Új Szó, 1998. június (51. évfolyam, 124-149. szám)

1998-06-23 / 143. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JÚNIUS 23. ISäXľ. ' KOMMENTÁR Kétség helyett egységbe esve MOLNÁR NORBERT Több hónapos küzdelem és vita után megalakult a Magyar Koalíció Pártja. Az alakuló közgyűlés utáni sajtóértekezleten nagy egyetértésben nyilatkoztak a párt vezetői, világosan megfogalmazva a célokat. Kormányba kerülni, több képviselői helyet szerezni, világos programot letenni az asztalra, az ellenzékkel közösen a jelenlegi kormánypártok valós alternatívájáváválni. Egyetlen kérdés van, amelyet másként értékel mindenki: magát a szövetségi párt létrejöttét. A volt Együttélés szerint történelmi lépést tettek a pártok. Az egykori MKDM a történelmi folyamat kezdetének tekinti a pártegyesítést, a volt MPP kényszerházasságnak. Az előbbi két mozgalom úgy oldotta meg a vasárnapi feladatot, hogy minden vezető személyisége elégedett lehet. Az MPP-nek nincs különösebb oka a felhőtlen örömre, ám panaszra sem, hiszen belépési feltételeit úgy fogalmazta meg és terjesztette elő, hogy minden körülmények között belép a szövetségi pártba. Magyarul: bármilyen feltételt elfogad. Ebben a tekintetben mellékes a szövetségi párt létrehozásának fejlődéstörténete. Az a vitasorozat, amely a párt létrehozása körül alakult ki, minden bizonnyal megszűnik, a jövőben a vitás kérdések párton belül intéződnek. Az MKP legfontosabb feladata a közeljövőben, hogy azokat a választókat, akiket hangos veszekedésükkel esetleg elveszítettek, sőt elriasztottak, visszaszerezze. Meg kell győznie szimpatizánsait, hogy el kell menni választani. Erre van esély - megfontolt „egységpolitikával". Az igazán biztatót azonban Farkas Pál mondta ki: az MKP-nak úgy kell politizálnia, hogy valamennyi demokratikusan gondolkodó állampolgárt, tehát a szlovák választókat is meg tudja szólítani. Ebben ott van a radikalizálódás elvethetősége, s a szándék, hogy a párt elfogadtassa magát a demokratikus ellenzéki pártokkal, ha vannak ilyenek. Újabb lépés - hátra PÁKOZDI GERTRÚD A kormány a munkáltatók egy részével látszólag szociális megfontolásból „tartja fenn" a hatékonynak korántsem nevezhető munkahelyeket, miközben a veszteséges vállalatok finanszírozását csak hitelekből tudja megoldani. Gyakran olyan hitelekből, amelyek visszafizetése már az odaítélés pülariatában kétséges, és ez nem valami bíztató. Ráadásul miközben az egyre drágább hitelekből egyre többet vesz fel az ország, egyre romlik gazdaságának nemzetközi megítélése. A minap egy japán hitelminősítő intézet sorolta Szlovákiát alacsonyabb kategóriába. Érvei között szerepel többek között a deficites állami költségvetés és az ugyancsak növekvő hiányt tükröző kereskedelmi mérleg. Ismert indoklások, hiszen nem ez az első hitelminősítő intézet, amely idén Szlovákiával kapcsolatban kimondta őket. De a kormány továbbra is meglepetést színlelve a szóban forgó állítások megalapozatlanságáról szónokol. S közben újabb és újabb hitelcsomag felvételéről szerezhet tudomást a közvélemény. Ilyen helyzetben logikus, hogy mind több szó esik a korona leértékeléséről, jóllehet a miniszterelnök cáfolja egy ilyen lépés valószínűségét, mondván: „...a leértékelés nem szolgálná hatékonyan a hazai piac védelmét". A miniszterelnök hangsúlyozta azt is, hogy a választások előtti hónapokra várja a korona elleni újabb támadásokat, de szerinte a jegybank ezeket képes lesz kivédeni. Lehet, hogy így lesz, de egy üyen lépéstől még nem javul az ország általános gazdasági helyzete, amelyre már csak azért is ráférne a hazai fizetőeszköz leértékelése, hogy ösztönözze az exportot javítsa az exportra termelő vállalatok helyzetét. Vannak közgazdászok, akik kétségbevonják a valutaleértékelés hosszú távú hatékonyságát, amiben van is valami, hiszen egy ilyen lépésnek kétségtelenül inflációgerjesztő hatása is van. Az inflációt pedig - kezelni kell. A neves japán pénzügyi társaság, a Nomura szerint a választások után Szlovákia semmiképp sem védheti ki a korona 10 százalékos leértékelését. Mindenesetre Mečiar, hiába cáfolja, mintha már egy ilyen helyzetre készülne, akár kormányon marad, akár nem. Ugyanis egyre gyakrabban bírálja a gazdaság egyik-másik területét. Ha kormányon marad, akkor is kijelentheti: „én megmondtam előre", ha nem, akkor meg elmondhatja, szép kis ajándékot hagy az utódjára. Ugyanis minden hitelnek van egy rossz tulajdonsága: vissza kell fizetni. WZ iwM Wíi MHMME3NH • •1 K Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Látod, komám, Aranyida előtt még gőz hajtotta...! (Agócs Ernő karikatúrája) Akadtak olyan iskolák is, ahol a szülők tiltakoztak a tiltakozás ellen Ki manipulál a gyermekeinkkel? A demokrácia-elégtelenségben szenvedő rendszerekben leegyszerűsödik az élet; a dolgok csak fehérek vagy feketék, a válaszok csak igenek vagy nemek. Köztes megoldás nem létezik, mert a lehetőségek szélesebb skálája nem a sántító demokráciák jellemzője. VOJTEK KATALIN I-Iogy ez menyire így van, azt bizonyítja az oktatási törvény tervezett módosítása is. Nem kínál valódi választási lehetőséget, csak a rosszabb és még rosszabb megoldások között válogathatunk. A jelszó látszólag demokratikus: bővíteni a kisebbségnek szánt oktatási formákat. „Szabadon" választhatnak a magyarok: három, több vagy még több tantárgyat tanulnak-e majd szlovák nyelven a gyerekeik. Persze a teljes anyanyelvű oktatás nem szerepel a kínálatban. Olyan ez, mintha valakitől megkérdeznék: „Hol akarsz lakni? Menhelyen, sátorban vagy a szabad ég alatt?" A kérdezett szabadkozik: „De kérem, szép családi házam van, nagy áldozatok árán a saját kezemmel építettem!" „Azt felejtsd el - mondják neki -, leromboljuk, mert ott utat építünk. De mi három választási lehetőséget is felkínáltunk, és neked egyik sem tetszik? No, akkor mi döntünk helyetted; ezentúl sátorban fogsz lakni." A látszatdemokráciák jellemzője az is, hogy hatékony eszközökkel nem befolyásolhatók a sátrat kínálók döntései. A kilakoltatásra ítélt ennek ellenére mindent megpróbál. Szövetségeseket keres, s mivel egy egész utcasort érint az ügy, talál is. Velük együtt petíciózik, kilincsel a hivatalokban, s amikor mégis megjelennek a bulldózerek, társaival élőláncot alkotva, saját testével védi otthonát. Valami hasonló történik most a magyar iskolákban is. A választás és döntés lehetőségétől megfosztott szülők úgy védekeznek, ahogy tudnak. A fekete-fehér, igen-nem hazai viszonyok között sok lehetőségük nincs. Nem jódolgukból nem engedik iskolába a gyerekeiket. Ez az ő válaszuk a tervezett törvénymódosíCsak a rossz és még rosszabb megoldások között válogathatunk. tásra, egy kétségbeesett „nem!". Persze akad, mint mindig, most is különutas, aki fensőbbségesen kijelenti: ez a_ gyerekekkel való manipulálás. Ő bizony a tiltakozás napján is iskolába viszi a gyerekét. Ez, természetesen, jogában áll. Ha neki az a meggyőződése, hogy a törvénymódosítást szorgalmazó Szlovák Nemzeti Párt, amely nyilvánosan Európa szerencsétlenségének nevezte a magyarságot, és a magyar gyerekek félnyelvűvé, féltudásúvá tételével kívánja javítani választási esélyeit, nem manipulál, a gyermekeik jövőjéért aggódó magyar szülők viszont igen, ám vigye a gyerekét iskolába a tiltakozás napján. Még azon sem lehet fennakadni, hogy jobb ügyhöz méltó szervezői tehetségét szövetségesek megnyerésére, agitálásra, szervezkedésre használja fel. Megkérdőjelezhető viszont, milyen érvekkel szerveződik az ellenakció, amely az önálló döntés és a valós választás lehetőségének megvonása miatti tiltakozást a többség terrorjaként állítja be. Ha a demokratikus eljárás követelését a demokráciára hivatkozva utasítja el valaki, vajon melyik oldalon áll ebben a fekete-fehér, igen-nem világban? Aki a gyerekeinkre hátrányos, szubtraktív kétnyelvű oktatást ránk kényszerítők és az ellene tiltakozók között egyenlőségjelet tesz, vajon hol és milyen határvonalakat képes meghúzni, kinek milyen igazsága mellett angazsálja magát? A logikai zsákutcák kedvelői mindenesetre elérték, hogy pénteken, a tiltakozás napján hat elsős és tíz ötödikes ült a tanteremben egy alapiskolában. Ezt már csak az a német szakos képes überolni, aki azért nem ment el a galántai tiltakozó nagygyűlésre, mivel őt, úgymond, nem érinti az ügy - a német nyelvet nem kell, nem lehet szlovákul oktatni. A nyugati világban létezik valami, amit úgy neveznek: a cég filozófiája. Ez az illető cég érdekeinek, céljainak, stratégiájának összessége. A céget csak az szolgálhatja, képviselheti hatékonyan, aki ezt a filozófiát felvállalja, azonosul vele. Az azonosulás természetesen senkire nézve sem kötelező. Aki képtelen rá, szerencsét próbálhat más cégnél. Ilyen egyszerű a dolog. TALLÓZÓ PRÁCA A lap szemleírója emlékeztet rá: többször felrótták Jozef Kalmannak, a kormány mellett működő nemzetiségi tanács elnökének, hogy ebben a tiszségben kudarcot vallott. Ez a lényegében semmilyenjogkörrel sem rendelkező testület ugyanis csak tájékoztathatja a kormányt, „tanácsolhat" valamit - ha a kormányfő ezt méltóztatik megengedni, esedeg tisztelettel a figyelmébe ajánlhat bizonyos megvitatott kérdéseket. Valójában a dolog fordítva működik: Mečiar tanácsokat osztogat a tanácsnak, amely szót fogad. A nemzetiségi tanács legutóbbi, ebben a választási időszakban utolsó, tizenötödik ülése után azonban Kalman elégedett volt. Olyannyira, hogy kijelentette: a kormány teljesítettnek tekintheti programjának a nemzeti kisebbségekre vonatkozó részét. A szerző szerint a magyar kisebbség képviselői ezzel aligha értenek egyet. Mečiar a világot járva összevissza ígérgetett, beígérte a kisebbségi nyelvhasználati törvényt is, majd amikor jött a számonkérés, a válasz már más volt: Szlovákiában nincs szükség ilyen törvényre, mert ezt a kérdést tíz, húsz, harminc más törvény rendezi. S miért mondott csődöt Kalman? Mert az ő bizottsága volt az, amely még 1996-ban „demokratikusan" megtorpedózta a vonatkozó törvény eljuttatását a parlamentbe. SME Mečiar beismerte, hogy tönkreteszi a gazdaságot - szögezte le a lap. Tette ezt a közelmúltban, amikor megpróbálta megmagyarázni, hogy a kormány miért nem teljesítette programjának a munkanélküliség csökkentésére vonatkozó részét. Azt mondta, apellálnia kell a vállalkozók szociális érzékenységére, hogy alkalmazzák azokat is, akikre nincs szükségük. Mečiarnak ez az önkéntes beismerése rávilágít egy sor gazdasági kockázatra. A felesleges munkaerő alkalmazásával csökken a vállalat versenyképessége, nem marad pénz a korszerűsítésre és a marketingre. Megoldás lehet a hitelfelvétel, de a kamatlábak aránytalanul magasak, sokkal magasabbak, mint a beruházások reális jövedelmezősége. Ebből a zsákutcából csak akkor lehet kijutni, ha Szlovákiában véget vetnek a szociális jótékonykodásnak, amely tönkreteszi a gazdaságot. NOVÝ ČAS Interjút közölt a lap Alojz Rakús doktorral, a Pszichiátriai Társaság elnökével. A kérdésre, hogy mit akartak elérni a kormányfőnek címzett levéllel, a tekintélyes szakember azt válaszolta, hogy mindenekelőtt a címzettre szerettek volna hatni. Jó ugyanis, ha az ember kritikusan elgondolkodik önmagáról, ha nemcsak a talpnyalóira hallgat, hanem időnként önvizsgálatot is folytat. Ugyanakkor a közvéleményt is tájékoztatni akarták, mert nagyon aggasztja őket a társadalomban kialakult helyzet. VISSZHANG Ez is demokrácia? „A tárgyalás megy, mint a karikacsapás, ha nincs ott az, akinek kifogása lenne a végeredmény ellen" - írta az Együttélés-MKDM paktumról az Új Szó két kommentátora. Ez a politikában is megvetendő magatartás, sajnos, már átszüremlett a civil szférába is. Csütörtökön (június 18) az Új Szó 5. oldalán olvashattunk egy valótlan rövidhírt a pozsonyi Duna utcai alapiskola és gimnázium mellett működő Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége helyi szervezeténekjúnius 19-i tiltakozásáról és felhívásáról a többi magyar szülőhöz, hogy a pozsonyiakhoz csatlakozva ők se engedjék gyermeküket iskolába a pénteki tanítási napon. A kiállás és lelkesedés szép és dicsérendő, ám teljesen elfogadhatatlan, hogy a szervezők - a helyi koordinációs tanács tagjai (HKT) - személyes aláírásukkal nem vállalták felhívásukat, s inkább az akcióról semmit sem tudó szülői szövetség mögé bújtak (az iskolában terjesztett aláírás nélküli szórólapokon is csak társszervezőként tüntették fel magukat). A szülői szövetség június 3-ai ülésén döntés született a galántai nagygyűlés támogatásáról, a gyermekek nem küldése az iskolába vagy az egynyelvű bizonyít ványok át nem vétele azonban nem kapott támogatást, illetve ez utóbbi nem is szerepelt a napirenden, Erről jegyzőkönyv is tanúskodik, amelyet a helyi szervezet elnöke (a HKT tagja), Duray Zsuzsa kézjegyével hitelesített. Lehet érvelni azzal, hogy a HKT döntéshozatali joggal bír, ám olyan esetben, ha a döntéshozatal meghaladja a tárgyalt kereteket, elemi tisztesség kérdése, hogy a HKT tagjai konzultáljanak legalább a szervezet vezetőségével (ez esetben tíz nap állt rendelkezésükre). Annál is inkább, mert hónapok óta tisztességes kompromisszumok árán születtek döntések ebben a szülői testületben. Meggőződésem, hogy a tiltakozást nem kikényszeríteni kell. S végképp nem pártelnökfeleség, „pártos" újságíró és párttag hivatott arra, hogy egy (helyi) civil szervezet nevében tiltakozó akció (ka) t hirdessen meg. Hushegyi Gábor, Pozsony (SZMSZSZ h. sz., alelnök)