Új Szó, 1998. május (51. évfolyam, 100-123. szám)

1998-05-16 / 111. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. MÁJUS 16. BEI Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamonn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Mi van a batyuban? GRENDEL ÁGOTA Mai tapasztalataimmal nem szeretnék ballagni. Mert már tudom, milyen rossz elköszönni a tanároktól, búcsút venni az iskolától, a diáktársaktól, még akkor is, ha a búcsú nem örökre szól - amíg az ember teheti, vissza-viszszajár, aztán ha a sors úgy hozza, abba az iskolába íratja be gyermekét. Az ember elsősorban nem egy helyhez kötődik, hanem azokhoz, akiket ott megismert. Az adott percekben, órákban jó érzés arra gondolni, felnőttek leszünk. De ha akkor tudná az ember, bizony szívesebben maradna kiskorú és védett. Huszonhét éve ballagtam (elgondolni is rossz, hát még leírni!)- Akkor városszerte, országszerte nem volt divat többnyire a magyar iskolák diákjai búcsúztak így. Néhány éve az ország minden érettségizője ballag. Mindenki a maga módján. Amelyik iskolának vannak hagyományai, ezekhez híven szervezi Az újságírók megfélemlítése a gátlástalan kampány kezdetét jelenti Folyik a ganajlé... Bocsánat a pejoratív címért, vannak esetek, amikor egyszerűen nem lehet finoman fogalmazni a történtekről. Az események pedig felettébb gusztustalanok, azon túl, hogy törvénysértők és etikátlanok, még tisztességes emberek életét is tönkretehetik. LOVÁSZ ATTILA Ami az egészben a legszomorúbb, hogy a címet egyes sorszámmal kellett volna ellátni, hiszen csak naiv ember gondolhatja, hogy nem lesz folytatás. Karol Lovas és Slavomír Klikušovský ellen kampány indult. A kampány főszereplője az a Karol Lovaš, akinek „elintézetlen számlái" vannak egyesekkel. Például olyan kormányszóvivőkkel - szám szerint hárommal -, akik a jól fizetett posztról talán neki köszönhetően is távoztak. Vegyük sorba az eseményeket. Két éwel ezelőtt Karol Lovaš keményen bírálta az SZTV vezetőségét, amiért teret adott két „eltitkolt" tanúnak az ifj. Kováé-ügyben. A két fiatalemberről kerek perec kimondta, hogy jó kapcsolatban álltak po... Karol Lovaš találkozott Jozef Matula ügyvéddel... zsonyi fiúpornó-producerekkel. A bizonyítékok kutatása során Karol Lovaš találkozott Jozef Matula ügyvéddel, s az terhelő bizonyítékokat ígért a tanúk viselt dolgairól. Ezt megírta, és várta a bizonyítékokat. Két héttel később Matulát meggyilkolták. Állítólag homoszexuális partnere lövette le. A per folyik, majd meglátjuk... Lovaš volt az egyik pozsonyi újságíró, aki felháborodva adta hírül a világnak, hogy a pozsonyligetfalui házasságkötő teremben a szlovák állami címer alatt kiskorú fiúkkal forgattak pornófilmet. A kazettát az a producer készítette, aki 1994-ben öngyilkos lett, és akivel a már említett tanúknak volt valami dolguk. A kazetta belga producere a mai napig vígan él, készíti a filmeket bár Szlovákiában már nem. Az inkriminált kazetta, amelyet annak idején a Twist, a Nový Čas és a Práca vásárolt meg, jelenleg legális forgalmazóknál Pozsonyban is megkapható. A kazettabotrány azért volt kellemetlen, mert a pozsonyligetfalui polgármester és a házasságkötő terem felügyelője egyaránt a SZNP soraiból került ki. A Nový Časban a kazettabotrányról pedig a másik meghurcolt újságíró, Slavo Klikušovský írt. A Twist 22 éves riportere kollégájával, Pavol Pavlfkkal kíméletlenül ostorozta a kormányfőt, amiért az állami delegációkban feltűnt Mečiar oldalán Blažena Martinková is. A Twistnek adott kormányszóvivői nyilatkozat, mely szerint Martinková a kormányfő „mindenben illetékes" tanácsadója, Magda Pospíšilová és Ludmila Buláková a helyébe került. Néhány hónappal később, amikor Martinková eltűnt a miniszterelnök mellől, Jozef Krošlák szóvivő lekezelő nyilatkozatban kérdezte meg az ez iránt érdeklődő Lovaštól, hogy ő miért hagyta ott a szeretőjét. Ezekkel a szavakkal a kormányfőt közvetlenül olyan fénybe állította, mintha Martinková a szeretője lett volna. Dušan Valko, a Markíza riportere két héttel ezelőtt egy beszélgetés során kapta azt az információt, hogy Lovaš ellen „valami készül". Közben Slavomír Klikušovskýt egy önmagát titkosszolgálati tisztként bemutató ember közvetlenül megfenyegette. Klikušovský jelenleg ismeretlen helyen tartózkodik. Az ügy kapcsán nem árt, ha felidézzük: Lovaš volt az egyike azoknak a riportereknek, akik nem voltak hajlandók igazolni, hogy Michal Kováč volt államfő egy reggeli során hét újságíró társaságában Mečiar egészségi állapotát boncolgatta. A jelenlevők közt volt Dušan Valko is. Nem árt, ha megjegyezzük, hogy a két fiúval lakást bérelő Dáša Matejčíkovát megfenyegették, mert a titkosszolgálatról írt riportsorozatot. Nem árt, ha megjegyezzük, hogy Klikušovský legalább három riportban mutatta be a vezető kormánypárt elitjének lakásait. Egyebek közt azt, amely egy műemlékvédelmi törvény által védett házban épült - egyebek közt bazénnal. Nem árt, ha megemlítjük: a kassai vasmű viselt dolgait boncolgató Soltész Árpádot Kassán ismeretlen tettes megtámadta és megverte. Nem árt, ha tudjuk: kiégett Peter Tóth autóA Nova Televízió nézőinek Kordát nem kell bemutatni. ja, lakásának ajtajára döglött macskát erősítettek (a maffiában a leszámolásra való figyelmeztetés szimbóluma). És megrongálták Eugen Korda autóját. A Nova Televízió nézőinek Kordát nem kell bemutatni. Soltész megveretésének napján Mečiar kormányfő a televízióban azt állította: Szlovákiában korlátlan sajtószabadság van, és nem felejtette el minősíteni a neki nem tetsző újságírókat. Az. országban tucatnyi per indult lapok ellen. No nem a megsértett és veszélyeztetett állampolgárok feljelentése nyomán. A felperesek sorra magas tisztségviselők. Csodálom, hogy az az „anya", aki képes volt plakátot sokszorosítani és kommunista titkosszolgálati stílusú szöveget írni hozzá, miért nem kaparta ki fia megrontóinak szemét. Csak azt gondolhatom, hogy ez az „anya" nem létezik. A ganajlé csurgatása pedig folytatódik. Gusztustalanul. Előrevetítve, milyen választási kampánynak nézünk elébe. NÁRODNÁ OBRODA „Mi köze van a francia Riviérának Bátorkeszihez?" címmel közölt cikket a lap. Az írás a szubszidiaritásról szól. Lényege a cikkíró, Juraj Alner megfogalmazása szerint az, hogy az alacsonyabb szintű egységek csupán azokat a teendőket hárítják a magasabb szintűekre, amelyeket maguk képtelenek ellátni. Ilyen értelemben a szubszidiaritás elve érvényesül akkor is, ha „a szülők maguk döntenek arról, ki lesz a gyermekük által látogatott iskola igazgatója, sőt beleszólásuk van abba is, mit tanuljanak a gyermekek". „Semmiféle állami hivatalnoknak nincs nagyobb kompetenciája, mint a polgárnak. Ebben Szlovákia sem képez kivételt, a komáromi vagy más járási hivatal pedig már végképp nem. Mit jelent a szubszidiaritás szempontjából például »a nyelvtörvény megsértései, ha az iskolaigazgató kétnyelvű bizonyítványt ír alá? A szubszidiaritás feltételei között a nyelvtörvény alapvető funkciója: lehetővé tenni az akadálymentes kommunikációt és egyben olyan feltételeket teremtem, hogy mindenki a saját kultúrájához legközelebb álló nyelvet használhassa. Mellesleg: a kétnyelvűség ilyen szempontból ideális megoldás" - olvasható a cikkben. NOVÝ ČAS A lap kommentálja szerint drámai helyzet állna elő a hadseregben, ha mások is követnék annak a kassai fiatalembernek a példáját, aki politikai okokra hivatkozva megtagadta a katonai esküt. „Peter Miľóból nehezen lehetne hőst csinálni, és követendő példaként beállítani, de döntése így is elgondolkoztató. Elsősorban meglepő, hogy egy fiatal tanúsított ilyen elvszerű magatartást, mivel gyakran esik szó nálunk arról, hogy a fiatalok minimális érdeklődést mutatnak a közügyek iránt. Milo magatartása épp az ellenkezője azokénak, akik például attól való félelmükben, hogy elvesztik állásukat, hajlandók aláírni akár egy politikai párt belépési nyilatkozatát is, amelyet a fölöttesük kényszerített rájuk hangosan ki nem mondott, de világos fenyegetéssel. Az ügy pozitívuma, hogy az illetékes katonai ügyészség nem kívánt elrettentő példát statuálni, és az esetet csak szabálysértésnek minősítette. SME Azt sérti, amit védenie kellene címmel bírálja Ondrej Dostál, a lap kommentátora a helyhatósági választási törvény tervezett módosítását. „A tervezet hivatalosan deklarált célja a nemzeti kisebbségek jelenlétének a helyi önkormányzatokban való szavatolása. Nem deklarált célja: biztosítani a szlovákoknak a délszlovákiai helyi önkormányzatokba való bekerülését. Mindkét cél legitim. A valóságban azonban a tervezett módosítás nem rendezi azt a problémát, amelyet meg kellene oldania, hanem számos újabb problémát idéz elő" - állapítja meg Dostál. OLVASÓI LEVELEK Duruttya István emlékére A kassai temetőben a közelmúltban vettünk búcsút Duruttya Istvántól. Halálával páratlan, tevékenységben gazdag életút zárult le. Példát mutatott magatartásával, gerincességével, népéhez, magyarságához való ragaszkodásával, amelyért minden áldozatot kész volt meghozni. Még nyolcvanon túl is indult nemzetközi sportversenyeken, és az idősebb korosztályban első helyezéseket ért el. Sajnos, amint lehunyta szemét, közvetlen környezetében fájdalmas dolgok történtek. A pap még magyarul mondta el a halott felett a gyászbeszédet, a gyászjelentés megszövegezésével még teljesült akarata, s mottóként felkerülhettek a Szózat megrázó sorai, ám a sírkereszten már Duruťťa Štefant olvashatunk, s a gyászszalagokon már idegen szavak búcsúznak az apától, nagyapától. Az elhunytat megnyugvás töltötte volna el, ha láthatta volna a kevés gyászoló között a régi sorstársakat, azt a néhány még itt maradt kassai polgárt, akikről Márai Sándor oly szépen írt, és akik a szívükben hordozzák még azt a bizonyos másik Kassát. Demeter Ferenc Szepsi Több gyermekes anyák és véradók Csallóközkürtön a községi hivatal szervezésében anyák napja alkalmából nagy szerettei fogadták a négy- és több gyermekes édesanyákat. Velük együtt ünnepeltek az önkéntes véradók is, mégpedig világnapjuk alkalmából. A polgármester és helyettese köszöntőjében az életadó édesanyák és az életmentő véradók közötti párhuzamot emelte ki. A Csemadok helyi szervezetének kulturális csoportja szép versekkel, dalokkal tette színesebbé a találkozót. A Jókai Színház művészei és a helyi asszonykórus szintén műsort adott a véradók és a több gyermekes családok számára. Gányovics Jolán Csallóközkürt az ünnepséget. Némi méltósággal, egészséges konzervativizmussal. A hagyományos ballagási nótákat hagyományosan ünneplőbe öltözve, tarisznyával vagy batyuval a vállukon, virágcsokrokkal a karjukon (ezzel is mérik, kit szerettek az iskolában, a jelesebbjének - ezt nem kizárólag az érdemjegyekkel mérik - még a pedellustól is jár egy szál virág) éneklik osztályról osztályra járva; elhangzanak a búcsúbeszédek, aztán a tablóval végigvonulnak a városon. Ennyi. Legföljebb utána - délután, estefelé - következik a buli. Mert a ballagás buli is. Azokban az iskolákban, amelyekben legföljebb nyolc-tíz éve szokás a ballagás, inkább csak buli. Végigcsörömpölnek, sípolnak, „topisan" (farmerben, kinyúlt pulóverben), kezükben műanyag kiblivel vagy pohárral - kéregetnek az esti búcsúmulatságra. Meglehet, „már mocsarasodom" (Tandori Dezső után szabadon), de nem bánom, ha a nagykorúság küszöbe előtt, vagy néhány milliméterrel azon túl a gyerek tisztességes útravalót kap. JEGYZET Mit lehet így elérni? VOJTEK KATALIN Jozef Markušt, a Matica slovenská elnökét „siránkozó hangúnak" nevezte a maticás nyelvtörvény körüli huzavona idején egy szlovák újságíró. Találó jellemzés volt, bár némi kiegészítésre szorul. Markušnak nemcsak a hangja siránkozó, hanem az egész filozófiája, amely hamis és idejétmúlt mítoszra épül. Markuš a minden másnak, csak konstruktívnak nem nevezhető önsajnálkozást fejlesztette ideológiává, nála a szlovákság most, az ezredforduló küszöbén, „ezeréves vágyát, az önállóságot elérve" is „szegény, szerencsétlen, kisemmizett és elnyomott". Mesteri fogás ez az össznépi frusztráltság érzetének ébren tartására, amelynek közveden terméke az acsarkodás és a manipulálhatóság. A Matica elnöke csütörtökön, a közszolgálati Szlovák Televízió egyes csatornáján főműsoridőben mutatta be manipulálóképességét. Bevezetőjéből úgy tűnt, a szabadságharc százötvenedik évfordulójáról kíván szólni, amely határkő volt a szlovákság történelmében is. Kiderült azonban, hogy egészen másról van szó. Arról, hogy a másfél évszázados turócszentmártoni memorandum nem a szlovák önállósodás történelmi dokumentumaként kezelendő, hanem úgy kell tekinteni rá, mint megoldatlan, sürgős teljesítésre váró feladatra. S hogy mi vezethet a megoldáshoz, a szlovákság teljes szuverenitásához? Természetesen az önkormányzati választásokról szóló törvény Matica-féle módosított változata. Ennek tükrében világossá vált, miért idézte olyan hosszan Jozef Markuš a „mad'arón"-okról, az „elmagyarosodott árulók"-ról és a „magyarokkal lepaktálók"-ról szóló, XIX. századi dörgedelmeket. Hogy a szlovák nézők, akik közül a Maticát még ma is sokan a szlovákság legfőbb védőbástyájának tekintik, tudják meg idejében, kik azok, akik ellenzik a törvénymódosítást. Azt a módosítást, amely magában rejti a nemzetiségi viszálykodások csíráját Dél-Szlovákiában. Mert ez kell a Maticának, a sértettségérzet s a belőle fakadó konfliktus az egymással ma még békésen megférő etnikumok között, hogy aztán mentőangyalként és a bűnösre lesújtó bíróként léphessen fel. Értelmes szlovák értelmiségiek szerint nagy baj, hogy nem létezik Szlovákiában tömegeket összefogó állameszme. Pedig lehetne, hisz annyira kézenfekvő, oly egyszerű és világos, hogy mi lehetne az - a demokrácia, a polgárok lehető legnagyobb szabadságát biztosító jogállam. A méltányosság és a ráció irányította jogállamban azonban nem lehet egy koronáért remekül felszerelt, komplett nyomdát kapni, sem érdekes módon dél-szlovákiai Matica-házakhoz jutni. Mert erről van szó, nem másról. Ugye, Markuš úr? KOMMENTÁR - Manapság a politikában több a szabálytalanság, mint egy hokimeccsen. (Peter Cossányi rajza)