Új Szó, 1998. június (51. évfolyam, 124-149. szám)

1998-06-18 / 139. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JÚNIUS 18. KOMMENTÁR Nővérek „házassága" SIDÓ H. ZOLTÁN Szlovákia pénzvilágát - Vladimír Mečiar kormányfő szóhasználatával élve - négy nővér uralja: a Szlovák Takarékpénztár, az Általános Hitelbank, a Beruházási és Fejlesztési Bank, valamint a Szlovák Biztosító. A miniszterelnök úgy véli: az aggasztóan magas arányú behajthatatlan követelések, a szocializmusból örökölt terhek és nem utolsósorban a vezetők hibái miatt csökken az említett pénzintézetek piaci részesedése. A nyugati tőkéjű bankok mind nagyobb szerepet vállalnak, s ez kimondva-kimondatlanul bosszantja a mozgalmához lojális vállalkozóréteget támogató kormányfőt. A miniszterelnök keddi beszédében, amelyet az iparszövetség tagjai előtt mondott, rögvest előállt a szerinte ideális megoldással: a négy nővér „házassága" javítana a helyzeten. Az ötlet legalább annyira bizarr, mint a nővérek egybekelése. Furcsasága nem abban rejlik, hogy jelenleg egymással rivalizáló bankok összeolvadását veti fel. Hanem abban, hogy az általa szorgalmazott megoldás nem a valódi, a tényleg fejtörést okozó gondolára talál megoldást. Ellenkezőleg: csak a problémák elkenését jelenti. Az igazi kiutat a hazai bankok portfóliójának javítása, a szerkezetváltás, a hitelnyújtás folyamatának tisztasága adná. Ahogy Ivan Mikloš volt privatizációs miniszter közölte: a bankfúziók mindössze azt eredményeznék, hogy a nagy bajban levő pénzintézeteket átmenetileg kisegítenék a kevesebb gonddal küszködő bankházak. A hatalmas kinnlevőségekkel rendelkező Általános Hitelbanknak bizonyára jól jönne a Szlovák Takarékpénztár óriási készpénztömege, a kényszerfelügyelet alatt álló Beruházási és Fejlesztési Banknak pedig a Szlovák Biztosító meglehetősen szilárd anyagi háttere. Az esetleges fúzióhoz azonban a bankfelügyeletnek és a monopóliumellenes hivatalnak is lehet egykét szava. A kormányfő bizonyára szívesen látná, ha az összeolvadások nyomán a nagy szlovákiai bankok jelentősebb szerepet kapnának térségünk pénzpiacán. Csupán az a bökkenő, hogy még a hitelbank és a takarékpénztár is a jelentős európai pénzintézetek listájának végén szerénykedik, a világranglistáról nem is szólva. Ha tehát megvalósulnának is a felvetett bankfúziók, akkor nem a nővérek, hanem a törpék „házasságáról" lehetne beszélni. Szlovákiai Wagner MADI GÉZA Hétfőn ismét nem ült le tárgyalni a három kormánypárt vezetője. Jóllehet, Augustín Marián Húska, a DSZM alelnöke a múlt héten azzal utasította vissza a DBP-vel való tanácskozást, hogy a mozgalomnak még tárgyalnia kell az SZNP-vel. Az államfőjelölt-támogatás kérdésében „tévúton" járó Slota-párt megzabolázása tehát egyelőre elmaradt. Hogy miért, azt még Anna Malíková, a nemzetiek első alelnöke sem tudta megmondani. Csak azt hajtogatta, hogy nem szakadt meg a párbeszéd a kormánypártok között. Ha titokban találkozgatnak, akkor igaza van, hogy nem szünetel a dialógus. Nos, a zárt ülések egyre inkább divattá válnak a kormánykoalíció berkeiben. Vladimír Mečiar legutóbb hétfőn folytatott titokban megbeszélést a DSZM kerületi és járási elöljáróival - az új választási törvényről. Hogy mit főztek ki a találkozón, amelyre Alexander Rezes kampányfőnököt és Ivan Mjartan prágai szlovák nagykövetet is meghívták, csak később derül ki. Lehet, csak a választásokon - és akkor hidegzuhanyként fog hatni. Bizonyára Jozef Migašt, a DBP elnökét is hidegzuhanyként érte, hogy a Mikuláš Dzurinda vezette SZDK csak abban az esetben kívánja támogatni Peter Tomka államfővé jelölését, ha a baloldal megszerzi számára a DSZMképviselők szavazatait. Nagy várakozás előzte meg a hétfői találkozót, és ez lett a vége. Ami teljesen logikus. Mert már a pelenkások is tudják, hogy a parlamentben azért nem lehet köztársasági elnököt választani, mert a Mečiar-mozgalomnak 61 képviselője ül benne. Ha csak eggyel kevesebb tagja volna a DSZM-frakciónak, akkor a kormányfő sem volna sokáig korlátozott államfő. Egy szavazat nem sok, de már volt rá példa, hogy milyen sokat jelent egyetlen képviselő voksa. Igen, Csehországra és a Václav Klaus volt kormányfőnek sok fejtörést okozó Jozef Wagnerre gondolunk. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorfn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993, december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Tisztelt uram. Ha azt hiszi, hogy kormányzásával szerzett nekem néhány bosszús évet, nem téved! (Agócs Ernő rajza) Az édesanyák szerint a törvény csak rossz lehet, ha jó iskolaigazgatókat vált le Kutyaszorítóba került Jelentős dolgok akkor estek meg a történelemben, amikor a kisember felemelte a fejét, és azt mondta: „Eddig, és ne tovább!" VOJTEK KATALIN A szocialista történetírás mindig hősként ünnepelte ezeket a kisembereket, különösen, ha sokan voltak, és a hatalomra, amellyel szembeszegültek, illett a feudális vagy a burzsoá jelző. A hatalommal való szembeszegülés hazai története a kommunisták februári győzelmével hosszú időre véget ért. A szemforgató elvtársak el sem tudták képzelni, hogy a dolgozó nép paradicsomának kikiáltott rendszerben valaki csak úgy magától elégedetlenkedni lenne képes. Biztosan lefizették, felbujtották, állnak mögötte. Ez a felfogás tovább él. Például a Magyar Népi Mozgalom a Megbékélésért és Jólétért vezetőinek fejében, akik éppen a szepsi és galántai tiltakozó nagygyűlés napjára időzítették a magyar pedagógusokhoz és szülőkhöz írt, fizetett hirdetésként megjelentetett levelüket. Ebben azon keseregnek, hogy a kormányhivatallal és az oktatási minisztériummal folytatott tárgyalásaik „már-már eredményt szültek, amikor azok, akiknek erre politikusi mivoltuk biztosítása, és nem az ügy megoldása volt az érdekük, ismét fellobbantották a konfrontáció tüzét". Ez a csapnivalóan rossz magyarsággal írt mondat azt hivatott sugallni, hogy a bátorkeszi és a búcsi szülők mögött a magyar parlamenti képviselők állnak, ők keresik a konfrontációt. Gyimesi György, a levél aláírója el sem tudja képzelni, hogy egyszerűen csak a Gondolatok a fiókban Március eleje lehetett, amikor a Magyar Polgári Párt képviselői felkértek, hogy sokadmagammal vegyek részt a Magyar Koalíció választási programjának előkészítésében. Igent mondtam, mert akkor még bíztam abban, hogy a három parlamenti párt számára nem a személyi kérdések az elsődlegesek, hanem a stratégiát és a politikai célokat meghatározó program, amely az egyesülő kongresszus két falu lakosainak lett elegük a hatalom packázásaiból. Főleg a nőknek. Ők vannak többet a gyerekkel, ha baj van, ők ugornak be az iskolába, ők ismerik a tanítókat, az iskolában uralkodó légkört és viszonyokat. A hatalom pechjére ezek az anyák mindkét faluban elégedettek az iskolával és az igazgatóval. Őket nem érdekli az a törvény, amely csak rossz lehet, hajó igazgatók menesztését teszi lehetővé. A nők már csak ilyenek. Imperialista felbujtók és tűzlobbantó magyar politikusok nélkül is képesek cselekedni, ha úgy látják, hogy a gyermekeknek így lesz jobb. így tettek a szeretett férfiakat egymás kiirtásában megakadályozó szabin nők, így Lüszisztráté és társnői meg az éhező gyermekeikért aggódó párizsi asszonyok, akik a forradalom előestéjén Marie... a két falu lakosainak lett elegük a hatalom packázásaiból. Antoinette-tel kívántak beszélni mint anyák az anyával. S hogy ne csak a múltból vegyünk példákat, így tettek a hetvenes években az olasz nők is, akik megkísérelték a lehetetlent. Miután a kormányzat és a rendőrség tehetetlennek bizonyult a drogmaffiával szemben, váltott csoportokban őrködtek az iskolák környékén, hogy távol tartsák a gyermekektől a kábítószerárusokat. És ami nem sikerült a rendőrségnek, sikerült az anyáknak. A maffia tagjai hoszszú hónapok után megunták, hogy naponta felbőszült asszonyok csattogtassák kézitáskájukat a fejükön, iszonyú átkokat üvöltve. Ez történt Búcson és Bátorkeszin is - akcióba léptek az anyák, ha már egyetlen politikus sem akadt, aki az alkotmánybíróság elé vitte volna azt a törvényt, amellyel úgy váltogathatok az iskolaigazgatók, mint az alsónemű. Gyimesi persze el sem tudja képzelni, hogy amit a búcsiak, bátorkesziek és egyre növekvő számú követőik tesznek, spontánul teszik. Polgári öntudatot, kezdeményezést és felelősséget, önálló véleményalkotást nem képes feltételezni róluk, mert ezek a fogalmak hiányoznak a szótárából. Talán haragszik is rájuk, amiért, úgymond, zátonyra futtatták „konfrontációjukkal" már-már sikerrel kecsegtető tárgyalásait. Tavaly is már-már elérte, hogy az ipolysági gimnáziumban két első osztály nyíljon, nyomban diadalmasan világgá is kürtölte a hírt, aztán csak egy osztály nyílt. Mert ez a már-már játék lényege. Hosszan tárgyalgatni eredménytelenül, aztán a kudarcért a magyar politikusokat okolni. A Gyimesi-párt sosem fog érdemlegeset elérni a magyarok érdekében, mert nem ez a funkciója. Nem ezért támogatja őt Mečiar kormányfő, nem ezért adatott meg neki a kiváltság, hogy a magyarok közül egyedüliként a kulturális minisztérium Pro Slovakia Alapjának pénzesládájában kotorászhat. Most azonban kellemetlen kutyaszorítóba került. Ha a választásokon magyar pártként szavazatokat akar szerezni, ugyanúgy a kétnyelvű bizonyítványok és az anyanyelvű oktatás mellett kell letennie a voksát, mint az általa konfrontatívnak kikiáltott magyar politikusoknak. Ám ha túlságosan a magyar követeléseket szem előtt tartva lép fel az ügyben, megszűnik a kormányfő és a Pro Slovakia kegye. Ki tud mászni a csávából? súlypontja leszi Örömöm csak fokozódott, amikor elolvastam azt a listát, amely a három párt által kiválasztott személyek nevét tartalmazta. A kulturális albizottságba kértem magam, ahova az Együttélés Duka Zólyomi Emesét, az MKDM pedig Mázik Istvánt jelölte. Az első összejövetelen az MKDM szakértője váratlan elfoglaltságára hivatkozva nem jelent meg, s a további két megbeszélésen sem vett részt. Ennek ellenére munkához láttunk, s rövidesen mindketten jóleső érzéssel állapítottuk meg, hogy minden, általunk megkért közéleti személyiség hajlandó volt az együttgondolkodásra, a közös munkára, holott hangsúlyoztuk: a pártok egy árva fillért sem tudnak fizetni. Értesüléseim szerint akadtak szakbizottságok, amelyek ugyanilyen sikerrel jártak, de olyanok is, amelyek esetében a felkért szakértők érdektelensége miatt szinte azonnal hamvába holt minden. Annyi tény, hogy április elejére a kulturális szakbizottság háttéranyagai elkészültek. Olyan rövid távú javaslatok és távlatos koncepciók születtek, amelyek mindenképpen megérdemelték volna, hogy leendő képviselőink legalább elolvassák őket. TALLÓZÓ NÁROpNÁOBROpA A M. E. S. A. 10 Alapítvány az Interneten - a www.mesal0.sk jelzésű honlapon - keddtől folyamatosan közzéteszi a kormány privatizációs döntéseit. Ivan Mikloš, az alapítvány elriöke és gazdasági szakértője szerint a privatizátorok listáját nyilvánosan is hozzáférhető forrásokból állították össze. „Az ismertetett adatokból kitűnik: a kormánykoalíció számos képviselője, hogy az összeférhetedenségről szóló törvényt kikerülje, rokonain keresztül magánosított" - állítja Mikloš. Szerinte így privatizáltak Ivan Hudec és Ján Mráz miniszter rokonai, továbbá Müan Sečánsky és Zora Lazarová képviselő hozzátartozói. PRÁCA Peter Tomka mint államfőjelölt, akinek a harmadik Mečiarkormány a legnagyobb külföldi sikerét köszönheti, nem felel meg a miniszterelnöknek. Nem csupán a kormányfő ódzkodik Tomkától, hanem a Szlovák Demokratikus Koalíció, sőt - Duray Miklós minapi kijelentése értelmében - a magyar nemzetiségű parlamenti képviselők csoportja is. Az utóbbiak álláspontja még érthető, hiszen Tomkának köszönhető Szlovákia hollandiai sikere Magyarországgal szemben. Azonban az SZDK hozzáállása már annál érthetetlenebb. Mikuláš Dzurindának tudnia kellene, hogy a Demokratikus Baloldal Pártja az államfő jelölésének kérdésében soha nem egyezik meg a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalommal, ezért az a kijelentése, hogy az SZDK csak akkor támogatja a DBP jelöltjét, ha Migašék megegyeznek Mečiarékkal, alibizmusnak számít. SME Az eperjesi labdarúgóklub megalapításának 100. évfordulója alkalmából a helyi sportstadion lelátója fölött elhúzott három Mi-24-es harci helikopter. A Tatran-pálya lelátóján ott ült Vladimír Mečiar miniszterelnök és a kabinet számos további tagja is. Az epetjesi 34-es légibázis névtelen informátorai szerint csak néhány püóta bátor ellenállásán múlott, hogy a helikopterek nem húzták maguk mögött az ország, a DSZM és a Tatran zászlaját is. Arra nincs remény, hogy a kassai vasmű magára vegye e közveszélyes és szabályba ütköző légi manőver ódiumát. Nemcsak a hadsereg, hanem a lakosság is jól tudja, hogy a légierő pénzhiánynyal küszködik. A pilóták panaszkodnak: az elmaradó gyakorlatok veszélyeztetik a kiképzést. Azonban az eperjesi példa is jól illusztrálja, ha a DSZM-nek szüksége van propagandára, akkor a pilóták még abban az esetben is felszállási parancsot kapnak, ha másnap még a pilótafülkék ablakainak lemosására sem jut tisztítószer. A szégyenletes légiparadé csúcsa az a hadseregből származó állítás, hogy a három helikopter csupán a stadion fölé „tévedt". Ám akkorra már kitört a pozícióharc pártjaink között, s ma úgy tűnik, minden érdekelt csak arra koncentrál, hogy az egyesülő kongresszus kit választ meg elnöknek s ki hányadik helyre kerül a listán. Az albizottságok anyagaival mintha senki sem törődne. Politikusaink továbbra is legalább tizenhét helyre számítanak az új parlamentben. Csak azt nem értem, hogy ilyen körülmények között - elsősorban vonzó választási program híján - vajon mire alapozzák kicsattanó optimizmusukat? Szilvássy József Somorja JEGYZET