Új Szó, 1998. június (51. évfolyam, 124-149. szám)

1998-06-04 / 127. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1998. JÚNIUS 4. KULTÚRA ­hirdetés 9 A pozsonyi Vigadóban nem élvezhettük Liszt Ferenc Fauszt-szimfóniáját mint szerves egészt Solcat akar a szarka... ... a közmondás befejezé­sét mindenki ismeri. Ondrej Lénárd, a Szlovák Filharmónia vezető kar­mesterének megalomániá­tól duzzadó terveire pedig mindennél inkább ráillik ­hát elmondhatjuk, (saj­nos) nem búja a... HORKAY TAMÁS Azért a képlet nem ennyire egy­szerű. 1996 őszén még az ag­resszív hatalom gőgös megnyil­vánulásának tűnt Mahler Ezrek szimfóniájának (mely tényleg majd ezer közreműködőt igé­nyel: a világ bármely táján csak egész kivételesen tűzik műsor­ra) hatalmas csinnadrattával kí­sért, nem kifejezetten sikerült előadása; 1998. május 14-én vi­szont a Liszt-estként szerkesz­tett legújabb filharmonikus kon­cert számomra sokkal inkább szimpatikus, amolyan „fehér folt-eltüntető" jelleget öltött. Persze, csak félig. Liszt Ferenc, az európai romantika egyik leg­jelentősebb képviselője Esz-dúr zongoraversenyét és Mazeppa című szimfonikus költeményét ugyanis minden átlagos zene­hallgató szinte kívülről fújja, míg a Fauszt-szimfóniáról ez egyáltalán nem mondható el ­főleg nem Szlovákiában. Tehát épp a Fauszt-szimfónia, Liszt egyik legértékesebb, leg­nagyszabásúbb alkotásának megszólaltatása tette (tehette) ezt az estét rendkívülivé. Azért a program többi komponenséről is ejtsünk egy-két szót: a helyen­Tomáš Nemec fiatal hazai tehetség (Archív felvétel) ként kedves szertelenséggel, in­kább intuitívan előadott Mazep­pa már a benne rejlő zseniális ze­nei kvalitásoknak köszönhetően sem okozhatott különösebb csa­lódást, de azért a megkötözött kozák vezér büszkén szárnyaló témáját nagyobb kedvvel és meggyőződéssel is fújhatták vol­na a harsonák. (És ugye világos, hogy ezért nem elsősorban a harsonásokat szeretném hibáz­tatni...) Az Esz-dúr zongoraver­seny szólistájaként egy fiatal ha­zai tehetséget ismerhetett meg a Vigadó közönsége, Tomáš Ne­mec személyében. A zongorairo­dalom egyik leghálásabb és leg­ismertebb darabja sok csillogó­villogó, brilliáns virtuozitást közszemlére tevő teret biztosít a szólista részére, persze bizonyos lírai és drámai képzeleteró auto­matikus elvárása mellett. Ezen ismérvek alapján Nemec teljesít­ményét nem találtam igazán ki­elégítőnek: játéka éppoly kevés­sé volt szuverenül csillogó mint struktúráit, átgondolt, és néhány lírai felvillanás ellenére is fleg­matizmussal vegyes erőlködés jellemezte. A hangverseny sajátos, negatív dinamikája nem mondott önma­gának ellent és szünet után jött csak a „feketeleves". Mert egy fülledt, agyonizzadt, szellőzet­len, zárt teremben az ember ele­ve nem érezheti magát jól. És pláne ha egy igencsak kifogásol­ható minőségű produkciót kell majd másfél órán keresztül hall­gatnia... Liszt Faust-szimfóniája rendkívül gondolatgazdag, ösz­szetett, magasfokúan szerkesz­tett, drámai történésekkel bősé­gesen ellátott kompozíció, csep­pet sem könnyű befogadni és „megemészteni". Szép-szép, ha a pozsonyi (és egyben szlováki­ai) zenebarátokkal meg akarjuk ismertetni, de... és itt térek visz­sza cikkem címadó közmondá­sához. Ondrej Lenard előadásá­ban ugyanis a Fauszt-szimfónia csak nagyon távolról emlékezte­tett arra, aminek a szerzője szánta. Elsősorban az alkotás „folyamat" (kérem kétszer alá­húzni) jellege tűnt el szinte tel­jesen: Lenard kezei alatt a nagy­szabású mű rengeteg unalmas részecskére esett szét, a számta­lan nekifutamodás és megállás következtében elmosódott fel­építése, körvonalai, a végered­mény pedig iszonyú vontatott­ság lett, mely a drámai történést egyszerűen „megölte". A pozso­nyi Vigadóban tehát nem hall­hattuk, nem élvezhettük Liszt Fauszt-szimfóniáját mint a leg­magasabb művészi igényesség­gel szerkesztett szerves Egészt, hanem egy kevéssé alakított, halvány kifejezőerejű, végelát­hatatlan hosszúságú hangmasz­szát. Minden tiszteletem a zené­szek erőnlétéé és azoké a hallga­tóké, akik az előadás alatt nem szunyókáltak el; de valóban ha­zánk zenekultúráját szolgálják az effajta, szinte eleve kudarcra ítélt kísérletek? És valóban nincs ebben az országban egyetlen fi­atal karmesterhetség sem, aki bebizonyítaná - jobban is lehet ezt csinálni? Izgalmas történetek, játékok, mesék, versek Gondolatok az Emlékül című könyv kapcsán Megjelent a Tücsök Hogy emlékezz... ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ A legkisebbek kedvence ezúttal is tele van šok izgalmas történet­tel, játékkal, mesével, verssel. Hogyan kerültek be a nagyme­gyeri gyerekek a televízióba? Ki­csodák az országos szavalóver­seny legkisebb győztesei? Mi­képp ünnepelték meg a muravi­déki gyerekek az anyák napját? - a sok apró beszámoló sok gye­rekről és sok iskolai csapat mun­kájáról ad hírt. Az erdélyi Zágoni Olga legújabb története egy kistestvér érkezésé­ről szól. A verses oldalakon Petőfi Sándor, József Attila, Szilágyi Do­mokos egy-egy költeménye mel­lett Lévay Erzsébet és Barak Lász­ló műveiből válogathat az olvasó. A Regélő rovat gyerekek alkotá­saiból nyújt át egy csokorrava­lót, mégpedig az 1848-49-es szabadságharc 150. évforduló­jára meghirdetett országos ver­seny legsikerültebb pályamun­káiból, rajzokból, fogalmazá­sokból, beszámolókból. S nem maradt ki természetesen ebből a Tücsökből sem a sok fej­törő, nyelvi és ügyességi játék, de még a kifestő sem - a legki­sebbek nagy örömére, (t) LISZKA JÓZSEF A Lilium Aurum Kiadó jelentette meg Gágyor Józsefnek, még a Megy a gyűrű vándorútra össze­állítása során felgyülemlett em­lékkönyv-versikéit. Első hallásra akár frivolnak is tűnhet az ötlet, hiszen nyilván nincs olyan olva­só, aki ne lenne tisztában a műfaj esztétikai buktatóival. A néprajz­tudomány nem szépészeti alap­elvek szerint válogat kutatási té­máiban, hanem annak alapján, hogy az adott jelenség része-e a kutatott népcsoport mindennapi kultúrájának vagy sem. Az em­lékversek részei kultúránknak, ráadásul ugyanúgy „viselked­nek", mint más népköltészeti al­kotások: változatokban élnek, nem nyomtatásban terjednek és meghatározott funkcióval is bír­nak. Gágyor József volt az, aki (tetejében nem is „szakképzett" néprajzkutatóként!) felismerte a témában rejlő tudományos lehe­tőségeket és - élt is velük. Bár a műfajjal a magyar folklorisz­tika, illetve irodalomtudomány nemigen foglalkozott, múltja meglehetősen nagy. Gágyor Jó­zsef is idézi (pontosabban: idéz­né) a kurrens lexikonokat (bele­értve a Magyar Néprajzi Lexikont is), bizonyítva, mennyire nincs a tudományos köztudatban ez a műfaj. Nem idézi viszont a Világ­irodalmi Lexikont, aminek pedig folklorisztikai szócikkei sokkal használhatóbbak a Magyar Nép­rajzi Lexikonéinál. Ebben talá­lunk Emlékkönyv szócikket is, amiből megtudjuk, hogy az „üres lapokból álló könyv, melyet főleg emléksorok bejegyzésére, ill. ver­sek gyűjtésére használnak. Szo­kása a 16-17. sz.-ban keletkezett, a 18-19. sz.-ban terjedt el. Jelen­tős költők (Petőfi, Heine, Puskin) is írtak értékes alkalmi költe­ményt tisztelőjük emlékkönyvé­be". Amíg azonban a múlt szá­zadban emlékkönyvük általában férjhezmenés előtt álló hajado­noknak, felnőtt széplelkeknek volt, századunkra ez a szokás ál­talános iskolás gyerekek körében dívik. Könyvünk szerzője a volt Galántai járás magyar iskolával rendelkező falvaiban kisdiákok­tól gyűjtött. Bevezető tanulmá­nyában sok szempont szerint elemzi a tárgyát, majd tematikai­lag csoportosítva 1137 szöveget ad közre. Általában a mai köz­igazgatási határok nem éppen szerencsés útjelzői a népi kultúra kutatójának. Ebben az esetben azonban nem lehet a szerzőt ami­att elmarasztalni, hogy vizsgáló­dásait a Galántai járásra korlátoz­ta, hiszen az általa vizsgált műfaj földrajzilag kevéssé meghatáro­zott. Bizonyára hasonló ered­ményt hozott volna, ha mondjuk a Rozsnyói vagy Tőketerebesi já­rás magyar falvaiban végzi el ku­tatásait (bár érdemes lenne ki­próbálni az összehasonlítást). Gágyor József könyve bevezető­jében több alkalommal is ma­gyarázkodik: indokolja, mi a lét­jogosultsága az efféle munká­nak, s ha giccses is, ha nem is „tiszta forrás", ha nem méltó is arra, hogy megőrizzük, tovább éltessük, kutatni mégis kell. Szükségtelennek tartom az effé­le magyarázkodást, mint ahogy arra sincs szükség, hogy a ken­derfeldolgozás leírása előtt vagy után elmondjuk, nem várjuk el az olvasótól, hogy holnaptól sa­ját maga vesse, majd nyűje ki kenderét és a leírottak alapján dolgozza is föl. Amikor arról be­szél a néprajzi leírás, hogy ele­ink valamikor szárított tehénle­pénnyel fűtöttek, nyilván nem követendő példaként hozza elő. Tudomásul kell végre vennünk, hogy a néprajz történettudo­mány, amelynek minden műve­lődéstörténeti jelenséget szám­ba kell vennie. Gágyor József könyve nagyszerű és bátor vál­lalkozás arra, hogy ezt a tényt tudatosítsuk. KATICA '98 gyermekfesztivál Július 6-án és 7-én Somorja Fő terén és Mosonmagyaróvár vá­rosközpontjában rendezik meg a testvérvárosok közös szerve­zésében a Katica 98 gyermeknéptánc fesztivált, melyen tizen­hét együttes lép fel. Somorján a fő műsor, tehát az együttesek bemutatója szombaton 15 órakor kezdődik. A nemzetközi fesztiválon közreműködik többek között a budapesti Törek­vés, a soproni,a ómoravicai (Vajdaság), a csíkszeredai (Románia), a győrszentiváni, a nagyszarvai, a nagylégi, a dunaszerdahelyi, a nyékvárkonyi, a mosonmagyaróvári gyermeknéptánc-együttes, valamint a somorjai Csali, a pozso­nyi Hájenka, az észtországi Kajakas, a somorjai Prvosienka, a vajdasági Gložan gyermekcsoport. Vasárnap délelőtt a résztvevők megismerkedhetnek Somorja nevezetességeivel. Mosonmagyaróvárott június 7-én mutatkoznak be az együtte­sek. Másnap délelőtt a szereplők a dunaszerdahelyi termálfürdőben pihenhetik ki a fesztivál fáradalmait, (ú) Prímásverseny A Csemadok Rimaszombati és Nagyrőcei Járási Területi Vá­lasztmánya, valamint a Csemadok sajógömöri alapszervezete e hét végén, szombaton 13 órától rendezi meg a negyedik Czinka Panna prímásversenyt. A két járásból nyolc prímás ne­vezett be a versenybe. A prímások vetélkedőjének végeztével este a vágkirályfai folklórcsoport mutatja be egész estét betöl­tő műsorát a sajógömöri közönségnek, (tt) SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Az eladott menyasszony (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Bogár a fejben (19) KIS SZÍNPAD: Törékeny egyensúly (19) BORODAČ SZÍNHÁZ - KASSA: Üvegre festve (19) JÓKAI SZÍNHÁZ - KOMÁROM: Csepp-me­se (9,11), Fekete gyémántok (14.30) POZSON Y HVIEZDA: Serifek (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Vad játé­kok (am.) 15.30, 18 20.30 MLADOSŤ: Különös élet (am.) 15.15 17.30,20 Senki sem szeret (fr.) 18,20 CHARLIE CENT­RUM: Szféra (am.) 18.30 Spice Girls 17.30 Rivers of Babylon (cseh-szlov.) 17, 21 Áldozatok (am.) 17, 21 Lea (német-cseh) 17.30 Gumifej (am.) 20 Füvészkerti ünnepély (szlov.) 20.15 KASS A DRUŽBA: L. A. - Eltitkolt tények (am.) 16,19 TATRA: Lea (né­met-cseh) 15.30,17.45, 20.00 CAPITOL: Serifek (am.) 15.45. 18, 20.15 ÚSMEV: Különös élet (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Valentino (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI A KOMÁROM: Flubber - A szórakozott professzor (am.) 17, 19 DUNASZERDAHELY - LUX: A gyűjtő LÉVA - JUNIOR: Perisz­kóp le és fel! (am.) 16.30, 19.00 AMFITEÁTRUM: Űrgyalog­ság (am.) 21.30 ZSELIZ -SPUTNIK: Albínó alligátor (am.) 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Durva földetérés (am.) 16.30, 19 GALÁNTA: Véres kezek (am.) 21,30 A XXIV. Duna Menti Tavasz mai műsora a dunaszerdahelyi VMK-ban 9.00 A színjátszócsoportok versenyének folytatása. Fel­lépnek a dunaszerdahelyi Kisfókusz és az alistáli Kis Csippek. 10.30 A lévai alapiskola színjátszócsoportjának és a vá­sárúti alapiskola színjátszócso­portjának műsorai. 13.00 A királyhelmeci Bod­rogközi Aprószínpad és a tornaijai Kincskeresők elő­adásai. 16.00 Szőke István A bábját­szás ábécéje (Az ujjaktól a marionettig) című könyvé­nek bemutatója a VMK báb­termében. ELKEZDODOTT a XXIV. Duna Menti Tavasz A békáktól Toldiig Új SZÓ - TUDÓSÍTÁS Dunaszerdahely. Ha számba­vennénk az idei Duna Menti Ta­vaszon látható és hallható mese­hősöket, annak alapján talán a szlovákiai magyar iskolák álla­potára is következtethetnénk. A bábjátszó és színjátszó gyerekek országos versenyének első nap­ján a város jelképes kulcsának átadása után a hat bábcsoport és egy színjátszócsoport mutatko­zott be. Macskák és egerek, nap­pal nyájukat terelgető, éjszaka pedig tündéreket álmodó juhá­szok, a mindent látó királylány kezét elnyerő kiskondás, a csa­ládjáért megküzdő csallóközi halász, a zöldszakállú király és a furfangos Kolontos Palkó akár elszürkülő mindennapjainkat is benépesíthetné. Toldi Miklósra is szükségünk lenne a hetvenkedő tanügyi vi­tézek legyőzéséhez. S amikor megnyitó beszédében Kolár Pé­ter, a Csemadok OV elnöke azokról a tejfölös köcsögbe ke­rült békákról beszélt, amelyek közül az egyik nem adta fel, s kemény vajat köpült, amiről az­tán el tudott rugaszkodni, nem véletlenül tette. A Duna menti Tavasz egyike azon országos fesztiváljainknak, amelyen ön­feláldozó pedagógusok teremt ik meg a gyerekek számára az elrugaszkodáshoz szükséges szilárd lelki alapokat, (d-n) ¥1 I

Next

/
Thumbnails
Contents