Új Szó, 1998. június (51. évfolyam, 124-149. szám)

1998-06-30 / 149. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JÚNIUS 30. ''' i/n >• >a cmTÁ D KummeN i AK Bazári elegancia PÁKOZDI GERTRÚD . Holnaptól bizonyára alaposan megfogyatkoznak az árusok azokon a piactereken, amelyeken a mai napig ott voltak, mert portékájukat, úgymond, nem szilárd aljzatú sátrakban kínálják. Maradhatnak azok, akik kifizetik a kulturáltabb körülményeket szavatoló elárusítóhelyek bérleti díját. Igaz, ezt is csak ott tehetik meg, ahol a városok, falvak erre felkészültek. Felkészülésüket ugyanakkor akadályozta, hogy a Törvénytárban alig két hete megjelent jogszabály a második félévtől lép hatályba, így idei költségvetésükben az önkormányzatok nem számoltak ilyen jellegű beruházásokkal. Szép dolog a kormány fogyasztóvédő szándéka, hiszen tény, hogy az elárusítópultnak kinevezett kempingasztalokon, gépkocsikon szétrakott áru eladójának többnyire bottal ütheti a nyomát, aki a silány áru miatt esetíeg reklamálni akar. Bár aki alkalmi kereskedők kínálta áruból öltözködik, az általában tisztában van vele, hogy nem első osztályú inget, cipőt kap. Ha olyat keresne, nem alkalmi árusnál vásárolna, hanem neves márkaboltban. A lakótelepek tövében, kis falvak központjában, utak mentén letelepedő árusokat azonban általában nem anyagilag jól eleresztett vásárlók keresik fel, hanem főleg kispénzűek, segélyből élők, nyugdíjasok. Biztosak lehetünk abban, hogy a drágább elárusítóhelyek bérleti díja hamarosan tükröződik majd az ott kínált termékek árában is, miközben a vásárló ugyanazt a silány bazárárut kapja, mint amit a kempingasztalról kapott. És mivel a szegény ember vízzel főz, nem fog tiltakozni, ha esetleg gyakrabban csenget be hozzá egy-egy házoló - nyilvánvalóan csempészett és többnyire ócska árut kínálva. Mindaddig hallgatni fog, amíg nem lesz olyan jövedelme, amilyenből garantáltan jó árut vásárolhat. Ehhez azonban a kormánynak másutt kellett volna kezdenie a rendteremtést. JEGYZET Félelem és magyarázat VRABEC MARIA Meg'magyarázni mindent lehet. Azt is, ha magyar kisdiákok szerepelnek a DSZM rendezvényein, azt is, ha sem pedagógus, sem szülő nem tiltakozik az iskoláinkat érintő támadások ellen, de még azt is, ha magyar közéleti személyiségeink adják szlovák iskolába gyermeküket. A dolog azonban sokkal összetettebb annál és sajnos, a hatása is nagyobb, minthogy a félelemre vagy az egyéni felelősségre való hivatkozással el lehetne intézni. Mert az, aki magyar lévén politikai szerepet vállal, nemcsak az elvek hangoztatására, hanem gyakorlati példamutatásra és ha kell - kiállásra is kötelezi magát. Egyébként hiába válik az ilyen személy jogaink szószólójává vagy megfélemlített mártírrá, valahogy nem hiteles a dolog. Nemcsak önmagátjáratja le, hanem az ügyet is. Es, ugye, jól tudjuk, tájainkon mennyit jelent a személyiségek vonzó vagy taszító ereje egy-egy döntés kapcsán. Az, hogy mi történik velünk, legalább 50 százalékban mindig attól függ, mit engedünk meg, és ez iskoláink esetében sincs másképp. Ezért nem lehet mindenkinek a saját belátására bízni a tiltakozást, és így mintegy áthárítani a felelősséget, mert ilyen esetben a többség mindig a másikra vár. Mi pedig sehol sem várhatunk másra, mert minden közösség önmegtartó erejét közösen jelenti a pedagógus, a szülő, a polgármester és - nem félek kimondani - még a pap is. Ezen a téren nem sok minden változott az elmúlt évtizedekben, mert ahol ők nem tudnak jogaink védelmében összefogni, sőt sokszor alaptalan félelmükben még rá is licitálnak a kötelező kényszerpukkedlikre, ott lassan elvész a különbség a szlovák és a magyar iskola között. Nekünk meg nem marad más, mint a csodálkozás, miért is kellett mindennek megtörténnie. Már második éve kezdjük el úgy a nyári szünetet, hogy nem lehetünk maradéktalanul elégedettek az elmúlt tanévben tanúsított bátorságunkkal, és fogalmunk sincs arról, mi vár ránk szeptemberben. Néhány dolognak azért mégiscsak örülni lehet a vakáció két hónapjában: a szülőknek nem kell szervezkedniük és tiltakozniuk, esetleg magyarázkodniuk, s gyermekeink szlováktudását nem fogják naponta bizottságok vizsgálni. És talán a nyári táborokból sem hívják haza őket, hogy DSZM-gyűléseken szavaljanak. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hlrfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43 ' g, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Požta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.vojmova.sk/ - Hidd el, a dögvésztől és a jégveréstől is nagyobb ellenségünk a nacionalizmus! (Szalay Zoltán rajza) Az egyensúlyt csak úgy lehet fenntartani, ha a felesleg elhagyja az országot Hamarosan tejből is túlkínálat várható Zoltán Černák, a földművelési minisztérium főosztályvezetője nemrég egy, az Agrárkamara kezdeményezésére tartott tanácskozáson azt fejtegette, hogy Szlovákiában az agrárszférán belül nem csupán a pénzforgás állt le, hanem az áruforgás is. V. KRASZNICA MELITTA Példaként az állattenyésztés visszaesését hozta fel. Elmondta: az állomány drasztikus csökkenése miatt lényegesen kevesebb takarmánygabonára van szükség. A takarmánygabona termesztési területe viszont nem csökkent, sőt több gazdálkodó a munkaigényes zöldségfélék, kapásnövények helyett is gabonát termeszt. Feletetni viszont nincs mivel. Ez lényegében így van, ám Černák azt már elfelejtette hozzátenni, hogy a termelők tavaly nem, illetve csak elenyésző mennyiségű gabonára kaptak kiviteli engedélyt. (Ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról, hogy a kenyérgabona esetében éppen a két évvel ezelőtti illegális kivitel miatt - amibe nyakig belekeveredett a földművelési és a gazdasági minisztérium, sőt az akkori gazdasági miniszter távozni is kénytelen volt bársonyszékéből - került veszélybe önellátásunk.) Pedig a kivitel enyhített volna a gondokon. Egyrészt kiegyenlítődött volna a hazai piac, másrészt termelőink nem veszítették volna el a csehországi piacot, amelyet elárasztottak a magyarországi és lengyelországi termények. Ez azonban csak az egyik összetevő. A statisztikai adatokból kiderül, hogy az állomány csökkenése ellenére - az egyre növekvő fejésátlagoknak köszönhetően - a mintegy 300 ezres tehénállomány is képes biztosítani a hazai tejszükségletet. Sőt úgy tűnik, idén először túllépjük a 900 millió literes kvótát, és a gabonafelesleg mellett rövidesen tejfeleslegre is számítani lehet. A piaci egyensúlyt csak úgy lehet fenntartani, ha a felesleg elhagyja az országot vagy ha növekszik a hazai fogyasztás. Az elsőhöz mindenképpen exporttámogatásra van szükségük a termelőknek. És mivel a máso... exporttámogatásra van szükségük a termelőknek. dik lehetőségre nemigen lehet számítani, a kormánynak és az ágazat vezetőségének mindent meg kellene tennie annak érdekében, hogy a termelők valóban meg is kapják a támogatást. A kivitel támogatása azonban csak akkor lehet valóban hatékony, ha a belső piac védelmével párosul. Hiszen a fogyasztás visszaesése mellett azért is csökkent a hazai termékek iránti kereslet, mivel boltjainkat elárasztották a külföldi termékek. Ha csupán a kínálat bővítése a cél, ez nem is volna baj, ám itt már többről van szó. Bizonyos áruféleségek esetében - lásd joghurtok, egyes zöldségfélék - a behozott termékek szinte kiszorítják a hazaiakat a piacról. És ezt amiatt tudják „megtenni", mert az adott országban meglevő exporttámogatásnak köszönhetően olcsóbbak, mint a szlovákiai termékek. Szakemberek véleménye szerint a külföldi élelmiszer-féleségeknek a piac legfeljebb 5-8 százalékát volna szabad elfoglalniuk, ezen felül olyan magas behozatali adót kellene kivetni rájuk, hogy már ne legyen kifizetődő behozataluk. Ezáltal nagyobb teret kapnának a hazai termékek. Ugyancsak a fogyasztás növekedését eredményezné az állami dotációs politika megváltoztatása; a költségtényezők támogatása helyett a végtermék árát támogatnák. Jól járnának ezáltal a fogyasztók - olcsóbbak lennének az élelmiszerek -, és jól járnának a termelők is. Hiszen nem a gép- vagy a vegyipar nyelné el a támogatás nagy részét - ezek az ágazatok áraikat gyakran aszerint emelik, ahogyan növekszik a dotáció mértéke -, hanem a valóban megtermett-előállított áruféleségek részesülnének támogatásban. Vagyis azok a termelők, akik munkájuk alapján valóban megérdemlik. A jelenlegi ágazatvezetők azonban nem mutatnak hajlandóságot ilyen megoldásra. Mint minden más területen, itt is csak abban reménykedhetünk, hogy a választások után olyan kormány alakul, amely kész változtatni a helyzeten. Koszovó igaza A külföldi szervezetek tiltakozását a tömeggyilkos szerbek azzal hárítják el, hogy a koszovói albánok ügye „Jugoszlávia belügye". A korábban autonóm országrész lakosságának többsége - mintegy 90 százaléka - albán. Csak egy rövid idézetet a Cameridge Enciklopédia 684. oldaláról: „Az I. világháborút követően jött létre a Szerb-Horvát-Szlovák Királyság, amelyet 1929 óta Jugoszláviának neveztek...." Ezzel szemben Albánia - idézet a könyv 26. oldaláról: „Kr. e. 167ben Illirycum provincia néven római uralom alá került. Az ottani lakosság romanizációja néven római uralom alá került (...), s így alakult ki az albán nyelv és nép" Csak egy rövid idézet a politikai ostobaság jelzésére: „Szerbia 1882-ben királyság lett (...), a balkáni háborúkban (1912-1913) sikerült Koszovót és Macedóniát is megszerezniük" (C. E., 1309. oldal.) Az ott élő őshonos népek (saját hazájukban!) mostanra viszont csupán nemzetiséggé alacsonyodtak! S ha valaki az üldöztetésük ellen tiltakozik, az, úgymond, „Jugoszlávia belügyeibe" avatkozik bele! Itt, Szlovákiában is vannak olyanok, akik hasonlóképpen gondolkodnak. Persze mindenki tudja, kikről van szó Ez ellen folynak a tüntetések. Most is! Szanyi József Kassa Hová tűnt a térkép? Az Új Szó regionális információkat közlő oldaláról eltűnt az a PRAVDA Alekszandr Korzsakov, Borisz Jelcin orosz államfő biztonsági szolgálatának 1996-ban menesztett vezetője a baloldali lapnak nyilatkozva elmondta: hivatali ideje alatt tudomása volt arról, hogy orosz pénzügyi vezetők, illetve magas beosztású állami hivatalnokok több millió dollárt mostak tisztára Szlovákiában. Hozzátette: ismert volt, hogy a Groznijjal vívott háború során számos csecsent ápoltak pozsonyi kórházakban. A valuták mosására Valerij Sztreleckij, a kormány korrupcióellenes bizottságának főnöke hívta fel a figyelmét. Erről Alekszandr Korzsakov rögtön jelentést tett Borisz Jelcinnek. Az orosz elnök átadta az anyagot a legfőbb ügyészségnek, de ott minden feledésbe merült. Két hónappal menesztését követően a volt biztonsági főnök visszatért a kérdésre. Ekkor felajánlották neki, hogy képviselje az orosz belügyi tárcát Pozsonyban. Ez az adott esetben Alekszandr Korzsakov szerint egyenlő lett volna fizikai megsemmisítésével. Viktor Csernomirgyin volt kormányfő személyi titkárának állítólagos pozsonyi számlájával kapcsolatban leszögezte: a 140-200 millió dolláros betétekről számos dokumentum állt rendelkezésükre, viszont az eredeti példányok a legfőbb ügyészségen vannak. Borisz Jelcin magatartásával összefüggésben elmondta: az államfő a korrupciós vádakkal szemben struccpolitikát folytat. Alekszandr Korzsakov szerint a zavartalan életet biztosítandó dugja a fejét nagy előszeretettel homokba az orosz elnök. SME Az ellenzéki napilap ismerteti Robert Fico DBP-alelnök véleményét, mely szerint a választásokat követően a baloldal kész együttműködni a Mečiar és Gašparovič nélküli DSZM-mel. Fico bízik abban, hogy pártja és a Schuster-féle PEP együttesen legalább 30 százalékot szerez. Rámutat: nem az nyeri meg a választásokat, aki a legtöbb szavazatott gyűjti össze, hanem az a politikai erő, amelyik működőképes kormányt tud alakítani. Szerinte ha a DSZM kerülne ki győztesen, még nem biztos, hogy talál megfelelő koalíciós partnert is. Fico úgy véli: a legnagyobb melléfogás az lenne, ha a következő kormány egyedüli összefogó erejét az antimečiarizmus ideológiája adná. Attól tart, hogy az SZDK, a DBP és a PEP által alakítandó kabinet nehezen állítaná össze programját. Számára egy középbal kormány volna a leginkább elfogadható, olyan kabinet, amelynek gerincét „a harminc százalékot elérő" DBP és PEP képezné. Mint hozzáteszi, ebben az esetben sem a DSZM, sem pedig az SZDK vezetője nem alakíthatna kormányt. sokak által hasznosnak vélt térkép, amelyen pontosan bejelölték a szerkesztők, hogy a község, amelyről adott cikk szólt, hol is található. Fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy az újságolvasók többsége is vizuális típus, így jobban megjegyzi az olvasott anyagot, ha adott régióhoz tudja párosítani. Nem beszélve arról, hogy mind több szlovákiai magyar települést jegyeznénk meg ezáltal. Persze lehet, komoly okok miatt szűnt meg a térkép feltüntetése. Ha nem, szívesen látnánk viszont. Kis Aladár Budapest