Új Szó, 1998. május (51. évfolyam, 100-123. szám)

1998-05-25 / 118. szám, hétfő

6 POLITIKA ÚJ SZÓ 1998. MÁJUS 25. Két színháztörténeti könyv Komárom. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete 1998. május 27-én 16.30 órakor a komáromi Jókai Színházban mutatja be Tótth László „...miként hajdan az apostolok" és a Déryné nyomában" című köteteit. A Lilium Aurum által kiadott, a komáromi magyar színjátszás történetét feldolgozó munkákat Tarján Tamás színikritikus, egyetemi tanár (Budapest) elemzi és méltatja. A könyvbemutatóval együtt fotókiállítás is nyílik a komáromi magyar színház múltjáról, (ú) Ghymes-klub a Magyar Házban Pozsony. Május 28-án 20 órakor a pozsonyi Védcölöp utcai Kulturális Intézetben kerül sor a Ghymes-együttes tavaszi záró klubestjére. Az együttes tagjai ez alkalommal a most befejezett Rege című új lemezük anyagát mutatják be. (ú) Somorján még látható Somorja. Május 29-éig a somorjai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában még látható a Magyar forradalom és szabadságharc 1848-49 című kiállítás, amelyet dr. Kedves Gyula történész a budapesti Hadtörténeti Múzeum anyagából állított össze, korabeli dokumentumokat, képzőművészeti alkotások reprodukcióit felhasználva, (ú) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Az eladott menyasszony (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Ármány és szerelem (19) BORODÁČ SZÍNHÁZ-KASSA: Hófehérke (10) JÓKAI SZÍNHÁZ NYITRA: Hyppolit, a lakáj (19) MOZI POZSON

Y HVIEZDA: Durva támadás (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Rivers of Babylon (cseh-szlov) 20.30, A vasálarcos férfi (am.) 15.30, 18 MLADOSŤ: Aki énekel, nem fél (horv.) 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Boldogító nem (am.) 17 Titanic (am.) 15, 19.45 Spice Girls (am.) 17.30 Rivers of Babylon (csehszlov.) 18, 21 Ezeréves méh (szlov.) 19.15 Nosztalgia (ol.szov.) 19.00 KASS

A DRUŽBA: Ajövő követe (am.) 16,19.15, TATRA: Hét év Tibetben (am.) 15.30, 17.45, 20.15 CAPITOL: Áldozatok (am.) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Durva támadás (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Emma (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI

A DUNASZERDAHELY: Titanic (am.) 15.30, 19.00 ZSELÍZ: Az ördög ügyvédje (am.) 19 GÚTA: Titanic (am) 19.30 Mácza Mihály könyve az 1848-49-es forradalomról és szabadságharcról - dokumentumokkal „Mert a haza kívánja..." A forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából számtalan kiadvány látott napvilágot, de e kerek évfordulót megelőzően is sokan és sokat írtak már e jelentős történelmi eseményről, s annak komáromi vonatkozásairól is. így „e tárgykörben újat mondani alig lehet" írja Mácza Mihály „Mert a haza kívánja (1848-49 komáromi dokumentumai)" címmel a közelmúltban megjelent könyve bevezetőjében. L. JUHÁSZ ILONA Azért döntött úgy, hogy ő most másképpen, mégpedig eredeti dokumentumok (jegyzőkönyvek, határozatok, kiáltványok, térképek stb.) segítségével próbálja az olvasó elé varázsolni az egykori komáromi történéseket, mégpedig a forradalmat megelőző korszaktól kezdve, majd fokozatosan bemutatva a forradalom és a szabadságharc helyi eseményeit egészen az osztrák önkényuralom időszakáig; s a szabadságharc két vezéralakjához - Kossuthoz és Klapkához kötődően a kiegyezés utáni évek Komáromát is. Á könyvben szereplő dokumentumok reprodukcióinak mindegyike jól olvasható, és az embernek szinte az érzése, hogy akár le is veheti őket a lapokról, annyira élethűek. Most néhány példát kiragadva nézzük meg egy kicsit közelebbről, mit is találunk a könyvben: nyomtatott gyorshíreket az 1848. március 15-i pesti eseményekről, Szemere Bertalan belügyminiszter Komárom város főjegyzője által közzétett felhíváKOMAROMI DOKUMENTUMAI « ÍRTA ÉS SZERKESZTETTE MÁCZA MIHÁLY sát a községi választások előkészítése ügyében; majd a városi tisztújítást megelőző népgyűlésre invitáló hirdetményt és a komáromi választópolgárok névsorát; rajzokat, térképeket a Komáromban folyó harcokról, s természetesen nem hiányzik Egressy Béni Klapka-indulójának Rózsavölgyi és Társa által megjelentetett kottája sem, s láthatjuk az 1849-ben kiadott komáromi 5 és 10 pengőkrajcáros szükségpénzt; mint ahogy a Kossuthbankókat is. Megtalálhatjuk Klapka tábornok több rendeletét, közleményét és a megrendítő hangvételű 1849. október 3án keltezett utolsó napiparancsát is, amelyben egyben el is búcsúzik bajtársaitól: „...A feladat, melly előttetek állt, férfiasan s mindvégig teljesítétek. Meghajoltatok, mert kellett; - az események törhetetlen hatalma előtt hajoltatok meg,... ez és a megmentett becsület adhat megnyugvást mindnyájatoknak. Vegyétek férfias, elszánt küzdelmeitekért a haza legforróbb köszönetét! Vegyétek egyszersmind szíves végbúcsúmat. Isten veletek!... Klapka György, tábornok". Érdekes olvasmány Kossuth Lajos válaszlevele, amelyben a Komárom vármegye által 80. születésnapjára küldött üdvözlő táviratért mond köszönetet, de szerepel még az a köszöntő szöveg is, melyet Tuba János Komárom országgyűlési képviselője küldött a város nevében szintén Kossuth Lajosnak annak 90. születésnapjára. A könyv végén található dokumentumok Klapka Györggyel kapcsolatosak: Klapka nyilatkozata a ki egyezés utáni szélsőséges politikai nézetekről, irányzatokról, majd hazájába való visszatérése után készült portréja szerepel sajátkezű aláírásával, névjegye egy Ábrányi Kornél nevű képviselőnek szóló üzenettel. Az utolsó előtti dokumentum az a gyászjelentés, amelyet a Központi Honvéd-Bizottság adott ki Klapka György temetéséről. A legutolsó kép pedig már arról az ünnepségről készült, amelyet a komáromi polgárok az 1896-ban állított Klapka-szobornál tartottak 1898. március 15-én, a forradalom 50. évfordulóján. Hálásak lehetünk Mácza Mihálynak, hogy mindnyájunk számára hozzáférhetővé tette ezeket az értékes és sokat mondó dokumentumokat, amelyek nagy része id. Szinnyei József és Hamari Dániel tüzértiszt egykori gyűjteményéből került a komáromi Duna Menti Múzeum tulajdonába. Hogy ez a szép kivitelezésű könyvvel tiszteleghetett a szerző a forradalom és szabadságharc emlékének, mindkét Komárom város önkormányzatának köszönhetjük. Ők jelentették meg ugyanis közösen a magyarországi Klapka György Alapítvány támogatásával. S hogy egy valóban míves, reprezentatív kiadvány kerülhetett ki a dél-komáromi nyomdából, nem kis szerépe volt a tervezőnek, Ölveczky Gábornak, de igényes munkát végzett a Duna innenső oldalán fekvő Komáromban lakó fényképész, Bíró Béla is. A kötet 2000 számozott példányban jelent meg. iidiit. Lőrincz Jánosnak, a cserkészszövetség tisztetbeli elnökének halálára A kultúra napszámosa volt KIS NYELVŐR DUSZA ISTVÁN Az 1998. május 22-én a reggeli órákban elhunyt Lőrincz János, aki talán az utolsó tagja volt annak a nemzedéknek, amely a szlovákiai magyar amatőr színjátszás, a Csemadok és a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség megalapításánál is ott lehetett. 0 volt a második világháború után betiltott pozsonyi magyar iskola egyik újjászervezője és szülői munkaközösségének első elnöke. A Csemadokban legtöbbször mindenesként dolgozott. Megalapítója volt a pozsonyi Déryné Színkörnek, s a legenda szerint névadója a komáromi Jókai Napoknak, ahol az idén már nem lesz ott. 1990-ben ott volt a Szlovákiai Magyar Cserkész Szövetség alapításánál, amelynek haláláig tiszteletbeli elnöke maradt. Apai gondoskodása nyomán gyermekei - Dráfi Mátyás színész, Lőrincz János fotográfus, Lőrincz Zsuzsa grafikus és Lőrincz Ildikó pedagógus, cserkészvezető - ismert személyiségei lettek a szlovákiai magyar kultúrának. Bennük folytatódik tovább mindaz, ami a nehéz sors miatt benne nem teljesedhetett ki igazán. Utoljára januárban a csölösztői értelmiségi fórumon találkozott az általa bizakodva tisztelt társakkal. Hetvenhét éves volt. Legyen neki könnyű a befogadó anyaföld, s Isten irgalmazzon nekünk, aldk itt maradtunk! Szöveggyűjtemény a római történelem tanulásához, de nemcsak ahhoz Róma felemelkedéséről POLGÁR ANIKÓ Ez a kérdés nemcsak a rómaiakat foglalkoztatta, hanem azokat a korabeli és későbbi gondolkodókat is, akik (mint pl. a római kori görög történelemírók) kívülállóként szemlélték a római történelem alakulását. Horatius római ódáiból ismert az a nézet, hogy Róma azért uralkodhat más népeken, mert nem tartja magát nagyobbra az isteneknél (Carm. III/6). Hasonló következtetésre jut a görög Polybios is: szerinte a rómaiak államát „az istenekre vonatkozó felfogásuk" fogja öszsze. A valláson kívül Róma felemelkedésének másik oka, melyet Polybios is említ: a római hadsereg, a híressé vált római katonai disciplína. Nem véletlenül lett tehát az Osiris Kiadónál most megjelent szöveggyűjtemény két első fejezetének témája a római vallás és a római hadsereg. Ehhez a két fő témához még három fejezet kapcsolódik: ezek a római gazdaságról, a római társadalomról és a római államberendezkedésről szólnak. A Borhy László által összeállított szöveggyűjtemény tehát nem a hagyományos időrendi beosztást követi (királyság kora, köztársaság kora, császár-kor), így megkönnyíti az egyes témakörökbe való elmélyülést. A könyv nemcsak korabeli történetírók általánosabb, elgondolkodtató megállapításait tartalmazza, hanem több magyarul először megjelenő feliratot és azok magyarázatait is. A feliratok közül nagyon sok Pannónia területéről származik: Aquincumból, Savariából, Gorsiumból, Brigetióból. Vannak köztük sírefliratok, isteneknek szentelt oltárok, épületek feliratai stb. A magyar fordításban is hozzáférhető művekből (Cicero, Titus Livius, Sztrabón, Suetonius, Tacitus, Floras, Caesar, Flavius, Plutarekhosz, Sallustius stb művei) válogatott részletek is sokkal könnyebben használhatók a történelem tanulásához ebben a témakörben. A magyar szövegben a szakkifejezések latin változatait is megtalálhatjuk zárójelbe téve, a feliratoknak pedig gyakran a teljes eredeti szövegét. így a szöveggyűjtemény nemcsak a felvételire, vizsgákra való felkészülésénél, hanem a tudományos kutatásnál is haszonnal forgatható. A szövegek szerzőinek adatait a kötet végén található kislexikon tartalmazza. A könyvből való tanulást azonban nemcsak ez, hanem a szakkifejezéseket megmagyarázó részletes jegyzék is elősegíti. Az Osiris Kiadó tankönyvsorozatában megjelent kötet tehát minden bizonnyal a római történelem, a vallástörténet, a jog és a klasszika-filozófia iránt érdeklődők hasznos segédkönyve lesz. (Római történelem, Osiris Kiadó, Budapest, 1998) A Nyelvművelő kéziszótár idegen elemeiről - másképpen LANSTYÁK ISTVÁN Nyelvművelésünk legújabb reprezentatív kiadványával, a Nyelvművelő kéziszótárral többször foglalkoztunk már. Ez alkalommal néhány olyan szócikkét nézzük meg, amely idegen eredetű betűszók és szavak kiejtésével foglalkozik, s szlovákiai magyar szempontból hiányos, kiegészítésre szorul. Mivel a kötet szerkesztői - szándékuk szerint - a határon túli magyarok nyelvhasználatát is figyelembe vették, talán e megjegyzéseket hasznosítani tudják majd a szótárnak egy esetleges jövőbeli kiadásakor. Elsőként említsük meg a „rövidítések kiejtése" szócikket! Ebben szlovákiai magyar szempontból fontos lett volna fölhívni a figyelmet az idegen szavakban, ill. nevekben és rövidítésekben előforduló q (kú) betű szlovákiai magyar ejtésváltozatára; szlovák hatásra nálunk e betű neve (kvé)-ként is hallható, például a közismert IQ (íkú) rövidítésben, mellyel az egyéni szellemi teljesítőképességére utalnak, s melyet nálunk gyakran ejtenek (íkvé)-ként. Sokan - úgy látszik - nem is tudják, hogy az egyetemes magyar nyelvben a q-nak nem (kvé) a kiejtése; különben nem fordulhatott volna elő, hogy az egyik tekintélyes lapunkban közölt viccben az IQ (íkú) rövidítés-je toldalékot kapott, amely természetesen csak akkor indokolt, ha (íkú) helyett (íkvé)-t mondunk, hiszen: (íkvéje), de (íkúja). Kisebbségi magyar szempontból nagyon hasznos lett volna, ha a szótár néhány konkrét rövidítésre is kitér. így például az „USA kiejtése, toldalékolása" című szócikkből megtudjuk, hogy ennek az országnévnek az általános magyar kiejtése: (usa). A szerzők szerint az angolos (ju-esz-éj) forma csak idegen nyelvű beszédben fogadható el. Nem foglalnak azonban állást a szerzők abban a kérdésben, mennyire súlyos „vétek", ha a szlovákiai magyarok (usa) helyett (úesszá)-t mondanak: ez esetben ugyanis az egyes betűk a magyarban szokásos módon ejtődnek, az így létrejövő hangalak mégis eltér a magyarországi nyelvszokástól. Szlovákiai magyar szempontból problematikus betűszó még a szintén önálló szócikkben tárgyalt AIDS. Ennek magyarországi kiejtése, az (écc) az angol kiejtést tükrözi; a szlovákiai magyarok egy részétől azonban olykor szlovák hatásra (aitsz) formában is hallható ez a rövidítés. Ugyanakkor az (aitsz) forma - szlovák eredete ellenére akár magyaros olvasatnak is mondható, főleg, ha más olyan angol eredetű betűszókra gondolunk, amelyben a magyarországi ejtés sem az angolt követi, pl. NATO (nátó) és nem (nétou), UNESCO (uneszkó) és nem (júeneszkou), RAM (ram) és nem (rem), s persze a WC (vécé) sem dabljúszí) magyarul. Mivel az (aitsz) ejtés voltaképpen a hagyományos magyar ejtésszokást követi, érdekes volna tudni, mi róla a véleménye az akadémiai nyelvművelésnek. Ami a nem betűszó jellegű idegen szókészleti elemeket illeti, érdemes megemlíteni a szintén angol eredetű (kecsap) szót, amelyet az Idegen szavak és kifejezések szótára angolosan ír, a Nyelvművelő kéziszótár viszont magyarosan, mégpedig kétféleképpen is: kecsöp és kecsap formában; a szótár egyébként a gyakoribb kecsap helyett a viszszaszorulóban lévő kecsöp ejtésmódot támogatja. Arról nem esik szó, hogy a szlovákiai magyarok gyakran kecsup formában ejtik a szót, amely u-val ejtve az idegen szavak szótárában közölt helyesíráshoz áll közelebb, nálunk viszont kétségtelenül szlovák hatást tükröz. Utolsóként nézzük meg a joghurt szóval foglalkozó szócikket! Ennek kiejtéséről szótárunk megállapítja, hogy nálunk - ti. Magyarországon - betűejtéssel, (jokhurt) alakban honosodott meg. A (jogurt) ejtés, bár helyesebb, a szótárírók szerint finomkodóan hat. Ezzel a megfogalmazással közvetve tulajdonképpen arra biztatja a beszélőket, hogy a helytelenebb formát használják. Pedig a szlovákiai magyarok szívük szerint inkább a helyesebbnek nyilvánítotthoz, a (jogurt)-hoz ragaszkodnának, tekintve, hogy szlovák hatásra a legtöbben amúgy is ezt használják. Csak éppen finomkodónak nem érzi senki.