Új Szó, 1998. június (51. évfolyam, 124-149. szám)

1998-06-11 / 133. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JÚNIUS 11. KOMMENTÁR Kifulladás előtt SIDÓ H. ZOLTÁN Szlovákia az elmúlt években - többek között - azzal képesztette el a gazdasági rendszerváltás terhével küszködő államok megfigyelőit, hogy rendkívül dinamikus gazdasági növekedést produkált. Az idén azonban már mutatkoznak a kifulladás első jelei. Az irigylésre méltó 6-6,5 százalékos éves gazdasági növekedés már nem tartható fenn, annak dacára, hogy a kormány tovább erőlteti óriási közberuházásait. A külső és belső adósság, a külkereskedelmi mérleg tartós és jelentős hiánya, az állami költségvetés évről évre ismétlődő deficitje ballasztként nehezedik az országra. Bár a gazdasági minisztérium a minap közölt prognózisában azt állítja, hogy az idén és jövőre is fenntartható a bruttó hazai össztermék 4,5-5,5 százalékos növekedési üteme, a londoni székhelyű és térségünk hitelezésére szakosodott Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) szakértői már jóval óvatosabbak. Szerintük az idén már csak alig 3,5 százalékkal növekedünk. Vajon minek köszönhető az 1992 tájékán még sokak szerint kudarcra ítélt önálló Szlovákia gazdasági sikere, pontosabban a makrogazdasági szinten felmutatott jó eredménysorozata? Ivan Okáli, a Szlovák Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézetének vezető munkatársa nemrégiben a következő érdekes választ adta a kérdésre. Kutatóintézetük minden évben kidolgozta a Szlovákia éves gazdasági fejlődésére vonatkozó prognózisát. A becslések többnyire bejöttek, ám 1996-ban melléfogtak. Okáli szerint a reálgazdasági folyamatokat elemezve két éve jelentős megtorpanást vártak, ehelyett az ország 6,6 százalékos növekedést produkált. A titok nyitja a hatalmas hitelfelvételekben rejlik; csak 1996-ban 69 milliárd korona nettó hitel áramlott a gazdaságba, enélkül egyenesen visszaesést könyveltünk volna el. Vagyis Szlovákia tartósan a jelentős hitelfelvételre alapozza gazdasági növekedését. Az elmúlt hetekben a kormány újabb 750 millió dollárral növelte az adósságállományt. Ez az irányzat egyszerűen nem tartható fenn. Ha az őszi parlamenti választások után is marad a jelenlegi kormányzat és annak gazdaságpolitikája, akkor az adóssághegy rövidesen maga alá temet bennünket, és a gazdasági csoda helyett azt mondhatjuk: csoda, hogy még vagyunk. Diplomácia, te kényes GÖRFÖL ZSUZSA Már a diplomácia sem a régi. Nem a felesleges pompát és szertartásosságot hiányolom - bár annak is megvan a funkciója. Igazából az sem zavar, hogy az állam- és kormányfők diplomáciai posztokkal hálálják meg a győzelmükhöz nyújtott támogatást. Elvégre az állam kalapjával köszönni bevett szokás, azóta dívik, amióta állam létezik. Sokkal jobban nyugtalanít, hogy egyes államok sorozatosan megszegik a diplomácia írott, de még kényesebb íratían szabályait - kiküldő és fogadóországként egyaránt. Maradva a saját portánkon: igazi faux pas nyilvánosságra hozni a kiszemelt nagykövet nevét, amikor a fogadóország még nem adta hozzájárulását kinevezéséhez. Hasonló tiszteletlenség egy országgal szemben hónapokon, esetleg éveken át betöltedenül hagyni a nagyköveti posztot. Bár tény, hogy az ilyen melléfogások a posztkommunista országokban gyakoriak, ezt nem lehet a moszkai diplomataképző főiskola rovására írni. Ott nem ezt tanították, hanem a nagy múltú orosz (cári) diplomácia hagyományaira építettek igaz, némi munkás-paraszt felhanggal, de nem ezen volt a hangsúly. Akik ezeket a sorozatos baklövéseket elkövetik, azok azt sem tudják, hogy a diplomáciát eszik-e vagy isszák, sokkal jobban értenek a fejtrágyázáshoz, mint a fejvadászathoz. Mint például Lukasenko fehérorosz államfő, aki tatarozás címén áldását adta a minszki diplomáciai negyed kiürítésére. Huszonkét nagykövetnek kellett tegnapig elhagynia rezidenciáját annak ellenére, hogy a diplomataellátó az idei évre is bérleti szerződést kötött velük. Leghevesebben az amerikai nagykövet tiltakozott, mire már hétfőn behegesztették ^ rezidenciája egyik kapuját. Ez azonban már több, mint ballépés: a diplomáciai viszonyokat szabályozó Bécsi Konvenció megsértése. így néz ki, ha egy kolhozelnök meg akarja mutatni, hogy államfő. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 " Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - A fiam mindenáron újságíró akar lenni, amióta megtudta, hogy néhány újságírót le akartak fizetni. (Gossányi Péter karikatúrája) Náluk döntő a politikai szempont: aki bólogat, az maradhat Irány Galánta és Szepsi! Ernest Macho, a Komáromi Járási Hivatal elöljárója rendületlenül állítja, hogy az érvényes törvények szellemében járt el a búcsi és a bátorkeszi iskolaigazgatók leváltásakor. Sajnos, igaza vanl PELLE ISTVÁN A kormánypárti többségű parlament azzal a bizonyos hírhedt törvénymódosítással még 1995 tavaszán lehetővé tette Machónak és kollégáinak, hogy megtehessék azt, amit megtettek. Azaz, hogy bármelyik pillanatban, bármelyik „kényelmetlen" iskolaigazgatót indoklás nélkül eltávolíthassák. Akár a tanév kellős közepén, akár pár hónappal, héttel annak vége előtt. Minél nagyobb a zavar, annál jobb! E törvénymódosítással a kezükben a járási elöljáró urak - egy kis túlzással - abszolutista uralkodó módjára büntethetnek és osztogathatnak kegyet az oktatásügyben. Úgy dönthetnek tisztességes emberek sorsáról, hogy azok munkáját szakmai szempontból egyáltalán nem ismerik, s valószínűleg nem is érdekli őket. Náluk döntő a politikai szempont: aki bólogat, csendben eleget tesz legabszurdabb kívánalmaiknak is, maradhat, akinek netán önálló véleménye van, a gyanúsak, rosszabb esetben a leváltandók listájára kerül. Sokszor azért, hogy a még hallgatók továbbra is hallgassanak. Macho úr és holdudvara valóban nem sértett törvényt, legalábbis tartalmilag nem. De mint ahogy azt a Sme napilap egyik kommentárírója megjeTürelem és áldozatvállalás Az ország vagyonát osztogatókon kívül a biztosítók is egyre nagyobb mértékben packáznak az anyagi hiánnyal küzdő egészségügyi intézményekkel, szakorvosokkal. A nép vagyona elrablóinak nincs is lehetőségük megismerkedni a valósággal, illetve azzal az erőfeszítéssel, amit a hivatásukban és emberségükben kiemelkedő orvosok és ápolónők kifejtenek. Milyen nagyfokú embertársi szeretet és türelem birtogyezte - egy rossz törvényt nem sértett meg. Egy olyat, amely eleve alattomos szándékkal készült. Azonban ez az alattomos szándékkal megalkotott törvény sem tiltja meg a szülőnek és a pedagógusnak, hogy kérdezzen, ha úgy érzi, hogy csorbát szenvedett az igazság. A törvény betűje és az igazság ugyanis esetünkben egyáltalán nem fedi egymást. Senki nem akadályozhatja meg, hogy megkérdezze: miért kellett olyan embernek távoznia az igazgatói székből, aki éjt nappallá téve dolgozott azért, hogy iskolája minél jobb legyen? Ugyanakkor köztudott, hogy számos esetben olyan ember tölthet be igazgatói posztot, akit jobb helyeken egy libanyáj őrzésével sem bíznának meg, nem egy iskola vezetésével. MiA törvény betűje és az igazság esetünkben nem fedi egymást. ért kellett távoznia egy kollégának, akinek nem csak szűkebb környezetében volt tekintélye, hanem az egész járásban, sőt annak határain túl is? Talán éppen ezért? Miért vádolnak meg két embert a különben igen vitatható nyelvtörvény megsértéisével, ha azt nem is sértették meg? Ha pedig a tavalyi tanévet veszik alapul, miként lehet az, hogy csak kettejüket váltották le, amikor a Komáromi járásban 31 igazgató adott ki kétnyelvű bizonyítványt! Mit jelent ebben az országban a törvény előtti egyenlőség elve? Valóban a bátorkeszi és a búcsi iskola igazgatója volt-e a Komáromi járás két legrosszabb igazgatója? Miért nem veszik figyelembe a két kosai azok, akiket szinte percenként hív valamelyik betegszoba csengője, akiktől nemcsak fájdalomcsillapítót, hanem lelki és testi szenvedést enyhítő kedves szavakat is várnak a rászorultak. A gyakorlat magasabb fokú pszichológiai tanulmányok nélkül is kitűnő emberismerővé nevelte őket: a türelmedenkedőket nyugalomra tudják inteni, a felesleges gyógyszereket igénylőket képesek meggyőzni. Napjainkban több mint áldozatvállalás a szegénységben szenvedő kórházainkban orvosként, egészségügyi dolgozóként tevékenykedni. Gáspár Tibor Komárom község immár három hónapja tiltakozó polgárainak akaratát? Ezek a kérdések a különböző tárgyalásokon mind elhangzottak. Ködösítő, semmitmondó dadogás volt a válasz. Esetleg utólag kreált vádaskodás. Ráadásként a szorult helyzetben levő járási hivatalnokok segítségére siető kormánypárti „elmebajnokok" lesovinisztázták, leterroristázták, leötödikhadoszlopozták a dolgos, becsületes, de az igazukat konokul kereső polgárokat. Búcs és Bátorkeszi polgárai ezt kikérik maguknak! Mint ahogy a sanda gyanúsítgatást nem bizonyítható fenyegető telefonokról és esetleges robbantátos merényletekről, meg a második Koszovöval való fenyegetőzést is! Mi nem akarunk ártani senkinek, csak azt kérjük, hogy hagyjanak bennünket nyugodtan élni és dolgozni! A szlováldai magyarság napjainkban a galántai és a szepsi tiltakozó nagygyűlésre készül. Jó lenne, ha nagyon sokan ott lennénk. A tét nagy, nagyon nagy! Fel kell emelni a szavunkat az ellen, hogy a törvénytár egy újabb rossz, alattomos, konfliktusteremtő törvénnyel bővüljön. Egy olyannal, amelynek elfogadása esetén megszűnne a szlovákiai magyar iskolák jelenlegi rendszere. El kell mennünk, hogy ebben az országban is győzelemre segítsük azt a gondolatot, amelyet Széchenyi István így fogalmazott meg: „Az emberi nemnek hivatása nem rontás, pusztítás, megsemmisítés, hanem hogy munkálkodjon, alkosson, teremtsen." A szerző a búcsi iskola igazgatóhelyettese, a petíciós bizottság tagja. Egységes fellépést! A szlovák parlament első olvasatban elfogadta az SZNP oktatási törvénytervezetét, amivel anyanyelvi oktatásunk végveszélybe került. Valamennyiünk számára nyilvánvaló, hogy identitásunk megőrzésének alapfeltétele a magyar tannyelvű iskolák léte, amit a hatalom jogszabállyal próbál megszüntetni. Nem tűrhetjük szódanul, hogy a soviniszta tobzódás létérdekünket semmibe vegye, nem hátrálhatunk tovább. Meghunyászkodó magatartásunkkal PRAVDA 4 Marián Lipka, a földművelési minisztérium államtitkára arra a kérdésre válaszolt, vajon a gabona tavaszi exportengedélye nem veszélyezteti-e a hazai készleteket, különösen ha tudjuk, hogy az idei termés nem lesz rekordnagyságú. „A gabonakivitel esetében az a legfontosabb, hogy az export felügyelet mellett történjen. Arra ügyelünk, hogy a raktárakban elegendő gabona legyen. Ma még azonban korai volna arról beszélni, vajon jó vagy gyengébb termés várható-e az idén, ugyanis régiónként nagyon különböző a helyzet. Az aratásig 300-400 ezer tonna gabonát tartalékolunk, s csak összehasonlításként: az 1995/96-os szezon végén alig 250 ezer tonna volt a silókban. PRÁCA Pozsonyban él a szlovákiai kábítószer-fogyasztók kétharmada. A fővárosban összesen 2400 kábítószer-elvonókúrán részt vevő személyt regisztrálnak. A drogfüggők döntő többsége Ligetfalu és Ružinov városrészekben él. A kábítószerrel kapcsolatos bűntények kétharmadát szintén a fővárosban követik el, tavaly 670 ilyen eset történt. A rendőrség Pozsonyban jelenleg több mint 400 olyan épületet figyel, ahol valószínűleg drogárusítás folyik. A kábítószer terjesztői maguk is többnyire drogfogyasztók. A legkelendőbb kábítószer a heroin. Ebből Pozsonyban naponta 2500-3000 gramm fogy el, vagyis évente kb. egy tonna. Egy átlago? (fiiOgfüggőnek napi ezer koronára van szüksége ahhoz, hogy beszerezze napi kábítószer-mennyiségét. Tavaly Pozsonyban húszan haltak meg túladagolás következtében, ebből hárman fiatalkorúak voltak. Szlovákiában a heroin az ún. balkáni úton érkezik, amelyik Törökországból indul és Németországba tart. SME A Sme napilap pozsonyi előfizetői kedden a lappal együt a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom nagygyűlésére szóló meghívót is kaptak. Az Első Hírlapterjesztő Szolgálat (PNS) munkatársai terjesztették a szórólapot, amely a június 11-i nagygyűlésre invitál. A PNS munkatársai kimondott utasítást kaptak e feladatra, igaz, a röplapot nem tehették bele a napilapba. NÁRODNÁOBRODA A jövedelemadóról szóló törvénytervezet azzal számol, hogy a jelenlegi legmagasabb, 40 százalékos adósávot 38 százalékra csökkenti, és a későbbiek során, évente 2 százalékpontos csökkentési ütem mellett végül 30 százalékra mérsékli. E törvénytervezet várhatóan csak a parlamenti választások után, 1999. január elsejével léphet hatályba - közölte Sergej Kozlík miniszterelnök-helyettes. a végrehajtó hatalom malmára hajtanánk a vizet, a szórványos ellenállással eredménytelenségre vagyunk kárhoztatva. Merítsünk erőt, elszántságot Búcs és Bátorkeszi példás helytállásából, amivel megnehezítjük a kisebbségellenes erők helyzetét! Csakis egységes fellépéssel akadályozhatjuk meg anyanyelvi iskolahálózatunk elsorvasztását. A galántai és a szepsi tiltakozó nagygyűléseken bizonyíthatjuk, hogy össze tudjuk szedni magunkat, és képesek vagyunk határozottan fellépni érdekeink védelmében. Együd László Feled