Új Szó, 1998. június (51. évfolyam, 124-149. szám)

1998-06-24 / 144. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JÚNIUS 24. KOMMENTÁR Tartalékos poloska TÓTH MIHÁLY Svájcból olyan orosz kémet utasítottak ki, aki szlovák diplo­matától szerzett információkat a pozsonyi kormány NATO­tagsági szándékairól. Rutinos újságolvasó vagyok, így a hírt véve az izgalomtól nem kaptam agyvérzést. Számomra az lett volna szenzáció, ha külügyminisztériumunk szóvivője töre­delmesen bevallja: a hír az utolsó betűig igaz. Tokár úr azon­ban körömszakadtáig cáfol. Általában úgy vagyok Tokárral, hogy a fordítottját sem hiszem el annak, amit mond, ezúttal azonban a logika jegyében védelmére kelek. Nyugaton is elis­merik, hogy a moszkvai diplomataiskolában mindig is alapo­san felkészítették a leendő külügyi dolgozókat. így nehezen hihető, hogy éppen Svájcba, ebbe a fontos országba olyan te­hetségtelen diplomatát küldenek Moszkvából Szlovákiáról szimatolni, aki még azt sem tudja, amit nálunk minden veréb csiripel: amíg Mečiar lesz hatalmon, addig legfeljebb a kor­mányprogramban szerepel a NATO-hoz és az EU-hoz csatla­kozás. De az a hír sem ér egy lyukas kopejkát sem, hogy mi várható Szlovákiában, ha már nem Mečiar lesz a miniszterel­nök; a mérvadó ellenzéki pártok mindegyike elkötelezett híve a Nyugathoz csatlakozásnak. Előfordulhat, hogy Mečiarnak is vannak titkos elképzelései arról, hogyan veri át majd a brüsszelieket, de ezek az elképze­lések legfeljebb akkor bizonyulnának reálisnak, ha a NATO valahonnan Közép-Afrikából importálná diplomatáit és gene­rálisait. Röviden szólva: a NATO vezetői nem a hatharmincas fapadossal érkeztek Brüsszelbe. Mondani sem kell, azzal is tisztában vannak a kiváló orosz diplomaták, hogy Mečiar ügyesen el tudja bájolni, mondjuk, a dubnicai ágyúgyáriakat, a brüsszeliekkel szemben azonban csak ügyeskedésre képes. Más volna a helyzet, ha valaki azt kívánná felderíteni, meny­nyire virulens még ma is a pártállami titkosrendőrség tarta­lékba küldött állománya. Ennek felmérése valóban megérne egy „ortodox misét". Mondjuk, Moszkvában. A cég átmentése már akkor megkezdődött, amikor a bukaresti, budapesti vagy pozsonyi halandó még nem is sejtette, hogy összedől a rend­szer. Már ebben az időszakban voltak, akik ideológiai sziszté­mába építették a tételt: nem baj, hogy valaki államrendőrségi besúgó, fontos, hogy jó román, magyar, szlovák legyen. Szlo­vákia diplomáciai törekvése, bármennyire bonyolultnak tűnik is, nyitott könyv. Az viszont, hogy a tartalékos belföldi polos­kák mire képesek, KGB-műhelyből származó titkos vegytintá­val vagyon megírva. JEGYZET Hiánycikk és recept MADI GÉZA Úgy tűnik, a kormányzat a lassan kilenc éve történt vál­tozások előtti állapotokat szeretné visszaállítani. Leg­alábbis ez derült ki Jozef Kalman miniszterelnök-he­lyettes múlt heti nyilatkoza­tából, illetve a Szlovák Tele­vízió Lépések című szappan­operájának legutóbbi epizód­jából. A csak nagy túlzással nemzetiségi tanácsnak ne­vezhető testület vezetőjeként Kalman kijelentette: Szlová­kiában nincsenek kisebbségi problémák. Tőle kitelik, hogy ezt komolyan is gondolta. Mert - a többi kormánytiszt­viselőhöz hasonlóan - burok­ban tölti munkanapjait. A funkcióval együtt az a tulaj­donság is „ráragadt", hogy képes elvonatkoztatni magát a realitásoktól. Ugyanezt a „feladatot" 1989 előtt az állampárt vezetői is könnyűszerrel tudták teljesí­teni. Ugye, abban az időben E. T. volt a földönkívüli, a ba­nán a boltonkívüli, a nemze­tiségi probléma pedig az országonkívüli. A jelenlegi kormánykoalíció is úton-út­félen azt hangoztatja, hogy Szlovákiában hiánycikknek számítanak a kisebbségi gon­dok. Nem úgy a szomszédok­nál. Jozef Šesták külügyi ál­lamtitkár a Lépésekben pél­dául rögtön előhúzta Csehor­szágot és az ottani romákat. Arról persze, hogy Szlovákiá­ban miképp kellene a magyar kisebbség számára is elfogaható módon rendezni a nemzetiségi kérdést, a társa­ságban egyetlen szó sem esett. Ehelyett az egyszínű monológ arról szólt, hogyan kell szlovák iskolát csinálni a magyarból. És a „receptekből" nem volt hiány. Hogy már hetek óta folynak a tiltakozások a dél­szlovákiai magyar iskolaigaz­gatók leváltása ellen, azt a pozsonyi tévéstúdióban ülők ügyesen elkerülték. Ezt az ügyet el kellett kerülniük, mert Szlovákiában nincsenek nemzetiségi problémák. Nemde? Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság- (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ ' vjjgf("OV^-v:"' •-.-.tfufi.-;;- , •'.••gas^V -. • -•cxtXf \: •aw-?.;-. i m Moszkvában megígérték, hogy ha mi győzünk, segédkezet nyújtanak a gazdasági felemelkedéshez. (Agócs Ernő karikatúrája) ALF, avagy a járóbetegeket ellátó orvosoknak kiagyalt gyógyszerjegyzék Közbelép a hatalom A gyógyszerkategorizáció a gyógyászati rendtartás szer­ves részét képezi. Mielőtt a parlament jóváhagyta vol­na, az egészségbiztosítók képviselői és az orvosok is figyelmeztettek: az első ka­tegóriába sorolt gyógysze­rekre nincs pénzük. Vagyis azokra, amelyek árát meg kell téríteniük. PÉTERFI SZONYA Ésszerű „fogyókúrát" javasoltak; elképzeléseiket, érveiket a szak­ma elfogadta. A parlament koalí­ciós képveselői nem. Az egész­ségügyi miniszter sem, noha ezen már senki sem csodálko­zott. Főleg azután, hogy az egészségügy válságos helyzeté­ről hosszú hónapokig feleslege­sen tárgyaltak az érdekeltek. A tárcavezető eszköztárából nem hiányzott a vádaskodás: hol az orvosokat, hol pedig az egész­ségbiztosítókat kiáltotta ki tolva­joknak. A mai napig képtelen fel­fogni, hogy a jelenlegi pénzhiány gyökerei V. S. volt miniszter rossz átalakítási elképzeléseiben keresendők, illetve abban, hogy ... a rejtett adósság elérheti az 50 milliárd koronát is. nem tudta - nem akarta? - meg­győzni a kormánytagokat arról, hogy az ellátásra több pénz kell. Mára a helyzet odáig fajult, hogy az év végéig a rejtett adósság el­érheti az 50 milliárd koronát is. A robbanásig feszült helyzetben valamit ki kellett eszelni. A „re­mekmű" neve: ALF. Szó sincs a kedves, okos űrbeli figuráról, a rövidítés a járóbetegeket ellátó orvosok számára kiagyalt gyógy­szerjegyzéket jelenti (ambu­lantný liekový formulár), s töb­ben a hatalom szörnyszülöttjé­nek nevezik. Az ALF-ra azért van szükség, mert az orvosok túl sok és drága külföldi gyógyszert ad­nak a fránya betegeknek az ol­csóbb hazai helyett. Ezért aztán nem csoda, hogy egyre emelked­nek a gyógyszerkiadások, ame­lyek idén elérik a 13 milliárdot. És bár Ján Gajdoš minisztériumi főosztályvezető bevallotta, hogy nem is annyira a gyógyszer­mennyiség, hanem inkább az or­vosságok ára emelkedett, a fo­gyasztást mégis korlátozni kell. Akár mesterséges eszközökkel is. Az orvosok tájékozódását segí­tendő - mert kiigazodni többezer gyógyszer között körülményes dolog, mondta a főosztályvezető - a minisztérium a szakma leg­jobbjaival összeállította az ún. el­ső választás listáját, vagyis a ha­tékony hazai gyógyszerek jegy­zékét, amelybe néhány külföldi orvosság is bekerült. Mert min­den fejlett országban van ilyen. Miért ne lehetne Szlovákiának is? A magánorvosok tiltakoznak az állami dirigizmus ellen, elvég­re szakemberként ők tudják, mi kell a páciensnek. Eddig is meg kellett indokolniuk a drágább gyógyszer felírását, nem értik te­hát, miért avatkozik be a hata­lom ebbe is? A gyógyszerforgal­mazók is hallatták hangjukat, hi­szen nekik sem mindegy, hogy a hatalom közbelépése miatt mi­lyen arányban csökken a külföldi orvosságok iránti keresletet. A minisztériumi hivatalnonok szerint a gyógyszerjegyzék ellen felszólaló szakmabelieknek, va­gyis a Szlovák Orvosi Kamará­nak, a magánorvosoknak és a forgalmazóknak, nincs erkölcsi joguk a tiltakozásra, hiszen az ALF születésénél nem bábás­kodtak! Azt persze nem hozzák nyilvánosságra, miért. Pedig ez a lényeg. Az orvosok elutasítják azt az elvet, hogy a gazdasági gatartásán a hosszú évek, hóna­pok és az utolsó hetek esemé­nyei, az iskoláink ellen irányuló intézkedések. Ahogy hallgattuk a felszólalókat, olyan volt, mint egy jajkiáltás, mindannyiunk fájdalmának kifejezője. Azt hi­szem, az alatt a pár óra alatt va­lamennyiünk bensőjében átsu­hantak a kegyetlen múlt emlé­kei, kisebbségi sorsunk tragédi­ája. Tudatosíthattuk oktatási in­tézményeink fontosságát, hi­szen gyermekeink sokaságát ké­szítették fel az életre, a becsüle­tes, tisztességes munkára. Azokkal a gondolatokkal tér­szempontok kerüljenek előtér­be. Mivel érvelései süket fülekre találtak, Pásztor László, a ma­gánorvosokat képviselő társulás elnöke nem volt hajlandó részt venni az ALF-előkészítő bizott­ság munkájában. A minisztérium persze nem érti, mire jó ez a nagy tiltakozási hul­lám, amikor szinte semmi sem változik, hiszen a külföldi készít­ményre szorulók továbbra is megkapják megszokott gyógy­szerüket. Tagadja, hogy az aszt­mások számára a tüneteket leg­jobban enyhítő gyógyszer helyett ismét csak a régi, hagyományos ... 100-200 millió koronával csökkennek a gyógyszerkiadások. Syntophyllint rendelhetik az or­vosok, noha kiderült, hogy az ún. első választás gyógyszerei között valóban megtalálható. A hivatal­nokok legerősebb (egyetlen) ér­ve az, hogy az ALF bevezetését az egészségbiztosítók is szorgal­mazzák. Ez megfelel a valóság­nak, mint ahogy az is, hogy az anyagiak megtakarítása érdeké­ben akár az ördöggel is szövet­keznének. Az előrejelzések sze­rint az ALF révén az év végéig 100-200 millió koronával csök­kennek a gyógyszerkiadások. Ha a kormány az állam által biztosí­tottakért fizetné a teljes biztosí­tási díjat, az egészségügybe 3-4 milliárd koronával kerülne több pénz. Vagy ha vállalná és beje­lentené: a törvényes biztosítás fejében csak bizonyos egészség­ügyi ellátás jár a polgárnak. Ha vállalná és ldmondaná: nem jár­hat Mercedessel az, akinek Tra­bantra sem futja. Néhány hónap­pal a választások előtt ehhez sem mersze, sem akarata nincsen. Ezért hatalmi eszközöket vet be. Az egészségügyben is. tünk haza, vajon lesz-e eredmé­nye kiállásunknak, vagy a hata­lom továbbra is süket és hajtha­tatlan marad. Demeter Ferenc Szepsi Képmutató riportalanyok Az objektivitás érdekében kívá­natos lett volna, ha a közszolgá­lati televízió Szlovák dél című műsorának szerkesztői a június 12-i adásban nem kizárólag a TALLÓZÓ SME A Magyar Koalíció Pártja meg­alakulásának körülményeit tag­lalja Ondrej Dostál. „A magyar pártok integrálódását belső konfliktusok kísérték, amelyek a nyüvánosság előtt zajlottak. A magyar pártvezérek kölcsönö­sen sértő jelzőkkel és súlyos vá­dakkal illették egymást. A meg­állapodások napról napra vál­toztak, teret nyertek az egyolda­lú lépések..." A kommentátor szerint fennállt a veszély, hogy a magyar pártok nem képesek megegyezni egymással. Az SZDK, amely szintén nem men­tes a belső konfliktusoktól, kár­örvendve figyelhette kínlódásu­kat, ám az, aki a legjobban örülhetetett a torzsalkodásuk­nak, a DSZM volt, mert a válasz­tási törvény általa kierőszakolt módosításával elérte célját. Nemcsak az SZDK-t sikerült né­hány hónapra megbénítania, ha­nem súlyos belső viharokat kel­tett a magyar pártokon belül is. „Az SZDK-tól eltérően az ő nép­szerűségi mutatóik ugyan még nem mutattak csökkenést, ám ez nem jelenti azt, hogy az MKP a végtelenségig próbára teheti a magyar választók türelmét. Ed­dig még beigazolódott az a hipo­tézis, hogy a magyarok minden­képpen a magyarokra fognak szavazni, de a jövőben nem kell, hogy ez érvényben maradjon." NOVÝ ČAS Aleš Krátký is a magyar pártok egyesülésével foglalkozik. „Az MKP létrehozásának elején Bu­gár kijelentette, az alapszabály rögzíti, hogy mindhárom párt­nak saját platformja lesz. Ä ke­resztény-konzervatív, a polgári és a népi platformnak arányos képviseletet kellett volna kap­nia. Csakhogy a magyar pártok­ban sem kell, hogy megtartsák a megegyezést, s így az erővi­szonyok megváltoztak, amikor az MKDM és az Együttélés meg­egyezett, hogy csak két plat­form lesz... Úgy tűnhet, hogy az MPP és elnöke vesztes lett a bel­ső magyar harcban. De inkább az ellenkezője igaz. Annak elle­nére, hogy az MPP elvárásai nem teljesültek, ott van az MKP-ban, és megmutatta a kül­világnak, hogy nem ő, hanem az MKP célja - megnyerni a vá­lasztásokat - a fontos." PRÁCA Minden politikai tömegmeg­mozdulás a nyájeffektusra épül. Azt azonban még nem tapasz­taltam, hogy valahol ez odáig fajult volna, mint a DSZM talál­kozóin, ahol a vezérek csodálói elvesztik minden önkontrollju­kat, és megfeledkeznek emberi mivoltukról. Obszcén szitkok, rúgások és ütések járnak ki azoknak, akik nem tapsolnak. Hisztérikus kiáltozások, ájulá­sok, tömegpszichózis. Csak egyetlen rendszert ismerek, amely felkorbácsolta a naciona­lista indulatokat. Csak egy olyan rendszert ismerek, amelynek a kezdetén a vezér hí­veinek teátrális demonstrációi álltak, a végén pedig koncentrá­ciós táborok. nyíltan köpönyegforgató szemé­lyeket szólaltatták volna meg. Áz egyebek között Újgyallán és Szencen mikrofonvégre kapott riportalanyok egybehangzóan azt állították, hogy őket magyar iskolába kényszerítették. A nyi­latkozók kivétel nélkül hamisan viselkedtek; a korábbi hatalom­mal színleg egyetértettek, és csupán képmutatásból jártak nemzetiségi iskolába. Á rágal­mazó, kétkulacsos egyének lel­kiismerete ma sem tiszta, és így mindenre képesek. Hajtman Kornélia Nána OLVASÓI LEVELEK Arcok a nagygyűlésen Rég nem látott tömeg gyűlt ösz­sze Szepsi főtéren június 12-én a késő délutáni órákban. A szlo­vákiai magyarok képviselői, akik felelősséget éreznek iskolá­ink és magyarságunk megmara­dásáért, ott voltak a tiltakozó nagygyűlésen. Az arcokon a fe­szült érdeklődés mellett a két­ségbeesés jelei is kiütköztek. Le­mérhető volt a jelenlevők ma-

Next

/
Thumbnails
Contents