Új Szó, 1998. június (51. évfolyam, 124-149. szám)

1998-06-06 / 129. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JÚNIUS 6. KOMMENTÁR — Kerekasztalország FEKETE MARIAN Nehéz volna összeszámolni, hogy csak a legutóbbi, 1994-es választások óta hányadik kerekasztal-megbeszélés volt a csütörtöki, amelyet Mikuláš Dzurinda, a Szlovák Demokratikus Koalíció vezetője hívott össze. A volt államfő, a Matica slovenská, a Vladimír Mečiar és ki tudja, ki mindenki által szervezett kerekasztalok eddig mind botrányba fulladtak, jobb esetben csődöt mondtak. A legutóbbi, a csütörtöki kerekasztalmegbeszélés viszont szinte már gyanúsan sikeres volt. A tárgyalások eredményeivel mindenki megvolt elégedve, mindenki örült. A Pavol Hamžík által képviselt, csak néhány hónappal ezelőtt megalakított és mindenkivel barátkozó Polgári Egyetértés Pártja azért örült, mert a parlamenti pártok egyenlő partnerként kezelték. Ugyanezért lehetett elégedett Ivan Saktor, a szakszervezeti konföderáció elnöke is. Elégedetten távozhattak a Jozef Migaš által vezetett Demokratikus Baloldal Pártjának képviselői is, hiszen a megállapodások értelmében éppen a DBP összegezi a közvetlen államfőválasztásáról szóló jogszabálytervezettel kapcsolatos észrevételeket, és a javaslatot a parlamenti választások után akkor is előterjeszti, ha időközben a parlamentben megválasztanák az új köztársasági elnököt. Elégedetten távozhattak a Magyar Koalíció vezetői is, mert amellett, hogy ismételten felhívták a figyelmet a szlovák demokratikus erők által is elmarasztalt helyhatósági választási törvény hiányosságaira, a községi rendszerről szóló törvény kormány által előterjesztett módósításának képtelenségeire, illetve a Szlovák Nemzeti Párt képviselői által előterjesztett, de Mečiar által is alkotmánysértőnek tartott oktatásitörvény-tervezetre, a kerekasztalnál kötött megállapodások valóban elfogadhatók. Tisztességesnek tekinthető a felszólítás, hogy a Magyar Koalíció is törekedjen az egyes választási, sót még szavazóköri választási bizottságokba megfelelő személyeket jelölni, és ezzel is elősegíteni a választások ellenőrzését, illetve a választási eredmények párhuzamos számlálását, mert pillanatnyilag alighanem ez a legfontosabb dolog. Jelentős egy további megállapodás is, mégpedig az, hogy a kerekasztal résztvevői tisztességes választási kampányt kívánnak folytatni. Ez egyebek mellett azt is jelenti, hogy az úgynevezett magyar kártyát, a nemzetiségi uszítást mindenki elkerüli saját választási kampányában. Apropó, ezt egyébként emberi jogi szervezetek is kérték a szlovákiai politikai pártoktól. Más dolog viszont, hogy Vladimír Mečiar és Ján Slota belebukna, ha nem támadhatná a ínagyarokat. Kárbament kötvény SIDÓ H. ZOLTÁN Az 1996. november 19-én 70. életévüket már betöltött polgárok döntő részének végre kifizették a vagyonalapi kötvényért járó összeget. A Nemzeti Vagyonalap teljesítményét némileg beárnyékolja az a tény, hogy a kifizetés érdekében külföldön hitelért kellett folyamodnia. Ez már csak azért is különös, mert 1997 végéig a vagyonalap 143 milliárd korona könyv szerinti értékben privatizált állami cégeket. Az igaz, hogy a 143 milliárd koronából készpénz formájában jóval kevesebbet kapott, viszont az már mégiscsak szánalmas dolog, hogy kasszájából a 70 évesnél idősebbeknek szükséges alig több mint 2 milliárd koronára sem futotta. Kár azonban csodálkoznunk. Hiszen a Nemzeti Vagyonalap nem véglegesített 1997es jelentésében az áll, hogy tavaly 9,299 milliárd korona volt a bevétele, 9,325 milliárd korona pedig a kiadása. Vagyis a tartalékképzés helyett - éppen ellenkezőleg - adósságot (közel 27 millió koronát) halmozott fel. A tények ismeretében igazat adhatunk azoknak az ellenzéki gazdasági szakértőknek, akik szerint a 2000 után lejáró többi vagyonalapi kötvényértjáró pénz kifizetése reménytelen vállalkozásnak tűnik. Ehhez ugyanis nem 2 milliárd, hanem - Ivan Mikloš volt privatizációs miniszter szerint - 30-35 milliárd korona kellene. A vagyonalap üres kasszája egyebek közt arra vezethető viszsza, hogy Szlovákiában a cégeket áron alul árusították ki. 1992-ben és 1993-ban a privatizált vállalatok a könyvszerinti értéküknél magasabban keltek el, ám a jelenlegi Mečiarkormány színrelépésével megfordult a kocka: 1995-ben a könyv szerinti érték 75,1996-ban 28, tavaly már csak 18 (!) százalékáért adták el a vállalatokat a kormányhű privatizátoroknak. Jelenleg a vagyonjegyeket az RMSystémen keresztül sem lehet értékesíteni; maradnak hát a kétes felvásárlók; ők a minimális 8820 korona helyett csak 4500-5000 koronát adnak egy kötvényért. Igaz is, ér többet? Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A P- O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRJNT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,81381 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Ha belépsz a DSZM-be, teljesítem három kívánságod... (Sulci György rajza) M^DA FRONTA DNES Ismét fokozódik a feszültség a magyar kisebbség és a szlovák hivatalok között. A szlovákiai magyarok a magyar iskolaigazgatók visszahívása ellen tiltakoznak, illetve a nacionalisták által előterjesztett oktatási törvény módosítása ellen védekeznek. A javaslatot Mečiar kormányfő is alkotmánysértőnek minősítette, ám mozgalmának parlamenti képviselői támogatják. A magyarok és az állam közötti feszültség 1994-tól fokozódik, és ez összefüggésben van azzal, hogy az oktatási tárca irányítását a Szlovák Nemzeti Párt vette át. „Az állam azzal vádol bennünket, hogy kihasználjuk a gyermekeket, holott mi csak azt akarjuk: ha itt élnek is, legyen joguk arra, hogy magyarok maradhassanak" - nyilatkozta egy tiltakozó szülő. Ján Slota, az SZNP elnöke szerint Szlovákiában szlovákul fognak tanítani. „Itt magyarok nem élnek, csak néhány ezer magyar származású szlovák" - hangoztatja. Az ember szabadsága és akarata sorsát befolyásolni - ez a tekintélyuralmi rendszerek legfőbb ellensége Komáromokban a demokrácia A szlovák demokrácia komaromokban hever. Az álmatag, sorsába békésen beletörődő szlovákiai lakosság értedenül nézi, hogy a magyar szülők miért járnak a járási hivatal elé hetente, miért tiltakoznak hangosan a leváltások ellen, miért akarnak gyereküknek kétnyelvű bizonyítványt. MOLNÁR NORBERT A hatalom pedig a választások közeledtével egyre agresszívabb és egyre dacosabban próbálja védeni álláspontját. A törvények sosem voltak a jelenlegi kormánypártoknak és apparátcsikjaiknak mérvadók, az emberi méltóság, a kiállás értelmezésükben nem más, mint támadás az egy és oszthatatlan nemzeti igazság ellen, ami valamilyen magasabb eszme alapja. Az ember szabadsága és akarata sorsát befolyásolni, a tekintélyuralmi rendszerek legfőbb ellensége, így vált legfőbb ellenséggé a szlovákiai magyarság. Komáromban a rendőröket nem hatotta meg, hogy képviselők akartak tárgyalni a járási elöljáróval. Törvényellenesen megakadályozták, hogy bejussanak az épületbe. Jogot sértett a hatalom, s ezért egyesek meg akarják vonni Duray Miklós mentelmi jogát. Az Együttélés elnöke semmi mást nem tett, csak élve képviselői jogával, nyolcadmagával be szeretett volna jutni az épületbe. Egy képviselő bárhova bemehet, a rend őrének pedig kötelessége, hogy a törvényt védje, s ne sértse. Hogy összetört egy rendőr szemüvege? Valószínűleg nem Duray törte öszsze, s ha igen, nem történt volna meg, ha biztonságunk letéteményese, a rendőr kötelességét végzi. A nyitrai járási elöljáró védelmébe vette a járási hivatalt. Elítélte a magyar képviselőket, mert szerinte politikai céljaik elérésére használják fel a szülőket, sajnálja azokat, akik 1994ben a Magyar Koalíciót választották, mert az csak provokál, zavart kelt és semmi pozitívumot nem tud felmutatni. Mi is csak sajnálni tudjuk Ján Kovarčíkot. Ó és a hozzá hasonlók a provokációkon, a megalapozatlan ítélkezésen kívül semmire sem képesek, semmi pozitívumot nem tudnak felmutatni. Robotként teljesítik az üldözési mániában szenvedő, gyűlölködő hatalom utasításait. Minden parancs kipipálva. Minket szánalomra méltó figura ne sajnáljon. Sajnálkozzon inkább afölött, hogy elvtársaival hova vezette az országot, amiatt, hogy olyan emberek kezében van a hatalom, mint ő maga, amiatt, hogy a demokrácia romokban hever. Északon és délen egyaránt. A primitivizmusnak hitelesnek kell lennie, ebben a számban nem érdemes indulnia az ellenzéknek Sajtótükörbe kancsalító politikusok HOLOP ZSOLT Primitív és felesleges hibát követett el a Szlovák Demokratikus Koalíció azzal, hogy újságírókat próbált megkörnyékezni. Magyarázatot sem könnyű találni, miért. Az SZDK-nak megalakulását követően hónapokig hihetetlenül jó sajtója volt a független médiumokban, egyszerűen mert a választópolgárok akaratából jött létre, és felcsillantotta a reményt, hogy a következő parlamenti választás a politikai primitivizmus temetése lesz. A koalíció hónapokig kereste hangját és vezérét, ezt még mindenki elnézte neki. A választó akkor kapta fel a fejét, amikor politikusai megpróbáltak a kormánypártiak hangnemében nyilatkozni. Ebben a számban nem lehet és nem is szabad versenyezni velük. Nem erre fizettünk be, és rosszul is áll a demokratáknak. A primitivizmusnak hitelesnek kell lennie. Kétségtelen, hogy a kenéssel az SZDK ismét a kormánypártokat akarta követni. Úgy tűnik, aki a politika színpadára lép és bármilyen módon érintkezik a jelenlegi hatalommal, megfertőződik. A kormányhatalmat nem lehet legyőzni az ő eszközeivel. Štefan Hríbet nem lehet elmarasztalni azért, mert leírta, hogy megkörnyékezték. Azt a demokráciát, amelyet még nem is láttunk, s csak hallomásból tudjuk, eszik vagy isszák, nem lehet Elképesztő közöny Városunkban már hagyománnyá vált a Szepsi Csombor Márton Napok évenkénti megrendezése, rendszerint május első napjaiban tariják. A rendezvénysorozat alkalmából a nagy tudósra és utazóra való megemlékezésen kívül különböző kulturális programokat szerveznek. Idén szomorúan állapíthattuk meg, mennyire fásulttá, közömbössé váltak városunk polgárai, hiszen például a koszorúzási ünnepség csupán néhány tucat érdeklődőt vonzott. Felmerül a kérdés: kell-e nekünk egyáltalán a megemlékezés, kultúra, hagyományápolás és magyarság? Az emléktáblánál elhangzott szavak a levegőbe szálltak; nem volt elég szív, amely befogadta volna őket. Hasonló érzés keríthetett hatalmába a menyecskekórus létrejöttének huszadik évfordulója alkalmából rendezett műsoron is. A szereplőkön kívül alig volt pár ember a művelődési ház nagytermében. Szívszorító volt iskolánk kulturális csoportja irányítójának fellépése, aki feladatát harmincöt éven házédéesz módra építeni. A botrányban a legnyugtalanítóbb Mikuláš Dzurinda viselkedése. Hogy Víťazoslav Móric nyilvános televíziós vitaműsorban fél kézzel sarokba tudja szorítani, hogy nem képes kimondani, a közszolgálati televízió állami pénzen működtetett mozgalomtévé, s úgy hírlik, a titkosszolgálat anyagait használja. Most talán még Mečiar is kedvet kap a Dzurindával való nyilvános tévévitára, amelyet hónapok óta kerülget. Ha mély politológiai műveltségét fitogtatva ismét rámutatna, hogy az SZDK olyan liberális, konzervatív és baloldali pártokat tömörít, amelyek kizárólag a hatalom megszerzésére szövetkeztek, Dzurinda úgy bekeresztül sikeresen végezte. Sírással küszködve mondta el: senkit sem lát a csoport egykori, ma már felnőtt tagjai közül. Demeter Ferenc Szepsi Menetrendszerű félretáj ékoztatás Május 23-án, szombaton Komáromból Naszvadra szerettem volna utazni. Mivel nem tudtam, mikor indulnak az autóbuszok, felhívtam az illetékes utastájékoztató irodát. Bár ne tettem volna! Az görcsölne, hogy nem jutna eszébe, a kormány szélsőbal, szélsőjobb és egy besorolhatatlan politikai erő elegye, s arra szövetkezett, hogy egy ország korlátlan ura legyen legalább az idők végezetéig. Rusko sem jobb a Kubiš filmvásznánál. Schuster pártja hónapokig csak a Markíza képernyőjén létezett, majd végre megalakult. Meglepő lett volna, ha a magántévé most nem lovagolja meg az SZDK botrányát. Szlovákiában egyetlen párttól sem áll távol a sajtóval való szemezés, összekacsintás, legalább „konzultációs" szinten. Az ügy nem új, csak egyeseknek nagyon jól jött. Demokráciánk még kancsal. ügyeletes telefonos kisasszony félretájékoztatott, hiszen, mint utóbb kiderült, velem egy munkanapi menetrendnek megfelelő adatot közölt. Három gyermekkel hiába vártam a beharangozott 9.40-es járatot, hét vége lévén csak nem jött. Az információt adó hölgynek üzenem: nem ártana alaposan átböngésznie a menetrendet! A jó pap is holtig tanul. A közlekedési vállalat alkalmazottjától pedig elvárható, hogy megtanulja, amihez amúgy is értenie kellene. Kovács Erzsébet Komárom ••••••HaHMIMMffR i, ^ JA * W ' = J i