppen a DBP összegezi a közvetlen államfőválasztásáról szóló jogsza­bálytervezettel kapcsolatos észrevételeket, és a javaslatot a parlamenti választások után akkor is előterjeszti, ha időköz­ben a parlamentben megválasztanák az új köztársasági elnö­köt. Elégedetten távozhattak a Magyar Koalíció vezetői is, mert amellett, hogy ismételten felhívták a figyelmet a szlovák demokratikus erők által is elmarasztalt helyhatósági választási törvény hiányosságaira, a községi rendszerről szóló törvény kormány által előterjesztett módósításának képtelenségeire, illetve a Szlovák Nemzeti Párt képviselői által előterjesztett, de Mečiar által is alkotmánysértőnek tartott oktatásitörvény-ter­vezetre, a kerekasztalnál kötött megállapodások valóban elfo­gadhatók. Tisztességesnek tekinthető a felszólítás, hogy a Ma­gyar Koalíció is törekedjen az egyes választási, sót még szava­zóköri választási bizottságokba megfelelő személyeket jelölni, és ezzel is elősegíteni a választások ellenőrzését, illetve a vá­lasztási eredmények párhuzamos számlálását, mert pillanat­nyilag alighanem ez a legfontosabb dolog. Jelentős egy továb­bi megállapodás is, mégpedig az, hogy a kerekasztal résztve­vői tisztességes választási kampányt kívánnak folytatni. Ez egyebek mellett azt is jelenti, hogy az úgynevezett magyar kár­tyát, a nemzetiségi uszítást mindenki elkerüli saját választási kampányában. Apropó, ezt egyébként emberi jogi szervezetek is kérték a szlovákiai politikai pártoktól. Más dolog viszont, hogy Vladimír Mečiar és Ján Slota belebukna, ha nem támad­hatná a ínagyarokat. Kárbament kötvény SIDÓ H. ZOLTÁN Az 1996. november 19-én 70. életévüket már betöltött polgá­rok döntő részének végre kifizették a vagyonalapi kötvényért járó összeget. A Nemzeti Vagyonalap teljesítményét némileg beárnyékolja az a tény, hogy a kifizetés érdekében külföldön hitelért kellett folyamodnia. Ez már csak azért is különös, mert 1997 végéig a vagyonalap 143 milliárd korona könyv szerinti értékben privatizált állami cégeket. Az igaz, hogy a 143 milliárd koronából készpénz formájában jóval keveseb­bet kapott, viszont az már mégiscsak szánalmas dolog, hogy kasszájából a 70 évesnél idősebbeknek szükséges alig több mint 2 milliárd koronára sem futotta. Kár azonban csodálkoz­nunk. Hiszen a Nemzeti Vagyonalap nem véglegesített 1997­es jelentésében az áll, hogy tavaly 9,299 milliárd korona volt a bevétele, 9,325 milliárd korona pedig a kiadása. Vagyis a tartalékképzés helyett - éppen ellenkezőleg - adósságot (kö­zel 27 millió koronát) halmozott fel. A tények ismeretében igazat adhatunk azoknak az ellenzéki gazdasági szakértők­nek, akik szerint a 2000 után lejáró többi vagyonalapi kötvé­nyértjáró pénz kifizetése reménytelen vállalkozásnak tűnik. Ehhez ugyanis nem 2 milliárd, hanem - Ivan Mikloš volt pri­vatizációs miniszter szerint - 30-35 milliárd korona kellene. A vagyonalap üres kasszája egyebek közt arra vezethető visz­sza, hogy Szlovákiában a cégeket áron alul árusították ki. 1992-ben és 1993-ban a privatizált vállalatok a könyvszerinti értéküknél magasabban keltek el, ám a jelenlegi Mečiar­kormány színrelépésével megfordult a kocka: 1995-ben a könyv szerinti érték 75,1996-ban 28, tavaly már csak 18 (!) százalékáért adták el a vállalatokat a kormányhű privatizátoroknak. Jelenleg a vagyonjegyeket az RM­Systémen keresztül sem lehet értékesíteni; maradnak hát a kétes felvásárlók; ők a minimális 8820 korona helyett csak 4500-5000 koronát adnak egy kötvényért. Igaz is, ér többet? Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A P- O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRJNT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,81381 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Ha belépsz a DSZM-be, teljesítem három kívánságod... (Sulci György rajza) M^DA FRONTA DNES Ismét fokozódik a feszültség a magyar kisebbség és a szlovák hivatalok között. A szlovákiai magyarok a magyar iskolaigaz­gatók visszahívása ellen tilta­koznak, illetve a nacionalisták által előterjesztett oktatási tör­vény módosítása ellen védekez­nek. A javaslatot Mečiar kor­mányfő is alkotmánysértőnek minősítette, ám mozgalmának parlamenti képviselői támogat­ják. A magyarok és az állam kö­zötti feszültség 1994-tól foko­zódik, és ez összefüggésben van azzal, hogy az oktatási tárca irá­nyítását a Szlovák Nemzeti Párt vette át. „Az állam azzal vádol bennünket, hogy kihasználjuk a gyermekeket, holott mi csak azt akarjuk: ha itt élnek is, legyen joguk arra, hogy magyarok ma­radhassanak" - nyilatkozta egy tiltakozó szülő. Ján Slota, az SZNP elnöke szerint Szlovákiá­ban szlovákul fognak tanítani. „Itt magyarok nem élnek, csak néhány ezer magyar származá­sú szlovák" - hangoztatja. Az ember szabadsága és akarata sorsát befolyásolni - ez a tekintélyuralmi rendszerek legfőbb ellensége Komáromokban a demokrácia A szlovák demokrácia komaromokban hever. Az álmatag, sorsába békésen beletörődő szlovákiai la­kosság értedenül nézi, hogy a magyar szülők mi­ért járnak a járási hivatal elé hetente, miért tiltakoz­nak hangosan a leváltások ellen, miért akarnak gye­reküknek kétnyelvű bizo­nyítványt. MOLNÁR NORBERT A hatalom pedig a választások közeledtével egyre agresszívabb és egyre dacosabban próbálja védeni álláspontját. A törvények sosem voltak a jelenlegi kor­mánypártoknak és apparát­csikjaiknak mérvadók, az embe­ri méltóság, a kiállás értelmezé­sükben nem más, mint támadás az egy és oszthatatlan nemzeti igazság ellen, ami valamilyen magasabb eszme alapja. Az em­ber szabadsága és akarata sorsát befolyásolni, a tekintélyuralmi rendszerek legfőbb ellensége, így vált legfőbb ellenséggé a szlovákiai magyarság. Komáromban a rendőröket nem hatotta meg, hogy képviselők akartak tárgyalni a járási elöljá­róval. Törvényellenesen meg­akadályozták, hogy bejussanak az épületbe. Jogot sértett a hata­lom, s ezért egyesek meg akar­ják vonni Duray Miklós mentel­mi jogát. Az Együttélés elnöke semmi mást nem tett, csak élve képviselői jogával, nyolcadma­gával be szeretett volna jutni az épületbe. Egy képviselő bárhova bemehet, a rend őrének pedig kötelessége, hogy a törvényt védje, s ne sértse. Hogy össze­tört egy rendőr szemüvege? Va­lószínűleg nem Duray törte ösz­sze, s ha igen, nem történt volna meg, ha biztonságunk letétemé­nyese, a rendőr kötelességét végzi. A nyitrai járási elöljáró védel­mébe vette a járási hivatalt. El­ítélte a magyar képviselőket, mert szerinte politikai céljaik el­érésére használják fel a szülő­ket, sajnálja azokat, akik 1994­ben a Magyar Koalíciót válasz­tották, mert az csak provokál, zavart kelt és semmi pozitívu­mot nem tud felmutatni. Mi is csak sajnálni tudjuk Ján Kovarčíkot. Ó és a hozzá hason­lók a provokációkon, a megala­pozatlan ítélkezésen kívül sem­mire sem képesek, semmi pozi­tívumot nem tudnak felmutatni. Robotként teljesítik az üldözési mániában szenvedő, gyűlölkö­dő hatalom utasításait. Minden parancs kipipálva. Minket szánalomra méltó figura ne sajnáljon. Sajnálkozzon in­kább afölött, hogy elvtársaival hova vezette az országot, ami­att, hogy olyan emberek kezé­ben van a hatalom, mint ő ma­ga, amiatt, hogy a demokrácia romokban hever. Északon és dé­len egyaránt. A primitivizmusnak hitelesnek kell lennie, ebben a számban nem érdemes indulnia az ellenzéknek Sajtótükörbe kancsalító politikusok HOLOP ZSOLT Primitív és felesleges hibát kö­vetett el a Szlovák Demokrati­kus Koalíció azzal, hogy újság­írókat próbált megkörnyékezni. Magyarázatot sem könnyű talál­ni, miért. Az SZDK-nak megalakulását kö­vetően hónapokig hihetetlenül jó sajtója volt a független médiu­mokban, egyszerűen mert a vá­lasztópolgárok akaratából jött létre, és felcsillantotta a reményt, hogy a következő parlamenti vá­lasztás a politikai primitivizmus temetése lesz. A koalíció hónapo­kig kereste hangját és vezérét, ezt még mindenki elnézte neki. A választó akkor kapta fel a fejét, amikor politikusai megpróbáltak a kormánypártiak hangnemében nyilatkozni. Ebben a számban nem lehet és nem is szabad ver­senyezni velük. Nem erre fizet­tünk be, és rosszul is áll a demok­ratáknak. A primitivizmusnak hi­telesnek kell lennie. Kétségtelen, hogy a kenéssel az SZDK ismét a kormánypártokat akarta követni. Úgy tűnik, aki a politika színpadára lép és bár­milyen módon érintkezik a je­lenlegi hatalommal, megfertő­ződik. A kormányhatalmat nem lehet legyőzni az ő eszközeivel. Štefan Hríbet nem lehet elma­rasztalni azért, mert leírta, hogy megkörnyékezték. Azt a demok­ráciát, amelyet még nem is lát­tunk, s csak hallomásból tudjuk, eszik vagy isszák, nem lehet Elképesztő közöny Városunkban már hagyománnyá vált a Szepsi Csombor Márton Napok évenkénti megrendezése, rendszerint május első nap­jaiban tariják. A rendezvényso­rozat alkalmából a nagy tudósra és utazóra való megemlékezésen kívül különböző kulturális programokat szerveznek. Idén szomorúan állapíthattuk meg, mennyire fásulttá, közömbössé váltak városunk polgárai, hiszen például a koszorúzási ünnepség csupán néhány tucat érdeklődőt vonzott. Felmerül a kérdés: kell-e nekünk egyáltalán a megemlékezés, kultúra, hagyo­mányápolás és magyarság? Az emléktáblánál elhangzott szavak a levegőbe szálltak; nem volt elég szív, amely befogadta volna őket. Hasonló érzés keríthetett hatalmába a menyecskekórus létrejöttének huszadik évfordulója alkal­mából rendezett műsoron is. A szereplőkön kívül alig volt pár ember a művelődési ház nagytermében. Szívszorító volt iskolánk kulturális csoportja irányítójának fellépése, aki feladatát harmincöt éven házédéesz módra építeni. A bot­rányban a legnyugtalanítóbb Mikuláš Dzurinda viselkedése. Hogy Víťazoslav Móric nyilvános televíziós vitaműsorban fél kéz­zel sarokba tudja szorítani, hogy nem képes kimondani, a köz­szolgálati televízió állami pén­zen működtetett mozgalomtévé, s úgy hírlik, a titkosszolgálat anyagait használja. Most talán még Mečiar is kedvet kap a Dzurindával való nyilvános tévé­vitára, amelyet hónapok óta ke­rülget. Ha mély politológiai mű­veltségét fitogtatva ismét rámu­tatna, hogy az SZDK olyan libe­rális, konzervatív és baloldali pártokat tömörít, amelyek kizá­rólag a hatalom megszerzésére szövetkeztek, Dzurinda úgy be­keresztül sikeresen végezte. Sírással küszködve mondta el: senkit sem lát a csoport egykori, ma már felnőtt tagjai közül. Demeter Ferenc Szepsi Menetrendszerű félretáj ékoztatás Május 23-án, szombaton Ko­máromból Naszvadra szeret­tem volna utazni. Mivel nem tudtam, mikor indulnak az autóbuszok, felhívtam az illetékes utastájékoztató irodát. Bár ne tettem volna! Az görcsölne, hogy nem jutna eszé­be, a kormány szélsőbal, szélső­jobb és egy besorolhatatlan poli­tikai erő elegye, s arra szövetke­zett, hogy egy ország korlátlan ura legyen legalább az idők vé­gezetéig. Rusko sem jobb a Kubiš film­vásznánál. Schuster pártja hóna­pokig csak a Markíza képernyő­jén létezett, majd végre megala­kult. Meglepő lett volna, ha a magántévé most nem lovagolja meg az SZDK botrányát. Szlovákiában egyetlen párttól sem áll távol a sajtóval való sze­mezés, összekacsintás, legalább „konzultációs" szinten. Az ügy nem új, csak egyeseknek nagyon jól jött. Demokráciánk még kan­csal. ügyeletes telefonos kisasszony félretájékoztatott, hiszen, mint utóbb kiderült, velem egy munkanapi menetrendnek megfelelő adatot közölt. Há­rom gyermekkel hiába vártam a beharangozott 9.40-es járatot, hét vége lévén csak nem jött. Az információt adó hölgynek üzenem: nem ártana alaposan átböngésznie a menetrendet! A jó pap is holtig tanul. A közlekedési vállalat alkalmazottjától pedig elvárható, hogy megtanulja, amihez amúgy is értenie kellene. Kovács Erzsébet Komárom ••••••HaHMIMMffR i, ^ JA * W ' = J i

Next

/
Thumbnails
Contents