Új Szó, 1998. június (51. évfolyam, 124-149. szám)

1998-06-27 / 147. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JÚNIUS 27. VENDÉGKOMMENTÁR Egyesülés, megszűnés FRANTIŠEK MELIŠ A politikailag éretlen, ezért heterogén politikai szubjektumok semmilyen egyesülése sem tekinthető fájdalommentes szülés­nek Szlovákiában, amit elsőként a Szlovák Demokratikus Ko­alíció példája mutatott, mely egészségtelen utódokat is szül. Közülük a legutolsó (valóban a legutolsó?) a teljesen fölösle­ges újságíró-lefizetési botrány volt. Ennek ellenére az SZDK­ról már elmondható, az anyasági szabadság mögötte van, ezek után remélhetően kizárólag egészséges hajtásai lesznek. Például a nemzetiségi kérdésben, hiszen kétségtelenül ez lesz a szlovák nacionalisták legfontosabb aduja. Úgy tűnik, az ellenzéki pártok ezt végül is felismerték, ezért fo­gadták el azt az egyezményt, melyet a második demokratikus kerekasztal után Duka Zólyomi Árpád, az MKP első alelnöke hozott nyilvánosságra: nem fogják kijátszani a magyar kártyát, hogy minél jobban hatástalanítsák a szlovák „magyarverőket". Kétségtelenül szimpatikus ez az elhatározás, főleg a szlovák demokratákra nézve, akik érdeklődéssel figyelték a három ma­gyar párt hosszúra és drámaira sikeredett egyesülését, melyre szintén a parlamenti választásokról szóló törvénymódosítás miatt került sor. Főleg a toleráns szlovákok örülhetnek, akik többségben vannak nálunk, mert lehet, hogy ezzel örök időkre visszaszorítható az új pártban az a kétségtelenül erős irányvo­nat, amelyet az első platform - a nemzetiségi képvisel. Ezt ugyanis az SZDK sok politikusa és a DBP is több mint naciona­listának tartja, s elsősorban Duray Miklóssal azonosítja. A választási törvény módosítása miatt a megszűnés egyes sza­kaszain mennek át a kormánykoalíció kis pártjai is. Készsége­sen hagyják, hogy az erősebbek felfalják őket, hogy legalább azokat a morzsákat megmentsék, melyeket a jelöltlistákon beígért esélyes helyek jelentenek a volt pártelnökök számára. (A DSZM Pavel Delinga, az Új Agrárpárt elnöke, az SZNP Zora Lazarová, a Zöld Alternatíva elnöke számára.) Slota pártjába tolakodnak azonban Tiso háborús ludák köztársasá­ga ideológiájának olyan örökösei és hívei is, mint a Keresztényszociális Únió és a Szlovák Néppárt. Ezek egyedüli programja éppen az említett magyar kártya kijátszása lesz. A szerző a Práca politikai kommentátora. JEGYZET Fütbal(l)hék ZSIGÁRDI LÁSZLÓ Túl vagyunk a Franciaország­ban zajló 16. labdarúgó-vi­lágbajnokság első „félidején", a bő két hét alatt a csoport­küzdelmek 48 mérkőzését bonyolították le. Ismerjük te­hát a ma délután kezdődő nyolcaddöntő résztvevőit. Ki-ki a maga szájíze szerint értékeli a látottakat, hiszen a televízió jóvoltából vala­mennyi focirajongó élőben nézhette, nézheti a vb-mecs­cseket. De nemcsak a játék­ról, a szebbnél szebb gólok­ról, a kihagyott helyzetekről beszélnek, vitatkoznak a szurkolók, hanem a balhék­ról is. Sajnos, volt belőlük ép­pen elég. A pályán és azon kí­vül is. A német és angol drukkerek hihetetlen brutalitásról tet­tek tanúbizonyságot, ahol megjelentek, ott kő kövön nem maradt. A rendezők szo­morúan állapították meg, hogy számítottak a rendbon­tásokkal, mégsem tudták azokat megakadályozni. Ezt azzal indokolták, hogy min­denki mellé nem állíthatnak egy rendőrt. Sokáig beszélnek majd az A­és D-csoport záróforduló­jában történtekről, pontosab­ban a marokkóiak és a spa­nyolok kipottyantásáról. Bun­da volt? Nem volt bunda? Ezt szinte lehetetlen bebizonyíta­ni, s erre a kérdésre talán so­sem kapunk választ. Elvégre a címvédő brazilok is kifog­hatnak rossz napot, s veresé­get szenvedhetnek azoktól a norvégoktól, akiktől koráb­ban már kikaptak 4:2~re. A már szintén továbbjutott olimpiai bajnok nigériaiak, annak ellenére, hogy a spa­nyolok a győzelemért beígér­tek nekik egymillió dollárt, a paraguayiakat választották, helyesebben megajándékoz­ták őket három ponttal... Marokkóban és Kamerunban talán még mindig a bírót szidják, az ő számlájára írják a kedvencek kiesését. Az, aki látta a norvégok javára meg­ítélt tizenegyes előtti nyil­vánvaló műesést, valamint Omam Biyik teljesen szabá­lyos gólját, melyet Vágner László - ki tudja, miért? ­nem adott meg, talán megér­ti az afrikaiak elkeseredését és felháborodását. A FIFA ez­úttal is a síp mestereit védi, elvégre minden szentnek ma­ga felé hajlik a keze. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704200, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamon'n. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ A lánya mindezt a szovjet biztonsági szervek manipulációjának nevezte Torzult Nagy Imre-kép - a cseh közegben A címadás a lapokban ma­napság fontosabb, mint maga a cikk - ez a köz­helyszámba menő felisme­rés erősödik fel az ember­ben azt az írást olvasva, mely a napokban jelent meg a polgári szellemisé­gű cseh napilap, a Lidové noviny hasábjain Nagy Im­re és mártírtársai kivégzé­sének 40. évfordulója kap­csán. KISS JÓZSEF Első pillantásra is, eleve meg­hökkenést vált ki a cikk öles cí­me: „Nagy Imre a cár hóhérjá­nak szerepében: hamisítás avagy a történelem iróniája". Te jó ég, hát még itt tartunk? - kap a fejéhez a megdöbbenéstől a magyar olvasó. Hiszen a magyar történetírás már rég megnyug­tatóan tisztázta ezt a Nagy Imre nevével összefüggésben még a rendszerváltás idején terjesz­tett, feltűnést keltő híresztelést. Még nagyobb a zavarba ejtő ál­mélkodás a szerző személyét il­letően. Osvald Machatka neve láttán azok számára, akik fel­nőttként vagy már az eszmélő­dés útját járva élték meg az 1968-as Prágai tavaszt, hirtelen derengeni kezd valami, s aztán egyszer csak beugrik, még mie­lőtt elolvasná a cikkben a szerző önnön kilétét felfedő személyes visszatekintését: igen, ő az, aki 30 évvel ezelőtt a cseh írók lap­jában, a Literárni listyben meg­írta a nagy vihart kavart cikkét Nagy Imréről, s a csehszlovákiai reformfolyamat szellemi előfu­táraként rehabilitálta egyénisé­gét az értelmiségi közegben. Az akkori írásnak viszont nem volt szüksége úgymond blikkfangos figyelemfelkeltésre, meglehető­sen szürke, ha nem lapos „Szin­tén egy évforduló" címmel je­lent meg. Most viszont még a megemlékezés bevezetőjeként elhelyezett csattanó is arról szól, hogy meglehet: Nagy Imre kivégzésének évfordulóját és egy negyven évvel korábbi ese­ményt, II. Miklós orosz cár bol­sevikok általi, 1918. júnis 17-én az Urai-vidéki Jekatyerin­burgban történt meggyilkolását a magyar forradalom miniszter­elnökének személye köti össze. A majdnem állításként felhasz­nált és erős valószínűségként szerepeltetett feltételezés során Machatka Radzinszkij orosz író­Osztrák történészre hivatkozik, bizonyító erő nélkül. ra és Elisabeth Heeresch osztrák történészre hivatkozik, bizonyí­tó erő nélkül. Utal viszont Nagy Imre lányának kijelentésére is, aki mindezt a szovjet biztonsági szervek manipulációjának ne­vezte, hangsúlyozva, hogy édes­apja sohasem járt Jekatyerin­burgban és épp ama napon esett a fehérgárdisták fogságába. De mit mond a történettudomány? Nagy Imre születésének cente­náriumára, 1996-ban jelent meg tudományos igényű, ko­moly szakmai elismeréssel foga­dott politikai életrajzának vas­kos, első kötete, melynek szer­zője, Rainer M. János nem is tar­totta fontosnak, hogy túl nagy figyelmet szenteljen ennek az álproblémának. Nagy Imre 1918 nyarán a Távol-Keleten, az I. omszki internacionalista osz­tag maradékának géppuskása­ként harcolt, a cseh légionáriu­sok, a japán előrenyomulok és a fehér kozákok szorításában, s itt is esett fogságba. E tényt az ön­életrajzaiban feltüntetve mindig számolhatott azzal, hogy ellen­őrizhetik. Rainer M. János ki­mutatja: Nagy Imre életrajzai­ban, amelyek olyan időpontban keletkeztek, hogy az uráli akcóban való részvétel ugyan­csak előnyös lett volna számára, ezt sehol sem említik. Milei Györgyre, a magyar internacio­nalisták történetének szakkuta­tójára hivatkozva nem alaptala­nul állítja, hogy egy több ezer ki­lométeres „kirándulás" Távol­Keletről az Úralba a csehszlovák légió felkelése közepette aligha volt lehetséges. Osvald Machatka írása egészé­ben véve korrekt, kissé talán le­xikonszerűen is tömör áttekin­tés Nagy Imre életútjáról. A lé­nyeget tekintve nem nagyon kellett változtatnia a harminc évvel ezelőtti megfogalmazása­in, amiért nagyon megszenve­dett, elvesztette munkahelyét és csak fizikai munkásként tudott megélhetéshez jutni. Mi szük­ség hát egyszerre megfeledkez­ni a közmondásról, hogy hír, név, hit, szem nem ismer tréfát? Egy dolog kétségtelen, publi­cisztika és tudományosság vi­szonyában fokozott szükség van az egymásrautaltság tudatosítá­sára, nemzetközi méretekben is, miközben nem becsülhetők le a nyelvi akadályok sem. Ellenke­ző esetben könnyen fenyegethet a történeti kép nehezen helyre­hozható torzulása. TALLÓZÓ PRÁCA A törvény célja: a prostitúciót mint olyan jelenséget kezelje, amely teljesen nem szüntethető meg, ezért előnyösebb legalább megfelelő jogi keretek közé szo­rítani - írja a lap a prostitúció sza­bályozásáról szóló törvényterve­zetről, amelyet a belügyminiszté­rium legiszlatív osztálya dolgo­zott ki. Á jogszabály szerint ren­desen engedélyezett vállalkozás­ként működhetnének a nyilvá­nosházak. Az indoklásban egye­bek mellett az olvasható, hogy a megfelelő szabályozás nélkül „működő" prostituáltak egyre növekvő száma össztársadalmi problémává kezd válni, nemcsak a nemi betegségek terjesztése, hanem amiatt is, hogy a prostitú­ció különféle bűnözési formák táptalajává vált. A prostituáltak kizárólag nyilvánosházakban vé­gezhetnék „munkájukat", prosti­tuált csak 18 éven felüli személy lehetne, aki rendelkezik megfele­lő orvosi igazolással. A prostitú­cióhoz munkavállalási engedélyt a járási hivatal adhatna ki, nyil­vánosház létesítéséhez a területi­leg illetékes önkormányzat enge­délye szükséges. SME Jana Prágerová, a Szlovák Tele­vízió műsorvezetője tesz a Vladi­mír Mečiar miniszterelnök olda­lán a napokban feltűnő ügyeletes szőkeség. A napilap munkatársai a DSZM választási kampánystáb­jának munkatársaitól tudták meg a hírt, amit később maga Prágerová is megrősített. A napi­lapnak nyüatkozva azt állította: a DSZM kampányát szervező Donar ügynökség kereste meg őt ezzel a felkéréssel, a Sme munka­társa azonban úgy tudja, hogy a felkérés a televízió igazgatójától, Igor Kubištól érkezett. A lap tu­domása szerint korábban egy másik műsorvezető, Zuzana Rogelová neve is felvetődött, és állítólag több fiatal színésznőt is megszólítottak ez ügyben. MLADÁ FRONTA DNES A Hradec Králové-i államügyész szerint nem rasszista indítékú bűntény és nem is gyilkosság volt a nagy vihart kavart vrchlabíi eset: egy roma lánynak, Helena Bihariovának az életébe került az, hogy találkozott néhány fia­talemberrel. Február 15-én késő este hárman bántalmazták a ro­ma lányt, majd állítólag a Labe folyóba fojtották. A vizsgálótiszt először rasszista indíttatású testi sértésnek minősítette az esetet, később rasszista gyilkosságra változtatta a vádat. Az egyik vád­lottal szemben nemrég ejtették a vádat, kiderült: a tett időpontjá­ban otthon aludt. A másik két tettes ellen halállal végződő zsa­rolás és rendbontás címén emel­tek vádat, és a rasszista motívu­mot ejtették. Az ügyész szerint a bizonyítható tények alapján ez a lehető legsúlyosabb vád, amiért a 23 éves vrchlabíi illetőségű szobafestőt és a hasonló korú kő­művest öttől tizenkét évig teije­dő börtönre ítélhetik. i —• OLVASÓI LEVELEK Zuhogó esőben Galánta központjában, június 12-én sokadszor kényszerült honi magyarságunk nagygyűlé­sen kifejezni határozott tiltako­zását az iskoláinkat sújtó ár­mánykodások ellen. A gyűlés kezdete előtt elsétáltam az egy­kori magyar gimnázium épülete előtt, amelyben harminc éve érettségiztem. Megnéztem a be­deszkázott ablakokkal, omlado­zó vakolattal árválkodó Ester­házy-kastélyt. Az épületet öve­ző parkban tiszteletemet tettem a fején zöld koszorúval, piros­fehér-zöld szalaggal díszített Kodály-emlékműnél. A hatvan­nyolcas, reményt keltő esemé­nyekjutottak eszembe. Vajon ki gondolta akkor, hogy mára az oktatási tárca a legelvakultabb, legnacionalistább emberek ke­zébe kerül, akik mindent meg­tesznek annak érdekében, hogy elsorvasszák iskoláinkat, kultú­ránkat, anyanyelvünket? A gyű­lés előtt a növekvő tömeg meg­hallgathatta a „nádszegi truba­dúr" és családja zenéjét. A föl­dön kétnyelvű figyelmeztető tábla: 17 000 szlovák korona. Kinek a szégyene? Tudjuk, azo­ké, akik miatt kénytelek va­gyunk tiltakozni, hogy megvéd­jük jogainkat, iskoláinkat, templomainkat, hiszen, sajnos, már a szószékről is elhangzanak a magyarság ellen lázító beszé­dek. Jóleső érzés volt hallgatni a nagygyűlés szónokait, érezni a közös akaratot, a tények felso­rolásával emlékeztetni és figyel­meztetni a hatalmat: vagyunk és leszünk - emberként és ma­gyarként, úgy, ahogy azt a szó­nokok fölött elhelyezett felirat hirdette. Szabó Sándor Királyrév Házaló árusok Ki sem kell mozdulnunk a laká­sunkból, egyes - ügyes - keres­kedők házhoz jönnek. Gyakran előfordul, hogy becsengetnek, és az üzleti árnál sokkal olcsób­ban kínálják portékájukat. A választék bőséges: az egyik für­dőlepedőt kínál, a másik háló­ingeket, étkészletet, evőesz­közt, papucsot mutat. Az ár­ajánlatból sejthetjük, honnan szerezték. A vevőt nem az áru eredete érdekli, hanem az, hogy olcsón hozzájut valami­hez. A vándorárus pedig szem­telen. Ha valaki - faluhelyen ­nem nyit kaput, leakasztja a kulcsot a kerítésoszlopról, be­sétál az udvarba. így lepik meg a magányos, idős embereket, és erőszakkal kényszerítik őket a vásárlásra. Hostina Irén Komárom Miniszter asszony, engedje meg, hogy a magyar szülők nevében átnyújtsam az önnek járó bizonyít­ínyt. (Szalay Zoltán karikatúrája)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents