Új Szó, 1998. június (51. évfolyam, 124-149. szám)

1998-06-17 / 138. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JÚNIUS 17. Mindennapi adózás PÁKOZDI GERTRÚD Új adórendszert szorgalmaz a Szlovákiai Vállalkozók Szövetsége éppúgy, mint az ellenzék, a lakosság. De a jelenlegi kormány is kész az adórendszer módosítására. A választásokig már bizonyára nem lesznek e téren változások, így az is valószínű, hogy a választási kampányban mind az ellenzék, mind a kormánykoalíció pártjai hangsúlyosan alkalmazzák majd az „adóérvet". Igaz, az utóbbi években módosítgatták eleget az 1993-tól érvényben levő új adórendszert (közel 80 változtatás történt), de korántsem minden esetben jó irányban. A vállalkozók adóügyi szakértői szerint nagyon sok az olyan, tör. vényhez kötődő szabály, minisztériumi rendelet, amely meghaladja a törvény adta kereteket. És, érdekes módon, akik meghozzák ezeket a rendelkezéseket (ők ugye, a pénzügyminisztériumban ülnek) többnyire az adófizetők rovására „tévednek", magyarán: többet követelnek tőlük, mint amennyit az alaptörvény engedélyezne. Nem kevésbé fonák helyzet, amikor az adóhivatal hibás számítás miatt kötelezi adóelőleg fizetésére a vállalkozót, akinek a pénzét olykor hónapokig ingyen használja az állam. Ha az adóhivatal téved, nagyon csekély bírsággal sújtható, ha viszont az adófizető, akkor - bírság fejében - adókötelezettségét akár meg is kettőzhetik... Tévedésre pedig rengeteg „lehetőséget" kínálnak a félremagyarázható adótörvények, szabályok. Nem véletlen, hogy a vállalkozók kevésbé szorgalmazzák az adóterhek csökkentését, mint az átfogó, sok homályos kérdést tisztázó adóreformot. Mert tisztában vannak vele - hiszen saját bőrükön érzik - a sok félremagyarázható kitételen kívül hová vezet a sok kivétel, az igazságtalanság, amely ugyancsak jellemzi jelenlegi adórendszerünket. Hatékonyabbá, olcsóbbá tennék az adóbeszedést, ezzel is gyarapítva az államkasszát. Miroslav Maxon pénzügyminiszter az adóellenőrzést erősítené meg, az SZDK pedig választási programjában az adóterhek csökkentésén kívül az adóbeszedés szigorítását tűzte ki. Növelné az önkormányzatok adóbevételeit, és a lakossági megtakarításokat is kedvező adókulcsokkal ösztönözné. A program vonzó, de amíg tisztázódik, ki határozza meg a jövőben az új adófizetési szabályokat, csak bízhatunk benne: erősebb a társadalomban az a réteg, amelynek már e téren is elege van a tisztességes vállalkozást sújtó zűrzavarból. KOMMENTÁR JEGYZET Vörös Bika TÓTH MIHÁLY Ivan Mikloš miniszterviselt közgazda az Internet segítségével próbálja leleplezni a privatizációs kalmárkodókat. Elhatározta, hogy a cégjegyzékből kimazsolázza azt a 900 esetet, amelyben szégyenlős politikusok sógoruk, apósuk, negyedági unokatestvérük, ángyuk nevére íratva magánosították az egykori össznépi tulajdont. Gyanítom, hogy az Interneten megjelenő és leleplezőnek szánt dokumentációból előbb-utóbb könyv lesz. Ha rajtam múlna, Vörös Bika lenne a címe. A Vörös Tehén (Rudé Krávo) folytatásaként, amelyet - tetszenek rá emlékezni - a mindenrendű és rangú fülelők, besúgók, tömeghangulatfürkészek hajkurászására állítottak össze szorgos munkával. A tehén a bikához képest békés állat. Ahogy a klasszikus is írta volt: jámbor fajta. Aközött, hogy valakit valaha besúgtak, mondjuk rendszerellenes viccek terjesztéséért, illetve, hogy ma valakinek elrabolják a vagyonát, van anynyi különbség, mint az Arany János által megörökített jámbor tehén és a feldühödött bika között. Az már más kérdés, hogy a Vörös Bika olyan bestsellerré válik-e 1998-ban, mint amilyenné a Vörös Tehén vált hat évvel korábban. Ugyanis e vonatkozásban is érvényes a tétel: egy vicc általában csak először hallgatva tűnik viccnek. Amikor ugyanazt a szellemességet másodszor, harmadszor halljuk, agyi ereink meszesedésének függvényében vagy nevetünk rajta, vagy nem. Öt-hat évvel ezelőtt még szemorvosi problémává nőtte ki magát a besúgók névsorának olvasása. Tudniillik annyian voltak, hogy csak a legapróbb betűvel szedve fértek el a megfelelő füzetekben. Volt rá eset, hogy házasságok kerültek válságba Rudé Krávo-olvasás miatt, mert a férj ahelyett, hogy családfa-ültetésről gondoskodott volna, azt vizsgálta, a szomszédja, a munkatársa, a felesége stb. vajon nem segített-e be a Cégnek. Azóta már másik felesége és hárommal több dioptriája van az illetőnek. Nem lehet tudni, még most is hajlandó-e úgy kíváncsiskodni, ahogy tette azt annak idején. Ráadásul Ivan Mikloš kijelentette: ha ismét miniszter lesz, szó sem lesz a privatizálás visszacsinálásáról. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika -(5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/5225 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: S238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamonn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ TALLÓZÓ -- i . . , ' v . A V S' u C f ' " " u-i' . V',Vc--V>" '> \ / T 'í- ' . •• '. -IVM-"'

1 '.••íšfry. a - -vAl aiW0GY7NfŔ£TtK 0&4. KOWtfzgfl z. ---^/T^iBloTtffmHWJ-FHJ WUŤIiJHUttrt-aTlilTt Qirnu/IH^/SHTm'^-W/W^-flAWTtt'ai/iTil^ tL.ri.fi

/Wsri* Válaszul a kétszáz pszichiáter levelére, mi, háromezer gyógykezelt kijelentjük, hogy a kormányfő normális. (Agócs Ernő karikatórája) A júliusban életbe lépő szociális törvények alig javítanak a helyzeten Pelenkák és gyertyák A korinány állítja, megszőtte az évek óta ígért szociális védőhálót, noha a szociális támogatás rendszerének egyes törvényeitjókora időeltolódással, mi több, részletekben terjesztette a parlament elé. PÉTERFI SZONYA A koalíciós honatyák pedig anélkül, hogy elgondolkodtak volna a szociális vonatkozású törvénytervezetekkel kapcsolatos ellenzéki szakmai kifogásokon és módosítottak volna rajtuk valamit, gyorsított eljárásban jóváhagyták. A segélyezési és támogatási feltételeket módosító törvények egy része július l-jétől lép hatályba. Kérdéses, hogy a nagyfokú változásra felkészültek-e az illetékesek?! Azt sem tudjuk, lesz-e elég pénz a megnövekedett kiadások fedezésére?! Hiszen a ráutaltak közül már tavaly is sokan azt tapasztalták, hogy a juttatás, illetve segély összegét a hivatalos szervek csökkentették, módosították. Tavaly év végén 317 465 ember szorult valamiféle szociális támogatásra, 15,7 százalékkal többen, mint 1996-ban. Az anyagi segélyre jogosult egészségkárosultak száma is jelentősen, 11 százalékkal emelkedett. Több mint valószínű, ennek következménye, hogy egyre kevesebb egészségkárosult kapott pl. lakásátépítési kompenzációt, a hivatalokban elutasították a számítógép, tévé és más, egyéni igényeket ldelégítő, az életük minőségét javító személyes segédeszközök anyagi fedezését is. A rendszerint önhibájukon kívül mások segítségére szorulóknak nem sokat mond az, hogy a szociális gondoskodásra az állam tavaly 5,9 milliárd koronát fordított, amikor nem tapasztalják életszínvonaluk emelését, életük minőségének javulását. Az új törvény értelmében pl. a cukorbetegek csak akkor kaphatnak kompenzációt, ha alapbetegségük más diagnózissal párosul, tény viszont az is, hogy bővül a diagnózisok köre, melyek alapján megállapítható a jogosultság. Arról, hogy ki mennyi segélyt kaphat, a járási hivatalok - orvosi ajánlás alapján döntenek, ám igényelni a betegnek kell. A diétás táplálkozás miatti többletkiadások kompenLesz-e elég pénz a megnövekedett kiadások fedezésére? zálási összege a létminimum 30 százalékát teheti ki, ami a törvény értelmében 900 korona. Sokan - ismerve a helyzetet tartanak attól: nem lesz pénz valamennyi ráutalt ellátására, nem kap(hat)ják meg mindazt, amire jogosultak lennének, például a 250 ezer koronás autóvásárlási, vagy a 300 ezer koronás lakásátépítési hozzájárulást. A törvénycsomag második részéről, az ikerszülések után járó anyagi juttatásról, az ún. születési és temetkezési támogatásról, illetve a kötelező katonai szolgálatot teljesítők kiskorú gyermekeinek ellátásáról szóló törvényeket a minap már másodszor vitatták a parlamenti bizottságok. Ha netán valaki azt gondolná, hogy az 1999. január l-jétől érvényes törvények valóban a ráutaltak megsegítéséről szólnak, téved. Mert az ún. születési pénz az eddigi 3000 koronáról 3110 koronára, a temetési hozzájárulás 2000 helyett 2100 koronára emelkedik! Az idén 57 300 újszülött születési pénze 172 millió koronával terhelte a költségvetést. Két évvel az ezredforduló előtt, amikor Európa-szerte komoly gondot okoz a lakosság elöregedése, az állam két pelenka árával akarja serkenteni a népszaporulat növekedését! Tavaly az országban 51 ezren haltak meg, a kétezer koronás temetési hozzájárulás 102 milliós kiadást jelentett, jövőre a többletkiadás 7,1 millió korona lesz. Ha nem volna annyira szomorú, a jövőre esedékes 100 koronás emelés - tekintettel a temetkezési kiadások aránytalan növekedésére - nevetséges lenne. A tizenvalahányezer koronás temetési költségeknél a százkoronás többlet - két gyertya ára - vajmi keveset segít! A szociális törvényeire rendkívül büszke kormány viszont hálát vár polgáraitól, sőt, külföldön is minden alkalmat megragad arra, hogy dicsekedjen: megemelt támogatásban részesíti a kiskatonák gyerekeit (a hozzájárulás 1050-ről 1100 koronára, illetve 680-ról 750 koronára emelkedik), az ikreket, a betegeket stb., közben az összegekről szemérmesen hallgat. Talán azért, mert az emelés két pelenka és a két gyertya árának felel meg. !Í9 SPODARSKE NOV I

N Y Václav Klaus volt cseh kormányfő szerint ha az ellenzéki Cseh Szociáldemokrata Párt nyeri a hét végi választásokat, az fordulatot jelentene az ország életében, mégpedig a „szocializmus irányába". A jobboldali Polgári Demokratikus Párt elnöke ezzel magyarázta a jobboldali pártoknak tett felhívását, hogy „fogjanak össze és közös erővel állítsák meg a baloldal térnyerését", mert az szerinte ellentétben áll a rendszerváltás utáni reformok eddigi folyamatával. Klaus a cseh gazdasági és politikai napilapnak adott interjúban beismerte, hogy az érintett jobboldali pártok eddig nem reagáltak kedvezően a felhívásra. A volt kormányfő attól tart, ha a szociáldemokraták győznek, „visszatér a szabályozott gazdaság, és korlátozzák a liberális gazdasági környezetet". Úgy vélte: a szociáldemokrácia győzelme esetén „lényegesen felbillenne a gazdaság egyensúlya, ami makroökonómiai bizonytalanságot és gyors inflációt okozna". Ha viszont a Polgári Demokratikus Párt kerülne kormányra, folytatná a jelenlegi liberális gazdaságpolitikáját. A felmerült problémákat a párt „kizárólag evolúciós módon" oldaná meg, a pénzügyi politikát viszont jelentősen megváltoztatná mondta Klaus. SME Michal Kováč exállamfő csak a sajtóból értesült arról, hogy állítólag neki kellene felváltania Mikuláš Dzurindát, a Szlovák Demokratikus Koalíció vezérét, aki az SZDK képviselőjelölt-listáján az első helyet kapta. Kováč a SME című napilapnak elmondta: semmilyen ajánlatot nem kapott az SZDK-tól. Az elképzelést nem tartja reálisnak és megalapozottnak. Dzurindát a volt államfő ,jó vezérnek" tartja. Kováč megerősítette, hogy az ötpárti ellenzéki koalíció nem kérte fel arra sem, hogy az SZDK listáján induljon a választásokon. „Nem kértek fel, tehát nincs miről gondolkodnom" - szögezte le nyomatékosan Kováč. NÁROD NÁOBRO DA Juraj Petruňa, a kormányhivatal ellenőrzési részlegének vezetője cáfolta Ladislav Pittner ellenzéki képviselő értesülését, miszerint a hivatal - a miniszterelnök felkérése alapján - a DSZM-es miniszterek privatizációs aktivitásai ügyében nyomozna. Petruňa szerint mindössze Peter Baco mezőgazdasági miniszterrel, illetve családtagjaival kapcsolatban kaptak kintről, Vágújhelyről, olyan névtelen jelzéseket, hogy állítólag több állami gazdaságot privatizált. Petruňa szavai szerint a panaszokat még vizsgálják, azonban Baco neve tulajdonosként sehol sem szerepel. VISSZHANG Nem minden a szaktudás „Egyetlen szavával sem értek egyet, de kész vagyok meghalni azon jogáért, hogy ezeket kimondhassa." (Voltaire) A Katedra főszerkesztőjéhez nem leszek olyan szigorú, mint egykor Voltaire vitatársaihoz, ellenlábásaihoz, de nézeteit nem oszthatom maradéktalanul. írásában (Sok hűhó - de miért?) túlzott jelentőséget tulajdonít a szakmai tudásnak képviselőjelöltjeink kiválasztásának meghatározásában. Úgy, ahogy egy betegségnek nincs egyetlen meghatározó oka, úgy ahogy egy történelmi eseménynek több szükségszerű és véletlen okai lépnek fel, úgy lehetetlen egyetlen megkülönböztető jegyet döntő mérvként kiemelni. Az pl., hogy Harna István nem került 4 évvel ezelőtt a törvényhozó testületbe, az Együttélés berkeiben dőlt el, és nyilvánvaló, hogy nem szaktudásán múlott, hanem más, nem kevésbé fontos kritérium felmerülése következtében. Ez a kritérium a területi, vagy regionális elv volt, amelyet a múlt héten megszavazott választási törvény lényegében megsemmisített. Konkrétabban: egy bizonyos járásban, kerületben, tehát választási körzetben az említett mozgalmat jutalmazni kellett, mivelhogy erősnek, meghatározónak bizonyult. És így merült fel a harmadik lényeges elv, a politikai. Egy magyar képviselő akkor lehet méltó társa szlovák partnereinek, ha nemcsak szakember (mert szakma van több száz, de magyar képviselő csak 16-18), de legalább filozófus és politológus is. Hajói bírja az államnyelvet és nem ad okot társainak gúnyos megjegyzésekre. Az is becsületére szolgál, ha esetleg más (világ) nyelveken is beszél és széles látókörrel, műveltséggel rendelkezik. És hol vannak még az erkölcsi értékek és az, hogy kiérdemelték-e polgártársainak megbecsülését, bizalmát. Nem elhanyagolható a képviselőjelöltek múltja sem. Irányelvek, szabályok gyűjteményét lehetne kidolgozni egy képviselő, illetve képviselőjelölt kiválasztásának érdekében. Aki ezeket teljesítené, az ideális képviselő lenne, de ilyen nincs. Az országos listára, amely ugyan törvényerőre emeltetett, de igazságtalanabb mint a „lex priori"-ban foglalt volt, (mert egyértelmű előnyben részesíti a „nyugatiakat"), olyan képviselőjelölteknek kell kerülni, akik a lehető legtöbb elvárásnak felelnek meg. Egyetértek Szilvássy úrral abban, hogy a számok ugyan uralják világunkat és sokszor könyörtelenek, de képviselőjelöltjeink esetében inkább konkrét személyiségeket kellene megismerni a választópolgároknak. És ennek bizony elérkezett az ideje. Dr. Gaál Imre Tornaija