Új Szó, 1998. június (51. évfolyam, 124-149. szám)

1998-06-18 / 139. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1998. JÚNIUS 18. PANORÁMA - HIRDETÉS Monoszlóy Dezsőt a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki A „mi" bécsi emberünk Vannak körbeünnepelt és agyonhallgatott, a pezs­gésben otthonos és kívül­álló alkotók. És vannak, akiknek mindez nem sokat számít. Ha közhely is: a művek élnek helyettük, bárhol éljenek fizikai való­ságukban. KÖVESDI KÁROLY Amikor hétfőn délután Magyar­ország bécsi nagykövetségén Monoszlóy Dezsőnek átnyújtot­ták a Magyar Köztársaság Ér­demrend Középkeresztjét, s el­hangzott Pomogáts Bélának, a Magyar írószövetség elnökének baráti hangú méltatása, eléggé el nem ítélhető módon azon töp­rengtem: vajon szlovákiai ma­gyar író-e a kitüntetett? A kérdés némileg irreleváns (s elsősorban nem az evidencia okán, hogy a magyar író minde­nütt magyar), mert, mint azt Monoszlóy baráti köre tudja, az avatatlanok számára pedig a laudáció szövegéből kiderülhe­tett, Monoszlóy, élete eddigi hetvenöt esztendejében négy ország lakójának vallhatta ma­gát, s ilyen jogon magáénak kö­vetelhetné Budapest, Kolozsvár, Pozsony, Újvidék vagy éppen Bécs, ahol ma olyan otthonosan él egy belvárosi lakásban, mint­ha mindig is a császárváros pol­gára lett volna. Pedighát. Polgárság, társadalmi rang, egyebek... Lehet-e polgárnak nevezni azt, aki fogolytábort, börtönt végigcsinált? Aki író­ként volt segédmunkás? Aid nem vagányságból „lépett le", hanem a jogos önvédelem mél­tóságától taszítva és űzve, aki­nek teli lett a hócipője, s mégis A budapesti Ünnepi Könyvhéten. A kitüntetett középen (Prikler László félvétele) lett a hivatalos irodalomkritika által rangrejtett, jótékonyan a „nyugatra távozottak" kategóri­ába suhintott felsorolás egyik alanya? El-elfigyelem nyolcvankilenc óta, ahogy megjelenik időnként Pozsonyban, ahol két és fél szá­zadot élt, s ahol az irodalom né­mely papjai úgy tekintenek rá, mint „odaátira". Gondolom, kö­szöni szépen, s kíván mindenki­nek hasonlóan épületes életta­pasztalatot. Különösképp a kol­laboránsoknak és köpönyegfor­gatóknak. A meghunyászkodók­nak és a gyáváknak. S ezzel azt hiszem, eljutottam a lényegig, amit mindig is kerestem Mo­noszlóyban, akit, koromnál fog­va sem ismerhetek úgy, mint azok, akik ma gyanúsan pislog­nak rá, s valahogy nem tudnak mihez kezdeni vele. Rövidre fogva: jó lenne már, ha úgy félig-meddig hivatalosan is elfogadnánk magunkénak, ami a miénk volt egykor, vagy ma is a miénk, hisz az övénél gyen­gébb életművek „érdemeltek ki" tájainkon irodalmi díjözönt. Ha már a díjaknál és méltatásoknál vagyunk. Ha tárgyilagos szeretnék lenni: nem a díjakról és rangokról akartam írni, hanem arról, hogy fel kéne már végre vállalni a másság értékeit, hiszen - min­den lekicsinylés nélkül - a mű­vészet éppen abban különbözik A Határon Túli Magyar Színházak X. Fesztiválja - Kisvárda A pénz mindenütt hiányzik ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Kisvárda. Szerdán a romániai, az ukrajnai, a jugoszláviai, a szlovákiai és a nyugati magya­rok színházkultúrájának állapo­táról tartott előadásokból egyér­telműen kiderült, hogy a pénz mindenütt hiányzik. Ügyanak­kor igencsak jelentős különbsé­geket tapasztalhat a szakértő az egyes országok politikai rend­szereinek és kurzusainak függ­vényében. Jelenleg mind szerkezetileg, mind művészi erejükre tekintve, mind önállóságuk felől nézve az erdélyi magyar színházak van­nak a legjobb helyzetben a régi­óban. A nagyváradi társulatot kivéve mindnek van állandó rendezője, s immár éppen Kisvárda hatásának köszönhető­en megindult a színészek rend­szeres cseréje és a társulatok együttműködése. Elsősorban a Kolozsvári Magyar Színház és Tompa Gábor világhírű előadá­sai kapcsán egy minőségileg más kisebbségi színházmodell­ről kell gondolkodni. A beregszászi Illyés Gyula Ma­gyar Nemzeti Színház bár nem rendelkezik önálló épülettel, a magyar színjátszás hőskorának jellemző romantizmusával Vid­nyánszky Attila rendező és mű­vészeti vezető által rendelkezik karakteres művészi arculattal. Ennek eredményeire már szá­mos európai fesztiválon felfi­gyeltek. A vajdasági színházi élet két végvárát a szabadkai és az újvi­déki társulatok jelentik. Igaz, Szabadkán valamiféle osztódás következtében dolgozik párhu­zamosan a Népszínház társulata és a Kosztolányi Dezső Színház. Újvidéken viszont az ott műkö­Csehov: Lakodalom - jelenet a kassai Thália Színház előadásából (Archív felvétel) dő színiakadémia két évente nyitott magyar osztálya és az Új­vidéki Magyar Színház kapcso­latából születnek egyre érdeke­sebb előadások. Mivel a nyugati emigráció jelen­leg nem rendelkezik „utánpót­lással" igazából nyugati magyar színjátszás is csupán alkalmi jel­leggel létezik. Legtöbbször egy­egy magyarországi színészegyé­niség köré szervezett társulatok játszotta előadásokkal. Ezen az igencsak ünnepi jellegű­re sikeredett szakmai szeminári­umon a szlovákiai magyar szín­házkultúra helyzetéről Kolár Pé­ter beszélt. Előadása szinte kizá­rólag a politika és a színházak viszonyát taglalta, ezért nem vé­letlenül tűnt, hogy más gondjaik szinte már nincsenek is színhá­zainknak. Úgy tetszik, mostan­ság a szlovákiai színházak kerül­tek abba a helyzetbe, hogy az egyáltalán nem mindig a hata­lom nacionalizmusa, hivatalno­ki basáskodása miatt sikertelen előadások kivédésére is jól jön az önsajnálat és a magunk okoz­ta bajok takargatása. Az azon­ban tény, hogy az intendánsi rendszer és a minisztérium tu­datos pénzelvonása egyre in­kább kihat az előadások számá­nak csökkenésére, a művészi színvonalukra, a színészek és az alkalmazottak , hangulatára. Megoldásra váró gond mind Kassán, mind Komáromban, hogy a művészi igényességgel együtt hogyan lehet megtartani a közönség más hatások nyo­mán egyre inkább kommersz íz­lésűvé váló tömegeit. Ezekről a kérdéskörökről előreláthatólag a hét folyamán még rendeznek vitát a kisvárdai fesztivál szerve­zői. Tegnap este lapzárta után volt látható a beregszászi Illyés Gyu­la Nemzeti Színház és a kassai Thália Színház produkciójaként a Vidnyánszky Attila rendezte John Ford Kár, hogy ká című előadása. Éjszaka a Kocsmaszín­házban a tháliások Csehov La­kodalom című egyfelvonásosát játszották. Ma kerül sor a komáromi Jókai Színház vendégszereplésére. Ők Goldoni Mirandolina című ko­médiáját játsszák Benedek Mik­lós rendezésében, (d-n) a társadalom arctalan masszájá­tól, hogy, bár belőle táplálkozik, fölötte áll annak. Pomogátsot idézve: Monoszlóy „...törté­neteket írt, vereséget szenve­dett emberi sorsokról, sérült vagy éppen eltaposott életekről, a hatalom nyomása alatt vergő­dő egyéni és közösségi létről, amely talán csak egyetlen meg­váltó cselekvést enged, ez a me­nekülés, az önkéntes száműze­tés." " Mert lehet, hogy Kafka, Márai, Tatarka vagy Danilo Kiš leg­alább annyira érezte az otthont, mint mi, akik oly sokat beszé­lünk róla. A Monoszlóy Dezső által is oly jól ismert közép-eu­rópai Szodomát. A Magyar Intézetben Kodály fényképeken Pozsony. Ma délután, 17 órakor a Magyar Intézetben dr. Eösze Lász­ló zenetörténész nyitja meg a Ko­dály Zoltán című fotókiállítást. A kecskeméti Kodály Zoltán Zene­pedagógiai Intézet anyagából ösz­szeállított kiállítás bemutatja a neves zeneszerző és pedagógus életét, munkásságát. A megnyitón közreműködik a Duo Ongarese ­Soltész Ágnes és Déry György. Ko­dály Duó című darabját adják elő. Soltész Ágnes a budapesti Liszt Fe­renc Zeneakadémián végzett. 1994-től a Bartók Béla Zeneművé­szeti Szakközépiskola tanára, 1995-től az Operaház Zenekará­nak koncertmestere. Déry György már kilencévesen a Bartók Zene­művészeti Szakközépiskola diák­ja volt, majd a Zeneakadémia hallgatója, ahol ma már tanít. 1987-ben a Popper Dávid Gor­donkaverseny győztese. (M. I.) Lesz politikai kabaré is Éberhardi nyár Éberhard. A Csemadok Szenei Területi Választmánya, éber­hardi alapszervezete, illetve a he­lyi önkormányzat ismét megren­dezi az Éberhardi nyár című mű­sorsorozatot. A rendezvényt jú­nius huszonnyolcadikán tartják a Duna-parti vadászháznál. Fellép az éberhardi Szabó-duó, a Cse­madok féli gyermekfolklórcso­portja, a somorjai Csalló Nép­táncegyüttes, a mosonmagyaró­vári Kislaptáros zenekar, a ma­gyarbéli Simmons együttes, va­lamint zenés politikai kabaréval a párkányi Dili trió. (t) SZÍNHÁZ HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Üvegre festve (11; 19) KIS SZÍN­PAD: Zárt tárgyalás (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ ­KISVÁRDA: Mirandolina (21) POZSON Y . HVIEZDA: Mr. Magoo (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Állj, vagy nem talállak el! (cseh) 15.30,18, 20.30 MLADOSŤ: Seri­fek (am.) 15.15,17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Durva táma­dás (am.) 17.15, 21 Rivers of Babylon (cseh-szlov.) 21 Blues Brothers 2000 (am.) 17.30 Üzlet a korzón (csehszlov.) 20.15 Salo, avagy Sodoma 120 napja (ol.) 20 A vasálarcos (am.) 17.45 A férfi, aki túl keveset tudott (am.) 19.15 Serifek (am.) 16.30,18.30 KASS A DRUŽBA: Durva támadás (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Mr. Magoo (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Ének a menyasz­szonynak (am.) 15.45,. 18, 20.15 ÚSMEV: Szép remények (am.) 16,18., 20 IMPULZ: Valentino (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI A KOMÁROM - TATRA: Titanic (am.) 16, 19.30 DUNASZER­DAHELY-LUX: Vad vágyak (am.) 17.30 LÉVA-JUNIOR: Mr. Magoo (am.) 16.30, 19 AMFITEÁTRUM: Az ötödik elem 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Titanic (am.) 16,19.30 ZSE­LÍZ - SZPUTNYIK: Az esőcsináló (am.) 20 GALÁNTA - VMK: Játszma (am.) 21.45 Már kapható a Katedra júniusi száma Hiányok és lehetőségek ÚJ SZÓ-HLR Vakáció előtt számos fontos ol­vasnivalót kínál a Katedra júniu­si száma. Németh Margit A va­káció varázsa című cikkében megszívlelendő tanácsokkal és javaslatokkal fordul a szülőkhöz annak érdekében, hogy a né­hány napos vagy hetes közös családi szabadság lehetőleg mindenki számára emlékezetes lehessen. Varga Sándor írásá­nak címe nemcsak a tartalomra, hanem a szlovákiai magyar isko­lák számítógépes felszereltségé­nek jelenlegi helyzetére is utal: Informatikaoktatás - számító­gépek nélkül. Most lehetőség kí­nálkozik arra, hogy amerikai magyar szervezetek felajánlása révén bizonyos mértékben ja­vuljon a helyzet. Beke Kata, a neves szakember több, nálunk is ugyanolyan időszerű gond, di­lemma és konfliktus elemzésé­vel igazolja, hogy miért volt ége­tő szükség a magyarországi pe­dagógusok szakmai és etikai kó­dexének elkészítésére. A szlová­kiai magyarság identitástudatá­nak megőrzését, tehát a jövőjét jelentős mértékben meghatáro­zó problémakört elemez Lampl Zsuzsa tanulmánya, amelyben a szerző arra kereste a választ, hogy a szülők milyen okok és okozatok alapján adják gyerme­keiket magyar, illetve szlovák tannyelvű iskolába. Szinek Gi­zella írása az Európai Unió Soc­rates Programjának Lingua­programcsomagját ismerteti. Ez a csomag a hazai nyelvtanárok továbbképzését is segítheti. Peter Antal a Szülői Közösségek Szlovákiai Tanácsának tevé­kenységét mutatja be, s közre­adja az európai szülők jogainak és kötelességeinek a chartáját. Folytatódik Bordás Sándor nagy visszhangot kiváltó soro­zata, a Beszéljünk a szexualitás­ról. Az Embernevelők sorozat­ban Fónod Zoltánnal beszélget Csicsay Alajos. A lap melléklete az idei Katedra-versenyek győz­teseinek, helyezettjeinek és fel­készítő tanárainak teljes listáját közli. A Katedra már megvásá­rolható a dél-szlovákiai köny­vesboltokban. (Sz. J.) r^m •pr * <•• mm i " f||i r * j 1 1 skŕH^MK^Ék wM 1 ^ •CTyk ý N< jm SbRBIII^ 'ji w • t 1 v sx<- H"*' ŕ­Hatvanadik születésnapját ünnepelte tegnapelőtt a prágai Holiday Inn Szállóban Juraj Jakubisko, olyan nagy sikerű filmek rendezője, mint az Ezeréves méh, az Építs házat, ültess fát, az És ülünk a fa te­tején, a Madarak, árvák és bolondok, a Szökevények és zarándokok, a Viszontlátásra a pokolban, barátaim vagy a Jelentés a világvégéről. A képen Jana Švandová színésznő gratulál az ünnepeltnek, (t) (ČTK-felvétel)

Next

/
Thumbnails
Contents