Új Szó, 1998. május (51. évfolyam, 100-123. szám)

1998-05-20 / 114. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. MÁJUS 20. KOMMENTÁR Kultúraficamok DUSZA ISTVÁN Miközben az ember újságolvasóként és újságíróként még ké­pes nem a hazai és a magyarországi választási harcokra fi­gyelni, talán észreveszi, mennyire eltolódik a magyar kultúra kiegyensúlyozottságában az arány a kommersz kultúra javá­ra. Nálunk is. Az egyre csökkenő állami támogatás nyomán két magyar színházunk szinte minimalizálta az egyes bemuta­tók előkészítésére fordított költségeket, és csökkentette az idei évad bemutatóinak számát is. Kassán csökkenőben a táj­előadások száma, s Komáromban szinte megszűnt a színház alapítólevelével teljesen ellentmondásban álló működési for­ma. Hogy mindez milyen hiányokat szül a szlovákiai magyar­ság színházi kultúrájában, azt bizonyítják az így keletkező hé­zagokba betolakodó, előadásaikat méregdrágán kínáló ma­gyarországi színésztruppok esztétikai mércékkel már minősít­hetetlen előadásai. Ha van rájuk fizetőképes kereslet, ki szól­hat, ki tehet ellenük? Talán mégiscsak a néző, aki - úgy tetszik - mindenre vevő, ami Budapestről érkezik. Nótaest, rock-kon­cert, operett, száztagú cigányzenekar, tingli-tangli vígjátékot könnyedén a színpadra kenő sztárszínészek. Igazából nem le­het tudni, mi lesz támogatásunk nélkül a mi tehetségünkből születő dolgokkal, azokkal éppenséggel, amelyek bizonyos mértékig kommersz elgondolások mentén születtek meg. Mondjuk, mi történne akkor, ha egy ügynökség a komáromi­ak Hyppolit, a lakáját utaztatná olyan vehemenciával Dél­Szlovákiában, mint teszi azt a Kuttyogi Balambér dalitársulatának dundi királynőivel. Azt már csak félve emle­getem, hogy mostanság színészi teljesítmények csodáit láthat­ná a közönség két színházunkban. Dehát ez csupán a miénk, s esetenként kritikusi szerepemből eredően jómagam sem eme­lem fel szavamat a pesti színházi szennyipar itteni felbukka­nása ellen. Mert fölöslegesnek vélem, amikor a szlovákiai ma­gyar kultúra egészét hathatósan támogatni képtelen közeg­ben valakik gondolkodás nélkül kifizetnek belépőjegyekért 150-200 koronát. JEGYZET Politizáló püspökök TÓTH MIHÁLY Az elmúlt 60 év alatt kétszer került súlyos válságba a szlo­vákiai katolikus egyház. Elő­ször a háború után, amikor olyan bűntettek dolgában kellett állást foglalnia, ame­lyeket politizáló papi sze­mély által irányított állam követett el helyrehozhatatla­nul. A másik kríziskorszak 1989 után következett be, amikor is kiderült, hogy a lel­készek nagyjából 10 százalé­ka engedett a kísértésnek, és besúgójává vált a titkosrend­őrségnek. Nyilvánvaló, hogy mindez nyomot hagyott mind az egy­házi személyek, mind a lai­kusok millióinak emlékezeté­ben. Csak formálisan befo­lyásolja a helyzetet, hogy a klérus utólag elítélte a zsidó­üldözést, illetve egy ügyes formulát alkalmazva (amely szerint az egyház az speciális működési terület) a lelkek pásztorait kivonta az ŠtB­ügynöki múlt összefüggései­nek vizsgálata alól. Az idei választásokon talán évtizedekre eldől, milyen irányt vesz Szlovákiában a társadalom fejlődése. Ör­vendetes, hogy a közelmúlt­ban kilenc r. k. püspök nyílt levélben fordult a szlovák kormányhoz és a törvényho­záshoz, és - egyáltalán nem burkoltan - kifejezésre jut­tatták, hogy nem úgy képze­lik el az állam működését, ahogy az a kormánykoalíció pártjainak államépítési kon­cepciójában írva vagyon. Mečiar és környezete ponto­san úgy reagált erre, ahogy várható volt. Úgy reagált, ahogy mindig is tette, ha va­laki, akinek tekintélye van, az erkölcsről ejt szót. A kilenc püspök nyílt levelé­ből arra lehet következtetni, hogy a szlovákiai r. k. egy­házban vannak személyisé­gek, akik az elmúlt 60 év ta­pasztalatai alapján készek következtetéseket levonni. Közismert tény, hogy az egy­házi méltóságok nem egyfor­mán készek szembenézni a múlttal. Ezt már 1990-ben is sejteni lehetett, amikor volt egyházi szémélyiség, aki kész volt felszentelni a „mártír" Tiso emléktábláját. A körü­lötte csoportosult püspökök most „ellen-nyíltlevelet" tet­tek közzé, mintegy megkont­rázva a 9 püspök erkölcsisé­get szorgalmazó dokumentu­mát. A felvilágosult szlová­kok a nacionalizmusra rea­gálva tegnap még így tették fel a kérdést: Milyen nemze­tiségű az isten? Három püs­pök mintha már azt firtatná, ugyan melyik mozgalomnak tagja a világ teremtője? Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Tetjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküidemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ és most átváltok hivatalos nyelvre: dovidenia, Lajoskám! (Sulci Gábor karikatúrája) Hasonló politikai tendenciák Európa nyugati és keleti részén - I. Fekete szirének éneke Ha kicsit behatóbban ele­mezzük az elmúlt egy-két év európai választásainak eredményeit, hasonló ten­denciákat fedezhetünk fel: a hagyományos jobboldal visszaesését, a balközép térnyerését, a szélsőjobb erősödését. CÖRFÖL ZSUZSA Legszembetűnőbb az a válto­zás, amelyen az úgymond „klasszikus" jobboldal esett át: feltűnően meggyengült, egyes államokban felaprózódott a hosszadalmas belharcokban. S mintha kifulladt volna, nem tu­dott hatékonyan reagálni az újkeletű gazdasági problémák­ra, elsősorban a növekvő mun­kanélküliségre. A nyugat-euró­pai integrációs folyamatok erő­södése is ellenük dolgozott, hi­szen a globalizálódó gazdasági térségben a jobboldali értékek egyik oszlopa, a szabadkeres­„Német pénzből né­met munkahelyeket kell teremteni." kedelmi individualizmus foko­zatosan elveszítette létjogo­sultságát, de főleg hatékonysá­gát. Szemléltető példáként említhe­tő Nagy-Britannia, ahol a kon­zervatívok sokéves szárnyalását látványos bukás követte. A Munkáspárt példátlan választá­si győzelmet aratott egyebek mellett éppen azért, mert a toryk euroszkepticizmusa olyan méreteket öltött, hogy már nem a brit piacot védte, hanem a brit gazdaságot korlátozta. Franciaországban inkább a ha­gyományos jobboldal erkölcsi válságáról lehet beszélni, ame­lyet a márciusi regionális válasz­tások tettek egyértelművé. A jobboldal úgy próbálta győze­lemmé változtatni vereségét, hogy helyi szinten lepaktált a szélsőjobbal. Franciaország szá­mára azonban nem is ezek az elvtelen paktumok jelentik az igazán nagy veszélyt, hanem az a tény, hogy a Nemzeti Front a nevető harmadik pozíciójába került. A Le Pen-féle párt orszá­gos méretekben ugyanis a sza­vazatok 4,5 százalékát szerezte meg, de egyes tartományokban, így például Lotharingiában 10 százalékot kapott! Egy hónappal később Európá­nak azt kellett látnia, hogy akár már az ősszel valami hasonló történhet Németországban is. A szász-anhalti tartományi vá­lasztásokon ugyan a kormány­zásra készülő ellenzéki SPD győzött, viszont a CDU, Kohl kancellár pártja 12,4 százalékos veszteséget volt kénytelen el­könyvelni. Az igazi győztes a szélsőjobboldali Német Népi Unió (DVU) lett, amely a szava­zatok közel 13 százaiékát sze­rezte meg. Az ok kézenfekvő: a német egyesítéskor néhány éven belül „virágzó tájat" ígérő Kohl óriási csalódást okozott. Míg a nyugati tartományokban 10 százalék alatti a munkanél­küliség, a keletiekben a 20 szá­zalékot is meghaladja. Még egy döbbenetes adat: 1990-ben 2,8 millióan dolgoztak a keletné­met iparban, ma a számuk alig több, mint félmülió. Ezek az okok, a következmény pedig sokkoló: míg korábban inkább csak az idősek voksoltak a szél­sőjobbra, most Szász­Anhaltban a 30 év alatti szava­zók közül gyakorlatilag minden harmadik elfogadta a DVU fő jelszavát: német pénzből német munkahelyeket kell teremteni és ki kell űzni a külföldi bűnö­zőket az országból. Számunkra felettébb nyugtala­nító, hogy ha másban nem is, ezeknek a tendenciáknak a vo­natkozásában máris utolértük Nyugat-Európát. A szlovák kor­mánykoalíciónak tagja az a Slota-féle társulat, amely tavaly éppen Le Pent hívta meg egy kis nemzeti öntudatot emelő ven­dégszereplésre. Pedig - és ezt talán éppen mi, magyarok érez­zük a legjobban - az ilyen fran­A Slota-féle társulat ép­pen Le Pent hívta egy kis vendégszereplésre. cia kapcsolat nélkül is képesek eredményesen szítani a társa­dalmi és nemzetiségi feszültsé­get. Romániának ott van Gheorghe Funar és magyarfaló nagyrománjai, Csehországnak Miroslav Sládek republikánusai okoznak folyamatos fejfájást. Most pedig minden jel szerint ott lesz az új magyar törvényho­zásban az a Csurka István vezet­te párt, amely - egy élete, egy halála - csak magyar igazságot ismer. Nem kell viaszt önteni a fülekbe, sem árbochoz kötözni az embe­reket, hogy a józan erők meg­védjék őket a fekete szirének csábító énekétől. Odüsszeusz praktikái helyett a kormányok­nak inkább a szociális érzékeny­séget, a képzés hatékony támo­gatását, a jövő kiszámíthatósá­gát kell előnyben részesíteniük. A hagyományos jobboldal gyen­gülése és a radikális jobboldali erők térnyerése mellett mintha éppen ebbe az irányba mutatna a harmadik meghatározó euró­pai politikai tendencia: a szocia­lista és balközép pártok látvá­nyos előretörése. TALLÓZÓ PRÁVO Wolfgang Schüssel osztrák kül­ügyminiszter és alkancellár úgy látja, hogy Prága és Budapest félreértette kollégája, Kari Schögl április elején elhangzott kijelentését a vízumkényszer bevezetésének szükségességé­ről a román állampolgárok szá­mára. „Úgy érzem, hogy kollégám sza­vait rosszul értelmezték. Arány­lag egyszerű kijelentést tett, mi­szerint a Cseh Köztársaságnak és Magyarországnak kötelessé­ge lesz összhangba hozni ví­zumpolitikáját az Európai Unió­val. Ezt felkapták a magyar mé­diák, s a dolgot másutt is felfúj­ták. Egyébként a románok, aki­ket szintén érintett a dolog, nyugodtak maradtak" - nyilat­kozta Schüssel a Právoban meg­jelent interjúban. Egy kérdésre válaszolva Schüssel elmondta, olyan stabil parlamentet és kormányt kíván Csehországnak a júniusi válasz­tások után, amelynek prioritá­sai hasonlóak lesznek a Václav Klaus, illetve Josef Tošovský ve­zette kormányok prioritásai­hoz. „Elsősorban az EU-, illetve a NATO-tagság elérésére, vala­mint a jószomszédságra gondo­lok. Nemcsak Ausztria, hanem Szlovákia és Lengyelország vi­szonylatában is, mert minket ez is nagyon érdekel" - szögezte le. SÜD DEU TSCHE ZEITUNG Hogy hangzik majd a legújabb kibeszélés - amellyel Zdenka Kramplová szlovák külügymi­niszter Bonnból hazaérkezik ­azzal kapcsolatban, hogy miért nincs még itt az ideje a náciz­mus szlovákiai áldozatainak kárpótlására - teszi fel a kérdést a német napilap. Kramplová, aki ma tárgyal Klaus Kinkéi német külügymi­niszterrel, felkészült az elutasí­tó álláspontra. Nem hivatalosan Bonn koráb­ban rendkívül diplomatikusan, de egyértelműen fogalmazott: „Nem értjük, mit akarnak a szlovákok". A lap szerint „1939 és 1945 között Szlovákiában klérofasiszta és antiszemita rendszer volt. Az önálló Szlová­kia zsidók tízezreit adta ki ön­ként anélkül, hogy a német ka­tonaság elfoglalta volna az or­szágot. Szlovákia valamennyi akkori áldozatáért saját maga felelős." PRAVDA Miként értékeli a kormánynak azon lépését, hogy a Szlovák Gázműveken, illetve más állami vállalatokon keresztül közvetve vesz fel hiteleket külföldről ­tette fel a kérdést a lap Ján Duckýnak, a Szlovák Gázművek vezérigazgatójának. „Amennyiben én lennék a pénz­ügyminiszter, én is hasonlóan cselekednék - hangzott Ducký válasza. - Ez logikus, hiszen a Gázművek révén az állam ol­csóbb hitelekhez jut, mintha közvetve venné fel azokat. Más­felől nem lenne szabad, hogy a kormány a Gázművekből köz­hasznú karitatív szervézetet fabrikáljon." VISSZHANG - Ad: Riogatás és manipuláció. Korpás Pál, Új Szó, 1998.máius 15. Cinkos némaság Szólni kell! A magyar iskolahálózat leépíté­sének stratégiáját folytató okta­tásügyi szervek egyre körmön­fontabb módon szolgálják ki a kormányhatalmat és a soviniz­musból élő szájhősöket. Az ar­rogáns otrombasággal, indoko­latlanul leváltott magyar isko­laigazgatók helyére most már gondos taktikával, a demokra­tikusjátékszabályok betartásá­nak látszatát keltve kezdik be­szervezni az új jelölteket. Saj­nos több esetben az ily módon kiszemelt jelöltek ravasz kétszí­nűséggel maguk is az iskola ér­dekének tüntetik fel az igazga­tócserét, arra hivatkozva, hogy csak így biztosítható a zökke­nőmentes oktatás és nevelés, így aztán nehezebben leplezhe­tők le, illetve eljárásuk mozga­tórugói körülményesebben bi­zonyíthatók. A megnyert, be­épített igazgatók rövid időn be­lül lehetőséget kapnak különfé­le látszatfejlesztésekre, s ezzel elterelhetik a figyelmet a lé­nyegről. Az alattomos félreve­zetési szándékot azonban egy lényeges tényező mindig iga­zolja. Az, hogy a „hűségszolgá­lat" egyetlen esetben sem vi­szonzódik az iskola fennmara­dását biztosító alapfeltételek megadásának formájában. El­vett osztályok visszaállítására, a radikálisan csökkentett tanu­lói létszám emelésére nincs pél­da. Igaza van Korpás Pál ipolysági tanárnak, aki szintén további éberségre, az ismét esedékes küzdelemre hívja fel a figyel­met. Nem szabad elfáradni, sem elhallgatni a tényeket! Ifjú nem­zedékünk jövője a tét, és itt most már senki sem háríthatja saját helytállásának felelősségét másik embertársára. Princzkel József Lekér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents