Új Szó, 1998. május (51. évfolyam, 100-123. szám)

1998-05-30 / 123. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. MÁJUS 30. KOMMENTÁR Montenegrói reváns GÖRFÖL ZSUZSA Predrag Mijatovics, a Real Madrid sztárja és az AC Milanban focizó Dejan Szavicsevics, a jugoszlávként ismert két kiváló montenegrói labdarúgó is támogatásáról biztosította Milo Djukanovics montenegrói államfőt a holnapi parlamenti választások előtt. Mert sorsdöntő mérkőzés lesz az egyszervolt Jugoszlávia utolsó olyan tagállamában, amely még nem deklarálta függetlenségét, s amely eddig kitartott Szerbia mellett. Bár Montenegróban két volt barát és szövetséges csap össze, a történet most is Milosevicsről szól. Milo Djukanovicsot és Momir Bulato vicsot a kilencvenes évek elején Szlobodan Milosevics tette meg Montenegro vezetőinek: Djukanovics kormányfő lett, Bulatovics államfő. Egymást támogatták és Milosevics tenyeréből ettek egészen 1996 őszéig, amikor Djukanovics, teljesen váratlanul, hevesen bírálni kezdte gazdáját, amiéit csalással próbálta megfosztani a szerb ellenzéket a helyhatósági választásokon elért győzelmétől. Később úgy belelovalta magát az ellenzékieskedésbe és reformerkedésbe, hogy végül Montenegro is két táborra szakadt: a Nyugat támogatását élvező Djukanovics és a Belgrád védőszárnyai alól ágáló Bulatovics szekértáborára. Tavaly októberben lezajlott a nagy csata: Djukanovics mindössze 5500 szavazattal megnyerte az elnökválasztást. A januári hatalomátadás nem ment simán, Podgoricában komoly zavargásokat szítottak a bukott elnök hívei. Bulatovics Belgrádban keresett és talált nemcsak védelmet, hanem új tisztséget is: Milosevics beprotezsálta annak a Radoje Kontics szövetségi miniszterelnöknek a helyére, akit éppen azért váltottak le,rnert a januári zavargások idején ellenezte a rendkívüli állapot bevezetését Montenegróban. Holnap lesz tehát a visszavágó. A felmérések szerint Djukanovics és szövetségesei abszolút többségre számíthatnak. Utána pedig akár a rendkívüli állapot bevezetésére. Mert ha netán megszűnik Jugoszlávia, hol lesz elnök Milosevics? JEGYZET Nem inna egy kávét? GRENDEL ÁGOTA Érettségizni sokféleképpen lehet. Manapság már az írásbelik is modernül folytak - attól függően, kinek milyenek az anyagi lehetőségei. Akiket jobban eleresztettek, azok mobiltelefonnal érkeztek, és diktálás után írtak. Már azt a fáradságot sem veszik diák hölgyeimék és uraimék - tisztelet a kivételnek, szerencsére akad belőlük néhány-, hogy puskát készítsenek. (Tudjuk, ez azért is hasznos, mert mialatt készül, az anyag rögzül a lesipuskás fejében.) A szóbeliről az hírlik, szerencse kérdése is. Ezt persze főként a szülők és a diákok mondják. A pedagógusok szerint aki négy évig rendszeresen, becsületesen készült, annak nem okozhat gondot. Mindent nem lehet tudni - azt azonban igen, hogy milyen teljesítményt nyújtott a gyerek négy éven át. Énnek alapján aztán különböző trükköket lehet bevetni. Csak néhány recept: végy egy csomó tételt, s mielőtt megkevered, kérdezd meg kedvenc diákodtól, melyiket szeretné húzni, s nem kell attól tartani, hogy a gyerek szégyent vall. Ez vonatkozhat arra az esetre is, ha a' tanulót jutalmazni lehet négyévi töreüen szorgalmáért, meg arra is, ha „csak úgy" szimpatikus, netán egyéb öszszefonódások vannak. Úgy is megoldható a helyzet és feloldható az izgalom, hogy az adott tárgyat tanító tanár odasétál a készülő gyerekhez és megsúg néhány alapgondolatot - s ha a diák valóban készült, kapcsol. Elterelő hadművelet a vizsgabiztossal szembeni udvariasság, a róla való gondoskodás (nem inna egy kávét?). A sort a tanárok bizonyára tudnák folytatni hiszen segítő szándékuk kifejezésére rengeteg variációt találhattak ki, súghattak meg egymásnak az évek során. A segítség akkor válik problémává, ha az egyik gyereknek igen, sőt fokozottan, a másiknak meg egyáltalán, sőt ellenkezőleg. A tizenhét-tizennyolc éves, érett - hiszen van róla papírja - ember igazságérzete még nem sáros. A tizenéves még tiszteli azt az iskolatársát, aki mindig jó fej volt; azt is, aki kevésbé, de mert emberként, barátként volt rendes, neki is szurkol. Van, akinek azért, mert felvételire készül, van, akinek éppen azért, mert úgysem tanul tovább. A pedagógus is hasonló „szerzet". Csak hát nem lehet mindenki pedagógus. P.s.: Mohács oly rég volt, hogy már akkor is elfelejtjük idézni, ha arra gondolunk, manapság kár „stresszeim" egy papír miatt, amikor számítógépen gyártott diplomával lehet valaki orvos, mérnök. A gyerek meg úgyis tudja, mit tud. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), MalinákIstván (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadáséit felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamonn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám; 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://wvnv.voxnova.sk/ ň ~

J. w - Természetesen nyugdíjasként is beléphet tagjaink sorába, de javaslom, hogy előtte raboljon ki egy bankot! (Gossányi Péter karikatúrája) A nemzet, a társadalom, a közösség nevében ágálok a szabad polgárságra törnek Azt is megmondják, hogy ki lehet polgár? Bizonyos, hogy nem először írom le: A polgár szó hallatán mindig az a bodrogközi parasztember jut eszembe, aki gyerekként, majd ifjúként megjárta Amerikát, aztán kalandvágyból itthon maradt, hogy elvegyék a földjét és bekényszerítsék a szövetkezetbe. DUSZA ISTVÁN Ez az időközben annak rendje és módja szerint megöregedett ember, míg élt, következetesen törődött azzal, hogy az unokák tanuljanak. Rajtuk állt, hogy jártak-e az akkoriban egyáltalán nem divatos angol nyelvtanfolyamra, aminek a költségeit kötelességszerűen ő állta. Aligha tévedek abban, hogy a polgár ott kezdődik, amikor a rajta kívülálló okok miatt bekövetkező történések ellenére is mindent megtesz azért, hogy önmagához hű maradjon. És itt ismét eszembe jut valami. Ezúttal egy másik szélsőség, Örkény Istvántól az In memoriam dr. K. H. G. című egyperces novella, amelyben a német műveltségű főhős egy lódögnek ás gödröt, s a német őr pusztán azért lövi le, mert Hölderlint, Heynét, Schillert, Rilkét az áldozata ismerte, ő pedig, német létére, nem. A polgár nem választási kampányok hőse, elvégre választani az olyanok is elmennek, mint az a német őr. Ők talán még többen is vannak, mint a dr. K. H. G.hez hasonlók. Választópolgárok, de nem olyan polgárok, akiknek gondolkodásmódja és magatartásformája képessé teszi őket arra, hogy a legszélsőségesebb álOLVASÓI LEVELEK Én nem félek Mohitól... A lap május 21-i számában jelent meg a Mohin keresztül nem vezet az út az EU-ba című írás, amely felkeltette az érdeklődésemet. Bár nem szoktam politizálni, e téma mégis aggaszt. Napok óta csak arról hallok, hogy az osztrákok ellenzik az atomerőmű beindítását. Persze, mi ezt figyelmen kívül hagyjuk. Aztán jön egy újabb figyelmeztetés, amelyben azt kélapotot - az erőszakos halált - is méltósággal vegyék tudomásul. Mindenesetre mindenhol jó választási fogás polgári társadalomról beszélni, különösen akkor, ha nem mondják meg, mit értenek alatta. Attól tartok: ha megmondanák a lényegét, sokan soknak éreznék az önmagukért és másokért ebből eredő kötelességvállalást, az önmaguk sorsával való törődést, s mindazt, ami egy állás elvesztése utáni pályamódosítás energiaráfordításával, esetleg költségeivel járna; ami a gyermekei taníttatásába invesztált pénzek előteremtését szolgálná; ami a szünet nélküli önművelés és testi, valamint lelki karbantartással párosulna, nem kevésbé a rászorultak iránti szolidaritást. Igaza van annak, aki a fenti okfejtés után zavartan csóválja a fejét. A polgár és a polgári gondolkodásmód ideológiáktól független, s talán éppen ezért sajátítható ki a lényegétől távol álló A politikus is polgár, de a polgár, szerencsére, nem mind politikus. eszméket valló pártok részéről is. Mindenki demokráciát, polgári társadalmat, szabad polgárokat akar. Egyáltalán létezhet demokrácia szabad polgárok nélkül? Polgári társadalom szabadság nélkül? Szabadság szabadon választó polgárok nélkül? Végiggondolva mindezt, tudatosulhat bennünk, hogy a nemzet, a társadalom, a közösség nevében ágálok a szabad polgárságra törnek? A francia forrik a szlovák féltől, hogy küszöbölje ki az erőmű építése során felmerült hiányosságokat. A sorok között az is olvasható, ha a hibákat nem javítjuk ki, akkor nem mehetünk az Európai Unióba. Nem mintha a felvételi listán eddig az első helyen állnánk, de azért mégsem kellene magunk alatt fűrészelni a már így is elszáradt ágat. Habár én nyugodt vagyok, mivel a szlovák illetékesek támogatják az atomerőmű beindítását. Úgyhogy nagy hiba nem lehet, hiszen mindannyian azt szeretnénk, hogy gyermekeink egészségesen, legalább két fejjel szüradalom óta csak a polgárság kivívta jogok mentén lehetett szabad az emberiség. Más indítékú, osztály- és hatalomszempontú törekvések mind-mind a vesztét hozták, még ha olykor szépen hangzó eszmékbe is öltöztették a takargatandó hatalomvágyat. Megint csak Örkényhez fordulva: valahol ott született meg, s ott él örökké a polgár, ahol a háborús romok fölött megjelenik a remény bizonyítéka, az üzenet: hozott szalonnabőrrel patkányirtást vállalok. De ki mondja meg ezt az embereknek? A politikusok, akik különösen itt, a posztkommunista Közép-Európában legszívesebben a Kánaánt ígérnék meg, de most azonnal? Nyolc esztendeje, Magyarországon, Romániában, Csehországban, Lengyelországban meg Szlovákiában is a legnagyobb baj a hazugságokból származik. Az égről a Földre hazudott csillagokból, a Tátra alatti Svájcokból, az erdélyi románok és a csallóközi szlovákok állítólagos elmagyarosításából. Mi van akkor, ha én, a polgár mást mondok? • Például azt, hogy politikus urak, tessék igazat mondani! Mondjuk úgy, hogy megmondják: svájci nagykövet abból a tévériporterből lett, aki a szlovák kormány elnökével Svájcnak hazudta a Tátra alatti országot. Meg azt is: mi a különbség az ingyen diploma és a tandíj között? Mi a különbség az országos hatalom és a szlovákiai magyar választópolgárok érzelmei, gondolkodásmódja fölött gyakorolt politikai hatalom között? Nincs mit mondaniuk, mert a politikus is polgár? Kétségtelen, de a polgár, szerencsére, nem mind politikus. lessenek ebben a második Svájcban, ahol a tej is csak két korona, és mindenki határtalanul boldog. Mihály József Ipolyság Változatlan vezetéknév Az Új Szó 111. számában közölt olvasói levél szerint apám, Duruttya István temetésekor a feszületre a vezetéknév szlovákul írt változatát írták. Hangsúlyozom, hogy apánk neve mind az ideiglenes feszületen, mind a TALLÓZÓ PRAVDA „A DSZM rendezésében" címmel közöl cikket a napilap a Zólyomi tejüzem körüli botrányról, amely bizonyítja, hogy a privatizáción élősködő „déeszemes káeíték" nemcsak az ellenzéki politikusok és újságírók kitalálmányai. A egykor „Wittmann és fia" néven üzemelő.cég eredeti tulajdonosának, Vojtech Wittmannak a lánya 1990-ben tért vissza Szlovákiába, és a restitúciós törvény alapján szerette volna visszakapni a család egykor államosított vagyonát. A tejüzem nem is kívánta ebben akadályozni, de közben több kisebb üzemre vált szét, köztük a Zólyomi Tejüzem Rt.-re. Az üzem részvényeinek nagy része az Állami Vagyonalap kezébe került, ezeket a volt tulajdonos utóda meg szerette volna vásárolni. Ennek érdekében Wittmannová - aki közben megnyert egy pert, és megkapta a földterületet meg a fő- és irodaépületet - munkatársai lobbizni kezdtek, többek között a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom akkoji járási tisztségviselőjénél is. Ő ígéretet tett, hogy egyenesen a Vagyonalapnál tesz lépéseket az érdekükben, cserébe azonban olyan szerződés aláírását követelte, miszerint az üzlet megkötését követően a részvények 34 százalékát egy bizonyos kft-re íratják át. Mint később kiderült, a kft. ügyvivője nem más, mint az említett DSZM-tisztségviselő lánya. Wittmannová a vételár kifizetése előtt látni szerettte volna a szerződést, de erre nem kapott lehetőséget, ellenben május 5én leváltották őt a cég igazgatótanácsából és helyébe a helybéli konkurrens cég emberét ültették. Állítólag további személycserék is készülnek. SME A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom választási kampánya során ismét egy ifjú hölgy lesz Vladimír Mečiar jobbkeze - tudta meg a kormányhoz közel álló köröktől a napilap munkatársa. Erről állítólag az Alexander Režeš vezette választási stáb döntött az elmúlt napokban. Mint ismeretes, a legutóbbi választásokon Anna Nagyová, a DSZM központi irodájának munkatársa, később a kormányhivatal igazgatója volt Mečiar jobbkeze, most ezzel a tisztséggel kapcsolatban két név merült fel: Jana Prágerová, a Szlovák Televízió bemondója, valamint Zuzana Rogelová színésznő és bemondó. A DSZM kampányát szervező Donar ügynökság igazgatója, Fedor Fiasík cáfolta, hogy Prágerová a jelzett posztra kiszemelt személyek között volna, Rogelová szerepét azonban nem is cáfolta, de meg sem erősítette. A Sme munkatársainak nem sikerült elérniük az érintettet, mivel tudomásuk szerint a színész-bemondó a Televízió alelnökével együtt éppen az Egyesült Államokban tartózkodik szolgálati úton. készülőfélben lévő sírkövön nem az elszlávosított, hanem eredeti formájában olvasható. Az utóbbi fél évszázadban, sokakkal ellentétben, megmaradtunk Duruttyáknak, pedig a volt rezsim ezt a tényt nem kis ellenszenvvel honorálta. Ami apánk temetésének körülményeit illeti, senki sem jogosult ezek minősítésére. Reagálásom egyben arra is alkalmat ad, hogy ezútor is köszönetünket tolmácsoljuk mindazon gyászolóknak, akik apánk temetésekor lerótták kegyeletüket. Duruttya Mihály Kassa