Új Szó, 1998. május (51. évfolyam, 100-123. szám)

1998-05-21 / 115. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1998. MÁJUS 21. KULTÚRA - hirde TéS 9 Kör- és kórkép a magyarlakta régiók állami múzeumairól Az igazgatók leváltása után Az intendánsi rendszer 1996-os életbe léptetése előtt sokan megjósolták, milyen negatív következ­ményei lesznek ennek az ­elsősorban a kulturális tár­cát uraló párt eszméinek végrehajtását szolgáló - in­tézkedésnek. Az aggodal­makat a kialakult helyzet teljes mértékben igazolta. LJUHÁSZ ILONA Mára már befejeződött a tisztoga­tás első szakasza a magyarlakta régiók múzeumaiban. A jól át­gondolt stratégia alapelve az volt, hogy az igazgatók leváltását ott kezdik, ahol a magyarok szám­aránya alacsonyabb, tehát ahol a legkisebb ellenállásra számíthat­nak. A rimaszombati Gömöri Mú­zeum igazgatója, B. Kovács István az első volt a sorban. Jogtalan le­váltása miatt pert indított, meg is nyerte, de hiába, semmiféle jog­orvoslást nem kapott Aztán Galánta, Érsekújvár, Léva követ­kezett. A lévai Barsi Múzeum élén ugyan egy szlovák nemzetiségű jó szakember állt, de valószínűleg nem volt párttag (legalábbis nem a megfelelő pártban), sem hejszlovák, így neki is távoznia kellett. Ahogyan a túrócszent­mártoni Néprajzi Múzeum igaz­gatójának, Milan Kiripolskýnak is, pedig ő elismert szaktekintély­nek számít. Ebből is látható, hogy a jelenlegi rendszer nem csak ma­gyarellenes, hanem ellensége mindennek, ami eltér az aktuális hivatalos kulturális ideológiától és a Szlovák Nemzeti Párt által birtokolt kulturális tárca sovinisz­ta irányvonalától. Amikor a hatalom látta, hogy kü­lönösebb gond nélkül szabadul­hat meg a neki nem tetsző igazga­tóktól, következhetett a nagy múltú, 111 éves komáromi Duna Menti Múzeum. Ennek élére egy semmiféle múzeumi gyakorlattal nem rendelkező alapiskolai taní­tónőt neveztek ki. Bár voltak tilta­kozások és egy nagygyűlés is a múzeum épülete előtt, a hatal­mat ez nem izgatta, s a legutolsó bástyát, a. dunaszerdahelyi Csal­lóközi Múzeumot már minden probléma nélkül vette be. Ott még az igazgatót sem kellett le­váltani, mert elérte a nyugdíjkor­határt. Utóda itt sem szakmabeli, hanem egy katonai középiskolát végzett fiatalember lett. Az új vezetők alatt a magyar fel­iratok hamar eltűntek, csak ott maradtak meg, ahol eltávolításuk komolyabb műszaki problémába ütközött. Térképek kerültek le a falról, amelyek nem azt a törté­nelmi „valóságot" ábrázolták, amelyet az érzékeny nemzetiek látni akarnak, likvidálták az ér­sekújvári múzeum állandó Czuczor-kiállítását, s mindenütt alaposan megváltozott a kiállítá­sokra meghívott személyek cím­listája is. E téren különösen jól teljesít az érsekújvári múzeum igazgatója, aki felelősségre vonja az alkalmazottakat, ha a megnyi­tón olyasvalaki jelenik meg, aki neki nem tetszik. Különösen nem kedveli az Érsekújvárban nemrég megalakult Történelmi-Régészeti Társaság tagjait, akiknek még azt is megtiltotta, hogy a múzeum könyvtárában a régészeti könyve­ket a kezükbe vegyék. Pedig Blaskovics József, nemzetközi hí­rű turkológusunk egykor azért ajándékozta az érsekújvári múze­umnak párját ritkító szakkönyv­tárát, hogy azt minél több kutató és érdeklődő használhassa. Eszé­be sem juthatott, hogy egyszer olyan ember lesz az igazgató, aki könyveit épp azoktól tiltja el, akik a legnagyobb haszonnal ta­nulmányozhatnák. Hasonlóan ,jó kezekbe" került a komáromi Duna Menti Múzeum 1991-ben létrehozott Magyar Nemzetiségi Osztálya. Alexander Reško állat­tenyésztő mérnök (akit 1996­ban történészként vettek fel!) hű volt pártja, a DSZM szellemiségé­hez, amikor irodája falára Klement Gottwald képét akasz­totta, talán mementóként a ma­gyarok számára. Ennek megfele­lő neogottwaldista szellemben nyilatkozott a tatabányai 24 óra c. lapnak is, a lakosságcsere ötle­tének Mečiar általi felvetése kap­csán. Ezt a Komáromi Lapok is átvette, érdemes idézni belőle: „Szó sincs erőszakos lakosság­cseréről. Ez egy elszólás volt". S utána egy ominózus félmondat: „De aki itt nem érzi otthon ma­gát..." Vagy: „Nem olyan dolgok­kal kell szítani az ellentéteket, mint a párkányi híd! Egy szép színfolt ott a komp!" S egy gyöngyszem: „Ne akarjanak a magyarok mindenáron diktálni az államalkotó népnek. Akkor minden rendben lesz." (K. L. 1997/38 sz. old.) 1996-ban Csütörtöky Józsefet, (a leváltott igazgatót) gyakran fel­keresték Gyimesi pártjának tag­jai, akik megígérték, kiharcolják az önálló magyar nemzetiségi múzeumot. Az ígéret ígéret ma­radt, de Gyimesi úr, úgy látszik, elégedett az eredménnyel, hisz a DSZM kassai kongresszusán kö­szönetet mondott Mečiarnak a ki­sebbség nagyvonalú támogatásá­ért. Csak reménykedhetünk, hogy a választások után pártjaink felkarolják a magyar nemzetiségi múzeum ügyét, s azon lesznek, hogy visszaálljon legalább az 1994-es állapot, amikor még ér­vényben volt Snopko kultuszmi­niszter 1991. évi statútuma, mely szerint a komáromi Duna Menti Múzeum a szlovákiai magyarság kulturális intézménye, s fő fel­adata az itt élő magyarok kultúrá­jának bemutatása és kutatása. Az ukránoknak Svidníkben több mint 40 éve önálló múzeumuk van. A legnagyobb lélekszámú ki­sebbségnek, a magyarnak még a nemzetiségi osztályát is elsor­vasztották. Szikora Róbert koncertre készül az R-Go-val. Közben musicalt írt. Ismét ballag a katona - hozzánk is BÁRÁNY JÁNOS Arra kértem, játsszunk egy kicsit. A Nyilas jegyében született. So­roltam hát jó és rossz tulajdonsá­gait az állatöv kilencedik jegye szerint. Hogy ötietgazdag és ma­gabiztos. Meg hencegő és ura­lomvágyó. Valamennyi igazság van benne, mondta, de jobb, ha Istenre figyelünk, nem a horosz­kópra. Szeretné, tette hozzá, ha nem csillagjegyekről, hanem da­lokról és munkáról beszélget­nénk Énekes, dobos, gitáros, billen­tyűs, zeneszerző, szövegíró. Ez mind te vagy? Valamennyi együtt él bennem. Már kölyökként elhatároztam, hogy zenész leszek. Nem is lehet­tem volna más. Papám táncdal­énekes volt. Elmentem a koncert­jeire. Hozzánk meg a kor legna­gyobb sztárjai jártak. Amikor dobos lettél, elment megnézni első koncertedet? Azt hiszem, hogy titokban ott ült a nézőtéren. Mert megkértem, maradjon otthon. Nem szeretem, ha néznek. A feleségemnek is mondom, ne jöjjön el a koncertre. Több zenekarban játszottál. A Frem, a Continental, a Hungá­ria együttes, az R-Go, az R-Go Pálmafák, napsütés és jóked vár mindenkit az R-Go csiki-dam feszti­válján. (Archív-felvétel) Proletars váltották egymást. Melyik állt legközelebb a szí­vedhez? Természetesen az R-Go. Emberi­leg mindenképpen. Igazi csapat voltunk. A csiki-dam stílus honnan jött? Az az R-Go-ban zenélő öt srác szüleménye. Boldog vagyok, hogy a csárdás után a csiki-dam az, amit Magyarországról ismer­nek Európában. Latin és har­móniadús zene keveréke. Riskó Géza nyolcvanhatban könyvet írt az R-Go együttes­ről. Tetszett? Akkor megfelelt. Dokumentu­mokat rakott egymás mellé, nem regényt írt. Mostani szemmel nézve, kicsit száraz az a könyv. Sokkal több színt és rengeteg él­ményt tartalmaz az R-Go törté­nete. Tíz éve nem volt R-Go. Idén megint lesz. Beálltatok a sor­ba? A nagy generáció valamennyi ze­nekara újból összeállt. Az LGT, a Piramis, az Omega. Őket követte a kis generáció. Az Első Emelet, a Neoton Família, a Dolly Roll. Az R-Go nyolcvankettőtől nyolcvan­hétig az év végi zenei összesítése­ken és szavazásokon az Év zene­kara volt. Az Év lemezét is mi ké­szítettük akkoriban minden év­ben. Nagy nyomás nehezedett ránk, nekünk volt talán a legne­hezebb összeállni egy nosztalgia­koncertre. Tájainkon május 29-én Duna­szerdahelyeh a sportcsarnok­ban, és május 30-án Köbölkú­ton, az ottani szabadtéri színpa­don pereg majd az R-Go csiki­dam fesztiválja. Mi várható? Szlovákiában ugyanazt a koncer­tet mutatjuk be, amit Budapes­ten, a Kisstadionban, június ötö­dikén. Nyilván kisebb díszlettel. De nem ez a lényeg, hanem a tar­talom. TOLCSVAI NAGY GÁBOR Nagy László­monográfia ' A Kalligram Kiadó Tegnap és Ma monográűfia-soro­zatában ezúttal Nagy Lász­lóról írt kötetét jelentette meg Tolcsvai Nagy Gábor irodalomtörténész. „Nagy László áletművének az ér­tékelése egymásnak teljes mértékben ellentmondó nézeteket hoz mozgásba ma is." - írja a monográfia szerzője, (d.) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Ruszalka (19) HVIEZ­DOSLAV SZÍNHÁZ: Egy kis éji zene (19) ASTORKA-KORZO: Elefánttemető (19) JÓKAI SZÍNHÁZ - KOMÁROM: Hyppolit, alakáj(19) BORODÁČ SZÍNHÁZ-KASSA: Rómeó és Júlia (10) THÁLIA SZÍNHÁZ - KIRÁLYHELMEC: Kakukkfészek (10) JÓ­KAI SZÍNHÁZ-KOMÁROM: Fekete gyémántok (10) MOZI POZSON Y HVIEZDA:Durva támadás (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Bűnös éjszakák (am.)15.15,17.30,2018,20 CHARLIE CENT­RUM: Boldogító nem (am.) 17 Titanic (am.) 15,19.45 A cse­resznye íze(irán) 19 Rivers of Babylon(cseh-szlov.) 17,18, 21 Pacho, ahybei betyár( szlov.) 19.15 KASS A DRUŽBA: A jövő követe- (am.) 16, 19.15, 20.00 TATRA: Titatanic (am.) 16, 19.30 CAPITOL: Áldozatok (am.) 15.45, 18 20.15 ÚSMEV:Durva támadás (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Emma (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI A LÉVA - JUNIOR: Boldogító nem(am.) 16.30, 19.30 ROZS­NYÓ-PANORÁMA: Hét év Tibetben (am.) 16.30,19 ZSELÍZ: Az ördög ügyvédje (am.) 19 ROZSNYÓ: Véres kezek (am.) 16.30,19 Ki szerkeszti a Szőrös Kőt? Idegen tollak nélkül CSEHY ZOLTÁN és POLGÁR ANIKÓ Meglepetten olvastuk az Új Szó május 16-i számában, hogy szerkesztőségünkben(!) megje­lent egy új Szőrös kő-szám. Kis­sé paradox helyzet, hogy éppen a szerkesztő ne tudjon saját lapjának megjelenésésről. Itt azonban, sajnos nemcsak erről van szó. Tavalyi utolsó számunk megje­lenése után mindketten közöl­tük az AB-ART Kiadóval, hogy az 1998-as évben nem óhajtjuk tovább szerkeszteni a lapot. (Döntésünk okait most nem részletezzük.) A szerkesztés jo­gát a 3. alapító tagra, Juhász Ka­talinra hagytuk, néhány saját írásunkkal és az előző számból kimaradt néhány kézirattal együtt. A kiadó munkatársaival eddig is csupán szóbeli meg­egyezés alapján működtünk együtt, semmiféle kötelezettsé­günk nincs tehát velük szem­ben. Ezúttal a kiadó megígérte, hogy amennyiben Juhász Kata­lin folytatja a lap szerkesztését, a nevünk természetszerűleg el­tűnik a tirázsból. Budapestről hosszabb ott-tartózkodás után hazaérkezve meglepetten ta­pasztaltuk, hogy ez nem követ­kezett be. Nem akarunk tehát „idegen tol­lakkal ékeskedni": a Szőrös Kő új számának szerkesztése nem a mi érdemünk, így Dusza István Új Szó-beli méltatása sem vo­natkozik ránk. (Ezek szerint raj­tunk kívül is akadnak rajongói az antik kultúrának, különben nem tartaná Dusza István sem túlságosan antiknak az általunk nem is szerkesztett számot. Bár véleményünk szerint a szám egészében nem „CSEHYsen an­tik" hangulatú, ez csupán saját írásainkról mondható el - arról pedig nem tehetünk, hogy a szerkesztő jóvoltából ezek eny­nyire domináns helyre kerültek a lapban.) Bizonyára pl. Tőzsér Árpád is meglepődne, ha egy szép napon arra ébredne, hogy (tudtán kí­vül) ő szerkesztette az Irodalmi Szemle legújabb számát. Várjuk tehát a kiadó és a szerkesztő ma­gyarázatát, és reméljük, hogy a továbbiakban nem óhajtanak visszaélni a nevünkkel. Tiltakoznak az oktatási törvény módosítása ellen Felhívás a régiókhoz Oktatáspolitikai fórum zajlott tegnap Deákiban a galántai és a vágsellyei régió társadalmi, po­litikai és szakmai képviseleté­nek szervezésében. A tanácsko­zás összehívását az oktatási tör­vény tervbe vett módosítása tet­te szükségessé, amely a magyar iskolákban kötelezően szlovák nyelvűvé kívánja tenni a törté­nelem, a földrajz és más tantár­gyak oktatását. A fórum részt­vevői állásfoglalást fogadtak el, amelyben tiltakoznak a Szlovák Nemzeti Párt által beterjesztett módosító javaslat ellen. Egyben felkérik a magyar parlamenti képviselőket, tegyenek meg minden olyan politikai lépést, amely megakadályozza a tör­vénymódosítás elfogadását. Felhívással fordulnak a régiók­ban működő szakmai és szülői szervezetekhez, önkormányzat­okhoz, a helyi koordinációs ta­nácsokhoz és a polgárokhoz, hogy 1998. június 12-én a Köz­ponti Koordinációs Tanács ajánlásával összhangban a ga­lántai nagygyűlésen fejezzék ki tiltakozásukat atörvényjavaslat ellen. - vk­Tájházaink az önkormányzatok gondozásában talán még megmaradhatnak. (Gyökeres György felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents