Új Szó, 1998. június (51. évfolyam, 124-149. szám)

1998-06-27 / 147. szám, szombat

ÚJ SZÓ 1998. JÚNIUS 26. KULTÚRA 9 Pozsony után a prágai Nemzetibe kapott meghívást Eszenyi Enikő. Már eldöntötte, mit rendez Sok hűhó a szerelemért Alighogy véget ért az évad, már a következőre készül Eszenyi Enikő. Kocsijában, a hátsó ülésen Shakes­peare-összes. Otthon, sza­bad óráiban Brechtet ol­vas, és dalokat válogat. A Rádióban Milne Micimac­kóját meséli Gothár Péter rendezésében. Önálló est­jével kilométerek százait gyűjti. Pihenésről egyelőre nem beszél. SZABÓ G. LÁSZLÓ Filmről igen. Az Eszenyi-menü csak ezzel együtt lehet teljes. Reklámfilmet és videóklipet már készített. Játékfilmrende­zőként most először áll majd a kamera mögé. Forgatókönyvét már elfogadták, a Magyar Moz­gókép Alapítványtól pénzt is ka­pott, s miközben újabb támoga­tókat keres, folynak az előkészü­letek. Egy harmincas évekbeli szerelmi történetről szól a film sok humorral és erotikával fű­szerezve. Merő véletíen, hogy a CD-re is a harmincas évek slágereiből válogat? Vagy ez az a kor, amelyben ráérzett valamire? Gyerekkorom óta vonz ez az időszak. Láttam a nagymamám­ról készült fotókat. A ruhákat, a gesztusokat, a pózokat. Ez mind-mind belémvésődött. Le­fényképezte az agyam. Volt va­lami izgalmas ebben a háború előtti korszakban... a hangula­ta, a stílusa, a „háttere" ... a da­lait is ezért szerétem. Érdeke­sek, összetéveszthetetlenek. Önálló estje, amelynek a Ko­rona Pódium adott otthont, hogyan született? Mostani és régebbi szerepeim­ből válogattam, monológokból és dalokból szerkesztettem egyszerűen azért, hogy ne csak a budapestiek láthassanak. A művészetek iránt érdeklődő vi­déki vagy határon túli magyar néző ugyanis ma már azt sem tudhatja, hogyan játszaná el X vagy Y Hamletet, Rosalindát, Othellót vagy Szent Johannát. Ebből a korból szinte semmit sem lehet majd megmutatni, hiszen nem készülnek színházi felvételek. Meg lehet majd is­mételni nagyon sok politikai vitaműsort, amelyek már ma sem aktuálisak, de színészi ala­kításokon aligha lesz lehetősé­günk elcsodálkozni. A tévéné­zők lassan már jobban ismerik a brazil színészeket, mint a ma­gyarokat. Nem akarom én a brazil kollégák tehetségét két­ségbe vonni, de azt hiszem, mi is vagyunk annyira jók, mint ők. Csak hát a magyar nézőnek már az összehasonlításra sincs lehetősége. Átkapcsolhat bár­melyik csatornára, hazai szí­nészt nem nagyon lát. Ezért jó egy önálló est. Azt bárhová el tudom vinni, és megmutatha­tom, hol tartok a pályán. Brecht Kispolgári nászával mit lehet megmutatni? Az új évadban ugyanis ezt rendezi a Vígszínházban. Egyszerre három esküvőt kap majd a közönség. Csehov, Brecht és Ilf-Petrov egyfelvoná­sosát. Az elsőt Horvai tanár úr, a harmadikat pedig Alföldi Róbert állítja színpadra. A Kispolgári nász igazi színészdarab. Arról szól, hogy a látszólagos, felszí­nes élet alatt micsoda hazugsá­gok rejtekeznek. Kamarás Iván, Hegyi Barbara, Méhes László, Reviczky Gábor, Tahi Tóth Lász­ló, Igó Eva és Szabó Gabi remé­lem, lubickolni fognak benne. Következő nagy munkája a prágai Nemzeti Színházhoz kö­ti, ahol Shakespeare Sok hűhó semmiért című vígjátékát viszi színre. A Pozsonyban bemuta­tott Ahogy tetszik után ez lesz a második külföldi rendezése. Nagy kapukon lép be, és még csak kopogtatnia sem kell. Abban az eufórikus állapotban, amikor az Ahogy tetszik prágai sikerében úsztam, át sem gon­doltam, mit jelent ez a csehor­szági meghívás. Egyszerűen örültem, hogy szóltak, mert ez egyértelműen azt jelezte: a prá­gai Nemzeti leköszönő és frissen kinevezett igazgatójának is tet­szett az előadás. Ä Sok hűhó semmiért gyönyörű színdarab, és illik a rendezéseim sorába, hi­szen ez is a szerelemről szól. Csak a két főszereplő képvisel más korosztályt, mint Rosa­linda és Orlando az Ahogy tetszikben. Az a darab az ébredező szerel­met ecseteli, a Sok hűhó... hősei pedig, koruknál fogva, már nem hisznek benne, de a végén még­is legyőzi őket. Benedek aggle­gény és Beatrice sem a legfiata­labb, amikor megtörtélnik velük a csoda. Könnyít a feladatán, hogy ját­szott is, rendezett is már Shakespeare-t? Nem könnyít a helyzetemen semmi, hiszen minden darab új megpróbáltatást jelent, Shakes­peare pedig olyan szerző, aki sa­rokba tudja szorítani a rendezőt. Még egy olyan embert is, aki sok mindent megélt már a sze­relemben? A Sok hűhó...-ban nagyon sok múlik a színészeken. Ugyanúgy, mint az Ahogy tetszikben. Eh­hez személyiségek kellenek. Ha én nem találom meg Rosalindát és Orlandót, illetve Benedeket és Beatricét, akkor hiába gondo­lok bármit is a darabról, nem fog kiderülni. Ehhez az a fajta plusz kell, amit nem lehet megrendez­ni. Azt önmagából adja hozzá a színész. És ez a gyönyörű az egészben. Elképzelek valamit, és a színész egyszer csak távlato­kat nyit. Tovább repít. Mikor kezdődnek a próbák? Májusban. A bemutatót 1999 szeptemberére tűzték ki. Addig bizonyára sokszor meg­teszi még az utat Budapest és Prága között. Még a szereposztással sem va­gyok teljesen kész. Pozsonyban, mielőtt szereplőket válogattam volna, több előadást láttam. Prá­ga messzebb van Budapesttől. Lát valami alapvető különbsé­get a szlovák és a cseh színját­szás között? A szlovák kollégák fogékonyab­bak a groteszkre, ami hozzám is nagyon közel áll. Diana Mórová, Milan Mikulčík, Marián Labuda, Stano Dančiak és Chudík úr biz­tosan hiányozni fognak. De ők már akkor is hiányoznak, ha Bu­dapesten dölgozom. Hol élvezi jobban a rendezést? Othon vagy külföldön? Idegennek lenni mindig jó. Nehezebb is talán. De csak addig, amíg elfogadják az embert. Utána már minden sokkal könnyebb. beFORe JOHN a zsinagógában - az Amadinda Percussion Group és Kocsis Zoltán előadásában SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Andersen (11) mozi POZSONY HVIEZDA: Szép remények (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Állj, vagy; magamat lövöm le! (cseh) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Lesz ez még így se (am.) 17.30, Gyilkosok gyilkosa (am.) 15.15, 20 CHARLIE CENTRUM: Serifek (am.) 18.30, 20.30 Blues Brothers 2000 (am.) 17.30 Egyéjszakás kaland (am.) 18.30 Rózsaszín életem (fr.-belga-svájci) 20.1ntim megvilágításban (cseh) 20.15 KASSA DRUŽBA: Serifek (am.) 15.30,17.45, 20 TATRA: Halálangyal (am.) 15.30,17.45,20 CAPITOL: A kémkedő (am.) 15.45,18, 20.15 ÚSMEV: Egérfogó (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Valentino (am.) 16.15,19.15 DEL-SZLOVAKIA KOMÁROM - TATRA: A jövő hírnöke (am.) 19 DUNASZER­DAHELY - LUX: A gömb (am.) 17.30 20 LÉVA - JUNIOR: Durva támadás (am.) 16.30, 19 AMFITEÁTRUM: Flubber - A szórakozott professzor (am.) 21.30 ROZSNYÓ-PANORÁMA: Mr. Magoo (am.) 16.30,19 ZSELIZ- SZPUTNYIK: Mr. Magoo (am.) 20 GALÁNTA - KERTMOZI: Titanic (am.) 21.45 NAGYMEGYER - VMK: Alagút (ara.) 20 PATHI FÜRDŐ ­KERTMOZI: Az elveszett világ (am.) 9,17 Kiállítások, könyvbemutatók Pozsonyban és vidéken Magyar Intézet ÚJ SZÓ-HÍR A Magyar Intézet július l-jén 16.30 órakor mutatja be székhá­zában a „Magyarországi szlová­kok című könyvet. A kötetet, melynek bemutatóján a Külföl­dön Élő Szlovákok Napja alkal­mából kerül sor, a budapesti Út­mutató Kiadó jelentette meg a „Magyarországi nemzeti és Etni­kai Kisebbségekért" Közalapít­vány támogatásával. Gyivicsán Anna és Krupa András magyar és angol nyelven megjelent munkája átfogó képet nyújt a Magyarországon élő szlovákság történetéről, társadalmáról és életmódjáról, kultúrájáról, nem­zetiség-etnikai tudatáról és nyelvi állapotáról. A könyvbemutatón nemcsak a szerzők vesznek részt, hanem a kiadó képviseletében Szime­onov Tódor ügyvezető és Orbán Vera szerkesztő. Július 10-ig tekinthető meg a Magyar Intézet galériájában a „Kodály Zoltán" című fotókiállí­tás, amely bemutatja a neves ze­neszerző és pedagógus életét, munkásságát. A kiállítás anya­gát dr. Eősze László zenetörté­nész álllította össze a kecskemé­ti Kodály Zoltán Zenepedagógi­ai Intézet anyagából. A liptószentmiklósi Liptói Múze­umban tekinthető meg július 8­ig a „Budapest a századfordu­lón" c. kiállítás, amely a Buda­pesti Történeti Múzeum ­Kiscelli Múzeum anyagából ké­szült. A Jókai Színház ebben az évad­ban ünnepli fennállásának 45. évfordulóját. A Magyar Intézet és a budapesti Országos Szín­háztörténeti Múzeum és Inté­zet, valamint a Jókai Színház ar­chívuma fotókiállítást rendezett a komáromi magyar színjátszás történetéről. A kiállítás július 17-ig tekinthető meg a Jókai Színházban, m. i. Nyitott, demokratikus, politikamentes műhely Komáromi Atelier Komárom. Valamikor tavasszal egyik beszélgetésünk során Kopócs Tibor képzőművész emlí­tette, hogy szeretnének olyan la­pot alapítani, amely a képzőmű­vészetnek, az irodalomnak, a színháznak és a zenének is fóru­mot teremtene, amely a komáro­mi művészek, irodalmárok nyi­tott, demokratikus, politikamen­tes műhelye lenne. A tervekből valóság lett: mára megjelent a Komáromi Atelier első évfolya­mának első száma. A színes, szép kivitelű „művészeti és irodalmi kiadvány" beköszöntőjében cél­jául tűzi ki a régió művészeinek és íróinak megszólaltatását, al­kotásaik nyilvánosságra hozását és terjesztését, munkásságuk méltatását, műveik bemutatását. Nem utolsó sorban pedig a mű­vészek és a közönség kapcsolatá­nak ápolását. A lapot Kovács Kálmán Bécsben élő festőművész és Kopócs Tibor alapította. Ők az Atelier életben tartásához hozzájáruló vala­mennyi művésszel együtt „a kép­zőművészet érdekvédelmi fel­adatának tekintik a festészet és a szobrászat képviseletét, akár mo­dern, akár régebbi stílusú művé­szetről legyen szó". A Komáromi Atelier beköszöntő száma részletet közöl Kovács Kál­mán a Művészet keresése című készülő tanulmányából. Ugyan­csak részlet olvasható Fülöp An­tal Madách-díjas regényéből, A piszkos emberből. Sz. Halten­berger Kinga a szlovákiai magyar képzőművészetről ad rövid átte­kintést a történelem tükrében. Olvashatunk a komáromi Con­cordia Kórus működéséről, az ötödik Lehár Ferenc Nemzetközi Énekversenyről, és Mácza Mihály tollából Komáromról, az újjászü­letés városáról. A költészet ked­velői Z. Németh István verseit ta­lálják a lapban. A Galéria rovat gazdag fotóanyaggal mutatja be Darázs Rozáliát, Kocsis Emőt, Kopócs Tibort, Szilva Józsefet és Szkukálek Lajost. T. B. (Kovács Zita felvétele) .Minden darab új megpróbáltatás. Kocsis Zoltán önálló előadóként is bemutatkozott (Fotó: Somogyi Tibor) LOVÁSZ ATTILA A somorjai zsinagóga alig két év alatt fogalommá vált. Meg ott­honná. Otthonná azok számára, akik még mindig igénylik az igét. A szépet. És a minőséget. Az Amadinda Percussion Group néven világhírnévnek örvendő zenekar tudásáról, teljesítmé­nyéről a szakember bizonyára sok szépet írna. Legújabb próbál­kozásukkal, amellyel Somotján is bemutatkoztak, a zene gyöke­reihez nyúlnak vissza. A műben korántsem csak a hangszer, an­nak megszólaltatási módja kap hangsúlyt, hanem a hangszer megszólaltatója. A játékos, aki összenő hangszerével. A so­morjai koncerten e próbálkozá­sok két darabját hallhattuk Holló Aurél 39 - a manicheus álma ­beFORe JOHN-3 és Váczi Zoltán: Reconstruction - beFORe JOHN­6 című művét. Az Amadinda ta­valyi, nagy sikerű koncertjének köszönhető, hogy az idén meg­hívták állandó parterüket, Kocsis Zoltán zongoraművészt. Kocsis Az Amadinda legújabb próbálkozásával lépett fel Somorján ugyancsak a szakma nagyjaihoz tartozik, s a somorjai közönség a közös koncerten akár azt is gon­dolhatta - e délelőttön elkényez­tették. Kocsis Zoltán önálló elő­adóként is bemutatkozott, s az Amadinda korántsem hagyomá­nyos koncertszámainak ellen­pontjaként jól választotta Bee­thoven c-moll szonátáját. A zon­goraművész együttműködése az Amadindával nem új keletű, de Kocsis természetesen az új szer­zeményekben is közreműködik, sőt a somorjai előadás ősbemuta­tónak beillő főpróba volt. Méltatni az Amadinda és Kocsis Zoltán produkcióját fölösleges ­mind az öten olyan színvonalat képviselnek, amelynél nem kér­dés, érdemes volt-e egy vasárnap délelőttöt a zsinagógában tölte­ni. S talán köszönet is jár Kiss Csabának azért, hogy komolyan gondolja, amit a holland kultúra­szervezők állítanak: A ház tető az együttlét fölött. A zsinagóga már ilyen ház... SZÍNHÁZ

Next

/
Thumbnails
Contents