Új Szó, 1998. június (51. évfolyam, 124-149. szám)

1998-06-05 / 128. szám, péntek

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JÚNIUS 5. JEGYZET Vemhes egér TÓTH MIHÁLY Hihetetlen, de van fejlett humorérzékű szlovákiai magyar politikus. Sőt e honatya az önirónia adományát is magáénak mondhatja. Történt, hogy társaságban valaki így szólt: Holnap lesz az évfordulója a névhasználati törvény elfogadásának. Amelynek értelmében, ha kedvem tartaná, hivatalosan is Mihály lehetnék. Idült témahiánnyal küzdő kollégám kapásból elhatározta a jubileum méltatását. Tudni kell róla, hogy szakmai létében 30 éven keresztül egy dolog volt biztos: Hirosima évfordulója, bányásznap, vasutasnap, kocogási világnap oly biztosan ott lesz az eseménynaptárban, mint amennyire valószínű, hogy hétfő után kedd következik. De mit ad isten, elhatározását megkontrázta a közöttünk időző honatya, akinek mint említettem volt - egyegy megnyilvánulása a hu* mórnak, mi több az öniróniának se volt híján. így szólt: „Ha a helyedben lennék, elsumákolnám ezt az évfordulót. Nálam többet senki sem tett a névtörvény elfogadásáért. Lobbyztam, voltam Amerikában, de Brüsszelben is agitáltam. És az eredmény: a törvény megvan, a több mint félmillió kisebbségiből eddig csaknem egészen háromszáz magyarította a nevét. Vajúdtak a hegyek, és - egér született." Képviselőnk idézett megnyilvánulásában az utolsó mondat testesítette meg az öniróniát. Amely ugyan nem vérbő, nem is egészen eredeti, de hát kisebbségi politikustól ne várjuk el, hogy szellemóriásra emlékeztetően riposztozzék. Kinek ne venné el a kedvét a nagy ívű humorizálástól, ha hiába várja két évig, hogy portékájáéit az emberek hosszú, tömött sorban álljanak? A névtörvény nem lett kelendő portéka. Mígnem mostanára ivaréretté vált a hegyek szülte egér. Közhírré tétetett, hogy aki magyar képviselőjelöltségre pályázik, igazolványában írassa át a nevét. Mert névmagyarosítás nélkül megnézheti magát, aki honatyaságra pályázik. Ángolok kérésére Mikszáth így jellemezte nemzetünk tagjait: A magyarok megfontoltak, és mindegyikük képviselő akar lenni. Lehet, mégis megvalósul képviselőnk álma: a névváltoztatási hivatalok előtt hosszú, tömött sorok alakulnak ki képviselőjelöltségre pályázó hazánkfiaiból. Vicén úr távolból MADI GÉZA Nyolcvanvalahány „rendes", illetve „független" parlamenti képviselője van a a három kormánypártnak, de még álmomban sem gondoltam volna, hogy Vlastimil Vicén lesz az, aki megszólal a napok óta folyó komáromi tiltakozás kapcsán. Bár a DSZM képviselője a törvényhozás közigazgatási, területi önkormányzati és nemzetiségi bizottságának a tagja, eddig inkább a háttérben maradt, ha a magyar kisebbség problémáiról volt szó, és olyan bizottsági padtársaknak engedte át a terepet, mint Jozef Rea, Melánia Kolláriková, Tibor Cabaj vagy Ján Smolec. A héten azonban megszólalt, és nem is akárhogyan. Úgy tűnik, hogy már elege lett a privatizálásból, és most átnyergelt. Természetesen az úgynevezett szlovákiai magyar kérdést lovagolta meg, mint írtam volt, nem is akárhogyan. Mindjárt begaloppozott a közepébe, és kijelentette, hogy a hétfői tüntetés során „padtársa", Duray Miklós bántalmazta Ernest Macho komáromi járási elöljárót, közben az Együttélés elnöke összetörte a járási rendőrparancsnok szóvivőjének a szemüvegét, illetve elmondta, hogy Szigeti László, az MKDM képviselője „elküldte a fenébe" az elöljárót. Eltekintek attól, hogy részletezzem: képviselőtársai miképp cáfolták szavait, csupán azt említeném meg, hogy Szigeti szerint a DSZM képviselője nem is volt ott a járási hivatal előtt. Vicén az általa elmondottakhoz még hozzáfűzte: a magyar parlamenti képviselők választási kampányolásra használták fel a kialakult helyzetet. Bár tudjuk, hogy másról volt-van szó, legyen mégis igaza Vicén úrnak. Tehát a magyar honatyák kampánygyűlést tartottak Komáromban. Jól tették. Ha ott lett volna, Vlastimil Vicén szintén kampányolhatott volna egy kicsit. Kérdés, hogy akadt volna-e valaki, aki meghallgatja. Vicén úr azt állította, vannak színmagyar barátai, akik azt kérték tőle, tegyen már valamit, állítsa meg a magyar politikusokat. Érdekes, hogy csak neki vannak ilyen ismerősei. Vicén úr a választásokban bízik, mondván: utána másként lesz. Ebben egyet érthetünk vele. Mi is a választásokban bízunk. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszd a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Vajon kinél marad a Fekete Péter? (Szalay Zoltán karikatúrája) Az orosz gazdaság gyarapodó problémái térségünket is fenyegetik Transzferábilis válság Valamilyen érthetetlen oknál fogva a honi gazdaságirányítók egyáltalán nem aggódnak az oroszországi történések miatt, sőt miniszterelnökünk éppen a múlt héten tárgyalt Moszkvában a kiválónak mondott együttműködés fejlesztéséről. GÖRFÖL ZSUZSA Aggodalomra pedig számtalan ok van. Köztudott, hogy Oroszország gazdasága már a peresztrojka előtt is pocsék állapotban volt - ezt a többi KGST-országgal együtt mi is éreztük. Nemcsak a rubel volt transzferábilis, azaz átutalható, hanem a szocialista tervgazdálkodás valamennyi nyűge. Azóta a helyzet Oroszországban cseppet sem lett jobb, csak más. Az állam még mindig nem engedte ki a kezéből a stratégiai ágazatok többségét, s éppen ezekben döbbenetesen rossz a helyzet. Mert lehet, hogy igazuk van a nem annyira erős, mint inkább hangos szakszervezeteknek, hogy a magánszektor a munkásoknak csak éhbért fizet - viszont az állam hónapokon keresztül semmit sem. Legutóbb a bányászoknak fogyott el a türelmük, s végső elkeseredésükben nagyon kemény eszközökhöz folyamodtak: a vasúti sínek blokádjával napokra megbénították a hatalmas ország keleti részét. Véleményformáló nyugati szakemberek szerint az orosz gazdaság újabb mélyrepülése márciusban kezdődött, amikor Jelcin menesztette a Csernomirgyinkormányt. Úgy vélik, ez egy rosszul átgondolt, s főleg roszszul időzített döntés volt. Mert bár Csernomirgyint igazán nem lehetett radikális reformernek tartani, a nemzetközi üzleti körök számára ő volt a stabilizáló tényező, főleg a stratégiai ágazatok vezetőivel fenntartott kitűnő személyes kapcsolatai miatt. Ezzel szemben a 35 éves Szergej Kirijenkóban csak egy tapasztalaüan, politikailag súlytalan ifjú törtetőt látnak, akit előbb-utóbb maguk alá gyűrnek a hatalmas problémák. Elismerik, hogy Kirijenko elkötelezett híve a reformoknak, s fiatal csapata egy sor eredeti és használható ötlettel állt elő, viszont ezek megvalósítása több mint kétséges a gazdasági nagymogulok bizalmának és támogatásának hiányában. Csernomirgyin kabinetjének legnagyobb érdeme a rubel stabilizálása volt - s most éppen ez került veszélybe. Vannak ennek objektív okai is - az Oroszországot is érintő ázsiai válság, a tarMoszkva a közép-kelet-európai országokat is válságba sodorhatja. tósan alacsony olajárak -, viszont a realitásokat nagy mértékben figyelmen kívül hagyó költségvetések sora, az adózási fegyelem kóros hiánya, a nyereségek külföldre menekítése és ennek következményeként a tőkehiány, az amerikai dollár második fizetőeszközként való használata olyan tényezők, melyeket csak kormányszinten lehet kiküszöbölni. Mivel ez nem történt meg, a rubel ismét vészesen értéktelenedik, s megbízható előrejelzések szerint idén a folyó fizetési mérleg hiánya elérheti az 5,5 milliárd dollárt, pedig tavaly 3,3 milliárdos többlettel zárt. A külföldi adósság 9 milliárd dollárral fog emelkedni, s eléri a 140 milliárdot. Ugyanakkor a gazdaság növekedése jó ha fél százalékos lesz. Ilyen mutatók mellett törvényszerű, hogy az elmúlt napokban három piacfigyelő ház is - két brit és egy amerikai - csökkentette Oroszország hitelminősítését, s a legnagyobb befektetői kockázatot jelentő országok közé sorolta. Űgyanakkor arra is figyelmeztettek, hogy az orosz immár politikaival is súlyosbított - gazdasági válság a középés kelet-európai országokat is válságba sodorhatja, mert még mindig Oroszországtól vásárolnak egy sor stratégiai fontosságú árut, elsősorban energiahordozókat. Szlovákia viszont megy a maga keleti útján, mintha Pozsonyig nem hallatszanának a hitelminősítő központok, de még a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank által megkongatott vészharangok sem. Mečiar most tárgyalt egy újabb olajüzletről, melynek keretében Szlovákia 2015-ig évi 6 millió tonna orosz olajat vásárolna. Szó van egy olajvezeték közös építéséről, sőt arról is, hogy ez a vezetői büszke véleménye szerint - fiatal, de nagyratörő ország beszáll az orosz repülőgépgyártásba. S történik mindez annak ellenére, hogy a londoni Fitch IBCA hitelminősítő központ egyértelműen közölte: nem zárható ki, hogy a befektetők átértékelik az egész közép-kelet-európai térség helyzetét, mivel feltételezhető, hogy az orosz válság még azokban az országokban is érezteti hatását, amelyeket igen korlátozott gazdasági érdekek fűznek Oroszországhoz. Márpedig Szlovákia nem ilyen - hanem ilyenebb. TALLÓZÓ NOVÝ ČAS Tiltakozó állampolgárok egy csoportja elfoglalt egy állami intézményt, ahonnan végül rendőri „segítséggel" távozott. Nem ez az első ilyen eset, tavaly tavasszal a színészek vették be a kulturális minisztérium épületét. Tehát az ilyen eseteket nem a magyar kisebbség, hanem az államhatalom arroganciája köti össze - írja kommentárjában a lap. A szerző leszögezi, a hatalom az érintettek megkérdezése nélkül hozza döntéseit, így jár el a magyar kisebbséggel, a színészekkel, a szakszervezetekkel, az egészségügyi dolgozókkal szemben. Önkényes és antidemokratikus intézkedéseket foganatosít. „Szlovákiában nem a magyarok és a szlovákok néznek farkasszemet egymással, hanem a demokrácia védelmezői, illetve sárba tiprói. Ez felettébb kellemetlen a kormány számára, hiszen a demokrácia védelmezői jóval többen vannak, éppen ezért nyúl oly szívesen a magyar kártya után, főként a választások előtti időszakban. Azt szeretné elhitetni, hogy etnikai konfliktusról van szó. A jelenlegi ellenzék és a PEP más nemzetiségi politikát ígér, és remélhető, hogy a választások után enyhül a feszült légkör. Ezért fontos a türelem a magyar politikusok részéről. Ha ehelyett valaki olajat önt a tűzre, világossá teszi, hogy nem a demokratikus erők győzelmét áhítja, hanem a saját pecsenyéjét sütögeti. LA LI

B RE BELGIQUE Az Európai Bizottságban egyre nyíltabban beszélnek arról, hogy 2005-nél előbb nem kerül sor az első közép- vagy kelet-európai állam EU-ba való belépésére - írja a belga napilap. Hozzátette: a kirajzolódó további késlekedés nem tragédia, hiszen lehetővé teszi az EU számára, hogy előrehaladjon saját reformjaival, a tagjelöltek számára pedig azt, hogy jobban felkészülhessenek. Az EU vezető államai eleinte gyors integrációval biztatták a kommunizmusból megtért országokat. Brüsszelben ma már egyre nyíltabban 2005-ről beszélnek. A késés csalódást okozhat a bebocsáttatásra várakozók körében. LIDOVÉ NOVINY A cseh napilap élesen bírálja a nemzetközi közösséget, amiért nem avatkozik be a koszovói válságba. „Európának a válsághoz való hozzáállását katasztrofálisnak lehet nevezni. A szerb rendszer által az előző háborúban, a koncentrációs táborokban elkövetett vadállati tettek nem különböznek a náci vagy a kommunista rendszer rémtetteitől. A szerbekhez való engedékeny hozzáállást minél hamarabb kompromisszumok nélküli magatartásnak kell felváltania. Milosevicset a hágai Nemzetközi Bíróság elé kell állítani. Mivel Európa erre nem képes, fel kell készülni az újabb, koszovói menekültáradatra." Diszkrimináló határozat Teljes mértékben egyetértek Gaál László Nevében él a nemzetiség? c. írásával, csakúgy mint Molnár Norbert István lesz Štefanból című, Harna Istvánnal kapcsolatos hírével. Felvetődött bennem a kérdés, hogy az Országos Tanács hogyan fogadhatott el olyan diszkriminatív, alapszabályt sértő, az Együttélés deklarált küldetésével és szellemiségével ellentétes határozatot, amely alapfeltételként szabja, hogy a képviselőjelölt vezetékés keresztneve a magyar helyesírás szerint szerepeljen a személyi igazolványában. Az Együttélés alapszabálya azt mondja ki, hogy a mozgalom tagjai 18. életkorukat betöltve választhatnak és választhatók. Továbbá nemzetiségi tagozatok létrehozásáról is szól, s kimondja, a tagságot különböző nemzetiségű személyek alkotják. Az OT olyan határozatot hozott, amellyel kizárja, hogy a mozgalomnak nem magyar nemzetiségű képviselői is legyenek. Talán az Együttélés is követi a rossz szlovák példát s jó és rossz magyart különböztet meg? Szalay Anna Pozsony Asszimiláció, névhasználat Ha már törvény is engedélyezi a magyar névhasználatot, akkor a szellemi elitnek kötelessége élni vele. Nem tudom elhinni, hogy Gaál Lászlónak - magyar lapnál -ez nehézséget okozhatna. Jogosnak tűnik a kérdés: Hol nincs végveszélyben a magyar? Vezetőink tartása miatt felgyorsulhat az asszimiláció folyamata, mivel aki szokásait, ruházatát, nevét könnyen elhagyja, az éppúgy megválhat édes anyanyelvétől is. Sajnos, lehet, hogy Gaál már az íresedés útját tapossa, de lelkét még gyávaságból sem adhatja el! Hiszen meglehet, egyszer még a vegyes házasságból származó, magukat szlováknak tartó polgárok fordulnak szembe a slotásokkal. Akiktől a szerző bizonyára annyira tart, hogy már beszélni sem mer előttük magyarul. Zilizi Tihamér Pozsony