Új Szó, 1998. június (51. évfolyam, 124-149. szám)

1998-06-04 / 127. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JÚNIUS 4. Hüvelykszorító VOJTEK KATALIN A pozsonyi óvárosháza pincéjében, a kiállított tárgyak között látható egy XVIII. századi nyomtatvány, amolyan kézikönyv, hóhérok számára. A metszeteken akkurátusan meg vannak számozva a kínzóeszközök egyes részei, a számok alatt ott a részletes használati utasítás. Mindig töprengésre késztet, hogy akadt ember, aki a fantáziáját és tehetségét spanyolcsizmák, szájpeckek, vasszüzek, hüvelykszorítók és egyéb hátborzongató szerkezetek kiötlésére használta. Vajon mi adhatta neki az ötletet? Fütyörészett, miközben összeszerelte a kínzószerszám prototípusát? Elégedetten felsóhajtott, amikor elkészült vele, és kedvtelve nézegette? Mire gondolt közben? Hogy mennyit kap érte, vagy hogy hogyan fog üvölteni és hörögni az, akin kipróbálják? Tudott valami jót, hasznosat, szépet is csinálni, vagy csak a rosszra állítódott be az agya? Olyasvalakinek képzelem el őt, mint azt az állami hivatalnokot, aki ül az oktatási minisztérium irodájában, és tiltó rendeleteken töri a fejét. Nem azon, hogyan lehetne hatékonyabbá, korszerűbbé, vonzóbbá tenni az oktatást, és önállóan gondolkodó, nyitott, kiegyensúlyozott embereket nevelni, hanem azon, hol az az apró rés, amelyen még szabadon behatolhat a szellem napsugara. A hüvelykszorító feltalálójának kései utóda kéjesen elmosolyodik. Talált ilyen rést, és azt is tudja, hogyan lehet betapasztani egy minisztériumi rendelettel, amely megtilt minden olyan iskolai tanulmányi versenyt, amelyet előzőleg nem hagyott jóvá az oktatási minisztérium. Méretre szabott hüvelykszorító ez, ugyanis a magyar tannyelvű iskolák azok, amelyek figyelemre méltó aktivitást fejtenek ki a különböző történelmi és irodalmi versenyek terén. Magyar irodalmi, kulturális és történelmi eseményekhez, személyiségekhez fűződő versenyekről lévén szó, mindent várhatunk, csak Slavkovská asszony minisztériumának jóváhagyását nem. Tehát nem lehetnek többé üyen vetélkedőink? A minisztérium azt hiszi, nem, mi azonban tudjuk, hogy igen. A gyermek jogairól szóló nemzetközi egyezmény 29.,.30. és 31. pontja ugyanis kimondja, hogy az államnak elő kell segítenie a gyermek szellemi képességeinek a lehetőségek legtágabb határáig való kifejlesztését; s hogy a kisebbséghez tartozó gyermek nem fosztható meg attól a jogától, hogy a saját kulturális életét élje. Ezt az egyezményt Szlovákia is aláírta, s a nemzetközi egyezmény a hazai törvények felett áll. Holmi minisztériumi rendeletekről már nem is szólva. Tanuljuk a törvényt FEKETE MARIAN Két héttel ezelőtt hagyták jóvá a választási törvény módosítását. Két hét sok idő, főként ha tudjuk: a kormánykoalíciós pártok azt akarják, hogy minél később legyenek ismertek a parlamenti választásokjátékszabályai. Egyelőre úgy tűnik: további három hét is kevés lesz ahhoz, hogy a Törvénytárban megjelenhessen a ki tudja hányadszor módosított választójogi törvény. Tudomásunk szerint a Törvénytár szerkesztői még nem kapták meg a legfrissebb változatot. A parlament törvényhozási osztálya ezzel kapcsolatban arra hivatkozik, hogy a módosítást már előkészítették, de azt valakiknek alá is kell írniuk, hogy a Törvénytárban megjelenhessen. Igen, az alkotmány, illetve a Törvénytárról szóló jogszabály értelmében egy törvény megjelentetéséhez három aláírás szükséges; az államfőé, a kormányfőé és a parlament elnökéé. Államfő nem írhat alá egyetlenegy jogszabályt sem, mert nincs. Több jogász állítja: a köztársasági elnök aláírása nélkül nem szabad és nem lehet törvényt életbe léptetni. Az ellenzéki pártok ezzel kapcsolatban még áprilisban az alkotmánybírósághoz fordultak, hogy döntse el: kihirdethető-e olyan törvény, amelyet a köztársaság elnöke nem nem írt alá. Az igencsak dörzsölt és „apolitikus" alkotmánybíróság önmagán tenne erőszakot, ha erről a beadványról még a választások előtt határozatot hozna. Holott az alapvető kérdés hihetetlenül egyszerű és tömör. Ezért az alkotmánybíróságnak az áprilisi beadványról lehetőleg még azt megelőzően kellene döntést hoznia, hogy tagjai szabadságoltatnák magukat. Senkit sem akarok sértegetni, lejáratni, de jön a nyár! Az a nyár, amikor belekóstolhatunk a szabadságba, ha pénztárcánk ezt lehetővé teszi, és az a nyár, amelynek hónapjaiban nagyon sokunknak nagyon aprólékosan tanulmányoznunk kellene a parlamenti, ületve a helyhatósági választási törvényt. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság- (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefex: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 2543 Kiadja a Vo* Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őraünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Agymosás a szomszédban! (Szalay Zoltán karikatúrája) SME A lap szerint Ján Ľupták olyan politikus, aki mindent elmondott, amit tudott, sőt többet is, éspedig rögtön a legelső nyüatkozatában. Azóta csak ismétli önmagát. Legkedvesebb mondata: „Ľupták nem engedi meg, hogy pártjában valaki privatizáljon." Ezzel kapcsolatban múlt pénteken kijelentette, hogy a közeljövőben „a munkásszövetségből kirepül a következő parlamenti képviselő". Kiderült: Ján Garairól volt szó. A cikkíró szerint Ľupták saját magának mindent megbocsát, de képviselőjének semmit. 1996 júniusában a munkásszövetség elnöke bevallotta, hogy a Nemzeti Vagyonalapban a DSZM emberei olyan fölényben vannak hogy „mindig leszavaznak minkeť'. Ennek ellenére a munkásszövetség nem lépett ki a kormányból, s képviselői is ott maradtak a vagyonalapnál. Ezzel hozzájárultak ahhoz, hogy az alap szervei 54 milliárd koronával megrövidítsék az állampolgárokat. „Ján Ľuptáknak és pártjának egyharmad része van az ország kirablásában. Ugyanannyi, mint Mečiar DSZMének és Slota SZNP-jének" hangsúlyozza a szerző. Törökország szívóskodása újabb bizonyítéka annak, hogy az Európai Unió helyesen járt el Régi vétkek - mai elégtétel Törökország haragszik Európára, az egész Európai Unióra - Franciaországra pedig különösképpen. GÖRFÖL ZSUZSA Sértődöttségének oka, hogy kihagyták az unió bővítéséből, s legfőbb indokként az emberi jogok tiszteletben tartása terén mutatkozó komoly hiányosságokat, elsősorban a kurd kisebbséggel szembeni török politikát említették. Számtalan hivatalos és kiszivárgott hír bizonyítja: Brüsszelben alapos mérlegelés után született meg ez a döntés. Az unió azonban mindenképpen fontosnak tartotta, hogy Törökország tudomására hozza: Európa nem hajlandó eltűrni a jogsértéseket, egy nemzeti kisebbség elnyomását és megalázását. Párizs most tovább ment ezen az úton. A nemzetgyűlés a múlt pénteken egyhangúlag elfogadta azt a törvényjavaslatot, amelynek egyetlen cikkelye szerint Franciaország kinyüvánítja, hogy a török hatóságok 1915ben népirtást követtek el az örmények ellen. Történelmi tény, hogy 1915-17-ben Törökország az akkor hozzá tartozó Szíriába deportálta a még területén élő örményeket. Örmény források szerint 1,2-1,5 millió ember esett az erőltetett menet áldozatául, míg Ankara szerint csak a háború éveiben az ellenséges Oroszországgal szimpatizálókat deportálták, s 250, maximum 500 ezer volt az áldozatok száma. Ez pedig nem népirtás mondják a törökök. Viszont egy ilyen vád újraélesztheti az örmény terrorizmust, amelynek 1973 és 1994 között 34 török diplomata és más hivatalnok esett áldozatul. Bár a szenátus még nem hagyta jóvá a törvénytervezetet, Törökország máris tiltakozásokkal halmozza el Párizst, és „végzetes következményekkel" fenyegetőzik. Mert nem érti - vagy nem akarja érteni -, hogy itt nem egyszerűen régi sérelmekről és megkésett elégtételről van szó. Mert az elv fordítva is működik: csak az követelhet elégtételt, akit sérelem ért. S tudni kell, hol a határ. Karácsonyra, húsvétra, nőnapra a szlovák miniszterelnök tablóképe mászik be a családok postaládájába Gyermeknapra halottaiból feltámada HOLOP ZSOLT A kulturális miniszter eddig jól titkolta perverz vonzalmát a kétnyelvűséghez, de ez már csak emlék. Tábla. Tábla csoki osztogatása helyett a játszóház falán. Ugy tudtuk, minden undorító, ami kétnyelvű. Drámai fordulat, gyermeknapra feltámada a gyengécske drámaíró fantáziája. Hegyre hág és űrbe száll, déeszem zászló a kezébe'. Beteg az a társadalom, ahol nem történhet társadalmi, közéleti esemény nélkülük, amelyben az ünnep nem arról szól, amiről szólnia kell. Ha karácsonyra, húsvétra, nőnapra a miniszterelnök tablóképe mászik be a családok postaládájába. Az 1993. január elsején születettek évente megcsodálhatják, mennyit kopott a miniszterelnök, miután A helytállókhoz ás a többiekhez Mélységes tiszteletem Búcs és Bátorkeszi lakosságának és polgármesterének, illetve Janics Kálmánnak, mert emberként is őrzők a strázsán. A két község polgárai tisztában vannak azzal, hogy a tét: lenni vagy nem lenni! Ok nem hajtogatják, hogy közömbösek a politika^ iránt, hanem cselekszenek. Ők feltuningolták őt valamelyik privatizált gyógyfürdőben, nehogy a gyerekeknek is szamárfület mutasson. A jószomszédi kapcsolatokat múltfaggatással és ferdítéssel ápolja Szlovákia, miközben feledi saját hibáit és nem hagy méltósággal emlékezni másokat. A magyarok kitelepítésének keserves évfordulóján is lehet emléktáblát avatni, ha „a szlovákok szülőföldre való visszatérésének" állít emléket. A keresztény, istenfélő nép egyik jellemző ismérve ugyanis, hogy beül más ember házába. Fel lehet tüntetni a honfoglaló magyarokat emberevőknek, akik mindennemű demars, hadüzenet és nagykövetvisszarendelés nélkül népviseletben táncoló, egészséges szlovák leányokat és ifjakat beleztek ki. Különösen fájó ez, hiszen a azok, akik megmaradásunkért kivonulnak az utcára, ületve élőláncot alkotnak. Sajnos, példájukat kevesen követjük. Több a szónok, mint a helytálló, több a taktikus, mint az egyenes ember és több a tisztségét féltő, mint az önfeláldozó. Pedig a történelem azoknak a nevét jegyzi, akik erkölcsi magatartásukkal szolgálatot vállalva tették dolgukat, nem pedig azokét, akik gyáván várták a csodát. Az utóbbiakról idővel kiderül, hogy szakmailag és emberileg egyaránt megbízhatatlanok voltak. Ennek ellenére bízom abszlovák diplomácia már akkor olyan szinten volt, mint most. Prokeš rózsacsokra úszik le a Dunán a honfoglalási évfordulón, a népviseletben lemészárolt áldozatok emlékére, és fennakad Binder emlékművének turbináján. ban, hogy a szakmai színvonal és a műveltség a kis közösségekben és az országban is európai mércével lesz mérhető. Mindez azonban erkölcsi magatartást követel. Dániel Erzsébet Nána Pontosítás Lapunk tegnapi számának 2. oldalán közöltük azt az írást, amelyben Körösi Károly, Páskaháza polgármestere A DSZM segíti a gyengéket címmel május 27-én megjelent inteijúra reagált. Sajnos, a cikk végén az egyik mondatból kimaradt a roma szó. Tehát az utolsó bekezdés eleje helyesen így hangzik: Azt mondta: csak abban az esetben hajlandó közbenjárni, ha a páskaházai roma lakosok a DSZM-re szavaznak! Az Új Szó május 25-i számának 5. oldalán beszámoló jelent meg a Mercurius Társadalomtudomjányi Kutatócsoport közgyűléséről. A tudósítás első sorában a tanácskozás színhelyeként tévesen Budapestet tüntettük fel. A közgyűlést Pozsonyban tartották Az érintettek és az olvasók szívesz elnézését kéljük. Hudec szlovák-angol emléktáblája. (Somogyi Tibor felvétele) p

. C^fi^fí'.l ill