Új Szó, 1998. május (51. évfolyam, 100-123. szám)

1998-05-12 / 107. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. MÁJUS 12. KOMMENTÁR Fondorlatos lopás PÁKOZDI GERTRÚD A nyilvánosság a múlt héten szerezhetett tudomást arról, hogy négy állami hivatalnok állami milliárdokat forgatott úgy, hogy milliós összegeket helyeztek el kereskedelmi ban­kokban határidős betétként, súlyosan megsértve ezzel a vo­natkozó gazdasági szabályokat. Ugyanis „megfeledkeztek" ar­ról, hogy nem a sajátjukat forgatják, hanem a kezelésükre bí­zott állami tartalékokat. A rendőrség már nyomoz az ügyben, s noha még nem bizonyosodott be, hogy a négy „lebukott" hi­vatalnok személy szerint akár egy fillért is keresett-e a tranz­akciókon, annyi bizonyos: a különös pénzforgatáson a ban­kok kerestek. A Számvevőszék ellenőrzésének köszönhetően lepleződött le a ravasz pénzforgatási (pontosabban lopási) manőver. Azok az állami tartalékok rövidültek meg, amelyek az ország gaz­daságának védelmére, illetve a rendkívüli helyzetek megoldá­sára szolgálnak. A számvevőszéki jelentésről a parlament két illetékes bizottságának - a költségvetésinek és a védelminek ­tudnia kellene, de a két bizottsági elnök úgy tesz, mintha nem is kapta volna kézbe a szóban forgó dokumentumot. Pedig egyes források szerint már március végén átvehették. Mindenesetre hallgatásuk és tagadásuk erősíti Viliam Sopko DPB-képviselő gyanúját, hogy az állami tartalékok hanyag ke­zelése a legfelsőbb államvezetés egyes képviselőinek tudtával történt. A baloldali képviselő szerint tudnak azokról az ugyancsak a számvevőszéki jelentésben szereplő tényekről is, melyek szerint ezen az állami intézményen több tucat magán­társaság élősködik - nem kis haszonnal. Hogy állami segéd­lettel gátlástalanul és fölöttébb fondorlatosan lophatnak egyesek, az nem utolsósorban a kormány hanyagságának kö­vetkezménye: négy éve hiányzik ugyanis az a végrehajtási utasítás vagy kormányrendelet, amely lehetővé tenné, hogy az állami tartalékokat kezelő intézményt hatékonyan fel­ügyeljék. Nagy a valószínűsége, hogy a valódi felelősök (akár­csak a két éwel ezelőtti gabonabotrány főszereplői) ezúttal is megússzák, a port pedig azokon a hivatalnokokon verik majd el, akik „csak" éltek a zavarosban halászás lehetőségével. A kormánynak - úgy látszik - érdeke a zavaros helyzet fenn­tartása, hiszen nem sietős számára a törvényekben tátongó foghíjak betömése. Mellesleg: a napilapok a múlt héten az or­szág gazdasága megbízhatóságának újabb leértékeléséről tudósítottak... Bűntelen bűnhődés FEKETE MARIAN , A kormány megszálló hata­lomként viselkedik állampol­gáraival szemben" - mondta egy parlamenti képviselő 1996 márciusában az állam­védelmi törvénytervezetjó­váhagyásakor. Ezzel egyebek között a kollektív bűnösség elvének alkalmazására is utalt. A nácik és a komunisták imádták a kol­lektív bűnösség elvét. Embe­rek milliói haltak meg ezért. A gulagokban és koncentrá­ciós táborokban elpusztított sokmillió ember halála - úgy látszik - fölösleges volt, mert a mai szlovákiai hatalom vissza akar térni ennek az elvnek a gyakorlati érvénye­sítéséhez. Erről szól Mečiar kormányfő kijelentése, hogy a népszavazást megtartó Pár­kány nem részesedik az álla­mi közpénzekből. Annak el­lenére, hogy adózásával a vá­ros lakossága is hozzájárult a közpénzek előteremtéséhez. Tekintsünk el attól, hogy Mečiar a községeknek jutta­tott pénzekre úgy tekint, mint a saját kincstárából származó adományokra. Sokkal érdekesebb a kollek­tív bűnösség elve alkalmazá­sának következménye. A kor­mány szerint Párkány tör­vénysértő népszavazást szer­vezett, ezért bűnhődnie kell. Noha bíróság ilyen törvény­sértést még nem állapított meg, a városnak akkor is bűnhődnie kell. A bűnhődés egyik módozata a kormány­támogatások megvonása. De még ez sem elég. A kormány olyan jogszabályt alkotott, amelynek értelmében más településeket is milliós bírság fizetésére kötelezhetnék, fő­ként akkor, ha „engedetle­nek" a kormánnyal szemben. A törvénytervezet elkészült. Most többszáz szlovákiai község és város lehet(ne) fel­bőszülve Párkányra, hogy hozzáállásával ilyen „ve­szélynek" tette ki őket. De alighanem ez volt az egyik cél. A megszálló hatalmak is a klasszikus „oszd meg és uralkodj" elvre építettek. Mi­ért különbözne ettől Mečiarék politikai taktikája? Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/700 869, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT RL 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Ön is szeretne ilyen drága autót? És tagja valamelyik alvilági szervezetnek? (Peter Gossányi rajza) T A L L ^^ Z Cí LIDOyÉ NOVINY „A szlovákiai csehek sorsa sok­ban hasonlít a szlovákiai ma­gyarokéhoz. Mindkét népcso­port követelései süket fülekre találnak a szlovák kormánynál. A csehek helyzete talán csak ab­ban különbözik a magyaroké­tól, hogy őket senki sem vádolja azzal, hogy Szlovákiától el akarják szakítani területe egy részét" - írja kommentárjában a prágai polgári napilap. A szerző szerint a cseh és a magyar is olyan nyelv, amelynek haszná­lata a ,jó szlovákok" számára felettébb gyanús. „Hasonlóak a cseh és a magyar kulturális szö­vetség gondjai is, bár a csehek jobban állnak. A Csemadok évek óta semmilyen támogatást sem kap a kulturális tárcától, vi­szont a cseheknek 1997-ben 369 ezer koronát juttatott tevé­kenységükre, valamint 1,3 mil­lió koronát a Česká beseda című nemzetiségi lap kiadására" ­jegyzi meg a cikkíró. Hogy Magyarországon ki fog kormányozni a következő négy évben, azt csak a második forduló dönti el Nagykoalíció? Új választások? A magyarországi választá­sok első fordulója után fennáll a lehetőség, hogy egyik politikai erő sem ké­pes kormányt alakítani. Korai ugyan a feltevés, de ha a második forduló nem hoz jelentőst változást az erőviszonyokban, két le­hetősége marad az ország­nak. LOVÁSZ ATTILA Bár az egyéni választókerületek jelentős részében az MSZP je­löltjei voltak az első helyen, egyetlen választókerületben si­került egy Fidesz-jelöltnek ötven százaléknál több szavazatot sze­reznie. A második forduló tehát egyértelműen meghatározó lesz a parlamenti erőviszonyok kiala­kulása szempontjából. Ha az el­ső forduló eredményei nem vál­toznak, a szocialisták és a sza­baddemokraták koalíciója nem éri el a mandátumok számának felét. A Fidesz egyedül nem ké­pes kormányt alakítani, termé­szetes szövetségesének, a sza­baddemokratáknak a mandátu­mai is kevésnek bizonyulnak, sőt még ha Torgyán kisgazdáival is szövetkeznének, feltehetően még akkor sem érnék el a 386 mandátum felét. A gondolatot, hogy a Fidesz Csurka MIÉP-jével szövetkezzen, hagyjuk inkább a sci-fi-irodalom művelőinek. Ha a választási matematika az előbb vázolt eredményt hozza, marad két megoldás. Az egyik, hogy Magyarországon megismétlőd­nek a választások. A politikusok nem lehetnek elragadtatva ettől, hiszen két megyében amúgy is ismételni kell, az ország mara­dék részében (két megyét és Bu­dapestet kivéve) alig haladta meg a részvétel az 50 százalé­kot. Egy esetleges ismétlés ko­rántsem kellene, hogy sikerül­jön. A másik lehetőség is eretnek gondolatnak tűnik, ugyanis kicsi a valószínűsége annak, hogy az MSZP és a Fidesz koalíciós tár­gyalásokba kezdjen. Egy ilyen szövetség ugyanis éppen azt szüntetné meg, ami kilenc év alatt kialakult Magyarországon: két jelentós támogatással bíró, hagyományos politikai erő küz­delmét. Az MSZP ugyanis már régen nem kommunista utód­párt, a Fidesz pedig átvette az MDF korábbi szerepét a politikai paletta jobb oldalán azzal a nemzeti liberális értékrenddel, amelynek Magyarországon nem akármilyen hagyományai van­nak. Alakuljon bárhogy is a hely­zet a második forduló után, egyet bizonyosan megállapítha­tunk: Magyarország már olyan demokratikus európai ország, amelynek politikai rendszere, külpolitikai irányultsága válto­zadan marad - kormányzattól, választási eredményektől füg­getlenül. Kialakulhat akár patt­helyzet is a választások után, az ország alapvető iránya nem vál­tozik. S ez az, amit nyugodtan nevezhetünk győzelemnek. A magyar állampolgár győzelmé­nek. Ki a polgár és ki nem az az országgyűlési képviselő-választások vasárnap tartott első fordulója után? Most kezdődik a tánc Magyarországon MOLNÁR NORBERT A várakozásoknak megfelelően alakult a magyarországi válasz­tások első fordulója. Két, nagyjá­ból egyforma erő közt dől el a verseny, minden a második for­dulótól és az esedeges szövetsé­gesek szereplésétől függ. Orbán Viktor, a Fidesz-MPP elnöke ma­gabiztosan, szociális érzékét hangsúlyozva nyilatkozott az el­ső forduló után. A polgári érték­rend lesz kormányzásának alap­ja, mondta, s visszaléptette a fia­tal demokraták egyéni jelöltjei­nek egy részét a Torgyán-féle kisgazdák javára. Azonban az, hogy egy párt nevében - Függet­len Kisgazda-, Földmunkás és OLVASÓI LEVELEK Feszítsd meg őket? Április 26-án az SZTV l-es csa­tornáján végignéztem a Lépé­sek című politikai vitaműsort; témája a párkányi népszavazás volt. Anna Malíkovának, az SZNP első alelnökének és Jozef Markušnak, a Matica slovenská vezetőjének szájából csak úgy záporozlak a vádak. Mellettük eltörpült a hajdani kommunis­ta pártállam főügyésze által megszerkesztett vádirat is. A hathetes Passió és az azt köve­tő húsvéti ünnepek utáni idő­ben az jutott az eszembe, ami­Polgári Párt - ott szerepel a bű­vös szó, egyáltalán nem biztos, hogy tényleg polgári. A kisgaz­dák a konzervatív értékektől in­kább a szélsőséges, populista po­litika felé hajlanak. Mindez olyan távol áll a polgári társada­lomtól, mint Athén Kecskemét­től. Mindenesetre nincsenek irigylésre méltó helyzetben Torgyánék, hiszen ha bekerül­nek a kormányba, a pártelnök ré­széről indokolatlanok lesznek napirend előtti felszólalásai, s ezzel elveszíti élét a párt politikai arculata. Kiderülhet: a szövege­lés nagyobb erőssége, mint a fe­lelősség vállalása. Orbán Viktor is nehéz helyzetbe hozta magát kizárólagosságával. A Nyugat kor Krisztus Pilátus előtt állt; hamis vádakkal illették, s a tö­meg azt kiáltotta: feszítsd meg! Malíková szavaiból már csak ezek a kitételek hiányoz­tak, bár többször is megemlí­tette, hogy a népszavazással törvényellenes dolgot csele­kedtek. Peter Weiss, a DBP al­elnöke rámutatott: a párkányi­ak nem vétettek a törvény el­len, csak azt a jogukat érvénye­sítették, amelyet a kormány, il­letve Krajči belügyminiszter el­vett tőlük. Weiss rámutatott ar­ra is, hogy az SZNP részéről csak hisztériakeltésről van szó, és a referendum alkalom volt számára, hogy ismét előhúzza a „magyar kártyát". Csak azt nem értem, Márkust milyen nem nézi jó szemmel Torgyánt. A nemzetközi konzervatív szer­vezetek már egyszer kiebru­dálták a pártvezért, az internaci­onálék pedig csak azt konstatál­ják, hogy Budapesten szélsősé­gesek irányíthatnak. Magyaror­szág EU-integrálódása alaposan kitolódhat. Horn Gyula nyilatko­zatai sem voltak kevésbé megle­pőek. A szocialista párt elnöke szerint fontolóra veszik, felajánl­ják-e a koalíciót az SZDSZ-nek. Az MSZP-nek hirtelen kényel­metlenné vált a választásokon le­szerepelt koalíciós partnere. A kérdés csak az, hogy kivel akar­nak szövetséget kötni Hornék, hiszen egyedül nem tudnak kor­mányt alakítani. Egy hete még a alapon hívták meg. Illetve, mi­ért nem kapott meghívást a Csemadok elnöke is? Az illeté­kes szlovákok szájából oly sok­szor hangoztatott reciprocitási elv értelmében. özv. Petőcz Kálmánná Komárom Nomen est omen Megbotránkoztattak a Slovenský juh című folyóirat 2. és 4. számának utolsó oldalán közölt írások, amelyek szándé­ka a magyar kisebbség megcsú­folása. Az Attila című cikkben a szerző - JzP-ként tünteti fel ma­gát - magából kikelve oktondi párt vezetői úgy nyilatkoztak, hogy a Fidesz elképzelhetetlen partnernek. Parlamenti párt lesz valószínűleg a Csurka István ve­zette MIÉP is. Azért csak valószí­nűleg, mert a két hét múlva ese­dékes második fordulóban két megyében megismétlik az első fordulót is. Ha akkor sikertele­nek lesznek Csurkáék, nem lépik át az öt százalékot. Szinte hihe­tetlen, hogy a szélsőséges pártok teret nyertek Magyarországon. Dugába dőlt eddigi érvelésünk, hogy Magyarországon a parla­mentben sincsenek szélsősége­sek, nem még a kormányban. Két hét múlva minden kiderül. Még soha nem néztünk Uyen izgal­mas második kör elé. szülőknek nevezi azokat, akik a „magyar zsarnok" nevét adják gyermeküknek. S támad ja azo­kat a lelkészeket is, akik hajlan­dók gyermekeket ilyen névre keresztelni. Az, hogy magyar­nak titulálja a hunok vezérét, eleve jelez valamit, de ettől füg­getlenül bosszantó, hogy a ma­gyar keresztnevek szúrnak sze­met neki. Kár, hogy nem hallot­ta Alojz Tkáč karácsonyi üzene­tét (felolvasták a kassai jezsui­ták templomában), hogy nem keresztényi cselekedet a kisebb­ségekkel kapcsolatban helyte­len megjegyzéseket tenni (pl. elküldeni őket a Duna túloldal­ára). Sedlákné Megyeri Margit Kassa

Next

/
Thumbnails
Contents